Amikor Dora kinyitotta az ajtót annyra meglepödtem,hogy elfelejtettem köszönni is...
Aztán amikor észheztértem,még szerencse,hogy csak magamban,de ezek a szavak jutottak eszemebe:Hogy kerül ez ide?Eltévesztette a lakást?Most mi van?és hasonló gondolatok rohanták meg az agyamat,csak nyomda festéket nem türö módonszóval azt inkább hagyjuk...
Dora beinvitálta a meglepetés vendéget én meg majdnem lecsúsztam a kapanéról...
Miri is csak pislogott egyszer az ajtó felé egyszer felém.
-Lányok!Ö itt Cata!-mondta mosolyogva,aztán lefagyott a mosoly az arcáról amikor meglátta miénket...-Ùgy néz ki,hogy kolléganök leszünk-mondta erösteljesebben,hogy térjek már észhez.
-Ohh,szia Cata!Milyen kicsi a világ!-mondta Miri számomra ismeretlen hangsúllyal
-Sziasztok,hát tényleg az!-mondta ö is
-Ti ismeritek egymást?-kérdezte csodálkozva Dora
-Igen-felálltam,hogy köszönjek neki-Szia Cata!Akkor megkaptad az állást?Gratulálok!-kérdeztem zavartan,hisz még arról sem tudtam,hogy Doranak van állása...
-Nem,nem kaptam meg!-mondta flegmán,nem tudtam eldönteni,hogy miattam ilyen flegma vagy a munka miatt-Ùgy néz ki,hogy Dorával nyitunk egy szalont,ahol együtt dolgozunk majd!-ezt már csillogó szemekkel mondta.
-Gita!Gyere már segíts hozni egy kis innivalót!-"kérlelt" Dora,ellentmondást nem türöen
-Na mi van?Honnan ismeritek egymást?Meg mi ez a nagy döbbenet?
-Ö,Carlos unokatesója!Szerinted?-kérdeztem töle,és hatalmasat sóhajtva a falnak döltem...
-Ùristen Gita!Tényleg milyen kicsi a világ!Fogalmam sem volt!Ne haragudj!
-Jaj ,dehogy haragszom!Ezért biztos nem!De mikor akartad elmondani,hogy lesz egy szalonod?Ès honnan ismered Catát?Amúgy meg ö is kozmetikus vagy mi?-értetlenkedtem
-Ma akartam elmondani,de megelözött,sajnos!De tök jó nem?Ö nem kozmetikus,hanem fodrász és egy nagy szalonban volt meghallgatáson,de nem sikerült,nem vették fel!Hogy ismerkedtünk meg?Tudod az internet csodái!-mosolygott
-Èn annyira,de annyira örülök,hogy sikerült!Csak egy kicsit fura,hogy pont vele...De egyébként egy nagyon jó fej csaj,temperamentumos,pont mint te!-vihogtam
-Te beszélsz?-kérdezte összhúzott szemöldökkel-Mintha te egy szelíd kiscica lennél!-ezen a kijelentésen akaratlanul is elnevettem magam
-Na gyere,te szelid kiscica!Menjünk vissza!-karoltam bele és behúztam a nappaliba.Szerencsére Miri és Cata nagyon jól eldumáltak és mi is csatlakoztunk,senki nem firtatta sem Carlost,sem Sergiot,elég kínos lett volna...Megjött a pizzánk,egy meglepetés pizzafutárral...
-Sergio!Te mit keresel itt?-lepödött meg Dora amikor kinyitotta az ajtót
-Gitaa,irta,hogy itt vagytok és,ahogy ismerlek benneteket,tuti éhesek vagytok,ezért hoztam nektek hat pizzát,fejenként kettöt!Csak segítek ha nem tudnátok számolni!-vihogott a saját "vicces"beszólásain
-Csak segítek,négyen vagyunk...-mondta neki Dora felvont szemöldökkel-Csak Cata ép kiment a tudod hova...
-Ohh,bocsánat nem tudtam!-mentegetözött.Èn meg csak mosolyogtam,olyan édes amikor próbál mentegetözni,akkor a hatalmas szókincse egy kicsit megcsappan...Amikor néztem öket az ajtóban állva,elsuhant egy alak a háttérben:Lucas!Ès összeraktam a képet:Lucas nem meri elhívni Dorat randizni,mert azt hiszi ezek együtt vannak,ezért mondta azt,hogy mi sem egyszerübb...-már körvonalazódott bennem a dolog.
-Sergio!-szóltam oda hirtelen-Te voltál már itt?
-Igen,egyszer,de csak ma reggel.Miért?-nézett rám értetlenkedve
-Semmi,semmi!Szerintem együnk!-ahogy ezt kimondtam Cata kilépett a fürdöböl és Sergio is olyan döbbent képet vágott,mint én amikor megláttam.
-Nekem mennem kell edzésre.-dadogta-Sziasztok!-és köddé is vált
-Hát ez hülye!-állapította meg Miri és mi is csatlakoztunk a megállapításhoz nevetve...
Kajáltunk,beszéltünk,elvoltunk,ahogy az lenni szokott egy csajos estén.
Hála Istennek Cata is olyan jófej volt,mint amikor megismertem,az a flegmázás a munkának szólt!
10 körül hazamentünk,szegény Zulut egésznapra egyedül hagytam,vagyis rábíztam Lolora,szerencsére ö,jól elvolt a kutyákkal,vagyis jobban,mint mondjuk anya...e
Még aznap este beszéltem a shockot kapott Sergioval...
-Szija Rambooo!-szóltam bele nevetve
-Szia Husi!-dörmögött
-Na milyen volt az edzés?
-Nem is volt edzésem!Csak úgy meglepödtem,hogy inkább ezt mondtam!-erre a kijelnetésére,rámjött a nevetés,nem is nevetés volt,hanem röhögögörcs,kb öt percig nevettem rajta,nem tudom miért volt ennyire vicces,de majd meghaltam...
-Oké,abbahagytam!-törölgettem a szemem
-Ideje volt!Na,de mit keresett ott ez a Cata?
-Dorával nyitni fognak egy szépségszalont!Te amúgy tudtál erröl?Cata nagyon jó csaj,de azért így kicsit fura volt együtt,egy szobában...De szerencsére nem hoztuk fel a pasi témát,erre meg betoppansz!Amúgy miért voltál Doránál?Ja képzeld el összefutottam a szexi szomszéd sráccal...Ès biztos vagyok benne,hogy miattad nem meri elhívni randizni Dorát!Ùgyhogy legközelebb addig mászkálunk a lépcsöházban kézenfogva,amíg meg nem jelenik!Amúgy meg nem bírok megenni 2 pizzát!Csak ha nagyon éhes vagyok!-hadartam összefüggéstelenül,de Sergio már megszokta így megjegyezte a dolgokat és kiragadta lényeget...
-Szexi szomszéd srác?Mi van?-érezhetö volt a hangjában a féltékenység
-Nyugi nem szexibb,mint te!Azt hiszem...-hecceltem tovább
-Khmm!-köhintett egyet
-Csak vicceltem,te vagy a világon a legszexisebb Sergio Ramos,effelöl nyugodt lehetsz!-gyözködtem,hátha nö még az az amúgy sem kis egója...
-Megnyugodtam!-mondta sejtelmes hangon,és láttam magam elött,hogy büszkén végigsimít a mellkasán...
-Jaj el ne olvadj magadtól!Le kell tennem,mert úgy látom Zulunak dolga van.Szia!Jóéjt!
-Szia!Majd holnap beszélünk!-gyorsan letettem és kivittem Zulut sétálni,már jó késö volt,imádtam ilyenkor sétálgatni,csendesek az utcák,minden nyugodt,ilyenkor az ember nyugodtan tud gondolkodni,elmélkedni...
Nekem egyböl arra terelödtek a gondolataim,hogy hozzam össze Dorat és Lucast...
Gondolkodtam,de semmi jó ötletem nem volt,aztán eszembe jutott Miri,ö ennek a kerítönösködésnek a mestere,hátha neki lesz valami jó ötlete.
Másnap délután meccsem volt,igazából a hátam közepére sem kívántam most egy meccset,hogy Alival egy pályán játszak...
Reggel amikor felkeltem belém hasított a tudat,hogynem lesz otthon senki,én meccsen leszek,de Zulut nem hagyhatom egyedül otthon...
Dora!csillant fel a szemem,gyorsan felhívtam;
-Szijaaa Doritaaa!-köszöntem bele mézes-mázos hangon
-Atyaég!Mit akarsz?-kérdezte unottan,mert már ismerte az elöbb hallott hangsúlyt...
-Hát tudod,ma meccsem van,itthon nem lesz senki,és Zulut nem hagyhatom itthon egyedül!Légyszi vigyáznál rá,amíg játszunk?
-Persze!De én is megyek a meccsre!
-Tényleg?De jó!Na akkor,hogy legyen?-kérdeztem
-Elmegyek a terembe már akkor amikor kezditek a bemelegítést,aztán Zulu nálam lesz!Ìgy jó?
-Nekem igen!Ès nagyon nagyon szépen köszönöm!Szeretlek Doritaaa!Akkor szia!
-Nagyon szívesen!Èn is téged és majd tali!
Bementem az öltözöbe és mindenki elvolt olvadva Zulutól,ahogy azt elöre gondoltam,mosolyogva figyeltem,hogy a drága barátnöim,akiket mostanában elhanyagoltam,ahogy édelgetik a cuki Zulut!
Amikor kiléptem az öltözöböl,Zuluval az ölemben,megláttam,ahogy Dora az egyik korlátnak támaszkodva vár,Mirivel és Sergioval együtt!
Ùgy megörültem nekik,mintha ezer éve nem találkoztunk volna,Mirinek és Dorának nyomtam egy-egy puszit az arcukra Sergiot pedig mecsókoltam üdvözlésként,nem igazán érdekelt már Aleperra...Zulut a kezükbe nyomtam és szaladtam a bemelegítéshez.Meccs közben párszor felnéztem a lelátóra és láttam,hogy Carlos ott van Fedével,nem értettem,mi értelme elhozni Fedét egy meccsre...Sergionak szerencsére mennie kellett,valami fotózásra,így a meccs után legalább nem volt olyan kínos találkozni Carllal.
A meccs végén hallottam,ahogy Fede kiabálja a nevemet,így odaintettem neki,annyira édes kölyök...
Ahogy kimentem a teremböl,már szaladt is felém,én pedig egyböl felkaptam az ölembe...
-Szia Sabina!Jaj nagyon ügyes voltál,milyen erös vagy!-símitott végig a karomon
-Jaj ölelj már meg te kis maki!-mosolyogtam rá és elhalmoztam puszikkal.Carlos csak ott állt mosolyogva.
-Hiányoztál neki!-mondta amikor odaléptem köszönni
-Jaj ö is nekem!Annyira szeretem!-simitottam bele a sürü barna hajába
-Mi elmegyünk enni,nem jössz velünk?-kérdeze Carlos reménykedö hangon,egy kicsit oldalra döltem és ránéztem a csajokra,tudom,hogy Mirinek lokátor füle van,úgy is hallott mindent...megforgatta a szemét és bólintott egyet és azzal ki is mentek a teremböl,de utánuk szaladtam,hogy Zulu is velünk legyen,mert Fede biztos imádni fogja...
-Na és hova megyünk enni?-kérdeztem az öltözöböl kilépve,közben Fede már kivette a kezemböl Zulut és úgy szorongatta,mint egy plüssmacit
-Hova szeretnél?Te döntesz!
-Nekem mindegy,csak egy feltételem van,ne elegáns helyre menjünk...-mutattam végig a harci szerelésemen,ami a csapat melegítö és egy hatalmas pufikabát volt.
-Neked ez jól áll Gita!Na de nem mondtam semmit!-tette hozzá a lesújtó pillantásomat meglátva
Kajáltunk,és én Fédét is felvettem az étlapra olyan édes volt,hogy megzabáltam...:DTöbbször hívatak a vacsora alatt,de mindig kinyomtam a telefont,nem akartam,hogy még kellemetlenebb legyen a dolog!
Carlossal tök jól elbeszélgettünk,elég felhötlenül ahhoz képest,hogy nem rég szakítottunk...A vacsora után hazavitt és én otthon szinte beestem az ágyamba,annyira lefárasztott ez a nap!
Csörgött a telefonom,már alig volt eröm beszélni,így álmosan beleszóltam:
-Igen-nyögtem bele
-Sab!Nagyon fontos dologot kell elmondanom és nem tudom kivel megbeszélni...De tudom,hogy rád számíthatok!-mondta remegö,de annál idegesebb hangon a barátnöm,ezzel totál rámhozva a frászt...
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: story. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: story. Összes bejegyzés megjelenítése
2011. szeptember 2., péntek
2011. augusztus 26., péntek
29.rész
Hatalmas lendülettel nyitottam be az ajtón,mert utálom,rühellem,ha a szobámban vannak,az az én birodalmam,az engedélyem és jelenlétem nélkül ne legyen ott senki...Már elöre felment bennem a pumpa,de amikor megláttam,hogy ki van ott,azt hittem megáll az eszem,nem is engedtem szóhoz jutni...
-Te meg mit keresel itt?Ne is válaszolj,csak menj el innen,talán majd máskor beszélünk,de ez így elég gáz!!!Szia!-Mutattam dühösen az ajtó felé.
-Kislányom!-szólt rám szigorúan anya
-Ebbe most az egyszer ne szólj bele,légyszives!-néztem rá dühös tekintettel,és jobbnak látta,ha inkább kimegy a szobából.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni!-mondta halkan Aleperra
-Most nem azért,de ez a minimum!A kedvenc gatyámat basztad össze!Nem tudom,hogy gondoltad!Ès mióta vagy már itt?Mindenki full hülyének néz...-hadartam gyorsan értelmetlenül egymás után a gondolataimat,mert idegesített,hogy ott van,semmi kérdés nélkül beállít...-Na és akkor majd beszélünk máskor,most tényleg menj el!
-Oké megyek!De tényleg ne haragudj,annyira hülye voltam!-mondta lehajtott fejjel és közben felállt az ágyamról,nem tünt valami öszintének...-Aranyos a kiskutyád!-tette még hozzá
-Zuluuu!Atyaég!-nevettem el magam-El is felejtettelek!-szoritottam meg szegényt
Aleperra elment,szerencsére nem kellett kituszkolni az ajtón,ment ö magától is szépen.Az öltözöben nem idegesített az amit csinált,de hogy eljön ide,és ki tudja mióta ül az ágyamon és,hogy mit dumált anyának...De ezen nem kellett sokat gondolkodnom,mert amint bezáródott az ajtó,anya már szaladt is fel,hogy kifagasson...
-Na ez meg mi volt fiam?-kérdezte full kiváncsian,mint valami kis öregnéni,aki már percek óta éhezik egy jó kis pletykára.elöször nem tudtam,hogy elmondjam-e neki,hogy mit csinált ez a liba,de aztán úgy döntöttem,hogy tudja meg ö is...
-Tudod Sergio...ömmm,na hát Sergio és Aleperra együtt jártak,én meg Carlossal voltam...
-MI?-nézett rám hatalmas szemeket meresztve-Voltál?Ès én erröl miért nem tudok?-kérdezte sértödötten
-Anya!Számold már össze,hogy mennyit találkoztunk mostanában!!!Szerinted mikor mondtam volna el?Amikor te alszol vagy amikor én?
-Igazad van!Vagy én dolgozom vagy te vagy suliban vagy edzésen...De még mielött folytatnád!Mi a fene az ott a kezedben?-a családunk nem volt valami állatbarát,én sem igazán,de Zulunak az elsö perctöl nem tudtam ellenállni...
-Ö Zulu!-mosolyogtam-Hát nem ennivaló?-nyújtottam felé,és ö is egyböl megenyhült,vagyis azt hittem...
-De ugye nem tied?
-De!Most kaptam Carlostól!
-De nem vagytok már együtt!Akkor?Ès folytathatod is a sztoridat,hogy miért voltál ilyen az elöbb szegény Alival!
-Elöször is a te drága kis Alitad,nem szegény!Összebaszta az összes ruhámat,ma edzés után,az összes tönkrement!-válaszoltam nagyon bunkó módon,de hihetetlen ideges voltam-Másodszor,mert Carl még a szakitás elött megvette nekem,de csak most adta ide,azt mondta mindig eszébe jutok róla,úgyhogy jobb ha ideadja!
-Elöször is,hogy beszélsz?Másodszor,mit csinált?Ès miért?-utánozott
-Hát,az úgy volt,hogy szakítottam Carlossal és Sergioval meg összejöttünk,már régóta kerülgetjük egymást és most végre összejött a dolog!-mosolyogtam-ès Ali berágott...
-A sevillai Sergio?A Ramos?-úgy nézett rám,mint aki szellemet lát
-Aha,ö!-mosolyogtam el magam,hihetetlen volt,hogy akibe kislány korom óta belevagyok zúgva,hozzáteszem kisebb-nagyobb szünetekkel,most a pasim,együtt vagyunk...Van néhány apró gondunk(egy 2méteres és egy nagy liba)de attól függetlenül,minden jó!
-Akkor valóra vált az álmod!-mosolygott csillogó szemekkel amikor kimondta,de engem eléggé feszélyezett a téma...erröl nem igazán szeretek beszélni anyával...
-Na jó szia anya!Majd reggel találkozunk!Jaaaa!De ugye Zulu maradhat???-néztem bociszemekkel és lebigyesztett ajkakkal...
-Elsö és utolsó alkalom!De ö a tied,neked kell gondját viselni,az biztos,hogy én egyszer sem viszem el sétálni!Jó éjt!-ezzel ki is ment,mi Zuluval nyugovóra tértünk,másnap délelött találkám volt Doraval és Mirivel.
Reggel felkeltem,elvittem Zulut egy gyors sétára,de elég necces volt így póráz nélkül...Hazamentünk gyorsan elkészültem és Miri jött értem,felkaptuk Dorát,de elötte még felmentünk hozzá,Mirivel tök véletlenül,kb. 20 percet cikáztunk a lépcsöházban,hátha meglátjuk azt a cuki szomszéd srácot,de semmi...Sajnos!
Dora lakásából még hiányzott pár cucc,bútorok kiegészitök és természetesen egy közös kép hármunkról!:)
Elmentünk egy nagyon tuti helyre és Dora,mintha lakberendezö lenne,olyan szakértelemmel válogatta össze a cuccokat,minden passzolt mindenhez...Mirivel csak pislogtunk!:D
A bútorok után kikönyörögtem,hogy menjünk be egy kisállatboltba is.
-Miért kellett ide bejönni?-kérdezte Miri fancsali képet vágva
-Mert Zulunak kell vennem pár cuccot!-válaszoltam válogatás közben
-Ki az a Zulu?-kérdezték egyszerre
-A kiskutyám!!!-válaszoltam levakarhatatlan vigyorral az arcomon-Tegnap este kaptam.-mutogattam a telefonomon a képet,amit még este löttem róla.
-De édes!-mondta Dora a képet bámulva
-Sergio nem is mondta,hogy vesz neked egy kutyát!-csodálkozott Miri
-Nem is töle kaptam...-mondtam,gyorsan lehajtottam a fejemet és az ajkamba haraptam,tudtam,hogy kapok egy fejmosást...
-Akkor?Anyukád nem bírja a kutyákat!-mondta Miri,miközben egy akvárium falát ütögette,Dora meg valamilyen nyulat simogatott...:D
-Hát az úgy volt...-kezdtem bele,de Dora azonnal közbevágott
-Ajajjjj,csak nem?
-De!Carlostól kaptam,tegnap este!ès még mielött nekem esnétek,azt mondta,hogy már régebben megvette,és nézzétek meg milyen édes-toltam a mobilomat az arcukba-Nem hagyhattam ott!Amúgyis,azt is mondta,hogyha nem fogadom el,akkor ott hagyja az utcán-füllentettem,de rájöttem,hogy csak rosszabb lesz...
-A bunkó,ott hagyná az utcán?-húzgálta dühösen a szemöldökét Miri,Dora furcsán csendes volt.
-Jó,ezt nem mondta!-mosolyogtam el magamat,hogy mennyire bénán hazudok...-De akkor sem hagyhattam ott!
-Igaz nagyon édes!-szólalt meg Dora bársonyos hangon,mint aki,pont akkor ugrott le egy felhötaxiról,amin addig utazott,hatalmas mosolyok kíséretében...
-Hello!Megjöttél?-kérdeztem vihogva-Minden oké nálad?
-Jaaj,hát izé!Igen!-dadogott
-Ismerem ezt a fejet!-bökte oldalba Miri-Csak nem szerelmes vagy életem?-kérdezte hatalmas vigyorral már ö is.Annyira tudtunk örülni egymás boldogságának is,mintha csak a sajátunk lenne!Ùgy szeretem Mirit és Dorát,mintha a testvéreim lennének,büszke voltam rájuk,szomorú ha ök is azok,de mindig megpróbáltam és ök is felviditani a másikat.Boldog,ha ök is azok és így tovább...:D
-Öööömm-harapott az ajkába-Tudjátok van az a szomszéd srác!
-Tudjuk!-mondtuk egyszerre vihogva-Na mesélj!-mondtam
-Még nem volt semmi különös,csak sokszor összefutunk,ööö meg néha az én postaládámban landolnak a levelei és odakell adnom neki,és néha beszélünk pár szót,de annyira zavarban vagyunk egymás mellett,alig merünk egymásra nézni...szóval semmi érdekes,csak elég sokat jár a fejemben!-mosolygott a semmibe bámulva
-Dora,ez tök jó!Nagyyon édes!Már nagyon kiváncsi vagyok rá!-mondta Miri izgatottan
-Èn is nagyon!-csatlakoztam a tenyeremet dörzsölve
-Jól van már,majd meglátjátok!Ès ne vágj már ilyen képet!-jött közelebb és a tenyerével meglökte a homlokomat...én ezen csak vihogtam,mint mindig...
Befejeztem a vásárlást,aztán mentünk vissza Dorához,amit tudtunk vittünk kocsival,amit nem,azt másnap hozták a bútorszállitók.Dora és Miri felmentek egy kör cuccot felvinni,én még a kocsinál maradtam,mert eldugtam a közös képünket,amit még akkor odaakartam neki adni.Kikutattam a képet és szaladtam is felfelé,de a lépcsöházban,a postaládáknál pedig megláttam,ahogy egy elég helyes és magas pasi,pakolja a leveleket Dora postaládájába...Annyira vicces volt a helyzet,ahogy Dora választottja,azon mesterkedik,hogy legalább ennyit beszéljenek...Gyorsan elosontam,meg sem mukkantam,de pont amikor a háta mögött suhantam volna,hátra lépett és kiverte a kezemböl a képet...´
-Ne haragudj!-mondta bünbánó képet vága,de ez az arc azonnal kétségbe esett képpé változott amikor lehajolt a képért és meglátta,hogy együtt vagyunk rajta...-Te...Te...Te ismered Dorát?-kérdezte dadogva,vöröslö képpel.
-Igen!A legjobb barátnöm!De nyugi nem mondom el neki!-mutattam neki nevetve a postaládára
-Lekötelezel!-sóhajtott hatalmasat-Amúgy Lucas vagyok!Örvendek!-mondta aranyosan és felém nyújtatta a kezét
-Èn meg Sabina!-mutatkoztam be én is-Figyelj!Kérdezhetnék valamit?-vakargattam a fejemet
-Ezek után?Egy kérdést megengedhetek...-válaszolta mosoylogva,na és itt rájöttem,hogy Dora miért van odáig érte...még én is zavarba jöttem a mosolyától.
-Szóval,bocs,hogy így bele a közepébe,de nem lenne egyszerübb elhívni egy randira,minthogy az összes postást hülyének beállítani?
-De,mi sem egyszerübb...-húzta el a száját.Nem tudtam mi a baja,de nem akartam tovább faggatni egy totál idegent...
-Na jó te tudod!èn megyek,mert már keresni fognak!Szia!-köszöntem neki és zavaromban elkezdtem a lépcsön felmenni...a negyedikre.
Bementem leültem,odaadtam a képet,Dora kitette egy fö helyre és ott pompázott.
Kb.10 perc múlva kopogtattak az ajtót!
-Hála Istennek!itt a pizza!-állt fel Dora a kanapéról,ami szinte az egyetlen bútor volt a lakásában...
-Rendeltetek pizzát?Nagyon ügyesek vagytok!Köszi!-mondtam-Már majdnem éhen haltam...
Dora kinyitotta az ajtót,de nem a pizza volt...
-Te meg mit keresel itt?Ne is válaszolj,csak menj el innen,talán majd máskor beszélünk,de ez így elég gáz!!!Szia!-Mutattam dühösen az ajtó felé.
-Kislányom!-szólt rám szigorúan anya
-Ebbe most az egyszer ne szólj bele,légyszives!-néztem rá dühös tekintettel,és jobbnak látta,ha inkább kimegy a szobából.
-Csak bocsánatot szeretnék kérni!-mondta halkan Aleperra
-Most nem azért,de ez a minimum!A kedvenc gatyámat basztad össze!Nem tudom,hogy gondoltad!Ès mióta vagy már itt?Mindenki full hülyének néz...-hadartam gyorsan értelmetlenül egymás után a gondolataimat,mert idegesített,hogy ott van,semmi kérdés nélkül beállít...-Na és akkor majd beszélünk máskor,most tényleg menj el!
-Oké megyek!De tényleg ne haragudj,annyira hülye voltam!-mondta lehajtott fejjel és közben felállt az ágyamról,nem tünt valami öszintének...-Aranyos a kiskutyád!-tette még hozzá
-Zuluuu!Atyaég!-nevettem el magam-El is felejtettelek!-szoritottam meg szegényt
Aleperra elment,szerencsére nem kellett kituszkolni az ajtón,ment ö magától is szépen.Az öltözöben nem idegesített az amit csinált,de hogy eljön ide,és ki tudja mióta ül az ágyamon és,hogy mit dumált anyának...De ezen nem kellett sokat gondolkodnom,mert amint bezáródott az ajtó,anya már szaladt is fel,hogy kifagasson...
-Na ez meg mi volt fiam?-kérdezte full kiváncsian,mint valami kis öregnéni,aki már percek óta éhezik egy jó kis pletykára.elöször nem tudtam,hogy elmondjam-e neki,hogy mit csinált ez a liba,de aztán úgy döntöttem,hogy tudja meg ö is...
-Tudod Sergio...ömmm,na hát Sergio és Aleperra együtt jártak,én meg Carlossal voltam...
-MI?-nézett rám hatalmas szemeket meresztve-Voltál?Ès én erröl miért nem tudok?-kérdezte sértödötten
-Anya!Számold már össze,hogy mennyit találkoztunk mostanában!!!Szerinted mikor mondtam volna el?Amikor te alszol vagy amikor én?
-Igazad van!Vagy én dolgozom vagy te vagy suliban vagy edzésen...De még mielött folytatnád!Mi a fene az ott a kezedben?-a családunk nem volt valami állatbarát,én sem igazán,de Zulunak az elsö perctöl nem tudtam ellenállni...
-Ö Zulu!-mosolyogtam-Hát nem ennivaló?-nyújtottam felé,és ö is egyböl megenyhült,vagyis azt hittem...
-De ugye nem tied?
-De!Most kaptam Carlostól!
-De nem vagytok már együtt!Akkor?Ès folytathatod is a sztoridat,hogy miért voltál ilyen az elöbb szegény Alival!
-Elöször is a te drága kis Alitad,nem szegény!Összebaszta az összes ruhámat,ma edzés után,az összes tönkrement!-válaszoltam nagyon bunkó módon,de hihetetlen ideges voltam-Másodszor,mert Carl még a szakitás elött megvette nekem,de csak most adta ide,azt mondta mindig eszébe jutok róla,úgyhogy jobb ha ideadja!
-Elöször is,hogy beszélsz?Másodszor,mit csinált?Ès miért?-utánozott
-Hát,az úgy volt,hogy szakítottam Carlossal és Sergioval meg összejöttünk,már régóta kerülgetjük egymást és most végre összejött a dolog!-mosolyogtam-ès Ali berágott...
-A sevillai Sergio?A Ramos?-úgy nézett rám,mint aki szellemet lát
-Aha,ö!-mosolyogtam el magam,hihetetlen volt,hogy akibe kislány korom óta belevagyok zúgva,hozzáteszem kisebb-nagyobb szünetekkel,most a pasim,együtt vagyunk...Van néhány apró gondunk(egy 2méteres és egy nagy liba)de attól függetlenül,minden jó!
-Akkor valóra vált az álmod!-mosolygott csillogó szemekkel amikor kimondta,de engem eléggé feszélyezett a téma...erröl nem igazán szeretek beszélni anyával...
-Na jó szia anya!Majd reggel találkozunk!Jaaaa!De ugye Zulu maradhat???-néztem bociszemekkel és lebigyesztett ajkakkal...
-Elsö és utolsó alkalom!De ö a tied,neked kell gondját viselni,az biztos,hogy én egyszer sem viszem el sétálni!Jó éjt!-ezzel ki is ment,mi Zuluval nyugovóra tértünk,másnap délelött találkám volt Doraval és Mirivel.
Reggel felkeltem,elvittem Zulut egy gyors sétára,de elég necces volt így póráz nélkül...Hazamentünk gyorsan elkészültem és Miri jött értem,felkaptuk Dorát,de elötte még felmentünk hozzá,Mirivel tök véletlenül,kb. 20 percet cikáztunk a lépcsöházban,hátha meglátjuk azt a cuki szomszéd srácot,de semmi...Sajnos!
Dora lakásából még hiányzott pár cucc,bútorok kiegészitök és természetesen egy közös kép hármunkról!:)
Elmentünk egy nagyon tuti helyre és Dora,mintha lakberendezö lenne,olyan szakértelemmel válogatta össze a cuccokat,minden passzolt mindenhez...Mirivel csak pislogtunk!:D
A bútorok után kikönyörögtem,hogy menjünk be egy kisállatboltba is.
-Miért kellett ide bejönni?-kérdezte Miri fancsali képet vágva
-Mert Zulunak kell vennem pár cuccot!-válaszoltam válogatás közben
-Ki az a Zulu?-kérdezték egyszerre
-A kiskutyám!!!-válaszoltam levakarhatatlan vigyorral az arcomon-Tegnap este kaptam.-mutogattam a telefonomon a képet,amit még este löttem róla.
-De édes!-mondta Dora a képet bámulva
-Sergio nem is mondta,hogy vesz neked egy kutyát!-csodálkozott Miri
-Nem is töle kaptam...-mondtam,gyorsan lehajtottam a fejemet és az ajkamba haraptam,tudtam,hogy kapok egy fejmosást...
-Akkor?Anyukád nem bírja a kutyákat!-mondta Miri,miközben egy akvárium falát ütögette,Dora meg valamilyen nyulat simogatott...:D
-Hát az úgy volt...-kezdtem bele,de Dora azonnal közbevágott
-Ajajjjj,csak nem?
-De!Carlostól kaptam,tegnap este!ès még mielött nekem esnétek,azt mondta,hogy már régebben megvette,és nézzétek meg milyen édes-toltam a mobilomat az arcukba-Nem hagyhattam ott!Amúgyis,azt is mondta,hogyha nem fogadom el,akkor ott hagyja az utcán-füllentettem,de rájöttem,hogy csak rosszabb lesz...
-A bunkó,ott hagyná az utcán?-húzgálta dühösen a szemöldökét Miri,Dora furcsán csendes volt.
-Jó,ezt nem mondta!-mosolyogtam el magamat,hogy mennyire bénán hazudok...-De akkor sem hagyhattam ott!
-Igaz nagyon édes!-szólalt meg Dora bársonyos hangon,mint aki,pont akkor ugrott le egy felhötaxiról,amin addig utazott,hatalmas mosolyok kíséretében...
-Hello!Megjöttél?-kérdeztem vihogva-Minden oké nálad?
-Jaaj,hát izé!Igen!-dadogott
-Ismerem ezt a fejet!-bökte oldalba Miri-Csak nem szerelmes vagy életem?-kérdezte hatalmas vigyorral már ö is.Annyira tudtunk örülni egymás boldogságának is,mintha csak a sajátunk lenne!Ùgy szeretem Mirit és Dorát,mintha a testvéreim lennének,büszke voltam rájuk,szomorú ha ök is azok,de mindig megpróbáltam és ök is felviditani a másikat.Boldog,ha ök is azok és így tovább...:D
-Öööömm-harapott az ajkába-Tudjátok van az a szomszéd srác!
-Tudjuk!-mondtuk egyszerre vihogva-Na mesélj!-mondtam
-Még nem volt semmi különös,csak sokszor összefutunk,ööö meg néha az én postaládámban landolnak a levelei és odakell adnom neki,és néha beszélünk pár szót,de annyira zavarban vagyunk egymás mellett,alig merünk egymásra nézni...szóval semmi érdekes,csak elég sokat jár a fejemben!-mosolygott a semmibe bámulva
-Dora,ez tök jó!Nagyyon édes!Már nagyon kiváncsi vagyok rá!-mondta Miri izgatottan
-Èn is nagyon!-csatlakoztam a tenyeremet dörzsölve
-Jól van már,majd meglátjátok!Ès ne vágj már ilyen képet!-jött közelebb és a tenyerével meglökte a homlokomat...én ezen csak vihogtam,mint mindig...
Befejeztem a vásárlást,aztán mentünk vissza Dorához,amit tudtunk vittünk kocsival,amit nem,azt másnap hozták a bútorszállitók.Dora és Miri felmentek egy kör cuccot felvinni,én még a kocsinál maradtam,mert eldugtam a közös képünket,amit még akkor odaakartam neki adni.Kikutattam a képet és szaladtam is felfelé,de a lépcsöházban,a postaládáknál pedig megláttam,ahogy egy elég helyes és magas pasi,pakolja a leveleket Dora postaládájába...Annyira vicces volt a helyzet,ahogy Dora választottja,azon mesterkedik,hogy legalább ennyit beszéljenek...Gyorsan elosontam,meg sem mukkantam,de pont amikor a háta mögött suhantam volna,hátra lépett és kiverte a kezemböl a képet...´
-Ne haragudj!-mondta bünbánó képet vága,de ez az arc azonnal kétségbe esett képpé változott amikor lehajolt a képért és meglátta,hogy együtt vagyunk rajta...-Te...Te...Te ismered Dorát?-kérdezte dadogva,vöröslö képpel.
-Igen!A legjobb barátnöm!De nyugi nem mondom el neki!-mutattam neki nevetve a postaládára
-Lekötelezel!-sóhajtott hatalmasat-Amúgy Lucas vagyok!Örvendek!-mondta aranyosan és felém nyújtatta a kezét
-Èn meg Sabina!-mutatkoztam be én is-Figyelj!Kérdezhetnék valamit?-vakargattam a fejemet
-Ezek után?Egy kérdést megengedhetek...-válaszolta mosoylogva,na és itt rájöttem,hogy Dora miért van odáig érte...még én is zavarba jöttem a mosolyától.
-Szóval,bocs,hogy így bele a közepébe,de nem lenne egyszerübb elhívni egy randira,minthogy az összes postást hülyének beállítani?
-De,mi sem egyszerübb...-húzta el a száját.Nem tudtam mi a baja,de nem akartam tovább faggatni egy totál idegent...
-Na jó te tudod!èn megyek,mert már keresni fognak!Szia!-köszöntem neki és zavaromban elkezdtem a lépcsön felmenni...a negyedikre.
Bementem leültem,odaadtam a képet,Dora kitette egy fö helyre és ott pompázott.
Kb.10 perc múlva kopogtattak az ajtót!
-Hála Istennek!itt a pizza!-állt fel Dora a kanapéról,ami szinte az egyetlen bútor volt a lakásában...
-Rendeltetek pizzát?Nagyon ügyesek vagytok!Köszi!-mondtam-Már majdnem éhen haltam...
Dora kinyitotta az ajtót,de nem a pizza volt...
2011. augusztus 16., kedd
28.rész
Sziasztok!
Annyira sajnálom,hogy ennyit kell várnotok egy részre,de nincs semmi idöm se írni,sem a többi sztorit olvasni...Ez a rész sem lett valami hosszú és megint nem a legjobb,ezért is bocsánat,és nem tudom,hogy mikor lesz a következö,de megpróbálom egy hónapnál hamarabb hozni!:D
Holnaptól pedig szurkoljatok,mert elkezdem a 90napos diétát...megint!:D
Ha valaki esetleg kiváncsi a részletekre,hogy milyen,beválik-e,kérdezettek majd nyugodtan!
Puszi mindenkinek! <3<3<3
§§§§§§§
-Ez nem a Mirian cucca?-kérdezte Sergio meglepödött képpel a lépcsö elött állva,amikor lejöttem
-Nagyon képben vagy a ruhatárainkat illetöen!-mosolyogtam rá és hatalmas lendülettel a nyakába ugrottam,amikor leléptem az utolsó lépcsöfokról és így majdnem elesetünk...mindketten nagy nevetésben törtünk ki.Imádom,ahogy Sergio nevet,a mosolyát,számomra ez az egyik legszebb dolog a világon...<3
Sokszor,csak emiatt bámultam!:D
-Emberek!Mi is itt vagyunk!-vihogott Miri a kanapéról
-Amúgy,most tényleg,miért vagy az ö ruháiban?-kérdezte Sergio toábbra is értetlen fejet vágva
-Tudod miért?-kérdezte Dora hatalmas szemeket meresztve,egyböl az egekbe szaladt a vérnyoása...-Azért,mert az a kis ribi elintézte a ruháit...-fújtatott továbbra is dühösen.Annyira temperamentumos,ezért is szeretem ennyire...
-Mivan?Milyen ribi?Mit csinált?-ráncolta a homlokát,én csak a földet bámultam,mert nem akartam ezzel elrontani az estét,felhúzni Sergiot,meg Dorát tovább isegesíteni,nem láttam értelmét...engem egyáltalán nem érdekelt az egész,ezért megpróbáltam nekik is elmagyarázni,hogy felesleges az idegeskedés,nem lesz jobb azzal semmi,,ha itt hergelik egymást értelmetlenül,Aleperra már megcsinálta,úgyhogy teljesen mindegy az egész...Miközben magyaráztam,jött egy smsem...Aleperrától!Megnéztem és gyorsan elakartam tenni a mobilt,de túl érdekes képet vághattam mert Ramos gyorsan kivette a kezemböl és elolvasta!
-Ez elég nagy bunkóság volt!Ugye tudod?-kérdeztem töle összehúzott szemekkel
-Ez most mit akar?Találkozni?Miért!Nem találkozhatsz vele!-osztogatta a parancsokat az olvasottak után,persze nem parancsolgatni akart,hanem csak megvédeni...
-Szerintem ezt én döntöm el!Ha akarok,akkor találkozok vele!-néztem rá flegmán-Jobb ha el sem kezded ezt az én barátnöm azt csinálja,amit én mondok neki témát,mert úgysem az lesz!-mondtam neki kioktató stílusban,de csak azért,mert megérdemelte,és mert ez az egyik legidegesítöbb dolog a pasikban...
-Tudom,nem is akartam,csak nem akarom,hogy valami bajod legyen,meg hogy sértegessenek miattam!-mondta bünbánó és egyszerre aggódó képet vágva,miközben magához húzott.
-Meg tudom védeni magam!Tudod te is!-emeltem fel az összeszorított öklömet,a monoklijára utalva,persze ezt már nem bírtam ki egy kis molyos nélkül.
-Tudom!-puszilt meg nevete
-Majd edzésen vagy valahol megbeszéljük a dolgot,biztos bocsánatot akar kérni,vagy esetleg elásni az erdöben...-nevetgéltem,erre mind a hárman a "te hülye vagy?"nézéssel vagy esetleg a "te nem vagy normális!"nézéssel jutalmaztak.Igazából ezt nem tudtam eldönteni.-Jól van már!-tettem még hozzá vihogva
Még maradtunk Doravál a Ramos rezidenciában,megnéztünk egy filmet,nevetgéltünk,egy kicsit késöbb még befutott Miguel is,ö is nagyon jó fej volt,kedves meg minden amit Miri csak kívánhatott...
Sergio vitt haza minket, és miután hazavittük Dorát és közelítettünk a házunk felé, már messziröl kiszúrtam Carlos kocsiját...Ott állt a ház elött,ö pedig ott fagyoskodott mellette.Sergio kikerekedett szemekkel és a nyakán duzzadó erekkel készült kiszállni a kocsiból,gyorsan megfogtam a kezét,nem mondtam neki semmit,de értette,hogy ezt egyedül kell elintéznem...
-Menj nyugodtan!De én itt maradok,addig amíg el nem megy!Ès ne ellenkezz,mert úgy sem érsz vele semmit!-mondta szigorú tekintettel és nyomatékosította egy hosszú csókkal.
-Jól van,nekem mindegy,de légyszives hütsd le magad,nem akarom,hogy itt balhézzatok!!!-kacsintottam rá vigyorogva és kiszálltam a kocsiból.Òvatos léptekkel mentem Carlos felé,figyeltem az arcát,és úgy vettem észre,hogy egy kicsit ideges,de semmi extra.Inkább a beletörödött tekintetet véltem felfedezni nála.
-Szia!-köszöntem oda,félve a csizmám orrát bámulva,amikor megálltam elötte.
-Szia!Nem akarok zavarni,látom jól elvagytok,nem mondhatnám,hogy örülök neki,de ez van!Mi van nem mer egyedül hagyni?Amúgy csak elhoztam neked az ajándékodat,amit már rég megvettem,vagyis egy ideje,de oda kell adnom,mert folyton az eszembe jutsz róla.-hadarta és kinyitotta a kocsi ajtaját ahonnan kivette a legédesebb ajándékot,amit csak adhatott.
-De Carlos!Ez meg mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel és levakarhatatlan vigyorral az arcomon.
-Tudtam,hogy tetszeni fog!-mosolygott és átadta az ajándékát
-Imádom!Azért ismersz egy kicsit.-néztem rá még mindig mosolyogva-Biztos vagy benne,hogy nekem adod?Nem nött hozzád túlságosan?-kérdeztem aggodalmaskodva,mert már nem akartam visszaadni.
-Már úgyis hozzád ragadt!Ès neked vettem!Mert szeretlek!-hadarta gyorsan,de sajnos érthetöen és sajnos ezzel a mondatával elrontott mindent-Na jó én inkább megyek!-gyorsan beszállt a kocsiba és elszáguldott,Meglepett és nagyon bántott a dolog,de nem mondhattam erre semmit...
Sergio kiszállt és megpróbált szigorúan,mogován nézni az ajándékomra,de öt is azonnal levette a lábáról...
-Ugye milyen édes?-kérdeztem bociszemekkel
-Azt kellene mondanom,hogy nem,mert ettöl a majomtól kaptad,de tényleg az!-simogatta meg az ölemben lévö kiskutyát.:)
-Ö nem mondott rád semmit!Légyszives te is fogd vissza magad!
-A majom akár bók is lehetne,te is így szoktál hívni...
-...de te nem annak szántad-fejeztem be a mondatot helyette-Ès én soha nem szántam bóknak...-vihogtam-Na de mindegy!Zulu!-mondtam kikerekedett szemekkel.
-Mi Zulu?Mi van?-nézett összehúzott szemekkel,mert nem értette,hog ymiröl beszélek és mert utálta a hideget és egy perc alatt fagyoskodott...
-Tudod,hogy fogják hívni a kutyámat?-vihogtam- Zulunak!-mondtam azonnal,Sergio nem igazán bírta amikor ilyen hülyeségeket beszéltem,kérdeztem és válaszoltam,olyan fejeket vágott és a szemeit olyan szinten forgatta,áá hihetetlen vicces volt.
Még beszélgettünk egy kicsit,aztán Sergio hazament én pedig próbáltam Zulut becsempészni a házba,mert anya nem rajongott a házban kutya ötletért...
Òvatosan felosontam a lépcsön,de meglepödve tapasztaltam,hogy a szobámban a villany fel volt kapcsolva és beszélgetés szürödött ki.Olyan kiváncsi lettem,hogy Zulut szinte el is feljtettem,így gyorsan bementem,mert olyan szintü kiváncsiság lett úrrá rajtam,amit nem tudtam leküzdeni.hogy mégis ki vagyis kik lehetnek a szobámban az éjszaka közepén...
Annyira sajnálom,hogy ennyit kell várnotok egy részre,de nincs semmi idöm se írni,sem a többi sztorit olvasni...Ez a rész sem lett valami hosszú és megint nem a legjobb,ezért is bocsánat,és nem tudom,hogy mikor lesz a következö,de megpróbálom egy hónapnál hamarabb hozni!:D
Holnaptól pedig szurkoljatok,mert elkezdem a 90napos diétát...megint!:D
Ha valaki esetleg kiváncsi a részletekre,hogy milyen,beválik-e,kérdezettek majd nyugodtan!
Puszi mindenkinek! <3<3<3
§§§§§§§
-Ez nem a Mirian cucca?-kérdezte Sergio meglepödött képpel a lépcsö elött állva,amikor lejöttem
-Nagyon képben vagy a ruhatárainkat illetöen!-mosolyogtam rá és hatalmas lendülettel a nyakába ugrottam,amikor leléptem az utolsó lépcsöfokról és így majdnem elesetünk...mindketten nagy nevetésben törtünk ki.Imádom,ahogy Sergio nevet,a mosolyát,számomra ez az egyik legszebb dolog a világon...<3
Sokszor,csak emiatt bámultam!:D
-Emberek!Mi is itt vagyunk!-vihogott Miri a kanapéról
-Amúgy,most tényleg,miért vagy az ö ruháiban?-kérdezte Sergio toábbra is értetlen fejet vágva
-Tudod miért?-kérdezte Dora hatalmas szemeket meresztve,egyböl az egekbe szaladt a vérnyoása...-Azért,mert az a kis ribi elintézte a ruháit...-fújtatott továbbra is dühösen.Annyira temperamentumos,ezért is szeretem ennyire...
-Mivan?Milyen ribi?Mit csinált?-ráncolta a homlokát,én csak a földet bámultam,mert nem akartam ezzel elrontani az estét,felhúzni Sergiot,meg Dorát tovább isegesíteni,nem láttam értelmét...engem egyáltalán nem érdekelt az egész,ezért megpróbáltam nekik is elmagyarázni,hogy felesleges az idegeskedés,nem lesz jobb azzal semmi,,ha itt hergelik egymást értelmetlenül,Aleperra már megcsinálta,úgyhogy teljesen mindegy az egész...Miközben magyaráztam,jött egy smsem...Aleperrától!Megnéztem és gyorsan elakartam tenni a mobilt,de túl érdekes képet vághattam mert Ramos gyorsan kivette a kezemböl és elolvasta!
-Ez elég nagy bunkóság volt!Ugye tudod?-kérdeztem töle összehúzott szemekkel
-Ez most mit akar?Találkozni?Miért!Nem találkozhatsz vele!-osztogatta a parancsokat az olvasottak után,persze nem parancsolgatni akart,hanem csak megvédeni...
-Szerintem ezt én döntöm el!Ha akarok,akkor találkozok vele!-néztem rá flegmán-Jobb ha el sem kezded ezt az én barátnöm azt csinálja,amit én mondok neki témát,mert úgysem az lesz!-mondtam neki kioktató stílusban,de csak azért,mert megérdemelte,és mert ez az egyik legidegesítöbb dolog a pasikban...
-Tudom,nem is akartam,csak nem akarom,hogy valami bajod legyen,meg hogy sértegessenek miattam!-mondta bünbánó és egyszerre aggódó képet vágva,miközben magához húzott.
-Meg tudom védeni magam!Tudod te is!-emeltem fel az összeszorított öklömet,a monoklijára utalva,persze ezt már nem bírtam ki egy kis molyos nélkül.
-Tudom!-puszilt meg nevete
-Majd edzésen vagy valahol megbeszéljük a dolgot,biztos bocsánatot akar kérni,vagy esetleg elásni az erdöben...-nevetgéltem,erre mind a hárman a "te hülye vagy?"nézéssel vagy esetleg a "te nem vagy normális!"nézéssel jutalmaztak.Igazából ezt nem tudtam eldönteni.-Jól van már!-tettem még hozzá vihogva
Még maradtunk Doravál a Ramos rezidenciában,megnéztünk egy filmet,nevetgéltünk,egy kicsit késöbb még befutott Miguel is,ö is nagyon jó fej volt,kedves meg minden amit Miri csak kívánhatott...
Sergio vitt haza minket, és miután hazavittük Dorát és közelítettünk a házunk felé, már messziröl kiszúrtam Carlos kocsiját...Ott állt a ház elött,ö pedig ott fagyoskodott mellette.Sergio kikerekedett szemekkel és a nyakán duzzadó erekkel készült kiszállni a kocsiból,gyorsan megfogtam a kezét,nem mondtam neki semmit,de értette,hogy ezt egyedül kell elintéznem...
-Menj nyugodtan!De én itt maradok,addig amíg el nem megy!Ès ne ellenkezz,mert úgy sem érsz vele semmit!-mondta szigorú tekintettel és nyomatékosította egy hosszú csókkal.
-Jól van,nekem mindegy,de légyszives hütsd le magad,nem akarom,hogy itt balhézzatok!!!-kacsintottam rá vigyorogva és kiszálltam a kocsiból.Òvatos léptekkel mentem Carlos felé,figyeltem az arcát,és úgy vettem észre,hogy egy kicsit ideges,de semmi extra.Inkább a beletörödött tekintetet véltem felfedezni nála.
-Szia!-köszöntem oda,félve a csizmám orrát bámulva,amikor megálltam elötte.
-Szia!Nem akarok zavarni,látom jól elvagytok,nem mondhatnám,hogy örülök neki,de ez van!Mi van nem mer egyedül hagyni?Amúgy csak elhoztam neked az ajándékodat,amit már rég megvettem,vagyis egy ideje,de oda kell adnom,mert folyton az eszembe jutsz róla.-hadarta és kinyitotta a kocsi ajtaját ahonnan kivette a legédesebb ajándékot,amit csak adhatott.
-De Carlos!Ez meg mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel és levakarhatatlan vigyorral az arcomon.
-Tudtam,hogy tetszeni fog!-mosolygott és átadta az ajándékát
-Imádom!Azért ismersz egy kicsit.-néztem rá még mindig mosolyogva-Biztos vagy benne,hogy nekem adod?Nem nött hozzád túlságosan?-kérdeztem aggodalmaskodva,mert már nem akartam visszaadni.
-Már úgyis hozzád ragadt!Ès neked vettem!Mert szeretlek!-hadarta gyorsan,de sajnos érthetöen és sajnos ezzel a mondatával elrontott mindent-Na jó én inkább megyek!-gyorsan beszállt a kocsiba és elszáguldott,Meglepett és nagyon bántott a dolog,de nem mondhattam erre semmit...
Sergio kiszállt és megpróbált szigorúan,mogován nézni az ajándékomra,de öt is azonnal levette a lábáról...
-Ugye milyen édes?-kérdeztem bociszemekkel
-Azt kellene mondanom,hogy nem,mert ettöl a majomtól kaptad,de tényleg az!-simogatta meg az ölemben lévö kiskutyát.:)
-Ö nem mondott rád semmit!Légyszives te is fogd vissza magad!
-A majom akár bók is lehetne,te is így szoktál hívni...
-...de te nem annak szántad-fejeztem be a mondatot helyette-Ès én soha nem szántam bóknak...-vihogtam-Na de mindegy!Zulu!-mondtam kikerekedett szemekkel.
-Mi Zulu?Mi van?-nézett összehúzott szemekkel,mert nem értette,hog ymiröl beszélek és mert utálta a hideget és egy perc alatt fagyoskodott...
-Tudod,hogy fogják hívni a kutyámat?-vihogtam- Zulunak!-mondtam azonnal,Sergio nem igazán bírta amikor ilyen hülyeségeket beszéltem,kérdeztem és válaszoltam,olyan fejeket vágott és a szemeit olyan szinten forgatta,áá hihetetlen vicces volt.
Még beszélgettünk egy kicsit,aztán Sergio hazament én pedig próbáltam Zulut becsempészni a házba,mert anya nem rajongott a házban kutya ötletért...
Òvatosan felosontam a lépcsön,de meglepödve tapasztaltam,hogy a szobámban a villany fel volt kapcsolva és beszélgetés szürödött ki.Olyan kiváncsi lettem,hogy Zulut szinte el is feljtettem,így gyorsan bementem,mert olyan szintü kiváncsiság lett úrrá rajtam,amit nem tudtam leküzdeni.hogy mégis ki vagyis kik lehetnek a szobámban az éjszaka közepén...
2011. július 9., szombat
27.rész
Alejandra hatalmas ajtó csapkodásokkal bement a terembe...Mi csak álltunk és néztünk,de érhetö volt,én is kiakadnék,hogy aki még tegnap a pasim volt,ma már egy másik csajjal van...
Sergio is elment edzésre,megbeszéltük,hogy majd náluk találkozunk este.
Mirivel bementünk az öltözöbe Aleperra szeme ismét szikrákat szórt,de nem igazán fogalkoztatott a dolog,természetesen egész idö alatt nem szóltunk egymáshoz....A sors fintorának vagy az edzö nagyon jó szemének köszönhetöen,együtt kellett kezelnünk Alival,nekem mindegy volt,egy kicsit tartottam töle,de ennyi.
Amikor már tizedszer vágott képen a labdával,akkor kifakadtam rá!
-Te normális vagy?basszus!!!-kérdeztem vöröslö fejjel az orromat fogdosva,reménykedve,hogy még egyben van...
-Még van pofád ilyet kérdezni?-kérdezett vissza hasonló színekben játszó arccal.Aztán fogta magát és becaplatott az öltözöbe...
Az edzö pedig telepatikusan megkért rá,hogy menjek utána,amire telepatikusan nemet mondtam!
Az edzés folytatódott és kb félóra múlva Aleperra felöltözve megjelent az ajtóban,a kulcsot ledobta az asztalra és elment!Szeretett a középpontban lenni,efelöl sosem volt semmi kétségem,de ezt akkor is bebizonyította...
Az edzés végén kaptam az edzötöl egy fejmosást Ali miatt is,de elsösorban azért amiért ennyit kihagytam,eléggé bántam is,de már elkövettem ezt a hibát,már nem tehettem mást.Bementem az öltözöbe ami a többiek hüledezzésétöl volt hangos,nem tudtam mi lehet,de alig vártam,hogy én is meglássam végre...
-Ez meg mi aaa???-néztem a padon lévö cuccomra,vakargatva a homlokomat
-Nyugi,nyugi,neee idegeskedj!-próbált Miri nyugtatni,de idegesebb volt,mint én...
-Ez már egy hülye!!!-tört ki belölem a nevetés-Ennek van valami...akármi értelme is?-néztem végig a csajokon nevetve,ök pedig megkönnyebülve néztek vissza,szerintem számítottak egy nagy hisztire,de boldog voltam,ez nem ronthatta el a kedvem...
-Szerintem valami állat lehetett,biztos egy kutya vagy valami!-mondta Monsi,mintha tényleg elhinné...Ezen megállapításától folyt a könnyem a nevetéstöl...a tönnieknek is hasonlóan!
-Szerinted egy állat lehetett?-Pilar úgy nézett Monsira,amikor visszakérdezett,mint ha valami gyenge elméjü lenne,ami végülis nem állt távol töle...-Szerinted bejött egy kutya?Szépen kinyitotta az ajtót?De még elötte elkérte az edzötöl a kulcsot!Tehát bejött,és csak a Gita cuccát tépkedte darabokra és öntötte le valmivel?De most komolyan?Ne legyél már ennyire hülye!!!-Monsi megforgatta a szemeit,szegény mindig mindenben próbálta a legjobbat látni,egy kicsit naiv...
-Jaj mindegy!Nem érdekel!Remélem mostmár jobb neki!-törölgettem a szemem-Az edzönek meg ne mondjátok el,mert nincs kedvem napokig ezt hallgatni,meg állandóan erröl beszélni.Szóval,mindenki csendben legyen!Oké?
-Persze!Nem mondjuk el!De Alira ráférne egy jókora füles!-mondta Manu idegesen-De egyébként miért csinálta ezt?Látom,hogy egy ideje van valami baj köztetek,de azért már durva!
-Sergio miatt csinálta...-mondtam a padlót vizslatva,nagyon szégyeltem a dolgot,mert ilyet nem lehet csinálni,hogy a "barátnöd" pasijával kezdesz.de erröl nem tehettem,sem én,sem Sergio,sem senki,ez így alakult...
-Miért is?-nézett rám huncut vigyorral
-Tudod te azt!-mosolyogtam vissza
-Annyit mondhatok,hogy na VÈGRE!!!-kiáltott fel és a nyakamba ugrott-Nem Carlos a neked való,az biztos!Sergioval meg forr közötetek a levegö!-tette hozzá még vihogva,mintha Lolot hallanám...
A többiek is örültek a dolognak,de azért egy páran elmondták a negatív véleményüket is,de teljes mértékben megérdemeltem.Megvártam amíg Miri elkészül,mert hála az égnek,már elkezdte a rehabot.Elmentünk hozzájuk,én az edzö cuccomban,mert nem volt mit felvennem!Még útközben felvettük Dorat is.
Eszembe jutott,hogy megvárom Sergiot a szobájában,egy mezébe bújva,de aztán megnyomtam a delete gombot,mert ez még túl korai lenne...Pedig,nem rossz ötlet!
Dora hatalmas szemekkel nézett rám,amikor kiszálltam a kocsiból az edzöcuccban.
-Ne nézz már így!Történt egy kis baleset!-vihogtam rá
-Milyen baleset?Jól vagy?Mi???-kérdezett vissza riadtan
-A ruháim tönkre mentek,de nyugi nekem nincs semmi bajom,amint ez látható is!-mosolyogtam rá megnyugtatásképpen
-Légyszives ne ijeszgess már!-ölelt meg gyorsan-De akkor is kiváncsi vagyok,hogy mi történt!
Elmeséltem neki a dolgokat,majd felrobbant,amikor elmondtam,hogy Ali mit csinált,de hamar lenyugodott,amikor megtudta,hogy miért tette...
-Na csak jöjjön haza az a nem normális,majd adok én neki!Visszamegy egy ilyen csajhoz?Mi baja van?-nézett rám kérdön.Közben pedig már a nappaliban ültünk.
-Megkérdezheted töle is!Most jött meg!-mondtam mosolyogva,felálltam a kanapéról és odaugráltam az ajtóhoz,hogy azonnal üdvözöljem Ramost,amint belép,így is történt,a nyakába ugrottam,megcsókoltam,de hamar túlestünk a dolgon,mert amikor leesett,hogy nem csak ketten vagyunk,igencsak zavarba jöttem,erre Sergio csak mosolyogva magához húzott és szorosan megölelt.De ez sem tartott sokáig,mert Dora nem értem,hogy csinálta,de észrevétlenül Sergio mögött termett és a hátára ugrott...
Dora és Sergio is elég régen találkoztak így érthetö volt ez az üdvözlés...
-Dora!hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte Sergio hatalmas vigyorral az arcán,ölelgetve Dorát.Mirivel csak mosolyogva néztük öket.
-Madridi lány lettem!-mosolygott ö is-De ha már itt tartunk!Hallottam a hülyeségeidröl!-nem tartott sokáig,Dora nem bírt magával-Visszamenni egy olyan csajhoz aki megcsalt?Mi van veled?Normális vagy?Nem így ismerlek!-dörgölte az orra alá a véleményét.Sergio összehúzott szemmel rámnézett,én meg fütyörészve nézelödtem,mint aki nem tud semmiröl...Miri meg hatalmsat nevetett a történteken.-Van neked önbecsülésed?-folytatta Dora,Sergio meg gyorsan befogta a száját...
-Bla,bla,bla!Légyszives!Hagyjuk már!-NE NYALOGASD A KEZEM!-kiáltott fel nevetve
-Hagyjuk,de ha még lesz valami,ilyen majomkodás a részedröl,tudod hogy mi jön?-nézett rá kérdön
-Tudom...-forgatta meg a szemét-De már nem vagyok 13 éves,Dora!-Dora ugyanis mindig adott Sergionak egy kokit a fejére,amikor valami hülyeséget csinált,amit még nézni is fájt...Kicsi a bors de erös!Mirivel pukkadozva ültünk a kanapén,elég viccesek voltak,Dora aki majdnem 2fejjel kisebb,mint Sergio,de Sergio úgy tart töle,mint a tüztöl...
Nagyon jó esténk volt,végig dumáltunk,nevettünk...
Sergionak fel sem tünt,hogy milyen cuccban vagyok,csak akkor amikor felmentem és Miri cuccaiban jöttem le a lépcsön.De nem mondtam semmit,csak miután kaptam egy elég furcsa smst...
Sergio is elment edzésre,megbeszéltük,hogy majd náluk találkozunk este.
Mirivel bementünk az öltözöbe Aleperra szeme ismét szikrákat szórt,de nem igazán fogalkoztatott a dolog,természetesen egész idö alatt nem szóltunk egymáshoz....A sors fintorának vagy az edzö nagyon jó szemének köszönhetöen,együtt kellett kezelnünk Alival,nekem mindegy volt,egy kicsit tartottam töle,de ennyi.
Amikor már tizedszer vágott képen a labdával,akkor kifakadtam rá!
-Te normális vagy?basszus!!!-kérdeztem vöröslö fejjel az orromat fogdosva,reménykedve,hogy még egyben van...
-Még van pofád ilyet kérdezni?-kérdezett vissza hasonló színekben játszó arccal.Aztán fogta magát és becaplatott az öltözöbe...
Az edzö pedig telepatikusan megkért rá,hogy menjek utána,amire telepatikusan nemet mondtam!
Az edzés folytatódott és kb félóra múlva Aleperra felöltözve megjelent az ajtóban,a kulcsot ledobta az asztalra és elment!Szeretett a középpontban lenni,efelöl sosem volt semmi kétségem,de ezt akkor is bebizonyította...
Az edzés végén kaptam az edzötöl egy fejmosást Ali miatt is,de elsösorban azért amiért ennyit kihagytam,eléggé bántam is,de már elkövettem ezt a hibát,már nem tehettem mást.Bementem az öltözöbe ami a többiek hüledezzésétöl volt hangos,nem tudtam mi lehet,de alig vártam,hogy én is meglássam végre...
-Ez meg mi aaa???-néztem a padon lévö cuccomra,vakargatva a homlokomat
-Nyugi,nyugi,neee idegeskedj!-próbált Miri nyugtatni,de idegesebb volt,mint én...
-Ez már egy hülye!!!-tört ki belölem a nevetés-Ennek van valami...akármi értelme is?-néztem végig a csajokon nevetve,ök pedig megkönnyebülve néztek vissza,szerintem számítottak egy nagy hisztire,de boldog voltam,ez nem ronthatta el a kedvem...
-Szerintem valami állat lehetett,biztos egy kutya vagy valami!-mondta Monsi,mintha tényleg elhinné...Ezen megállapításától folyt a könnyem a nevetéstöl...a tönnieknek is hasonlóan!
-Szerinted egy állat lehetett?-Pilar úgy nézett Monsira,amikor visszakérdezett,mint ha valami gyenge elméjü lenne,ami végülis nem állt távol töle...-Szerinted bejött egy kutya?Szépen kinyitotta az ajtót?De még elötte elkérte az edzötöl a kulcsot!Tehát bejött,és csak a Gita cuccát tépkedte darabokra és öntötte le valmivel?De most komolyan?Ne legyél már ennyire hülye!!!-Monsi megforgatta a szemeit,szegény mindig mindenben próbálta a legjobbat látni,egy kicsit naiv...
-Jaj mindegy!Nem érdekel!Remélem mostmár jobb neki!-törölgettem a szemem-Az edzönek meg ne mondjátok el,mert nincs kedvem napokig ezt hallgatni,meg állandóan erröl beszélni.Szóval,mindenki csendben legyen!Oké?
-Persze!Nem mondjuk el!De Alira ráférne egy jókora füles!-mondta Manu idegesen-De egyébként miért csinálta ezt?Látom,hogy egy ideje van valami baj köztetek,de azért már durva!
-Sergio miatt csinálta...-mondtam a padlót vizslatva,nagyon szégyeltem a dolgot,mert ilyet nem lehet csinálni,hogy a "barátnöd" pasijával kezdesz.de erröl nem tehettem,sem én,sem Sergio,sem senki,ez így alakult...
-Miért is?-nézett rám huncut vigyorral
-Tudod te azt!-mosolyogtam vissza
-Annyit mondhatok,hogy na VÈGRE!!!-kiáltott fel és a nyakamba ugrott-Nem Carlos a neked való,az biztos!Sergioval meg forr közötetek a levegö!-tette hozzá még vihogva,mintha Lolot hallanám...
A többiek is örültek a dolognak,de azért egy páran elmondták a negatív véleményüket is,de teljes mértékben megérdemeltem.Megvártam amíg Miri elkészül,mert hála az égnek,már elkezdte a rehabot.Elmentünk hozzájuk,én az edzö cuccomban,mert nem volt mit felvennem!Még útközben felvettük Dorat is.
Eszembe jutott,hogy megvárom Sergiot a szobájában,egy mezébe bújva,de aztán megnyomtam a delete gombot,mert ez még túl korai lenne...Pedig,nem rossz ötlet!
Dora hatalmas szemekkel nézett rám,amikor kiszálltam a kocsiból az edzöcuccban.
-Ne nézz már így!Történt egy kis baleset!-vihogtam rá
-Milyen baleset?Jól vagy?Mi???-kérdezett vissza riadtan
-A ruháim tönkre mentek,de nyugi nekem nincs semmi bajom,amint ez látható is!-mosolyogtam rá megnyugtatásképpen
-Légyszives ne ijeszgess már!-ölelt meg gyorsan-De akkor is kiváncsi vagyok,hogy mi történt!
Elmeséltem neki a dolgokat,majd felrobbant,amikor elmondtam,hogy Ali mit csinált,de hamar lenyugodott,amikor megtudta,hogy miért tette...
-Na csak jöjjön haza az a nem normális,majd adok én neki!Visszamegy egy ilyen csajhoz?Mi baja van?-nézett rám kérdön.Közben pedig már a nappaliban ültünk.
-Megkérdezheted töle is!Most jött meg!-mondtam mosolyogva,felálltam a kanapéról és odaugráltam az ajtóhoz,hogy azonnal üdvözöljem Ramost,amint belép,így is történt,a nyakába ugrottam,megcsókoltam,de hamar túlestünk a dolgon,mert amikor leesett,hogy nem csak ketten vagyunk,igencsak zavarba jöttem,erre Sergio csak mosolyogva magához húzott és szorosan megölelt.De ez sem tartott sokáig,mert Dora nem értem,hogy csinálta,de észrevétlenül Sergio mögött termett és a hátára ugrott...
Dora és Sergio is elég régen találkoztak így érthetö volt ez az üdvözlés...
-Dora!hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte Sergio hatalmas vigyorral az arcán,ölelgetve Dorát.Mirivel csak mosolyogva néztük öket.
-Madridi lány lettem!-mosolygott ö is-De ha már itt tartunk!Hallottam a hülyeségeidröl!-nem tartott sokáig,Dora nem bírt magával-Visszamenni egy olyan csajhoz aki megcsalt?Mi van veled?Normális vagy?Nem így ismerlek!-dörgölte az orra alá a véleményét.Sergio összehúzott szemmel rámnézett,én meg fütyörészve nézelödtem,mint aki nem tud semmiröl...Miri meg hatalmsat nevetett a történteken.-Van neked önbecsülésed?-folytatta Dora,Sergio meg gyorsan befogta a száját...
-Bla,bla,bla!Légyszives!Hagyjuk már!-NE NYALOGASD A KEZEM!-kiáltott fel nevetve
-Hagyjuk,de ha még lesz valami,ilyen majomkodás a részedröl,tudod hogy mi jön?-nézett rá kérdön
-Tudom...-forgatta meg a szemét-De már nem vagyok 13 éves,Dora!-Dora ugyanis mindig adott Sergionak egy kokit a fejére,amikor valami hülyeséget csinált,amit még nézni is fájt...Kicsi a bors de erös!Mirivel pukkadozva ültünk a kanapén,elég viccesek voltak,Dora aki majdnem 2fejjel kisebb,mint Sergio,de Sergio úgy tart töle,mint a tüztöl...
Nagyon jó esténk volt,végig dumáltunk,nevettünk...
Sergionak fel sem tünt,hogy milyen cuccban vagyok,csak akkor amikor felmentem és Miri cuccaiban jöttem le a lépcsön.De nem mondtam semmit,csak miután kaptam egy elég furcsa smst...
2011. július 5., kedd
26.rész
-Szia!Félóra múlva ott vagyok!puszi-mondta a telefonba és amikor ezt meghallottam,három dolog is feldühített,egy az,hogy egy fél óra alatt leakar rázni,kettö mégis kinek köszön úgy,hogy puszi és kivel találkozik az éjszaka közepén?
Karbatett kézzel ültem vele szemben és kérdön néztem rá...Ismerem azt a nyálas hangját,amikor csajjal beszél,ez volt az...
-Igen van valami,amit el kell mondanom.-mondta bünbánó képpel,amikor rámnézett,aztán azonnal a müszerfalat fürkészte.
-Igen elég kiváncsi vagyok rá!Meg arra,hogy vajon megint én vagyok a hülye?-kérdeztem egy cinikus vihogás kísértében
-Szóval van barátnöm...-húzta meg a száját-De ez semmit nem jelent!-tette hozzá gyorsan
-Ùristen,Ùristen,megint én vagyok a hülye!!!Hát ez már tényleg hihetetlen,nem bírom felfogni!-hápogtam idétlenül...-Ès ki az?-kérdeztem még dühösen-Te aztán nem vagy semmi...Mi azhogy nem jelent semmit?Èn nem akarok senki életébe belerondítani,azzal,hogy én avgyok a harmadik...
-Az aki volt...-Sergio nem is mert rámnézni úgy válaszolt,aztán félve mégis rámpillantott.Igazság szerint félhetett is,mert izzottam a dühtöl...
-Te meg hagytad,hogy megcsókoljalak,hogy hülyét csináljak magamból?Ès azt mondod neki,hogy egy félóra múlva ott vagy?Amikor hallom minden szavadat?Amikor itt ülsz mellettem?Te egy büdös nagy bunkó vagy Ramos!Nem csalódtam magamban,mindig seggfejekkel kezdek!-dühöngtem,gyorsan kiszálltam és elkezdtem trappolni hazafelé,igaz azt sem tudtam hol vagyunk,de elindultam...
Persze egy másodperc múlva,már Sergio mellettem volt,megfogta a karomat és két ideges szempár találkozott amikor felé forultam...
-Azért találkozok vele egy félóra múlva,hogy szakítsak vele!Szerinted egy álom olyan csajjal lenni aki megcsalt?Ès ha nem vetted volna észre,egy ideje csak arra várok,hogy veled lehessek,hogy téged öleljelek,csókoljalak,hogy veled legyek minden percben,imádom a dührohamaidat,olyan szexi vagy amikor idegeskedsz...
-Te egy hülye vagy!-nevettem el magam-Tényleg velem akarsz lenni?Ez most komoly?-kérdeztem reménykedve
-Te tényleg velem akarsz lenni?-kérdezett vissza ugyanúgy.
-Ramos!Mindennél jobban!-mosolyogtam rá és szorosan hozzábújtam
-Èn is veled,mindennél jobban!-mondta és megpuszilta az arcomat
-Sergio!De nyálasak vagyunk...Ez nem jellemzö!-nevettem el magam
-Nem jellemzö,de néha megengedett!-nevetett ö is.
-Szóval most elmész Aleperrához és szakítani fogsz vele?Miért mentél vissza hozzá?
-Igen!Elegem van belöle...-húzta el a száját-Azért mentem vissza hozzá,hogy...-gyorsan befejezte a mondat közepén,és vigyorra húzódott a szája.
-Hogy?Megtudjam és féltékeny legyek?-kérdeztem kötekedve
-Valami olyasmi is volt benne.-vakargatta a fejét,mindig ezt csinálta ha zavarban volt,édes...-Na jó,de menjünk,jobb ezen gyorsan túlesni!-megcsókolt,megfogta a kezemet és visszasétáltunk a kocsihoz.
Sergio elindult egyesnesen Alejandraék házához,én meg hirtelen alig kaptam levegöt...Pasiból van,ebböl is meglátszik...
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-kérdeztem meghökkenve
-Mit?-nézett értetlenül
-Nem leszek ott a szakításnál,meg messze a kocsiban sem,nem vagyok teljesen meghülyülve!Vigyél haza!!Kérlek!
-Igen,tényleg azért az nem lenne fair!-húzta meg ö is a száját-Hazaviszlek!-biggyesztette le az ajkát édesen
-Egyébként tudod,hogy szerintem a megcsalás a legundorítóbb dolog a világon,igaz?Ès,hogy szerintem már egy csók is megcsalás...Ugye?-erre csak rámfintorgott a kormány mögül,amire elnevettem magam-Szóval,ha még együtt vagy ribbel,akkor megcsaltad,és ha már együtt vagy velem,nem engedheted meg neki,hogy megcsókoljon!-figyelmeztettem a szigorú hangomat és mimikámat bevetve...
-Uhh,értem!De amúgy sem csókolnám meg mégegyszer...nem miattad,amúgy sem!-röhögött
-Tényleg egy bunkó vagy!-boxoltam bele a karjába vihogva
Amikor hazaértem,hosszú csókkal búcsúztunk el egymástól,kiszálltam a kocsiból,megvártam amig elmegy és úgy integettem neki,mint egy kis ovis a fagyiskocsinak,majd leesett a karom...
Szinte repkedve mentem be a házba,de még láttam,ahogy Lolo és Angel az egyik ablaknál sasolnak...
-Sziasztok drágáim!-léptem közéjük és megöleltem öket
-Na végreeee!-ölelgetett Lolo-Na végre!
-Sabina!Ne mond azt,hogy Sergio Ramos a barátod?-nézett rám hitetlenkedve Angel
-De,úgy néz ki!-húztam meg a vállam vihogva
-Ö az év legjobb pasija,a kedvenc magazinom szerint!
-Angel,ezt ne vedd zokon,de le sem tagadhatnád magad!-mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára.-Na én felmegyek és alszom egyet!Sziasztok!Jó éjt!Szeretlek titeket!-kiáltottam oda boldogan
Lezuhanyoztam,gyorsan ettem valamit aztán,alig,hogy beléptem a szobámba,jött egy sms Sergiotól:
"Meg is volt!Volt hiszti meg minden!Itt vagyok a ház elött!Kijössz még?Kérlek!!!:)"
Felkaptam egy köntöst és egy csizmát,igazán vadítóan nézhettem ki,kiszaladtam hozzá,annyira boldog voltam,hogy végre együtt vagyunk,szinte el sem hittem...
-Sziaaa!-nyomtam egy gyors puszit a szájára
-Csak ennyi?-kérdezte,kaján vigyorral az arcán-Nekem ez nem elég!-mondta,majd hirtelen odahúzott az ölébe és szenvedélyesen megcsókolt,persze nem ellenkeztem egy percig sem...
-Van egy problémám...-mondtam neki szomorú fejjel,amikor elszakadtunk egymástól
-Mi a baj?-nézett rám riadtan
-Az,hogy a tesód a legjobb barátnöm,de neki mégsem mondhatom el,hogy milyen állat vagy...-nevettem el a végét
-Teee!Èn meg már mindenre gondoltam!-fújtatott egyet megkönnyebbülve
-Jaj,ne haragudj!-mosolyodtam el-Na és mi volt,hogy viselte?remélem nem mondtad,hogy mi meg elkeztünk valamit?-utaltam Aleperrára
-Dehogy mondtam!Hisztizett egy kicsit,de ügyes vagyok és szépen leszereltem!-mondta büszkén
-Nagyszerü,örülök,hogy volt ennyi eszed!Te nagyon okos!-vihogtam rá
Elég sokáig,ott ültünk a kocsiban,húztuk egymás agyát,elvoltunk,beszélgettünk.
Hajnalban ment haza,de nagyon nehezen engedtem el,ö sem nagyon akart menni,de már muszáj volt...
Annyira ragaszkodtam hozzá,mint emberhez,mint baráthoz és mostmár mint "szerelemhez" is.Sosem hittem volna,hogy ez velem,így ilyen formában elöfordulhat,hogy beleszeretek egy ilyen pasiba,mert hiába voltunk csak pár órája együtt,nem akkor kezdödött az egész.Legszívesebben már aznap este elmondtam volna neki 1000x,hogy mennyire szeretem,de ilyet mégsem csinálhatok...
Másnap,olyan voltam,mint egy zombi,a szerelmes fajtából...Csak vigyorogtam egésznap,nem volt olyan perc,amikor nem jutott eszembe Sergio...De úgy tünt,hogy neki is gyakran eszébe jutok,mert csak küldte és küldte az smseket...
Sajnos Carlossal együtt!Még mindig jöttek töle üzenetek,hogy szeret,hogy kezdjük újra,de nem akartam töle semmit az ég világon,éreztem,hogy most találtam meg a helyemet!
Délután elmentem edzésre,és nagy meglepetésemre Miri is ott volt és természetesen Sergio hozta el.Mondanom sem kell,azt sem tudtam hova nézzek...Legszívesebben odaszaladtam volna megölelni és megcsókolni,de nem tehettem,ha még akartam edzeni,mert Aleperra biztos kinyír,ha megteszem...
Ìgy odamentem,megpusziltam Mirit is és Sergiot is.Mirinek nem kellett az,hogy megszólaljunk,egy másodperc múlva már sípítozott...
-Ùristen!!!Ti összejötettek!!!-kiáltozott-Ezért akartál annyira elhozni!Mostmár értem!
-Halgass már el!-szóltunk rá egyszerre
-Ti összejötettek?-kérdezte lehalkítva magát
-Sergio?-néztem rá mosolyogva
-Gita?-utánozott
-Szóval igen!Erre várok,ú már mióta!!!-gondolkodott el-Szerintem már lehet,úgy ezer éve is!!!-mondta vihogva
-Miri!Légyszi fejezd már be!Nem szeretném,ha egyesek megtudnák...-mondtam neki suttogva
-Ò,kit érdekel!
-Mondjuk engem!-néztem rá összeszorított szemmel
-Jól van befejeztem!Sergio,mehetsz is!Nekünk beszélnünk kell!
-Mennem is kell!Nekem is edzésem lesz!Sziasztok!-köszönt el gyorsan,de elfeledkezett magáról és szájon csókolt
-Na erröl ennyit!-néztem rá mérgesen.Aleperra,ott állt a terem ajtajában,szóval látta a dolgot.Reméltem,hogy nem lesz belöle semmit,de tévedtem...
Karbatett kézzel ültem vele szemben és kérdön néztem rá...Ismerem azt a nyálas hangját,amikor csajjal beszél,ez volt az...
-Igen van valami,amit el kell mondanom.-mondta bünbánó képpel,amikor rámnézett,aztán azonnal a müszerfalat fürkészte.
-Igen elég kiváncsi vagyok rá!Meg arra,hogy vajon megint én vagyok a hülye?-kérdeztem egy cinikus vihogás kísértében
-Szóval van barátnöm...-húzta meg a száját-De ez semmit nem jelent!-tette hozzá gyorsan
-Ùristen,Ùristen,megint én vagyok a hülye!!!Hát ez már tényleg hihetetlen,nem bírom felfogni!-hápogtam idétlenül...-Ès ki az?-kérdeztem még dühösen-Te aztán nem vagy semmi...Mi azhogy nem jelent semmit?Èn nem akarok senki életébe belerondítani,azzal,hogy én avgyok a harmadik...
-Az aki volt...-Sergio nem is mert rámnézni úgy válaszolt,aztán félve mégis rámpillantott.Igazság szerint félhetett is,mert izzottam a dühtöl...
-Te meg hagytad,hogy megcsókoljalak,hogy hülyét csináljak magamból?Ès azt mondod neki,hogy egy félóra múlva ott vagy?Amikor hallom minden szavadat?Amikor itt ülsz mellettem?Te egy büdös nagy bunkó vagy Ramos!Nem csalódtam magamban,mindig seggfejekkel kezdek!-dühöngtem,gyorsan kiszálltam és elkezdtem trappolni hazafelé,igaz azt sem tudtam hol vagyunk,de elindultam...
Persze egy másodperc múlva,már Sergio mellettem volt,megfogta a karomat és két ideges szempár találkozott amikor felé forultam...
-Azért találkozok vele egy félóra múlva,hogy szakítsak vele!Szerinted egy álom olyan csajjal lenni aki megcsalt?Ès ha nem vetted volna észre,egy ideje csak arra várok,hogy veled lehessek,hogy téged öleljelek,csókoljalak,hogy veled legyek minden percben,imádom a dührohamaidat,olyan szexi vagy amikor idegeskedsz...
-Te egy hülye vagy!-nevettem el magam-Tényleg velem akarsz lenni?Ez most komoly?-kérdeztem reménykedve
-Te tényleg velem akarsz lenni?-kérdezett vissza ugyanúgy.
-Ramos!Mindennél jobban!-mosolyogtam rá és szorosan hozzábújtam
-Èn is veled,mindennél jobban!-mondta és megpuszilta az arcomat
-Sergio!De nyálasak vagyunk...Ez nem jellemzö!-nevettem el magam
-Nem jellemzö,de néha megengedett!-nevetett ö is.
-Szóval most elmész Aleperrához és szakítani fogsz vele?Miért mentél vissza hozzá?
-Igen!Elegem van belöle...-húzta el a száját-Azért mentem vissza hozzá,hogy...-gyorsan befejezte a mondat közepén,és vigyorra húzódott a szája.
-Hogy?Megtudjam és féltékeny legyek?-kérdeztem kötekedve
-Valami olyasmi is volt benne.-vakargatta a fejét,mindig ezt csinálta ha zavarban volt,édes...-Na jó,de menjünk,jobb ezen gyorsan túlesni!-megcsókolt,megfogta a kezemet és visszasétáltunk a kocsihoz.
Sergio elindult egyesnesen Alejandraék házához,én meg hirtelen alig kaptam levegöt...Pasiból van,ebböl is meglátszik...
-Ugye ezt te sem gondoltad komolyan?-kérdeztem meghökkenve
-Mit?-nézett értetlenül
-Nem leszek ott a szakításnál,meg messze a kocsiban sem,nem vagyok teljesen meghülyülve!Vigyél haza!!Kérlek!
-Igen,tényleg azért az nem lenne fair!-húzta meg ö is a száját-Hazaviszlek!-biggyesztette le az ajkát édesen
-Egyébként tudod,hogy szerintem a megcsalás a legundorítóbb dolog a világon,igaz?Ès,hogy szerintem már egy csók is megcsalás...Ugye?-erre csak rámfintorgott a kormány mögül,amire elnevettem magam-Szóval,ha még együtt vagy ribbel,akkor megcsaltad,és ha már együtt vagy velem,nem engedheted meg neki,hogy megcsókoljon!-figyelmeztettem a szigorú hangomat és mimikámat bevetve...
-Uhh,értem!De amúgy sem csókolnám meg mégegyszer...nem miattad,amúgy sem!-röhögött
-Tényleg egy bunkó vagy!-boxoltam bele a karjába vihogva
Amikor hazaértem,hosszú csókkal búcsúztunk el egymástól,kiszálltam a kocsiból,megvártam amig elmegy és úgy integettem neki,mint egy kis ovis a fagyiskocsinak,majd leesett a karom...
Szinte repkedve mentem be a házba,de még láttam,ahogy Lolo és Angel az egyik ablaknál sasolnak...
-Sziasztok drágáim!-léptem közéjük és megöleltem öket
-Na végreeee!-ölelgetett Lolo-Na végre!
-Sabina!Ne mond azt,hogy Sergio Ramos a barátod?-nézett rám hitetlenkedve Angel
-De,úgy néz ki!-húztam meg a vállam vihogva
-Ö az év legjobb pasija,a kedvenc magazinom szerint!
-Angel,ezt ne vedd zokon,de le sem tagadhatnád magad!-mondtam neki mosolyogva és nyomtam egy puszit az arcára.-Na én felmegyek és alszom egyet!Sziasztok!Jó éjt!Szeretlek titeket!-kiáltottam oda boldogan
Lezuhanyoztam,gyorsan ettem valamit aztán,alig,hogy beléptem a szobámba,jött egy sms Sergiotól:
"Meg is volt!Volt hiszti meg minden!Itt vagyok a ház elött!Kijössz még?Kérlek!!!:)"
Felkaptam egy köntöst és egy csizmát,igazán vadítóan nézhettem ki,kiszaladtam hozzá,annyira boldog voltam,hogy végre együtt vagyunk,szinte el sem hittem...
-Sziaaa!-nyomtam egy gyors puszit a szájára
-Csak ennyi?-kérdezte,kaján vigyorral az arcán-Nekem ez nem elég!-mondta,majd hirtelen odahúzott az ölébe és szenvedélyesen megcsókolt,persze nem ellenkeztem egy percig sem...
-Van egy problémám...-mondtam neki szomorú fejjel,amikor elszakadtunk egymástól
-Mi a baj?-nézett rám riadtan
-Az,hogy a tesód a legjobb barátnöm,de neki mégsem mondhatom el,hogy milyen állat vagy...-nevettem el a végét
-Teee!Èn meg már mindenre gondoltam!-fújtatott egyet megkönnyebbülve
-Jaj,ne haragudj!-mosolyodtam el-Na és mi volt,hogy viselte?remélem nem mondtad,hogy mi meg elkeztünk valamit?-utaltam Aleperrára
-Dehogy mondtam!Hisztizett egy kicsit,de ügyes vagyok és szépen leszereltem!-mondta büszkén
-Nagyszerü,örülök,hogy volt ennyi eszed!Te nagyon okos!-vihogtam rá
Elég sokáig,ott ültünk a kocsiban,húztuk egymás agyát,elvoltunk,beszélgettünk.
Hajnalban ment haza,de nagyon nehezen engedtem el,ö sem nagyon akart menni,de már muszáj volt...
Annyira ragaszkodtam hozzá,mint emberhez,mint baráthoz és mostmár mint "szerelemhez" is.Sosem hittem volna,hogy ez velem,így ilyen formában elöfordulhat,hogy beleszeretek egy ilyen pasiba,mert hiába voltunk csak pár órája együtt,nem akkor kezdödött az egész.Legszívesebben már aznap este elmondtam volna neki 1000x,hogy mennyire szeretem,de ilyet mégsem csinálhatok...
Másnap,olyan voltam,mint egy zombi,a szerelmes fajtából...Csak vigyorogtam egésznap,nem volt olyan perc,amikor nem jutott eszembe Sergio...De úgy tünt,hogy neki is gyakran eszébe jutok,mert csak küldte és küldte az smseket...
Sajnos Carlossal együtt!Még mindig jöttek töle üzenetek,hogy szeret,hogy kezdjük újra,de nem akartam töle semmit az ég világon,éreztem,hogy most találtam meg a helyemet!
Délután elmentem edzésre,és nagy meglepetésemre Miri is ott volt és természetesen Sergio hozta el.Mondanom sem kell,azt sem tudtam hova nézzek...Legszívesebben odaszaladtam volna megölelni és megcsókolni,de nem tehettem,ha még akartam edzeni,mert Aleperra biztos kinyír,ha megteszem...
Ìgy odamentem,megpusziltam Mirit is és Sergiot is.Mirinek nem kellett az,hogy megszólaljunk,egy másodperc múlva már sípítozott...
-Ùristen!!!Ti összejötettek!!!-kiáltozott-Ezért akartál annyira elhozni!Mostmár értem!
-Halgass már el!-szóltunk rá egyszerre
-Ti összejötettek?-kérdezte lehalkítva magát
-Sergio?-néztem rá mosolyogva
-Gita?-utánozott
-Szóval igen!Erre várok,ú már mióta!!!-gondolkodott el-Szerintem már lehet,úgy ezer éve is!!!-mondta vihogva
-Miri!Légyszi fejezd már be!Nem szeretném,ha egyesek megtudnák...-mondtam neki suttogva
-Ò,kit érdekel!
-Mondjuk engem!-néztem rá összeszorított szemmel
-Jól van befejeztem!Sergio,mehetsz is!Nekünk beszélnünk kell!
-Mennem is kell!Nekem is edzésem lesz!Sziasztok!-köszönt el gyorsan,de elfeledkezett magáról és szájon csókolt
-Na erröl ennyit!-néztem rá mérgesen.Aleperra,ott állt a terem ajtajában,szóval látta a dolgot.Reméltem,hogy nem lesz belöle semmit,de tévedtem...
2011. június 23., csütörtök
25.rész
Dora és Miri tényleg tátott szájjal bámultak rám...Jogosan(hozzáteszem)azért ez egy elég nagy hír volt,de akkor úgy éreztem,hogy pont jó az alkalom arra,hogy közöljem velük...
-Mi van?Ezt így kell elmondani?Mi történt?-kérdezte Dora icipicit idegesen!
-Na ez az!Mi van?Mi volt?Mi lesz?-társult gyorsan Miri is
-Elég jó alkalomnak tünt!-mosolyogtam-Szakítottam vele...
-Nem vagy túl szomorú!-állapította meg Dora
-Nem,tényleg nem vagyok!Rájöttem,hogy nem vagyok szerelemes Carlosba!Már egy ideje ezen rágodtam és úgy érzem jobb neki nélkülem...
-De másba igen?-kérdezte Mirian hatalmas szemeket meresztve rám.
-Még az is lehet!-Húztam meg a vállam,mosolyogva.-De ne beszéljünk már erröl,most nincs kedvem,most Dora az újdonság,hagyjuk szóhoz jutni...
Egész este ment a dumaparti,nagyon sokat nevettünk,és sok új dolgot tudtunk meg a másikról,nosztalgiáztunk.A pasik nem igazán kerültek szóba,én öszintén szólva kerültem a témát.
Elég késön ketünk fel,ismét lógtam a suliból,de most nem csak egyedül...Annyi kiderült,hogy Miri és Sergio nem beszélnek egy hete,valami tesóbajuk van egyással...
Lementünk reggelizni a konyhába,Miri már nagyon ügyesen járkált és elmondása szerint nem is fájt a lába.
-Te figyelj már Gita!Te mióta nem voltál már edzésen?-nézett rám Miri a müzlije mögül,én pedig félrenyletem a kérdés hallattán...-Meg ne fulladj már!-meresztette a szemeit
-Jaj nem-köhögtem még tovább-Khmm nem voltam,ööö lassan két hete...-húzgáltam a számat.-Tudom,tudom,ne nézz így,majd elmegyek,de beteg is voltam,Aleperra is ott van,te meg nem...-magyarázkodtam
-Ki az az Aleperra?-nézett Dora értetlenül-Ès miért baj,hogy ott van?Mondjuk a nevéböl megállapítható,de akkor is...?
-Ne haragudj,de ezt még nem tudod,most beavatlak.-mondtam neki és elkezdtem a mesét.Dora kiakadt,azt mondta,hogy ö egy pofon helyett megtépte volna...igaza volt,nekem is azt kellett volna tennem,de már késöbánat...Azt is elmondta,hogy ne bujkáljak egy ilyen liba elöl,mert neki kellene elölem.
Dél körül, hazamentünk,aztán készültem edzésre,nem igazán vártam,sosem gondoltam volna,hogy egyszer púp lesz a hátamon,de most úgy éreztem...Amikor bementem az öltözöbe,meg is kaptam a többiektöl,de hát ez megszokott volt.Aleperréra egy pillantást sem vetettem...
Az edzés gyorsan elment,jó volt,akkor jöttem rá igazán,hogy mennyire hiányzott...
Alig vártam,hogy Sergio hazaérjen és végre beszéljünk,hogy végre lássam az arcát és a szemeibe nézhessek...
Carlos nagyon sokszor hívott,minden hívás alkalmával elmondta,hogy mennyire szeret és,hogy újra szeretné kezdeni,tényleg fontos volt nekem,de ezzel teljesen kiakasztott!
Elérkezett a délután,amikor Ramos ismét otthon volt,alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a sulinak...
Hazamentem,zuhanyoztam,sminkeltem egy óráig válogattam,hogy mit vegyek fel,de végül sikerült eldöntenem,készen álltam a nagy beszélgetésre,vagyis inkább a nagy szerelmi vallomásra,lehet,hogy hülyének fog nézni,de nem érdekel!
Amikor ott álltam a házuk elött,még vettem pár mély levegöt,kopogtatni akartam és akkor valaki rámköszönt a hátam mögül...Ezt a hangot 1000 hang közül is felismerném...
-Szia kislány!-mondta José hatalmas mosollyal az arcán
-Jó estét!-mondtam bizonytalanul,de annál jobban örültem neki és megöleltem
-Ha jól emlékszem megbeszéltük,hogy tegezödünk,olyan vagy nekem mintha a lányom lennél!Ès meg kell mondjam egyre csinosabb lányom!-mosolygott rám,ez a mosoly családi vonás,a Ramos férfiak védjegye
-Akkor szia José!-mosolyogtam-Nagyon örülök,hogy itt vagy!Paqui is itt van?-öszintén szólva tartottam a választól,szeretem öket nagyon,de most egy nagy dologra készültem és nem hiszem,hogy így összefog jönni...
-Persze,hogy itt van!Jöttünk meglátogatni a törött szárnyú galambocskánkat!-mosolygott.Mindig így beszélt,imádta a gyerekeit,és még mindig úgy bánt velük,mintha totyogók lennének,ez nagyon aranyos volt...
-Jaj,neki is nagyon örülök!De akkor én megyek haza,nem zavarok a nagy családi találkozásnál!
-Dehogyis mész kicsikém!Maradsz itt velünk,családtag vagy,már mondtam!Gyere be is megyünk!-húzott maga után és közben csak magyarázott
Nagy pironkodás közepedte bementem vele,René ott állt a nappaliban mosolyogva,Paqui mesélt neki éppen valamit nagy hévvel,gondolom valami otthoni pletykát.Amikor Paqui meglátott,felpattant az ágyról és jó alaposan megölelgetett,én mindenhol Sergiot kerestem,de sehol nem találtam.Felmentem Mirihez,aztán a folyosón összefutottam Sergioval...
-Szia!-mosolyogtam rá bizonytalanul
-Ohh,csak nem hozzám szólsz?-kérdezte elég lenézöen
-Beszélni szeretnék veled!Elég fontos lenne,ha ráérsz!
-Persze beszéljünk!-váltott át a kedves Sergitora,akit imádok.
-Jól van,de nem ma,mert megyek haza,nem zavarok...nem akarok zavarni!
-Te is tudod,hogy innen nem mész el vacsora és faggatózás nélkül...-mosolygott rám
-Igaz,tudom!-mosolyogtam vissza
Lementünk az étkezöbe,mintha egy étteremben lettünk volna,megterítve,a kaja készen,mintha Paqui már egy egész napja itt lenne.Leültünk az asztalhoz,szépen megvacsoráztunk és közben ment a faggatás,de nem csak engem faggattak,hanem mindenki,mindenkit...
Eljött a kérdés amire számítottam...
-Na és Sabina,miújság az udvarlóddal?-kérdezte Paqui kiváncsian
-Szóval,hát,ööö,mi...már nem vagyunk együtt!-mondtam a villámmal a kezemben,a mondatom közben pedig végig Sergiot figyeltem,aki hatalmas szemeket meresztett rám,amikor meghallotta a válaszomat.Paqui szája pedig huncut mosolyra húzódott,úgy nézett Joséra...
-Oh,de sajnálom!Mi történt,ha megszabad kérdezni?-mondta Paqui öszintétlenül
-Ez bonyolult!-húztam el a számat
-Megértem,ha nem szeretnél róla beszélni,nem kell!
A vacsora tovább folyt,alig vártam,hogy vége legyen és végre beszélhessünk!
Amikor véget ért,Sergio felajánlotta,hogy hazavisz,amit természetesen szívesen elfogadtam,láttam rajta,hogy ö is alig fér a börébe...
Beültünk a kocsiba,de Sergio persze,nem a házunk felé vette az irányt...Megálltunk egy csendes kis helyen,hogy beszéljünk...
-Szóval Gita!-mosolygott kajánul-Nincs meg a barátod?
-Szóval Ramos!Szakítottam vele...-válaszoltam öt utánozva
-Ès miért szakítottatok?
-Közbejött valaki...-mosolyogva beleharaptam az alsó ajkamba és egyre közelebb léptem hozzá
-Igen?Ès ki az?-kérdezte a féloldalas mosolyával az arcán
-Ö egy híres,tehetséges focista...spanyol azt hiszem!-mondtam neki vihogva
-Ismerem?-kérdezte a tarkóját vakargatva,közben a mosolyt nem lehetett letörölni a képéröl
-Ramos!Azt istenit,megcsókolnál végre?-kérdeztem nevetve és megcsókoltam én...hosszas csókcsatánknak Sergio telefonjának csörgése vetett véget-Nyugodtan vedd fel!
-Ne haragudj!-mondta bociszemekkel
-Nyugodtan,mondom!-mosolyogtam tovább,most semmi nem ronthatja el a kedvem.Gondoltam,addig amíg nem hallottam meg Sergio társalgását a telefonon...
-Mi van?Ezt így kell elmondani?Mi történt?-kérdezte Dora icipicit idegesen!
-Na ez az!Mi van?Mi volt?Mi lesz?-társult gyorsan Miri is
-Elég jó alkalomnak tünt!-mosolyogtam-Szakítottam vele...
-Nem vagy túl szomorú!-állapította meg Dora
-Nem,tényleg nem vagyok!Rájöttem,hogy nem vagyok szerelemes Carlosba!Már egy ideje ezen rágodtam és úgy érzem jobb neki nélkülem...
-De másba igen?-kérdezte Mirian hatalmas szemeket meresztve rám.
-Még az is lehet!-Húztam meg a vállam,mosolyogva.-De ne beszéljünk már erröl,most nincs kedvem,most Dora az újdonság,hagyjuk szóhoz jutni...
Egész este ment a dumaparti,nagyon sokat nevettünk,és sok új dolgot tudtunk meg a másikról,nosztalgiáztunk.A pasik nem igazán kerültek szóba,én öszintén szólva kerültem a témát.
Elég késön ketünk fel,ismét lógtam a suliból,de most nem csak egyedül...Annyi kiderült,hogy Miri és Sergio nem beszélnek egy hete,valami tesóbajuk van egyással...
Lementünk reggelizni a konyhába,Miri már nagyon ügyesen járkált és elmondása szerint nem is fájt a lába.
-Te figyelj már Gita!Te mióta nem voltál már edzésen?-nézett rám Miri a müzlije mögül,én pedig félrenyletem a kérdés hallattán...-Meg ne fulladj már!-meresztette a szemeit
-Jaj nem-köhögtem még tovább-Khmm nem voltam,ööö lassan két hete...-húzgáltam a számat.-Tudom,tudom,ne nézz így,majd elmegyek,de beteg is voltam,Aleperra is ott van,te meg nem...-magyarázkodtam
-Ki az az Aleperra?-nézett Dora értetlenül-Ès miért baj,hogy ott van?Mondjuk a nevéböl megállapítható,de akkor is...?
-Ne haragudj,de ezt még nem tudod,most beavatlak.-mondtam neki és elkezdtem a mesét.Dora kiakadt,azt mondta,hogy ö egy pofon helyett megtépte volna...igaza volt,nekem is azt kellett volna tennem,de már késöbánat...Azt is elmondta,hogy ne bujkáljak egy ilyen liba elöl,mert neki kellene elölem.
Dél körül, hazamentünk,aztán készültem edzésre,nem igazán vártam,sosem gondoltam volna,hogy egyszer púp lesz a hátamon,de most úgy éreztem...Amikor bementem az öltözöbe,meg is kaptam a többiektöl,de hát ez megszokott volt.Aleperréra egy pillantást sem vetettem...
Az edzés gyorsan elment,jó volt,akkor jöttem rá igazán,hogy mennyire hiányzott...
Alig vártam,hogy Sergio hazaérjen és végre beszéljünk,hogy végre lássam az arcát és a szemeibe nézhessek...
Carlos nagyon sokszor hívott,minden hívás alkalmával elmondta,hogy mennyire szeret és,hogy újra szeretné kezdeni,tényleg fontos volt nekem,de ezzel teljesen kiakasztott!
Elérkezett a délután,amikor Ramos ismét otthon volt,alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a sulinak...
Hazamentem,zuhanyoztam,sminkeltem egy óráig válogattam,hogy mit vegyek fel,de végül sikerült eldöntenem,készen álltam a nagy beszélgetésre,vagyis inkább a nagy szerelmi vallomásra,lehet,hogy hülyének fog nézni,de nem érdekel!
Amikor ott álltam a házuk elött,még vettem pár mély levegöt,kopogtatni akartam és akkor valaki rámköszönt a hátam mögül...Ezt a hangot 1000 hang közül is felismerném...
-Szia kislány!-mondta José hatalmas mosollyal az arcán
-Jó estét!-mondtam bizonytalanul,de annál jobban örültem neki és megöleltem
-Ha jól emlékszem megbeszéltük,hogy tegezödünk,olyan vagy nekem mintha a lányom lennél!Ès meg kell mondjam egyre csinosabb lányom!-mosolygott rám,ez a mosoly családi vonás,a Ramos férfiak védjegye
-Akkor szia José!-mosolyogtam-Nagyon örülök,hogy itt vagy!Paqui is itt van?-öszintén szólva tartottam a választól,szeretem öket nagyon,de most egy nagy dologra készültem és nem hiszem,hogy így összefog jönni...
-Persze,hogy itt van!Jöttünk meglátogatni a törött szárnyú galambocskánkat!-mosolygott.Mindig így beszélt,imádta a gyerekeit,és még mindig úgy bánt velük,mintha totyogók lennének,ez nagyon aranyos volt...
-Jaj,neki is nagyon örülök!De akkor én megyek haza,nem zavarok a nagy családi találkozásnál!
-Dehogyis mész kicsikém!Maradsz itt velünk,családtag vagy,már mondtam!Gyere be is megyünk!-húzott maga után és közben csak magyarázott
Nagy pironkodás közepedte bementem vele,René ott állt a nappaliban mosolyogva,Paqui mesélt neki éppen valamit nagy hévvel,gondolom valami otthoni pletykát.Amikor Paqui meglátott,felpattant az ágyról és jó alaposan megölelgetett,én mindenhol Sergiot kerestem,de sehol nem találtam.Felmentem Mirihez,aztán a folyosón összefutottam Sergioval...
-Szia!-mosolyogtam rá bizonytalanul
-Ohh,csak nem hozzám szólsz?-kérdezte elég lenézöen
-Beszélni szeretnék veled!Elég fontos lenne,ha ráérsz!
-Persze beszéljünk!-váltott át a kedves Sergitora,akit imádok.
-Jól van,de nem ma,mert megyek haza,nem zavarok...nem akarok zavarni!
-Te is tudod,hogy innen nem mész el vacsora és faggatózás nélkül...-mosolygott rám
-Igaz,tudom!-mosolyogtam vissza
Lementünk az étkezöbe,mintha egy étteremben lettünk volna,megterítve,a kaja készen,mintha Paqui már egy egész napja itt lenne.Leültünk az asztalhoz,szépen megvacsoráztunk és közben ment a faggatás,de nem csak engem faggattak,hanem mindenki,mindenkit...
Eljött a kérdés amire számítottam...
-Na és Sabina,miújság az udvarlóddal?-kérdezte Paqui kiváncsian
-Szóval,hát,ööö,mi...már nem vagyunk együtt!-mondtam a villámmal a kezemben,a mondatom közben pedig végig Sergiot figyeltem,aki hatalmas szemeket meresztett rám,amikor meghallotta a válaszomat.Paqui szája pedig huncut mosolyra húzódott,úgy nézett Joséra...
-Oh,de sajnálom!Mi történt,ha megszabad kérdezni?-mondta Paqui öszintétlenül
-Ez bonyolult!-húztam el a számat
-Megértem,ha nem szeretnél róla beszélni,nem kell!
A vacsora tovább folyt,alig vártam,hogy vége legyen és végre beszélhessünk!
Amikor véget ért,Sergio felajánlotta,hogy hazavisz,amit természetesen szívesen elfogadtam,láttam rajta,hogy ö is alig fér a börébe...
Beültünk a kocsiba,de Sergio persze,nem a házunk felé vette az irányt...Megálltunk egy csendes kis helyen,hogy beszéljünk...
-Szóval Gita!-mosolygott kajánul-Nincs meg a barátod?
-Szóval Ramos!Szakítottam vele...-válaszoltam öt utánozva
-Ès miért szakítottatok?
-Közbejött valaki...-mosolyogva beleharaptam az alsó ajkamba és egyre közelebb léptem hozzá
-Igen?Ès ki az?-kérdezte a féloldalas mosolyával az arcán
-Ö egy híres,tehetséges focista...spanyol azt hiszem!-mondtam neki vihogva
-Ismerem?-kérdezte a tarkóját vakargatva,közben a mosolyt nem lehetett letörölni a képéröl
-Ramos!Azt istenit,megcsókolnál végre?-kérdeztem nevetve és megcsókoltam én...hosszas csókcsatánknak Sergio telefonjának csörgése vetett véget-Nyugodtan vedd fel!
-Ne haragudj!-mondta bociszemekkel
-Nyugodtan,mondom!-mosolyogtam tovább,most semmi nem ronthatja el a kedvem.Gondoltam,addig amíg nem hallottam meg Sergio társalgását a telefonon...
2011. június 16., csütörtök
24.rész
A könnyeimet nyeldesve,megfogtam Carlos kezét,de nem tudtam a szemébe nézni,végig lehajtott fejjel elkezdtem a dolgot,nagy sóhajok kíséretében.Szegény rémült tekintettel nézett rám.
-Carlos!Mondanom kell valamit!Ami nem fog tetszeni!-nondtam nagyon sóhajtva,így összeszedtem minden erömet...
-Nem akarsz ideköltözni?Nem baj,ezért nem kell sírnod,majd késöbb ideköltözhetsz,nem fontos most!-darálta a szavakat egymás után
-Figyelj Carl!Nem kertelek tovább,mert nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem és nem akarom az idödet rabolni!Nem vagyok szerelmes...legalábbis beléd nem!-szaladt ki belölem az igazság utat törve magának-Nagyon sajnálom,kérlek ne haragudj rám,nem akarom,hogy megutálj,de...de,ezt meg kell tennem,nem maradhatok veled így...és nem pazarolhatod rám az idöt...Sajnálom!-a könnyeim mostmár patakokban folytak,hatalmas sóhajok kíséretében és végig a padlót fürkésztem,ha éppen láttam valamit a sírástól...
-Ezt úgy mond el,hogy végig a szemembe nézel!-mondta és az állam alá nyúlt,hogy felemelje a fejemet és így találkozott a tekintetünk...
-Túl sok volt a romantikus film,mostmár tudom...-nevettem el magam keserüen,erre ö is elmosolyodott-Sajnos így is menne,de nem akarom látni,az arcodat,túl gyáva vagyok hozzá!
-Szóval nem vagy szerelmes?Belém biztos nem?Akkor gondolom Ramos az illetö?-kérdezte elkeseredve
-Nem tudom,hogy mi van Carlos,ennyit érts meg kérlek,csak nem azt érzem amit kellene és tényleg jobb neked ha nem velem vagy!
-Te aztán tudod mi a jó nekem,eddig ez volt a legjobb dolog ami velem történt,vagyis nem ez,hanem te,erre tessék...
-Légyszives ne nehezítsd meg a dolgot!Ìgy is nagyon kemény...De már eldöntöttem,és tudom,hogy sablonos szöveg meg minden,de nem akarlak elveszíteni,mert fontos vagy,hanem szeretnék a barátod lenni!
-Èn nem tudom,hogy akarok-e olyan barátot,aki mindig többet fog jelenteni nekem,mint én neki...ès nem fogok tudni öszintén örülni annak ha boldog vagy,mert nem velem leszel az,és ha Ramossal leszel,áhhh ki sem mondom,mit teszek...Inkább,most menj el!
-Én is így gondoltam!-kezdtem dühösen,de idöben észbekaptam és leesett,hogy most nem kellene nekem az áldozat szerepét eljátszani-Szia Carl!Remélem meggondolod magad....-felálltam a kanapéról,megkartam puszilni,de nem engedte meg,így eljöttem anélkül.
Ahhoz képest,hogy ö mondta,hogy inkább menjek,addig amíg hazaértem 3szor hívott,hogy hazaértem-e,hogy biztos vagyok-e a dologban és hasonlók...
Hazamentem és csak aludtam,másnap egy mintaszerü hétköznap volt,suli,edzés és a többi...
Két nap múlva Mirian hívott elég idegesen,de izgatott is volt...
-Gita!Mi van már veled?Nem veszed fel és nem hívsz!-kiabált velem
-Ne idegesíts már légyszives!Két napja nem beszéltünk,idöm sem volt semmire,ne nyávogj mert tudod,hogy utálom!-amúgyis feszült voltam nem volt kedvem a nyavajgását hallgatni...
-Jól van,de nekem ez egy hétnek tünik,így,hogy itthon kell lennem...
-Mi van a barátoddal?Nem lóg rajtad?
-Na ez az!Ha felvetted volna a telót,tudnád,hogy ma elmentek és három napig nem lesznek itthon!!!
-Tényleg?-csillant fel a szemem
-Tényleg!Szóval ma itt aludhatnál!
-Ez csak természetes!Lenne mit mesélnem...
-Van egy meglepetésem!-hallottam,hogy valaki ott nevetgél mellette,de gondoltam,hogy valaki a csapatból,ezért nem is firtattam...
-Jól van megyek!Kb 8kor ott vagyok!puszi
Loloval beszélgettem otthon egy kicsit,eddig csak neki mondtam el,hogy szakítottam Carlossal,nem akartam,hogy mindenki rólunk beszéljen.Nem voltam valami jól,mert tényleg fontos volt nekem és még mindig,de nem akartam hülyének nézni és nem akartam,hogy ö legyen a Ramos pótlékom...De ahogy Loloval beszéltem,teljesen átalakultak bennem a dolgok,nem fájdalmat éreztem,hanem reményt és izgatottságot...
-Na végre megjött az eszed!Ès akkor most Sergio a célpont?-kérdezte Lolo a szemöldökét húzgálva
-Nincs semmilyen célpont!Elleszek egyedül egy darabig!-mondtam vigyorogva
-Jaa,igen értem én!
-Ma nincs otthon,de ha hazajön egyböl beszélek vele,és elmondok neki mindent,és mindenért bocsánatot kérek,persze úgy,hogy ne úgy jöjjön le,hogy mindenért én vagyok a hibás!Hanem,csak,hogy tudja,mi van,hogy mit szeretnék!
-Húú beindultál!Ès mit akarsz?-kérdezte vihogva
-Szerinted???Csak öt!!!Csaaak öt!-a hatalmas vigyort nem lehetett letörölni az arcomról...
-Erre annyit tudok mondani,hogy végre!
-Szerinted ez így normális?Hogy túl is vagyok Carloson?Szegény,azért oda van,állandóan hív,meg smsezik...-húztam el a számat
-Nem normális semmi amit te csinálsz!De nem voltál szerelmes...Ez egyértelmü!Szóval ez az egy dolgod normális!-húzott magához és megpuszilt
-Köszi!Na megyek,mert Mirinél alszom ma!Egyedül van!Puszcsiii!Szeretlek tesó!
-Én is téged!-kacsintott még rám
Amikor odaértem Mirianékhoz,gyanútlanul mentem a szobájába,de a lélegzetem is elállt attól,aki a szobában várt...Csak attól,hogy megláttam a sírás kapott el.Annyira hihetetlenül örültem neki!Odaszaladtam hozzá és kiszorítottam belöle a szuszt is...Sírva,nevetve,ölelgetve ugráltunk,mint két kis marha,de annyira régen láttuk egymást,és hogy ekkora meglepetést okozott,nem is tehettem volna mást!
-Jól vagytok már!-szólt közbe Miri szipogva-Èn is akarok!.így lehuppatntunk az ágyra és öt is ölelgettük...
-Dora!!!Te meg mit keresel itt???-kérdeztem vigyorogva,Dora,Miri és én elválaszthatalanok voltunk Sevillában,így is tartottuk a kapcsolatot,de nem volt olyan,mintha egymás szomszédai lennénk...
-Tudod,hogy 12 éves korom óta,azt szajkózom,hogy Madridban fogok élni,hogy itt akarok dolgozni vagy suliba járni,meg minden!Ès most össze jött!Mostmár nem vakartok le magatokról!
-Jaj,annyira hiányoztál!Ez olyan jó!De miért nem tudtam,hogy mi van?Ès hova vettek fel?Ès hol fogsz lakni?
-Van egy cuki kis lakás,pont nekem való,a belvárosban,jó helyen,jó kis szomszéd pasival...Ès,tudod Sevillában jelentkeztem továbbtanulni,de nem volt ott jó,nem éreztem jól magam,nekem itt a helyem Madridban,veletek...itt sokkal több lehetöségem lesz dolgozni is!Melleseleg a legjobbaktól tanulhatok!Ès azért nem tudtál semmiröl,mert meg akartalak lepni!-Dora mindig is nagy sminkmester szeretett volna lenni,arról álmodozott,hogy ö lesz a legkeresettebb sminkmester a madridi divathéten és volt is hozzá tehetsége...
-Ohhh te kis!!!-nevetett Miri-Mikor lesz a lakásavató?Egyébként nagyon örülünk neked!-tette hozzá
-Csend,neked komoly kapcsolatod van!-néztem rá szigorúan-Mikor lesz a lakásavató?-kérdeztem nevetve
-Na te is fogd be,komoly kapcsolatod van!-nézett rám ugyanúgy
-Nekem nincs...-húztam meg a számat,Mirian csak tátott szájjal bámult rám,Dorával együtt...
-Carlos!Mondanom kell valamit!Ami nem fog tetszeni!-nondtam nagyon sóhajtva,így összeszedtem minden erömet...
-Nem akarsz ideköltözni?Nem baj,ezért nem kell sírnod,majd késöbb ideköltözhetsz,nem fontos most!-darálta a szavakat egymás után
-Figyelj Carl!Nem kertelek tovább,mert nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem és nem akarom az idödet rabolni!Nem vagyok szerelmes...legalábbis beléd nem!-szaladt ki belölem az igazság utat törve magának-Nagyon sajnálom,kérlek ne haragudj rám,nem akarom,hogy megutálj,de...de,ezt meg kell tennem,nem maradhatok veled így...és nem pazarolhatod rám az idöt...Sajnálom!-a könnyeim mostmár patakokban folytak,hatalmas sóhajok kíséretében és végig a padlót fürkésztem,ha éppen láttam valamit a sírástól...
-Ezt úgy mond el,hogy végig a szemembe nézel!-mondta és az állam alá nyúlt,hogy felemelje a fejemet és így találkozott a tekintetünk...
-Túl sok volt a romantikus film,mostmár tudom...-nevettem el magam keserüen,erre ö is elmosolyodott-Sajnos így is menne,de nem akarom látni,az arcodat,túl gyáva vagyok hozzá!
-Szóval nem vagy szerelmes?Belém biztos nem?Akkor gondolom Ramos az illetö?-kérdezte elkeseredve
-Nem tudom,hogy mi van Carlos,ennyit érts meg kérlek,csak nem azt érzem amit kellene és tényleg jobb neked ha nem velem vagy!
-Te aztán tudod mi a jó nekem,eddig ez volt a legjobb dolog ami velem történt,vagyis nem ez,hanem te,erre tessék...
-Légyszives ne nehezítsd meg a dolgot!Ìgy is nagyon kemény...De már eldöntöttem,és tudom,hogy sablonos szöveg meg minden,de nem akarlak elveszíteni,mert fontos vagy,hanem szeretnék a barátod lenni!
-Èn nem tudom,hogy akarok-e olyan barátot,aki mindig többet fog jelenteni nekem,mint én neki...ès nem fogok tudni öszintén örülni annak ha boldog vagy,mert nem velem leszel az,és ha Ramossal leszel,áhhh ki sem mondom,mit teszek...Inkább,most menj el!
-Én is így gondoltam!-kezdtem dühösen,de idöben észbekaptam és leesett,hogy most nem kellene nekem az áldozat szerepét eljátszani-Szia Carl!Remélem meggondolod magad....-felálltam a kanapéról,megkartam puszilni,de nem engedte meg,így eljöttem anélkül.
Ahhoz képest,hogy ö mondta,hogy inkább menjek,addig amíg hazaértem 3szor hívott,hogy hazaértem-e,hogy biztos vagyok-e a dologban és hasonlók...
Hazamentem és csak aludtam,másnap egy mintaszerü hétköznap volt,suli,edzés és a többi...
Két nap múlva Mirian hívott elég idegesen,de izgatott is volt...
-Gita!Mi van már veled?Nem veszed fel és nem hívsz!-kiabált velem
-Ne idegesíts már légyszives!Két napja nem beszéltünk,idöm sem volt semmire,ne nyávogj mert tudod,hogy utálom!-amúgyis feszült voltam nem volt kedvem a nyavajgását hallgatni...
-Jól van,de nekem ez egy hétnek tünik,így,hogy itthon kell lennem...
-Mi van a barátoddal?Nem lóg rajtad?
-Na ez az!Ha felvetted volna a telót,tudnád,hogy ma elmentek és három napig nem lesznek itthon!!!
-Tényleg?-csillant fel a szemem
-Tényleg!Szóval ma itt aludhatnál!
-Ez csak természetes!Lenne mit mesélnem...
-Van egy meglepetésem!-hallottam,hogy valaki ott nevetgél mellette,de gondoltam,hogy valaki a csapatból,ezért nem is firtattam...
-Jól van megyek!Kb 8kor ott vagyok!puszi
Loloval beszélgettem otthon egy kicsit,eddig csak neki mondtam el,hogy szakítottam Carlossal,nem akartam,hogy mindenki rólunk beszéljen.Nem voltam valami jól,mert tényleg fontos volt nekem és még mindig,de nem akartam hülyének nézni és nem akartam,hogy ö legyen a Ramos pótlékom...De ahogy Loloval beszéltem,teljesen átalakultak bennem a dolgok,nem fájdalmat éreztem,hanem reményt és izgatottságot...
-Na végre megjött az eszed!Ès akkor most Sergio a célpont?-kérdezte Lolo a szemöldökét húzgálva
-Nincs semmilyen célpont!Elleszek egyedül egy darabig!-mondtam vigyorogva
-Jaa,igen értem én!
-Ma nincs otthon,de ha hazajön egyböl beszélek vele,és elmondok neki mindent,és mindenért bocsánatot kérek,persze úgy,hogy ne úgy jöjjön le,hogy mindenért én vagyok a hibás!Hanem,csak,hogy tudja,mi van,hogy mit szeretnék!
-Húú beindultál!Ès mit akarsz?-kérdezte vihogva
-Szerinted???Csak öt!!!Csaaak öt!-a hatalmas vigyort nem lehetett letörölni az arcomról...
-Erre annyit tudok mondani,hogy végre!
-Szerinted ez így normális?Hogy túl is vagyok Carloson?Szegény,azért oda van,állandóan hív,meg smsezik...-húztam el a számat
-Nem normális semmi amit te csinálsz!De nem voltál szerelmes...Ez egyértelmü!Szóval ez az egy dolgod normális!-húzott magához és megpuszilt
-Köszi!Na megyek,mert Mirinél alszom ma!Egyedül van!Puszcsiii!Szeretlek tesó!
-Én is téged!-kacsintott még rám
Amikor odaértem Mirianékhoz,gyanútlanul mentem a szobájába,de a lélegzetem is elállt attól,aki a szobában várt...Csak attól,hogy megláttam a sírás kapott el.Annyira hihetetlenül örültem neki!Odaszaladtam hozzá és kiszorítottam belöle a szuszt is...Sírva,nevetve,ölelgetve ugráltunk,mint két kis marha,de annyira régen láttuk egymást,és hogy ekkora meglepetést okozott,nem is tehettem volna mást!
-Jól vagytok már!-szólt közbe Miri szipogva-Èn is akarok!.így lehuppatntunk az ágyra és öt is ölelgettük...
-Dora!!!Te meg mit keresel itt???-kérdeztem vigyorogva,Dora,Miri és én elválaszthatalanok voltunk Sevillában,így is tartottuk a kapcsolatot,de nem volt olyan,mintha egymás szomszédai lennénk...
-Tudod,hogy 12 éves korom óta,azt szajkózom,hogy Madridban fogok élni,hogy itt akarok dolgozni vagy suliba járni,meg minden!Ès most össze jött!Mostmár nem vakartok le magatokról!
-Jaj,annyira hiányoztál!Ez olyan jó!De miért nem tudtam,hogy mi van?Ès hova vettek fel?Ès hol fogsz lakni?
-Van egy cuki kis lakás,pont nekem való,a belvárosban,jó helyen,jó kis szomszéd pasival...Ès,tudod Sevillában jelentkeztem továbbtanulni,de nem volt ott jó,nem éreztem jól magam,nekem itt a helyem Madridban,veletek...itt sokkal több lehetöségem lesz dolgozni is!Melleseleg a legjobbaktól tanulhatok!Ès azért nem tudtál semmiröl,mert meg akartalak lepni!-Dora mindig is nagy sminkmester szeretett volna lenni,arról álmodozott,hogy ö lesz a legkeresettebb sminkmester a madridi divathéten és volt is hozzá tehetsége...
-Ohhh te kis!!!-nevetett Miri-Mikor lesz a lakásavató?Egyébként nagyon örülünk neked!-tette hozzá
-Csend,neked komoly kapcsolatod van!-néztem rá szigorúan-Mikor lesz a lakásavató?-kérdeztem nevetve
-Na te is fogd be,komoly kapcsolatod van!-nézett rám ugyanúgy
-Nekem nincs...-húztam meg a számat,Mirian csak tátott szájjal bámult rám,Dorával együtt...
2011. június 12., vasárnap
23.rész
Ez a rész egy icipicit rövidebb lett,mint a többi,bocsi!
Köszönöm Adrinak és Dorcinak,hogy írtak!Csajok úgy látszik,ketten olvassátok a sztorit!:D
Szóval nektek ajánlom a részeket!!!:D
<3szeretés<3 :)
§§§§§§§
Amikor megláttam,hogy a taxi mögött Sergio jön,hirtelen nem tudtam mit is csináljak,beüljek a taxiba köszönés nélkül,vagy kérjek bocsánatot és beszéljük meg a dolgokat?Lehet,hogy hülye döntés volt,de az elsö variációt választottam,beszálltam és úgy csináltam,mintha észre sem vettem volna...Idegességemben doboltam a kezemmel,doboltam a lábammal,és feszengve bámultam a visszapillantóba hátha kiszúrom,hogy Sergio mit csinál...
-Minden rendeben van?-kérdezte a taxisoför,aggodalmas képet vágva
-Igen!De álljunk meg!-kiáltottam el magam hirtelen,erre ö gyorsan lefékezett-A pasi aki utánunk jött,bement már a házba?-kérdeztem töle,mert nem akartam megfordulni,nehogy meglásson,bár lehet,hogy az nem lett volna annyira feltünö,mint egy hatalmas fékezés az út közepén...de ilyen helyzetben nem tudok,normálisan gondolkodni....
-Most szállt ki a kocsiból,és úgy látom,hogy erre sasol...
-Mindegy!Inkább menjünk!...Vagy ne!-harapdáltam a számat-De igen mehetünk!-motyogtam bizonytalanul.
-Ez most,ö most Sergio Ramos?-kérdezte izgatottan,én nagyot sóhajtava válaszoltam.
-Igen ö az!-forgattam meg a szemeimet
-Ez mekkora már Sergio Ramos barátnöjét furikázom!!!
-Nem vagyok a barátnöje,jelen állás szerint még a barátja sem!-mondtam neki szomorúan-Csak tönkre tesszük egymást...
-Ùgy látom lenne mit megbeszélnetek!
-Ennyire látszik?Vagyis gondolom,hogy igen...
-Hát igen!Álljunk meg vagyis mégsem meg ilyesmi...-utánozta az elöbbi határozottságomat
-Ez van!Majd lesz valahogy!-ezzel lezártam a magasröptü beszélgetést,elökaptam a telefonomat és írtam Miriannak egy smst:
"Kérlek mondd meg neki,hogy ne haragudjon!Sajnálom!"
Golndolkodtam,hogy küldejem vagy ne,de inkább nem küldtem,nem akarom belevonni szegényt,már így is van elég baja...
Megérkeztünk a ház elé,kiszálltam,de elötte még Luis,ugyanis így hívták a sofört,megadta a saját számát,hogy bármikor,bárhova elvisz vagy értem jön,persze gondolom csak Sergio miatt...
Felmentem,Carlos pedig karbatett kézzel várt a nappali közepén.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva
-Te hol voltál?Nem az volt,hogy itt maradsz?-kérdezte idegesen
-Meglátogattam Mirit,mert felhívott!De utálom amikor,kérdöre vonsz,föleg ha ilyen fejjel és hangsúllyal teszed!-mondtam neki szemrehányóan
-Nem úgy volt,hogy elkerülöd Ramost?
-Ismétlem:Meglátogattam Mirit!Nem Sergiohoz mentem és ha tudni akarod neki is edzése volt!Akarod folytatni vagy befejezhetjük?Vagy esetleg menjünk haza?Vagy mit szeretnél?-soroltam a kérdéseimet durrogva-Telejesen ki vagyok,ettöl az állandó féltékenységtöl,elegem van belöle!
-Te is ugyanezt csinálod,ha egyetlen szót is szólok Astridhoz!De tudom,te tökéletes vagy!-válaszolt ugyanazzal a hangsúllyal,ahogy én az imént neki
-Kit érdekel Astrid?Ha akarsz menjél hozzá,legyél vele,költöztesd ide öt,szeresd öt,nem érdekel!
-Astrid,Carl volt barátnöje,egy aljas kis perszóna,de gyönyörü és Carlos szerette is...-becsörtettem a kis mühelyembe,magamra csuktam az ajtót és elkezdtem nagy hévvel fabrikálni,de semmi nem sikerült,ingerült voltam és egyre csak idegesítettem magam,aztán egy idö után amikor lenyugodtam,kimentem szépen óvatosan,Carl pedig ott ült a kanapén az ajtóval szemben,rámnézett amikor behúztam az ajtót magam mögött...mindketten bünbánó tekintettel néztük egymást
-Sajnálom!-mondta szinte suttogva,majd odajött,szenvedélyesen a falhoz nyomott,és csak csókolóztunk,aztán az éjszaka nagy részét egymás karjaiban töltöttök,sokszor bocsánatot kérve másiktól...
Rosszul érztem magam,mert attól,hogy Carlos a közelemben volt és jól is éreztem magam vele,attól túl sokszor villant be Sergio arca,és a hülyeségem,hogy mindenböl ekkora ügyet csinálok,ilyenkor mindig eldöntöm,hogy lazább leszek,nem lesz ekkora dolog az apróságokból,visszafogom magam,de ezt sosem tudom betartani,mert túl hirtlelen vagyok, és még akkor is Sergio jár a fejemben,amikor itt van mellettem a barátom!Annyit gondolkodtam,miközben Carl már ott szuszogott mellettem édesen,hogy nem megy nekem ez az egész,szeretem öt,és be kellett vallanom,hogy Sergio legalább annyira fontos nekem,ha nem fontosabb,mint Carl,Ez így tényleg nem ment...Adtam egy hetet magamnak,hogy eldöntsem a dolgot ,csak én egyedül,senki és semmi nem befolyásolhat!Nem is mondtam senkinek semmit.
A hét nagyon gyorsan eltelt,még mindig nem beszéltem Sergioval,semmi kontaktus.Amikor Mirihez mentem,ügyesen kikerültem,és vele sem beszéltünk róla!Miri a héten járógipszet kapott,így néha tettünk egy-egy rövidebb sétát.Carlossal voltam is meg nem is!Edzésre nem mentem egész héten,szerencsére beteg lettem,így volt kifogásom!
Vasárnap Carlosékhoz mentünk egy családi ebédre.Ott volt az egész családja,nagyon szerettem öket,föleg Fedét és Catat.Cata egésznap furcsán méregetett,aztán kapott az alkalmon és amikor kimentem egyedül az udvarra,utánam jött és elkezdett faggatni....
-Szia Sab!Végre egy kicsit dumálhatunk!Már alig vártam!-mosolygott rám
-Szia!èn is vártam!Na milyen a meló?A kollégák?Valami helyes kis macsó?-kérdeztem vigyorogva
-Nagyon jó a meló!Imádom!De pasi az sajnos nincs...Mindenki nagyon kedves,de én most nem erröl szeretnék beszélni!-nézett rám nyomatékosan
-Akkor miröl?-tettem az értetlent,sajnos túl jó szeme van az ilyenekhez,és minden rezdülésböl leszüri a dolgok lényegét...
-Minden rendeben van veled?Veletek?Meglátásom szerint,valami nem stimmel!Carlos tök boldog,te meg...nem is tudom,mintha lenne valami problémád!
-Cata!Légyszíves,ezt ne most,ne itt beszéljük meg,és bocs,mert tényleg imádlak,de ezt nem fogom veled megbeszélni!-normális hangnemben válaszoltam,csak a tartalma volt kicsit fura-Remélem azért ezt megérted!?
-Persze,megértem,de ezek szerint jól láttam...
-Igen,ehhez van szemed,ezt tudjuk!Na de menjünk be,mert megfagyok!Ès már Fede jön is utánunk!-a kis törpe már ott állt az ajtóban.Bementünk és én nevetve felkaptam,annyira imádom.Még játszotta vele egy kicsit,de olyan hamar elment a délutánés egyre idegesebb lettem...
Ismét Carlosnál voltunk,amikor beléptünk az ajtón hatalmasat sóhajtottam,leültem a kanapéra és könnyes szemekkel néztem rá,Carlos kérdötekintettel méllém telepedett és csak nézett,hogy kezdjem el a mondanivalómat...
Köszönöm Adrinak és Dorcinak,hogy írtak!Csajok úgy látszik,ketten olvassátok a sztorit!:D
Szóval nektek ajánlom a részeket!!!:D
<3szeretés<3 :)
§§§§§§§
Amikor megláttam,hogy a taxi mögött Sergio jön,hirtelen nem tudtam mit is csináljak,beüljek a taxiba köszönés nélkül,vagy kérjek bocsánatot és beszéljük meg a dolgokat?Lehet,hogy hülye döntés volt,de az elsö variációt választottam,beszálltam és úgy csináltam,mintha észre sem vettem volna...Idegességemben doboltam a kezemmel,doboltam a lábammal,és feszengve bámultam a visszapillantóba hátha kiszúrom,hogy Sergio mit csinál...
-Minden rendeben van?-kérdezte a taxisoför,aggodalmas képet vágva
-Igen!De álljunk meg!-kiáltottam el magam hirtelen,erre ö gyorsan lefékezett-A pasi aki utánunk jött,bement már a házba?-kérdeztem töle,mert nem akartam megfordulni,nehogy meglásson,bár lehet,hogy az nem lett volna annyira feltünö,mint egy hatalmas fékezés az út közepén...de ilyen helyzetben nem tudok,normálisan gondolkodni....
-Most szállt ki a kocsiból,és úgy látom,hogy erre sasol...
-Mindegy!Inkább menjünk!...Vagy ne!-harapdáltam a számat-De igen mehetünk!-motyogtam bizonytalanul.
-Ez most,ö most Sergio Ramos?-kérdezte izgatottan,én nagyot sóhajtava válaszoltam.
-Igen ö az!-forgattam meg a szemeimet
-Ez mekkora már Sergio Ramos barátnöjét furikázom!!!
-Nem vagyok a barátnöje,jelen állás szerint még a barátja sem!-mondtam neki szomorúan-Csak tönkre tesszük egymást...
-Ùgy látom lenne mit megbeszélnetek!
-Ennyire látszik?Vagyis gondolom,hogy igen...
-Hát igen!Álljunk meg vagyis mégsem meg ilyesmi...-utánozta az elöbbi határozottságomat
-Ez van!Majd lesz valahogy!-ezzel lezártam a magasröptü beszélgetést,elökaptam a telefonomat és írtam Miriannak egy smst:
"Kérlek mondd meg neki,hogy ne haragudjon!Sajnálom!"
Golndolkodtam,hogy küldejem vagy ne,de inkább nem küldtem,nem akarom belevonni szegényt,már így is van elég baja...
Megérkeztünk a ház elé,kiszálltam,de elötte még Luis,ugyanis így hívták a sofört,megadta a saját számát,hogy bármikor,bárhova elvisz vagy értem jön,persze gondolom csak Sergio miatt...
Felmentem,Carlos pedig karbatett kézzel várt a nappali közepén.
-Szia!-köszöntem neki mosolyogva
-Te hol voltál?Nem az volt,hogy itt maradsz?-kérdezte idegesen
-Meglátogattam Mirit,mert felhívott!De utálom amikor,kérdöre vonsz,föleg ha ilyen fejjel és hangsúllyal teszed!-mondtam neki szemrehányóan
-Nem úgy volt,hogy elkerülöd Ramost?
-Ismétlem:Meglátogattam Mirit!Nem Sergiohoz mentem és ha tudni akarod neki is edzése volt!Akarod folytatni vagy befejezhetjük?Vagy esetleg menjünk haza?Vagy mit szeretnél?-soroltam a kérdéseimet durrogva-Telejesen ki vagyok,ettöl az állandó féltékenységtöl,elegem van belöle!
-Te is ugyanezt csinálod,ha egyetlen szót is szólok Astridhoz!De tudom,te tökéletes vagy!-válaszolt ugyanazzal a hangsúllyal,ahogy én az imént neki
-Kit érdekel Astrid?Ha akarsz menjél hozzá,legyél vele,költöztesd ide öt,szeresd öt,nem érdekel!
-Astrid,Carl volt barátnöje,egy aljas kis perszóna,de gyönyörü és Carlos szerette is...-becsörtettem a kis mühelyembe,magamra csuktam az ajtót és elkezdtem nagy hévvel fabrikálni,de semmi nem sikerült,ingerült voltam és egyre csak idegesítettem magam,aztán egy idö után amikor lenyugodtam,kimentem szépen óvatosan,Carl pedig ott ült a kanapén az ajtóval szemben,rámnézett amikor behúztam az ajtót magam mögött...mindketten bünbánó tekintettel néztük egymást
-Sajnálom!-mondta szinte suttogva,majd odajött,szenvedélyesen a falhoz nyomott,és csak csókolóztunk,aztán az éjszaka nagy részét egymás karjaiban töltöttök,sokszor bocsánatot kérve másiktól...
Rosszul érztem magam,mert attól,hogy Carlos a közelemben volt és jól is éreztem magam vele,attól túl sokszor villant be Sergio arca,és a hülyeségem,hogy mindenböl ekkora ügyet csinálok,ilyenkor mindig eldöntöm,hogy lazább leszek,nem lesz ekkora dolog az apróságokból,visszafogom magam,de ezt sosem tudom betartani,mert túl hirtlelen vagyok, és még akkor is Sergio jár a fejemben,amikor itt van mellettem a barátom!Annyit gondolkodtam,miközben Carl már ott szuszogott mellettem édesen,hogy nem megy nekem ez az egész,szeretem öt,és be kellett vallanom,hogy Sergio legalább annyira fontos nekem,ha nem fontosabb,mint Carl,Ez így tényleg nem ment...Adtam egy hetet magamnak,hogy eldöntsem a dolgot ,csak én egyedül,senki és semmi nem befolyásolhat!Nem is mondtam senkinek semmit.
A hét nagyon gyorsan eltelt,még mindig nem beszéltem Sergioval,semmi kontaktus.Amikor Mirihez mentem,ügyesen kikerültem,és vele sem beszéltünk róla!Miri a héten járógipszet kapott,így néha tettünk egy-egy rövidebb sétát.Carlossal voltam is meg nem is!Edzésre nem mentem egész héten,szerencsére beteg lettem,így volt kifogásom!
Vasárnap Carlosékhoz mentünk egy családi ebédre.Ott volt az egész családja,nagyon szerettem öket,föleg Fedét és Catat.Cata egésznap furcsán méregetett,aztán kapott az alkalmon és amikor kimentem egyedül az udvarra,utánam jött és elkezdett faggatni....
-Szia Sab!Végre egy kicsit dumálhatunk!Már alig vártam!-mosolygott rám
-Szia!èn is vártam!Na milyen a meló?A kollégák?Valami helyes kis macsó?-kérdeztem vigyorogva
-Nagyon jó a meló!Imádom!De pasi az sajnos nincs...Mindenki nagyon kedves,de én most nem erröl szeretnék beszélni!-nézett rám nyomatékosan
-Akkor miröl?-tettem az értetlent,sajnos túl jó szeme van az ilyenekhez,és minden rezdülésböl leszüri a dolgok lényegét...
-Minden rendeben van veled?Veletek?Meglátásom szerint,valami nem stimmel!Carlos tök boldog,te meg...nem is tudom,mintha lenne valami problémád!
-Cata!Légyszíves,ezt ne most,ne itt beszéljük meg,és bocs,mert tényleg imádlak,de ezt nem fogom veled megbeszélni!-normális hangnemben válaszoltam,csak a tartalma volt kicsit fura-Remélem azért ezt megérted!?
-Persze,megértem,de ezek szerint jól láttam...
-Igen,ehhez van szemed,ezt tudjuk!Na de menjünk be,mert megfagyok!Ès már Fede jön is utánunk!-a kis törpe már ott állt az ajtóban.Bementünk és én nevetve felkaptam,annyira imádom.Még játszotta vele egy kicsit,de olyan hamar elment a délutánés egyre idegesebb lettem...
Ismét Carlosnál voltunk,amikor beléptünk az ajtón hatalmasat sóhajtottam,leültem a kanapéra és könnyes szemekkel néztem rá,Carlos kérdötekintettel méllém telepedett és csak nézett,hogy kezdjem el a mondanivalómat...
2011. május 31., kedd
22.rész
-Hát az úgy volt...hogy egy kicsit beégetted magad!Elég kellemetlen lesz találkozni Ramossal...-gúnyolódott vihogva
-Ma már találkoztunk,akkor biztos ezért nem köszönt...Na de mondjad már!!!Légyszíves,te majom!
-Először amikor hívtad,tök normálisan beszéltél,de valamit beszólt és letetted,ittál még egyet és visszahívtad,akkor már ordibáltál vele és ő nyomta ki,és az utolsó hívás volt a leggázabb,mert sírva mondtad neki,hogy mennyire utálod,azért amiért ennyire szereted...-vihogott-És elküldted a picsába is...na ezt nem kellett volna!De az volt a baj,hogy csak azt hallottam,amit te mondtál!
-Bazzki!Szerinted ez vicces?És olyasmi nem jutott eszedbe,ami megjegyzem,szerintem egyre kisebb,hogy elved tőlem a telefont?Vagy valami hasonló?Most mit gondolhat rólam?Istenem...Ma nem is köszönt,biztos nagyon haragszik!Valami más esetleg?
-Dehogyis,nem őrültem meg!Egyszer legalább elmondtad mit érzel,gondolkodás nélkül,mondjuk egy kicsit sok volt és a végét tényleg nem kellett volna hagyni,de vicces voltál,biztos nem haragszik rád,csak megjátssza magát,mint ahogy te szoktad neki!!!Más szerintem nem volt...
-Most,hogy kerüljek a szeme elé?Nem igaz,hogy ilyen hülye vagyok,hihetetlen!Lolo,segíthettél volna,elvehetted volna azt a rohadt telefont!Tiszta szerencsétlen vagyok...-már a sírás küszöbén álltam,
de megcsörrent a telefonom...
-Szia drágám!-szóltam bele,mintha semmi sem történt volna,de igazság szerint kiment a fejemből,hogy van egy barátom,ismét...
-Szia!Na találkozunk a lakásban?-kérdezte epekedve
-Figyelj husiii!Ma nem jó!De holnap?
-Holnap hétfő,de nekem jó!Neked nincs suli?És ma miért nem jó?
-Ne haragudj,de extra hosszú napom volt tegnap,és használhatatlan vagyok,minden szempontból!
-Nyugi én tudnék veled mit kezdeni...
-Azt tudom!-nevettem el magam-Na akkor holnap?Legyen már jó a holnap,kérlek!
-Jól van,jó lesz!Egésznap az enyém leszel?
-Ígérem!Szeretlek!
-Én is!Szia!-és bontottuk a vonalat
-Csak nem Carlos volt?-kérdezte a szemöldökét felhúzva Lolo-Na ez elég furcsa,erre eddig nem is gondoltam...Nem őt hívtad,hanem Sergiot háromszor is!Nem jelent ez valamit?Szerinted?
-Ez annyit jelent,te hatalmas nagy állat,hogy Sergioval összevesztem, a ribije felpofozott és bűntudatom volt amiatt,hogy én mondtam el neki a dolgot,sok dolog összejött vele kapcsolatban és ennyi!
De mi az,hogy sírva mondtam el,hogy utálom,mert szeretem?
-Ha szerinted ennyi,akkor ennyi,én nem mondok semmit,tiszta hülyeee vagy!Hát ahogy mondtam,elég erőteljesen ismételgetted,hogy utállak,utállak,aztán meg azt,hogy azért,mert ennyire szeretlek!Mást nem tudok mondani...
-Ja ennyi,szerintem is!Na reggelig,ne gyere be a szobámba!de áthívhatod Angelitot!-kacsintottam rá,aztán bevonultam a fürdőbe, zuhanyoztam csak áztattam magam a forró víz alatt,annyira jól esett.Nem akartam Sergioval rosszban lenni,utáltam ezt az érzést,de most nem fogok lépni,nem fogok írni neki,nem fogom hívni,semmit nem akarok,csak azt,hogy ő hívjon...:D
Felmentem a szobámba és végre aludhattam...
Felkeltem az éjszaka közepén,annyira éhes voltam,hisz úgy egy napja nem ettem semmit,csak a konyháig jutottam el,ott jól bekajáltam,kimentem a nappaliba,ahol Lolo és Angel elaludtak a kanapén,szerencsére ruhában!Azért még mindig furcsa volt,ezt látni,de örültem,hogy boldogok!
Amikor visszatértem a szobámba ránéztem a telefonomra,díszelgett rajta egy sms.Mirian küldte,és egy kicsit idegesnek tűnt!
"Te mit csináltál este?Sergio,csak legyint és flegmázik,ha kérdezek valamit rólad!Nagyon-nagyon idegesítőek vagytok!!!Ha holnap nem mondod el a dolgokat,szétrúglak a gipszemmel!Nem vicc!"
Nem válaszoltam neki,nem volt mit,vagyis egy smsben nem lehet leírni ennyi dolgot,azt meg majd elmondom neki egy hívás keretében,hogy holnap nem érek rá,és nem túl szívesen mennék át hozzá,amiatt,amit Sergioval csináltam...
Reggel amikor felébredtem,Carlos ott ült az ágyam mellett,ezzel,majdnem elérte,hogy egy hatalmas rugással üdvözöljem...
-Atyaég!!!Te,hogy kerülsz ide?Nem igaz!Majdnem lerugtalak!
-Én is szia!-mosolygott édesen
-Jaj szia!De ilyet mégegyszer ne csinálj,légyszi!Gyorsan elkészülök és mehetünk!-felpattantam,nyomtam egy puszit az arcára,kiszaladtam a fürdőbe,gyors fogmosás és irány vissza,az azt hiszem szerelmemhez,teljesen elbizonytalanodtam az érzéseimben,nem tudtam,hogy mi legyen,szeretem Carlt,de valami nem az igazi,nem gondolhatok ennyit Ramosra,ha igazán szerelmes vagyok Carlosba,az így nem működik,csak őrlödöm és ez így nem jó...
-Mit vegyek fel?-álltam meg a szekrényem elött tanácstalanul,nem tudtam,hogy mit tervez,vagyis sejtettem,de érzelmileg nem voltam abban az állapotban,hogy azt csináljam amit ö akar...
-Amit akarsz!Tök mindegy,mindenben szép vagy!-mosolygott rám
-Na de mégis,mit terveztél mára?-kérdeztem még minidg a szekrénybe mélyedve...
-Szerintem te is tudod!-hirtelen átölelt hátulról és csókolgatta a nyakam.Egyszerüen nem akartam úgy vele lenni,egy apró kis füllentés és megoldottam...
-Az jó lenne,de az most nem megy!-toltam el magamtól,és egyböl vette a lapot.-Mit szólnál filmekhez,kajához és sok alváshoz?
-Oké nekem jó,csak veled akarok lenni!De meséld már el nekem,hogy miért vagy így elkenödve?-kérdezte,közben leült az ágyamra és odahúzott magához.
-Nincs semmi,csak most keltem fel,és majdnem szívrohamot kaptam,mert valaki az ágyam végében tartózkodott!!!-adtam egy puszit a szájára,felpattantam,felöltöztem és kész is...
-Nem tetszel te nekem!-jegyezte meg
-Akkor miért vagyunk együtt?-kérdeztem nevetve
-Pont ezért!Na gyere menjünk!-mosolygott.Szerencsére ennyivel letudtuk a dolgot,azt egyelöre mégsem mondhattam el neki,hogy nem tudom,hogy szeretem-e...Kell egy kis idö csak vele,Ramos nélkül,azért,hogy tudjam mit kell tennem!
Egésznap tök jól elvoltunk,nagyon tetszett a lakás,elég jó volt a napunk,de folyamatosan ott motoszkált a fejemben az amit Lolo mondott,hogy Sergiot hívtam,nem is egyszer,hogy Carlos eszembe sem jutott...
Ès az ahogy Sergio a kórházban rám sem nézett és nem is köszönt...
-Figyelj!Látom,hogy van valami bajod!Mondd már el!-nézett rám Carl bociszemekkel
-Jól van elmondom!De nem reagálhatsz sehogy semmire!Sem öröm,sem idegesség!Semmi!-figyelmeztettem
-Esküszöm!-tette a szívéhez a kezét és lehuppant a kanapéra
-Na szóval!Blas látta,amint Ali egy pasival smárol az utca közepén,szóval megcsalta Ramost!-itt gonosz mosolyra húzódott a szája,de felemeltem a mutattó ujjamat figyelmeztetésként,ezért gyorsan letörölte a képéröl,így folytattam...-Ès ezt a dolgot én mondtam el neki,jól összevesztünk,ö kérdöre vonta Alit és kiadta a forrását szóval engem,erre Ali eljött hozzám,vergödött egy sort és felpofozott-kikerekedtek a szemei és felugrott a kanapéról.
-Mit csinált?-kérdezte felindultan
-Nyugi!Megtudom védeni magam!Ès visszakapta!Csak most azt nem tudom,hogy mi lesz ebböl edzésen...
-Nem hiába vagy az én barátnöm!-mondta büszkén és átölelt
-Ja és képzeld el,Miriant elütötte egy autó és eltört a lába!
-Ùristen!-úgy kapott a szájához,ahogy nagymamám szokott!:)-Ès jól van?-kérdezte aggodalmaskodva,tetszett,hogy aggódik Mirianért,mert ez az jelenti számomra,hogy fontosak neki a barátaim,szóval ez egy jó pont!
-Igen!Minden oké!"Csak" minimum 6 hetet ki kell hagynia!-húztam el a számat,mert Miri nélkül nem lesz olyan jó az edzés...
-Az annyira nem gáz!Szerencséje van,hogy ennyivel megúszta!
-Igen!Èn is ugyanezt mondtam!
-Ennyi dolog egy napra,nem csodálom,hogy kivagy!Na,de neked is most lesz edzés!Ugye?Hoztál cuccot?
-Nem megyek ma!Söt lehet,hogy egész héten!
-Ki ne találd,hogy te bújkálsz Alejandra elöl!
-Carlos!Hagyjál már!Nem bújkálok,de nincs kedvem látni azt a hátsóhoz eléggé hasonlító fejét!Irritál,idegesít,hogy úgy mondjam kibre felbasz!Egy kis pihenö kell nélküle és Ramos nélkül!-válaszoltam ingerülten
-Tudod,hogy ennek örülök!Jól kilehetsz Ramosra,mert ma csak így emlegetted...Ha nem akkor nem!Te döntöd el!Nekem tök mindegy!
-Ma biztos,hogy nem megyek!A többit meg meglátjuk!
-Jól van maradj itt!Majd edzés után hazaviszlek.
-Szerintem ma aludjunk itt!-tudtam,hogy ez sokat jelent neki,ezért ajánlottam fel.
-Komolyan?-csillantak fel a szemei
-Igen,komolyan!Na de indulj,mert elkésel!
-Szeretlek Gitana!-megcsókolt és már ott sem volt
Járkáltam egy kicsit a lakásban,nézelödtem,aztán bekapcsoltam a zenét és vergödtem egyet,táncoltam,ugráltam és "énekeltem"!Nekem ez mindig jót tesz...De az ember lánya vergödni sem tud nyugodtan,mert zaklatják a barátai...Most éppen Mirian!
-Szia!Mizu?-szóltam bele
-Te atyaég,mit lihegsz?Csak nem megzavartam valamit?Tudtam,hogy nem vagy edzésen!
-Aha, a balett karrieremet törted ketté!Nem akartam menni,amúgy...
-Hülye!Na húzd át a balettos segged,de nagyon gyorsan!-nevetett a vonal másik végén
-Sergio?
-Edzésen van!Ne félj!Na de gyere már!Megöl az unalom és nem mellékesen a kíváncsiság!
-Milyen jó lenne,ha lenne jogsim...Oké átmegyek,de nagyon maximum egy órára!
-Jól vagy már!Majd meglátjuk!Siess!!!-mielött köszöntem volna már le is rakta.
Beugrottam egy taxiba és irány a Ramos rezidencia!
Miri szinte mindenen kiakadt,Aleperrán,Sergion,de a legjobban rajtam...Mindent elmondtam neki,de megmondtam azt is,hogy ezekröl a dolgokról többször nem szeretnék beszélni!Ès,hogy egy ideig nem akarok beszélni sem Sergioval,sem Sergioról!A telefonos sztorin is felhúzta magát,mert Sergio nem mondott neki semmit,meg persze azon is,hogy én miket mondtam!Elmondta újra,hogy mennyire idegesítöek vagyunk,és mennyire hülyék!
-Tiszteletben tartom a döntésedet,hogy nem akarsz vele beszélni!Úgyhogy szólok,hogy nemsokára hazaér!
-Uhh,köszi!Na akkor gyorsan hívok egy taxit!Hozzak majd valamit?
-À,nem köszi!Mondjuk....egy valamit hozhatnál!
-Na mit vigyorogsz?Mit hozzak?Hmm?-kérdeztem én is vigyorogva
-Anyukád féle paellát!Kérlek már olyan régen ettem belöle!
-Oké!-nevettem el magam-Csak csütörtökön,de hozok!
-Nagyon köszi!-mondta hálásan
-Nagyon szivi!Na de megyek!Szia,szeretlek!
-Szia,szia!èn is!Kikísérnélek,de...-kiáltott még utánam nevetve
Kimentem a ház elé,és vártam a taxit,de az a három perc amíg jött,így hogy nem akarok találkozni Sergioval,nagyon soknak tünt...Végre fellélegezhettem,mert befordult a sarkon a megmentöm,a taxi,ránéztem az órámra és tényleg csak 3 perc volt!
De amikor ismét felnéztem megláttam,hogy Sergio jön mögötte...
-Ma már találkoztunk,akkor biztos ezért nem köszönt...Na de mondjad már!!!Légyszíves,te majom!
-Először amikor hívtad,tök normálisan beszéltél,de valamit beszólt és letetted,ittál még egyet és visszahívtad,akkor már ordibáltál vele és ő nyomta ki,és az utolsó hívás volt a leggázabb,mert sírva mondtad neki,hogy mennyire utálod,azért amiért ennyire szereted...-vihogott-És elküldted a picsába is...na ezt nem kellett volna!De az volt a baj,hogy csak azt hallottam,amit te mondtál!
-Bazzki!Szerinted ez vicces?És olyasmi nem jutott eszedbe,ami megjegyzem,szerintem egyre kisebb,hogy elved tőlem a telefont?Vagy valami hasonló?Most mit gondolhat rólam?Istenem...Ma nem is köszönt,biztos nagyon haragszik!Valami más esetleg?
-Dehogyis,nem őrültem meg!Egyszer legalább elmondtad mit érzel,gondolkodás nélkül,mondjuk egy kicsit sok volt és a végét tényleg nem kellett volna hagyni,de vicces voltál,biztos nem haragszik rád,csak megjátssza magát,mint ahogy te szoktad neki!!!Más szerintem nem volt...
-Most,hogy kerüljek a szeme elé?Nem igaz,hogy ilyen hülye vagyok,hihetetlen!Lolo,segíthettél volna,elvehetted volna azt a rohadt telefont!Tiszta szerencsétlen vagyok...-már a sírás küszöbén álltam,
de megcsörrent a telefonom...
-Szia drágám!-szóltam bele,mintha semmi sem történt volna,de igazság szerint kiment a fejemből,hogy van egy barátom,ismét...
-Szia!Na találkozunk a lakásban?-kérdezte epekedve
-Figyelj husiii!Ma nem jó!De holnap?
-Holnap hétfő,de nekem jó!Neked nincs suli?És ma miért nem jó?
-Ne haragudj,de extra hosszú napom volt tegnap,és használhatatlan vagyok,minden szempontból!
-Nyugi én tudnék veled mit kezdeni...
-Azt tudom!-nevettem el magam-Na akkor holnap?Legyen már jó a holnap,kérlek!
-Jól van,jó lesz!Egésznap az enyém leszel?
-Ígérem!Szeretlek!
-Én is!Szia!-és bontottuk a vonalat
-Csak nem Carlos volt?-kérdezte a szemöldökét felhúzva Lolo-Na ez elég furcsa,erre eddig nem is gondoltam...Nem őt hívtad,hanem Sergiot háromszor is!Nem jelent ez valamit?Szerinted?
-Ez annyit jelent,te hatalmas nagy állat,hogy Sergioval összevesztem, a ribije felpofozott és bűntudatom volt amiatt,hogy én mondtam el neki a dolgot,sok dolog összejött vele kapcsolatban és ennyi!
De mi az,hogy sírva mondtam el,hogy utálom,mert szeretem?
-Ha szerinted ennyi,akkor ennyi,én nem mondok semmit,tiszta hülyeee vagy!Hát ahogy mondtam,elég erőteljesen ismételgetted,hogy utállak,utállak,aztán meg azt,hogy azért,mert ennyire szeretlek!Mást nem tudok mondani...
-Ja ennyi,szerintem is!Na reggelig,ne gyere be a szobámba!de áthívhatod Angelitot!-kacsintottam rá,aztán bevonultam a fürdőbe, zuhanyoztam csak áztattam magam a forró víz alatt,annyira jól esett.Nem akartam Sergioval rosszban lenni,utáltam ezt az érzést,de most nem fogok lépni,nem fogok írni neki,nem fogom hívni,semmit nem akarok,csak azt,hogy ő hívjon...:D
Felmentem a szobámba és végre aludhattam...
Felkeltem az éjszaka közepén,annyira éhes voltam,hisz úgy egy napja nem ettem semmit,csak a konyháig jutottam el,ott jól bekajáltam,kimentem a nappaliba,ahol Lolo és Angel elaludtak a kanapén,szerencsére ruhában!Azért még mindig furcsa volt,ezt látni,de örültem,hogy boldogok!
Amikor visszatértem a szobámba ránéztem a telefonomra,díszelgett rajta egy sms.Mirian küldte,és egy kicsit idegesnek tűnt!
"Te mit csináltál este?Sergio,csak legyint és flegmázik,ha kérdezek valamit rólad!Nagyon-nagyon idegesítőek vagytok!!!Ha holnap nem mondod el a dolgokat,szétrúglak a gipszemmel!Nem vicc!"
Nem válaszoltam neki,nem volt mit,vagyis egy smsben nem lehet leírni ennyi dolgot,azt meg majd elmondom neki egy hívás keretében,hogy holnap nem érek rá,és nem túl szívesen mennék át hozzá,amiatt,amit Sergioval csináltam...
Reggel amikor felébredtem,Carlos ott ült az ágyam mellett,ezzel,majdnem elérte,hogy egy hatalmas rugással üdvözöljem...
-Atyaég!!!Te,hogy kerülsz ide?Nem igaz!Majdnem lerugtalak!
-Én is szia!-mosolygott édesen
-Jaj szia!De ilyet mégegyszer ne csinálj,légyszi!Gyorsan elkészülök és mehetünk!-felpattantam,nyomtam egy puszit az arcára,kiszaladtam a fürdőbe,gyors fogmosás és irány vissza,az azt hiszem szerelmemhez,teljesen elbizonytalanodtam az érzéseimben,nem tudtam,hogy mi legyen,szeretem Carlt,de valami nem az igazi,nem gondolhatok ennyit Ramosra,ha igazán szerelmes vagyok Carlosba,az így nem működik,csak őrlödöm és ez így nem jó...
-Mit vegyek fel?-álltam meg a szekrényem elött tanácstalanul,nem tudtam,hogy mit tervez,vagyis sejtettem,de érzelmileg nem voltam abban az állapotban,hogy azt csináljam amit ö akar...
-Amit akarsz!Tök mindegy,mindenben szép vagy!-mosolygott rám
-Na de mégis,mit terveztél mára?-kérdeztem még minidg a szekrénybe mélyedve...
-Szerintem te is tudod!-hirtelen átölelt hátulról és csókolgatta a nyakam.Egyszerüen nem akartam úgy vele lenni,egy apró kis füllentés és megoldottam...
-Az jó lenne,de az most nem megy!-toltam el magamtól,és egyböl vette a lapot.-Mit szólnál filmekhez,kajához és sok alváshoz?
-Oké nekem jó,csak veled akarok lenni!De meséld már el nekem,hogy miért vagy így elkenödve?-kérdezte,közben leült az ágyamra és odahúzott magához.
-Nincs semmi,csak most keltem fel,és majdnem szívrohamot kaptam,mert valaki az ágyam végében tartózkodott!!!-adtam egy puszit a szájára,felpattantam,felöltöztem és kész is...
-Nem tetszel te nekem!-jegyezte meg
-Akkor miért vagyunk együtt?-kérdeztem nevetve
-Pont ezért!Na gyere menjünk!-mosolygott.Szerencsére ennyivel letudtuk a dolgot,azt egyelöre mégsem mondhattam el neki,hogy nem tudom,hogy szeretem-e...Kell egy kis idö csak vele,Ramos nélkül,azért,hogy tudjam mit kell tennem!
Egésznap tök jól elvoltunk,nagyon tetszett a lakás,elég jó volt a napunk,de folyamatosan ott motoszkált a fejemben az amit Lolo mondott,hogy Sergiot hívtam,nem is egyszer,hogy Carlos eszembe sem jutott...
Ès az ahogy Sergio a kórházban rám sem nézett és nem is köszönt...
-Figyelj!Látom,hogy van valami bajod!Mondd már el!-nézett rám Carl bociszemekkel
-Jól van elmondom!De nem reagálhatsz sehogy semmire!Sem öröm,sem idegesség!Semmi!-figyelmeztettem
-Esküszöm!-tette a szívéhez a kezét és lehuppant a kanapéra
-Na szóval!Blas látta,amint Ali egy pasival smárol az utca közepén,szóval megcsalta Ramost!-itt gonosz mosolyra húzódott a szája,de felemeltem a mutattó ujjamat figyelmeztetésként,ezért gyorsan letörölte a képéröl,így folytattam...-Ès ezt a dolgot én mondtam el neki,jól összevesztünk,ö kérdöre vonta Alit és kiadta a forrását szóval engem,erre Ali eljött hozzám,vergödött egy sort és felpofozott-kikerekedtek a szemei és felugrott a kanapéról.
-Mit csinált?-kérdezte felindultan
-Nyugi!Megtudom védeni magam!Ès visszakapta!Csak most azt nem tudom,hogy mi lesz ebböl edzésen...
-Nem hiába vagy az én barátnöm!-mondta büszkén és átölelt
-Ja és képzeld el,Miriant elütötte egy autó és eltört a lába!
-Ùristen!-úgy kapott a szájához,ahogy nagymamám szokott!:)-Ès jól van?-kérdezte aggodalmaskodva,tetszett,hogy aggódik Mirianért,mert ez az jelenti számomra,hogy fontosak neki a barátaim,szóval ez egy jó pont!
-Igen!Minden oké!"Csak" minimum 6 hetet ki kell hagynia!-húztam el a számat,mert Miri nélkül nem lesz olyan jó az edzés...
-Az annyira nem gáz!Szerencséje van,hogy ennyivel megúszta!
-Igen!Èn is ugyanezt mondtam!
-Ennyi dolog egy napra,nem csodálom,hogy kivagy!Na,de neked is most lesz edzés!Ugye?Hoztál cuccot?
-Nem megyek ma!Söt lehet,hogy egész héten!
-Ki ne találd,hogy te bújkálsz Alejandra elöl!
-Carlos!Hagyjál már!Nem bújkálok,de nincs kedvem látni azt a hátsóhoz eléggé hasonlító fejét!Irritál,idegesít,hogy úgy mondjam kibre felbasz!Egy kis pihenö kell nélküle és Ramos nélkül!-válaszoltam ingerülten
-Tudod,hogy ennek örülök!Jól kilehetsz Ramosra,mert ma csak így emlegetted...Ha nem akkor nem!Te döntöd el!Nekem tök mindegy!
-Ma biztos,hogy nem megyek!A többit meg meglátjuk!
-Jól van maradj itt!Majd edzés után hazaviszlek.
-Szerintem ma aludjunk itt!-tudtam,hogy ez sokat jelent neki,ezért ajánlottam fel.
-Komolyan?-csillantak fel a szemei
-Igen,komolyan!Na de indulj,mert elkésel!
-Szeretlek Gitana!-megcsókolt és már ott sem volt
Járkáltam egy kicsit a lakásban,nézelödtem,aztán bekapcsoltam a zenét és vergödtem egyet,táncoltam,ugráltam és "énekeltem"!Nekem ez mindig jót tesz...De az ember lánya vergödni sem tud nyugodtan,mert zaklatják a barátai...Most éppen Mirian!
-Szia!Mizu?-szóltam bele
-Te atyaég,mit lihegsz?Csak nem megzavartam valamit?Tudtam,hogy nem vagy edzésen!
-Aha, a balett karrieremet törted ketté!Nem akartam menni,amúgy...
-Hülye!Na húzd át a balettos segged,de nagyon gyorsan!-nevetett a vonal másik végén
-Sergio?
-Edzésen van!Ne félj!Na de gyere már!Megöl az unalom és nem mellékesen a kíváncsiság!
-Milyen jó lenne,ha lenne jogsim...Oké átmegyek,de nagyon maximum egy órára!
-Jól vagy már!Majd meglátjuk!Siess!!!-mielött köszöntem volna már le is rakta.
Beugrottam egy taxiba és irány a Ramos rezidencia!
Miri szinte mindenen kiakadt,Aleperrán,Sergion,de a legjobban rajtam...Mindent elmondtam neki,de megmondtam azt is,hogy ezekröl a dolgokról többször nem szeretnék beszélni!Ès,hogy egy ideig nem akarok beszélni sem Sergioval,sem Sergioról!A telefonos sztorin is felhúzta magát,mert Sergio nem mondott neki semmit,meg persze azon is,hogy én miket mondtam!Elmondta újra,hogy mennyire idegesítöek vagyunk,és mennyire hülyék!
-Tiszteletben tartom a döntésedet,hogy nem akarsz vele beszélni!Úgyhogy szólok,hogy nemsokára hazaér!
-Uhh,köszi!Na akkor gyorsan hívok egy taxit!Hozzak majd valamit?
-À,nem köszi!Mondjuk....egy valamit hozhatnál!
-Na mit vigyorogsz?Mit hozzak?Hmm?-kérdeztem én is vigyorogva
-Anyukád féle paellát!Kérlek már olyan régen ettem belöle!
-Oké!-nevettem el magam-Csak csütörtökön,de hozok!
-Nagyon köszi!-mondta hálásan
-Nagyon szivi!Na de megyek!Szia,szeretlek!
-Szia,szia!èn is!Kikísérnélek,de...-kiáltott még utánam nevetve
Kimentem a ház elé,és vártam a taxit,de az a három perc amíg jött,így hogy nem akarok találkozni Sergioval,nagyon soknak tünt...Végre fellélegezhettem,mert befordult a sarkon a megmentöm,a taxi,ránéztem az órámra és tényleg csak 3 perc volt!
De amikor ismét felnéztem megláttam,hogy Sergio jön mögötte...
2011. május 29., vasárnap
21.rész
Lolo berontott a szobámba és levegő után kapkodva mondta el ki van az ajtóban,ami nekem teljesen egyértelmű volt,sajnos...
-Alejandra van itt!-mondta izgatottan,hülye vigyorral az arcán
-Gondoltam!Már csak ö hiányzott!Látni sem akarom,erre idejön!Na lemegyek,de légyszi ne hallgatózz!-letrappoltam a lépcsőn,odamentem az ajtóhoz,Aleperra pedig ott állt,a szemei szikrát szórtak és belekezdett a hablatyolásba...
-Te mit képzelsz magadról?Hogy gondoltad ezt?Befeketíteni engem Sergio előtt?Honnan szedted ezt a marhaságot,hogy megcsaltam?-sorolta a hülyébbnél hülyébb kérdéseit...
-Fogd már be!-kiáltottam rá-Idejössz a mi házunkba,lassan éjfél van,ordibálsz velem,azért amit te csináltál?Ha azt szeretnéd,hogy ne derüljön ki,nem kellene,fényes nappal az utcán sétálgatni egy másik pasival...És most jobb ha mész!Mi van az a pasi pénzesebb mint Ramos?Vagy mi?-kérdeztem lekezelően tőle,erre ő idegesen közelebb lépett és pofon vágott...
-Jobb ha eltakarodsz innen,amíg szépen vagyok!Húzzál,de nagyon gyorsan!-mondtam dühösen fújtatva,közben pedig az idegtől könnyesek lettek a szemeim,de még rátudott tenni egy lapáttal...
-Hülye kurva vagy!Már az elején nem tetszett,hogy együtt vagyunk,mindent elkövettél és elkövetsz ellenem!Tudom,hogy szerelmes vagy belé,de ö az enyém!-sipítozott,erre végleg felment a pumpa bennem,azt a két dolgot nem bírom elviselni ha lekurváznak vagy esetleg anyát szidják!Bármit mondhatott volna,kétszínű,önző,irigy,szerencsétlen,de nem ö ezt mondta,tényleg elszakadt a cérna és visszakapta a pofont!Az volt a szerencsém vagy lehet,hogy az ö szerencséje,hogy Lolo nem hallgatott rám,és hallgatózott,mert ha nem lép közbe nem tudom mi lett volna a vége...
-Na ebből elég!Te szépen bemész!-ragadta meg a karomat erőteljesen,betolt a házba és rám csapta az ajtót-Téged meg hazaviszlek!-húzta Aleperrát a kocsija felé.
Egyedül maradtam otthon,nem tudtam,hogy anyáék hol vannak,de annyira nem is érdekelt,kivettem a vodkás üveget és ittam,jó hülye döntés,de akkor csak ez jutott eszembe...Fel és alá mászkáltam,beraktam egy Cdt,feltekertem a hangerőt és táncikáltam egyedül...Alig váram,hogy Lorenzo hazaérjen és panaszkodhassak,dühönghessek neki,de közben gondolkodtam...Még jó,hogy szeretem Sergiot,de nem vagyok szerelmes belé,hanem a legjobb barátom,akivel Ali és valljuk be Carlos miatt,egyre csak távolodunk egymástól...Nem értem,hogy ezt miért nem lehet felfogni,jó lehet,hogy több,mint barát...de akkor is!
-Te dagi,ez meg mi volt?Meg mit csinálsz?Iszol és kihagysz?-kérdezte Lolo,amikor belépett az ajtón
-Láttad?Pofon vágott!-kérdeztem,miközben simogattam az arcomat,szomorú fejet vágva
-De te is őt!-és már öntött is magának-Lehettél volna okosabb!
-Tudom!De azt mondta rám,hogy K!Érted?Nem normális...Szerinted,mi lesz ebből edzésen?Meg Sergioval...-biggyesztettem le a számat...
-Te mennyit ittál meg?Fél óráig sem voltam!-nevetett rám
-Nem sokat!-vihogtam-De Lololololo!!!Nem akarsz táncolni?-néztem rá vicsorogva,kacsingatva és minden csinálva amit egy arccal lehet...
-Azt kell mondanom,hogy de van!Gyorsan öltözz fel és elmegyünk valahova!
-De jó!!!Majd meghalok olyan fáradt vagyok,de menjünk!!!-tudta jól,ha iszok nem szabad nekem nemet mondani,mert abból jó nem származhat...
Felkaptam egy farmert,egy fehér atlétát,a fehér torna csukámat,a hajamat összefogtam és kész is voltam!
-Kész vagy?-kérdeztem tőle az ajtóban ugrálva
-Egy perc és jön a taxi,nyugodj már le!Meg azért ezt hozzad légyszi!-nyújtotta oda a kabátomat
Beültünk a taxiba,végig viháncoltam az utat,mint valami hülye,de ha ideges vagyok felpörgök,ha iszok felpörgök és ez a kettő együtt,durva párosítás...
Bementünk egy bulizó helyre,ittam még párat,táncoltunk és többre nem emlékszem...
Másnap hatalmas fejfájásra ébredtem,de elég korán nyolc körül,de már így is el voltam késve Miritöl,elkezdtem kapkodni,gyorsan elakartam készülni,de a fejem nem igazán engedelmeskedett...
-Úristen!Veled meg mi történt?És hogy kerülsz ide?-kérdezte Mirian,amikor beléptem a kórterembe
-Ne ordibálj már!-kérleltem hunyorítva-Életem legeslegrosszabb éjszakája,az történt!Már az is durva volt ami veled történt...De elmondtam Sergionak a dolgokat,összevesztünk,igazoltattak,Aleperra eljött hozzám és felpofozott utána meg elrángattam Lolot táncolni...szóval bármelyik percben,bárhol elaludhatok,ne lepődj meg!!!-mondtam neki az ajtónak támaszkodva-Írtam smst,nem kaptad meg?Reggel 7re itt vagyok...Ennyit írtam este!
-Mivan?Pofon vágott?Mégis miért?Mikor?Tudod a telóm tropa,úgyhogy nem kaptam meg...-úgy nézett rám,mint valami hülyére!
-Tényleg!!!Ja,de visszakapta!Majd elmesélem...
-Na nem,most fogod!Még egy óráig vagyok itt kb,addig csak eltudod mondani!
-Ó,ne már!-még mindig az ajtónak támaszkodva álltam,majdnem kiestem,amikor kinyitották.
-Ohh,szia,ne haragudj!-mosolygott rám Miguel és folytatta is-Nem akartál szólni,hogy mi történt?-nézett szúrósan Mirire-Hívtalak,de semmi válasz!Aztán szerencsére Sergio felhívott nemrég!
-Na én iszom egy cappucinót!-hátráltam kifelé,bezártam az ajtót,de persze itt is nekimentem valakinek...
-Szia René!De rég láttalak!-ugrottam a nyakába
-Szia kislány!-szorított meg ő is-Hol van Mirian?
-Itt!-mutattam a hátam mögé-De most ment be Migu!Egy picit hagyjuk őket!Addig nem akarsz inni egy kávét?
-De,menjünk,úgy látom rád férne!-mosolygott
-Hát ezt jól látod!-mosolyogtam vissza-Sergio?Itt van vagy otthon maradt?-kérdeztem közömbösre váltva
-Mi van már megint?Nem bírtok ki egy napot anélkül,hogy összevesznétek?
-Ezek szerint,nem...-húztam meg a vállam-De hol van?Hogy van?-kérdeztem lehajtott fejjel
-Megkérdezheted tőle is...itt jön!
-Ohh,nem,én ma vele nem beszélek!Az biztos!
-Ne csináld már!Legyen már eszed!Legalább neked, ha már neki nincs!
-Ez igaz!Nem vagyok egy hülye csaj,de ma akkor sem akarok vele beszélni!-Sergio elég flegma fejjel jött felénk,így már biztos voltam benne,hogy nem fogok beszélni vele...Csak odaköszönt és ment is fel,de az köszönés is,csak Renének...
René csak pislogott,hogy mi lehet a gond,ezek szerint nem tudott semmit,aztán egy órán keresztül meséltem neki a történteket,nem nagyon fűzött hozzá semmit,csak hagyta,hogy elmondjam a dolgokat.Elég jó volt végre egy értelmes emberrel,értelmesen beszélgetni...vagyis egy értelmes ember arcát látni,amikor beszélek...Igazából nem nagyon értettem,hogy miért haragszik rám Sergio,mert én úgy éreztem nem tettem ellene semmit,csak az igazságot mondtam el neki...
-René!!!Ha nem haragszol én hazamegyek,ti úgyis itt vagytok,Mirita így nincs egyedül!Oké?
-Persze menj nyugodtan!De van aki elvigyen?
-Hívok egy taxit,nyugi!Na szia!Puszilom Mirit és üzenem,hogy majd felhívom!-egy puszi és egy ölelés és mentem is.Beültem egy taxiba és alig vártam,hogy hazaérjek,csak aludni,aludni és aludni akartam...
A házban még mindig csak Lolo volt.elterülve tvzett a nappaliban.
-Na végre!Hol voltál?A telefonod?Hívtalak,anya is,abuela is!!!
-Miriannál voltam!Miért kerestél?-néztem rá értetlenül
-Csak nem tudtam hol vagy!És reméltem,hogy nem slisszantál ki még részegen...Amúgyis,hogy bírtál felkelni???
-Felbírtam,ennyi!Te figyelj már anyáék hol vannak?-néztem körbe az üres házban
-Tudtam,hogy elfelejtetted!Szita agyad van!Apa cégének volt valami vacsora tegnap este,egy hotelben és ott maradtak lazítani és csak kedden jönnek haza!
-Mi van?Madridban vannak és szállodára költenek?Jó hülyeség...
-Este kb. 25x megkérdezted,de nem csodálkozom,hogy nem emlékszel,annyi pia után!Nagyon gáz volt amit csináltál!Ennyit senki nem iszik...
-Neked meg nem volt eszed,hogy kivedd a kezemből a piát?Meg egyáltalán,miért mentünk el?Miért nem mondtál nemet?
-Szerinted én hülye vagyok?Nem akartam meghalni...-vihogott-Így is alig bírtalak hazahozni!!!
Mire emlékszel???
-Mindenre!Taxi,pia,tánc,pia...Asszem ennyi!Miért?Ennyi volt,nem?Vagy volt más is?
-Az nem kifejezés...
-Mit csináltam???-kérdeztem ledöbbenve,leültem a kanapéra és az arcomat a kezeimbe temetve hallgattam.
Fogalmam sem volt mi lehetett az este,ami olyan hatalmas dolog...
-Először is:amikor odamentünk,minden tök jó volt,csak sokszor jártál a pultnál...aztán,megjelent valami,volt osztálytársad,akivel olyan simulós táncot kentetek,hogy,még én is zavarba jöttem...majdnem megcsókolt,ami neked tetszett,úgy rángattalak el!Aztán,ez nem volt elég...felhívtad Ramost!!!Többször is...
-És?Basszus erre egyáltalán nem emlékszem!-húztam el a számat,és éreztem,hogy durva lesz hallani,azt amit én mondtam Sergionak...
-Tudod!A részeg ember az őszinte,ezt szoktál mondani!De te olyan szinten voltál,amikor összevissza beszéltél!!!
-Lorenzo!Kérlek a lényegre...
-Alejandra van itt!-mondta izgatottan,hülye vigyorral az arcán
-Gondoltam!Már csak ö hiányzott!Látni sem akarom,erre idejön!Na lemegyek,de légyszi ne hallgatózz!-letrappoltam a lépcsőn,odamentem az ajtóhoz,Aleperra pedig ott állt,a szemei szikrát szórtak és belekezdett a hablatyolásba...
-Te mit képzelsz magadról?Hogy gondoltad ezt?Befeketíteni engem Sergio előtt?Honnan szedted ezt a marhaságot,hogy megcsaltam?-sorolta a hülyébbnél hülyébb kérdéseit...
-Fogd már be!-kiáltottam rá-Idejössz a mi házunkba,lassan éjfél van,ordibálsz velem,azért amit te csináltál?Ha azt szeretnéd,hogy ne derüljön ki,nem kellene,fényes nappal az utcán sétálgatni egy másik pasival...És most jobb ha mész!Mi van az a pasi pénzesebb mint Ramos?Vagy mi?-kérdeztem lekezelően tőle,erre ő idegesen közelebb lépett és pofon vágott...
-Jobb ha eltakarodsz innen,amíg szépen vagyok!Húzzál,de nagyon gyorsan!-mondtam dühösen fújtatva,közben pedig az idegtől könnyesek lettek a szemeim,de még rátudott tenni egy lapáttal...
-Hülye kurva vagy!Már az elején nem tetszett,hogy együtt vagyunk,mindent elkövettél és elkövetsz ellenem!Tudom,hogy szerelmes vagy belé,de ö az enyém!-sipítozott,erre végleg felment a pumpa bennem,azt a két dolgot nem bírom elviselni ha lekurváznak vagy esetleg anyát szidják!Bármit mondhatott volna,kétszínű,önző,irigy,szerencsétlen,de nem ö ezt mondta,tényleg elszakadt a cérna és visszakapta a pofont!Az volt a szerencsém vagy lehet,hogy az ö szerencséje,hogy Lolo nem hallgatott rám,és hallgatózott,mert ha nem lép közbe nem tudom mi lett volna a vége...
-Na ebből elég!Te szépen bemész!-ragadta meg a karomat erőteljesen,betolt a házba és rám csapta az ajtót-Téged meg hazaviszlek!-húzta Aleperrát a kocsija felé.
Egyedül maradtam otthon,nem tudtam,hogy anyáék hol vannak,de annyira nem is érdekelt,kivettem a vodkás üveget és ittam,jó hülye döntés,de akkor csak ez jutott eszembe...Fel és alá mászkáltam,beraktam egy Cdt,feltekertem a hangerőt és táncikáltam egyedül...Alig váram,hogy Lorenzo hazaérjen és panaszkodhassak,dühönghessek neki,de közben gondolkodtam...Még jó,hogy szeretem Sergiot,de nem vagyok szerelmes belé,hanem a legjobb barátom,akivel Ali és valljuk be Carlos miatt,egyre csak távolodunk egymástól...Nem értem,hogy ezt miért nem lehet felfogni,jó lehet,hogy több,mint barát...de akkor is!
-Te dagi,ez meg mi volt?Meg mit csinálsz?Iszol és kihagysz?-kérdezte Lolo,amikor belépett az ajtón
-Láttad?Pofon vágott!-kérdeztem,miközben simogattam az arcomat,szomorú fejet vágva
-De te is őt!-és már öntött is magának-Lehettél volna okosabb!
-Tudom!De azt mondta rám,hogy K!Érted?Nem normális...Szerinted,mi lesz ebből edzésen?Meg Sergioval...-biggyesztettem le a számat...
-Te mennyit ittál meg?Fél óráig sem voltam!-nevetett rám
-Nem sokat!-vihogtam-De Lololololo!!!Nem akarsz táncolni?-néztem rá vicsorogva,kacsingatva és minden csinálva amit egy arccal lehet...
-Azt kell mondanom,hogy de van!Gyorsan öltözz fel és elmegyünk valahova!
-De jó!!!Majd meghalok olyan fáradt vagyok,de menjünk!!!-tudta jól,ha iszok nem szabad nekem nemet mondani,mert abból jó nem származhat...
Felkaptam egy farmert,egy fehér atlétát,a fehér torna csukámat,a hajamat összefogtam és kész is voltam!
-Kész vagy?-kérdeztem tőle az ajtóban ugrálva
-Egy perc és jön a taxi,nyugodj már le!Meg azért ezt hozzad légyszi!-nyújtotta oda a kabátomat
Beültünk a taxiba,végig viháncoltam az utat,mint valami hülye,de ha ideges vagyok felpörgök,ha iszok felpörgök és ez a kettő együtt,durva párosítás...
Bementünk egy bulizó helyre,ittam még párat,táncoltunk és többre nem emlékszem...
Másnap hatalmas fejfájásra ébredtem,de elég korán nyolc körül,de már így is el voltam késve Miritöl,elkezdtem kapkodni,gyorsan elakartam készülni,de a fejem nem igazán engedelmeskedett...
-Úristen!Veled meg mi történt?És hogy kerülsz ide?-kérdezte Mirian,amikor beléptem a kórterembe
-Ne ordibálj már!-kérleltem hunyorítva-Életem legeslegrosszabb éjszakája,az történt!Már az is durva volt ami veled történt...De elmondtam Sergionak a dolgokat,összevesztünk,igazoltattak,Aleperra eljött hozzám és felpofozott utána meg elrángattam Lolot táncolni...szóval bármelyik percben,bárhol elaludhatok,ne lepődj meg!!!-mondtam neki az ajtónak támaszkodva-Írtam smst,nem kaptad meg?Reggel 7re itt vagyok...Ennyit írtam este!
-Mivan?Pofon vágott?Mégis miért?Mikor?Tudod a telóm tropa,úgyhogy nem kaptam meg...-úgy nézett rám,mint valami hülyére!
-Tényleg!!!Ja,de visszakapta!Majd elmesélem...
-Na nem,most fogod!Még egy óráig vagyok itt kb,addig csak eltudod mondani!
-Ó,ne már!-még mindig az ajtónak támaszkodva álltam,majdnem kiestem,amikor kinyitották.
-Ohh,szia,ne haragudj!-mosolygott rám Miguel és folytatta is-Nem akartál szólni,hogy mi történt?-nézett szúrósan Mirire-Hívtalak,de semmi válasz!Aztán szerencsére Sergio felhívott nemrég!
-Na én iszom egy cappucinót!-hátráltam kifelé,bezártam az ajtót,de persze itt is nekimentem valakinek...
-Szia René!De rég láttalak!-ugrottam a nyakába
-Szia kislány!-szorított meg ő is-Hol van Mirian?
-Itt!-mutattam a hátam mögé-De most ment be Migu!Egy picit hagyjuk őket!Addig nem akarsz inni egy kávét?
-De,menjünk,úgy látom rád férne!-mosolygott
-Hát ezt jól látod!-mosolyogtam vissza-Sergio?Itt van vagy otthon maradt?-kérdeztem közömbösre váltva
-Mi van már megint?Nem bírtok ki egy napot anélkül,hogy összevesznétek?
-Ezek szerint,nem...-húztam meg a vállam-De hol van?Hogy van?-kérdeztem lehajtott fejjel
-Megkérdezheted tőle is...itt jön!
-Ohh,nem,én ma vele nem beszélek!Az biztos!
-Ne csináld már!Legyen már eszed!Legalább neked, ha már neki nincs!
-Ez igaz!Nem vagyok egy hülye csaj,de ma akkor sem akarok vele beszélni!-Sergio elég flegma fejjel jött felénk,így már biztos voltam benne,hogy nem fogok beszélni vele...Csak odaköszönt és ment is fel,de az köszönés is,csak Renének...
René csak pislogott,hogy mi lehet a gond,ezek szerint nem tudott semmit,aztán egy órán keresztül meséltem neki a történteket,nem nagyon fűzött hozzá semmit,csak hagyta,hogy elmondjam a dolgokat.Elég jó volt végre egy értelmes emberrel,értelmesen beszélgetni...vagyis egy értelmes ember arcát látni,amikor beszélek...Igazából nem nagyon értettem,hogy miért haragszik rám Sergio,mert én úgy éreztem nem tettem ellene semmit,csak az igazságot mondtam el neki...
-René!!!Ha nem haragszol én hazamegyek,ti úgyis itt vagytok,Mirita így nincs egyedül!Oké?
-Persze menj nyugodtan!De van aki elvigyen?
-Hívok egy taxit,nyugi!Na szia!Puszilom Mirit és üzenem,hogy majd felhívom!-egy puszi és egy ölelés és mentem is.Beültem egy taxiba és alig vártam,hogy hazaérjek,csak aludni,aludni és aludni akartam...
A házban még mindig csak Lolo volt.elterülve tvzett a nappaliban.
-Na végre!Hol voltál?A telefonod?Hívtalak,anya is,abuela is!!!
-Miriannál voltam!Miért kerestél?-néztem rá értetlenül
-Csak nem tudtam hol vagy!És reméltem,hogy nem slisszantál ki még részegen...Amúgyis,hogy bírtál felkelni???
-Felbírtam,ennyi!Te figyelj már anyáék hol vannak?-néztem körbe az üres házban
-Tudtam,hogy elfelejtetted!Szita agyad van!Apa cégének volt valami vacsora tegnap este,egy hotelben és ott maradtak lazítani és csak kedden jönnek haza!
-Mi van?Madridban vannak és szállodára költenek?Jó hülyeség...
-Este kb. 25x megkérdezted,de nem csodálkozom,hogy nem emlékszel,annyi pia után!Nagyon gáz volt amit csináltál!Ennyit senki nem iszik...
-Neked meg nem volt eszed,hogy kivedd a kezemből a piát?Meg egyáltalán,miért mentünk el?Miért nem mondtál nemet?
-Szerinted én hülye vagyok?Nem akartam meghalni...-vihogott-Így is alig bírtalak hazahozni!!!
Mire emlékszel???
-Mindenre!Taxi,pia,tánc,pia...Asszem ennyi!Miért?Ennyi volt,nem?Vagy volt más is?
-Az nem kifejezés...
-Mit csináltam???-kérdeztem ledöbbenve,leültem a kanapéra és az arcomat a kezeimbe temetve hallgattam.
Fogalmam sem volt mi lehetett az este,ami olyan hatalmas dolog...
-Először is:amikor odamentünk,minden tök jó volt,csak sokszor jártál a pultnál...aztán,megjelent valami,volt osztálytársad,akivel olyan simulós táncot kentetek,hogy,még én is zavarba jöttem...majdnem megcsókolt,ami neked tetszett,úgy rángattalak el!Aztán,ez nem volt elég...felhívtad Ramost!!!Többször is...
-És?Basszus erre egyáltalán nem emlékszem!-húztam el a számat,és éreztem,hogy durva lesz hallani,azt amit én mondtam Sergionak...
-Tudod!A részeg ember az őszinte,ezt szoktál mondani!De te olyan szinten voltál,amikor összevissza beszéltél!!!
-Lorenzo!Kérlek a lényegre...
2011. május 26., csütörtök
20.rész
-Nem jön haza?Miért hol lesz?-kérdeztem még mindig értetlenül,mint valami szerencsétlen,ostoba csitri nem állt össze a fejemben a kép,vagy csak nem mertem szembesülni a ténnyel,hogy Miriannal igenis történt valami!
-Hívtak a kórházból,hogy Mirian bent van!-mondta feszülten
-De miért?Mond már ki!Mi történt vele?
-Nem mondtak semmit,csak,hogy én voltam megadva értesítendö személynek,csak annyit tudok,hogy a balesetin van...-Sergio furcsa volt,egyszerre nyugodt és ideges,gondolom nem akart elöttem gyengének tünni,hogy én se legyek az...-megálltunk a kórháznál,és berohantunk a váróba,ahol Sergionak a pultnál elmondták,hogy hol van a tesója és hogy mi történt vele.Èn közben a könnyeimmel köszködtem az idegesség miatt,elfordultam,hogy ne lásson,de odajött hátulról átölelt és megpuszilt.
-Ne aggódj!Igaz,hogy elütötte egy autó,de nincs komoly baja!-mondta bársonyosan hangon,szépen lassan adagolva,ami kedves volt töle,és ami furcsa módon idegesített...
-Miiii?Elütötte egy autó?Hol van?Bemehetünk hozzá?
-Bemehetnek!De maximum 10percre!Holnap mehet is haza,csak pár vizsgálata lesz még a délelött folyamán,aztán mehet is!-mondta kedvesen az orvosa
-Köszönjük szépen!Na és hol van?Hanyas szoba,hanyadik emelet?
-Gyere a harmadikon van!-intett egyet Sergio a fejével és megnyomta a lift gombját
-Figyelj már!Ezek direkt kiakarják készíteni az embert?Nem lehet annyit mondani a telefonban,hogy nincs komoly baj,de bekellene jönni,vagy mit tudom én,de ilyenkor az embernek a legrosszabb jár a fejében,föleg,mert már veszítettünk el fontos személyeket...Meg amúgy is olyan pesszimista vagyok!-fakadtam ki amíg lifteztünk
-Ne legyél már vészmadár!Nincs komoly baja!-mosolygott,mostmár nyugodtabban
Bementünk a kórterembe,nagy szerencséje volt Mirinek,mert egy kétágyasban feküdt,ahol a másik ágy üres volt!
-Ò maki!Mit csináltál már megint?-odamentem az ágy mellé,leültem a szélére és megöleltem
-Sziasztok!Ne haragudjatok,de a telóm tropa!Nem tudtam szólni!-mondta mosolyogva,mintha mi sem történt volna.
-Megint szétszórt vagy?Nem bírsz odafigyelni?Hogy történt ez?-kérdezte Sergio ingerülten,olyan hangulat ingadozásia vannak,mintha terhes lenne...
-Örülök,hogy ennyire jófej vagy!-húzta el a száját-Tényleg nem figyeltem és csak úgy ott volt egy kocsi és hoppá,én meg most itt vagyok!-ahogy elmondta megsimogattam a lábát és addig észre sem vettem,hogy gipsz van rajta.Csak döbbenten néztem rá-Igen gipsz,jól érzed,6 hét minimum,azt mondta az orvos...
-Meg is érdemled!Ha ennyire felelötlen vagy!-dorgálta tovább Sergio
-Sergio!Beszélhetnék veled egy percre?-kérdeztem szúrós tekintettel
-Persze!-válaszolt hatalmasat sóhajtva
-Te normális vagy?Szerinted direkt üttette el magát?Szerinted ki akar hagyni ennyi meccset,meg télen mankóval közlekedni?Gondolkodj már egy kicsit!Baleset volt,van ilyen...
-Tudom,de sose figyel semmire!-mondta még mindig dühösen
-Na akkor szépen visszamegyünk,normálisan viselkedünk és ennyi!-Sergio csak bólintott egyet,nem túl meggyözöen,gyorsan megöleltem,adtam neki egy puszit és behúztam a kórterembe.Miri csak mosolygott...
-Sergitooo!-nézett rá bociszemekkel-Felhívnád anyát?De csak holnap délután,nem akarom,hogy most beüljenek a kocsiba,mert úgyis az lesz...
-Persze elintézem!-forgatta meg a szemeit.-Na én megyek,megvárlak a kocsinál!-nyomott egy puszit Miri homlokára és már ki is ment.
Miriannal megbeszéltük a dolgokat,megmondtam neki,hogy most elmondom Sergionak a dolgot,nem akarom húzni az idöt meg a saját idegeimet...Miri elmesélte,hogy annyira nézelödött,hogy nem nézett szét amikor átment az úton,és ennyi...szegény elsírta magát,hogy ennyit ki kell hagynia a szezonban,de én örültem,hogy ennyivel megúszta...
Kimentem a kocsihoz Sergio ott állt és telefonált.A hallottakból azt szürtem le,hogy pont Aleperrával dumál,úgy csinált mintha észre sem vett volna,csak leültem egy padra és megvártam amíg leteszi.Próbáltam összeszedni a gondolataimat,hogy,hogy is tálaljam neki ezt a dolgot,amikor látom rajta,hogy sokat jelent neki ez a liba,és hallom,hogy úgy teszi le a telefont,hogy szeretlek...
Amikor befejezte leült mellém a padra,pár percig csak némán ültünk egymás mellett,ebböl már lehetett sejteni,hogy van valami baj.Sergio mélyet sóhajtott,felém fordult és megtörte a csendet...
-Ne legyél ennyire ideges!Látod,hogy nincs komoly baja!-simított végig a lábamon
-Tudom!Nem róla van szó!Teljesen más dolog és nem nagyon fog tetszeni neked...-idegességemben szétharapdáltam az alsó ajkamat
-Akkor miröl van szó?-kérdezte kiváncsian
-Háááát,ööö,nehéz ezt elmondani,de Alejandra egy másik sráccal csörözött...-nagy meglepetésemre ez a hülye hatalmas vigyorral ült mellettem,csak kikerekedett szemekkel néztem rá,hogy mi baja van,ennyire élvezi ha megcsalják?
-Na!!Tudtam,hogy eljön ez a nap is!-vigyorgott tovább
-Tényleg?-kérdeztem döbbenten
-Persze,féltékeny vagy...de valami eredetibbel is jöhettél volna...-veregetett hátba
-TEEEE hülye vagy,Ramos???Szerinted kitalálnék ilyet?Ennyire ismersz?Ilyennek ismersz?Szerinted én hülye vagyok,hogy ilyet mondanék,ha nem lenne igaz?Hívd fel a kis ribidet és kérdezd meg,én meg megyek az új lakásba!-persze ezt még az arcába kellett vágnom,nem elég egy napon megtudni ennyi negatív dolgot,még ezt is elmondom,pedig nem így akartam...
-Hova mész?Kit hívjak fel?A ribimet?Azt hittem,hogy a barátnöd!-szólt utánam
-Na legalább most te is meglátod,mennyire jó két ember között örlödni,mert én biztos,hogy vele többször nem akarok találkozni!-fordultam vissza dühösen,persze ez lehetetlen,mert edzésre együtt járunk,de jó vagyok a levegönek nézésben...
-Te most ezt tényleg komolyan mondtad.-rogyott le a padra,én pedig gyorsan visszaszaladtam hozzá-Megcsalt?Komolyan?Ennyi idö után?Ez mire volt jó?
-Igen,meg!Azt csak ö tudja!Beszéljétek meg,de tudod az álláspontomat...Nem akarom,hogy közöd legyen hozzá!
-Haza viszlek!Aztán lemegyek hozzá!-mondta ismét feszülten.Hát igen a nagy és erös férfiaknak is lehetnek gyengeségeik,vagy mondhatnám,hogy a hiú pasiknak...
-Oké!Jobb az ilyeneken hamarabb túlesni...-húzgáltam a számat
Beültünk a kocsiba,Sergio amúgyis elég neccesen vezetde most még ideges is,néha azt hiszi,hogy forma1-es,közben pedig nem...
Csak nyomja a gáz,nyomja és nyomja!Nagyszerü volt,mert igazoltattak minket,de amikor a rendör meglátta,hogy Sergio Ramost sikerült elkapnia,büntetés helyett ö kért autogrammot és fényképet a nagy focistával!
-Na ezt nem értem,mármint értem,de akkor is szemétség!Te aki csilliomos vagy,nem kapsz egy 20 eurós csekket,amikor kb 200-zal mész az úton,de anya csak azért,mert szembe ment az egyirányú utcában megkapta...
-Nem vagyok vicces kedvemben...-ennyi volt a válasz,jó fej,én mindig is tudtam!-Amúgy milyen új lakásról beszéltél?-nézett rám szúrósan a kormány mögül.
-Ja hát az...-köhögtem,nyögdécseltem,nem akartam válaszolni,reméltem,hogy gyorsan hazaérünk és nem kell elmondanom ezt is ma!
-Igen???-nézett rám felhúzott szemöldökkel és leparkolt a házunk elött
-Ò,nézd már!Megjöttünk!-nyitottam volna az ajtót,de gyorsabb volt és lezárta-Ne már!!!Légyszi,szeretnék kiszállni!
-Addig nem,amíg nem mondod el!Tudom,hogy van valami!
-De okos vagy!Mivel mondtam,jóhogy tudod!Szóval Carlos vett egy lakást!Egy közös lakást,kettönknek...
-Még egy jó hír mára,ez egy csodálatos nap!!!Életem legjobbja!-dühöngött
-Még nem tudom,hogy odaköltözöm-e!Szerintem túl korai!
-Korai,de a te döntésed,azt csinálsz amit akarsz!-a dühös és ingerült Sergioból lett egy közönyös aki hidegen válaszolt,ezt gyülölöm benne,olyan kedély változási vannak,hogy sokkot kapok töle.
-Nem is mondtam,hogy döntsd el helyettem,csak néha jól esne,ha értelmesen is tudnánk beszélgetni,de erre egy ideje képtelenek vagyunk!Ki szeretnék szállni!Kösz a fuvart!-kinyitottam az ajtót és otthagytam ugyanolyan közönyösen,mint ahogy ö beszélt velem...
Bementem az udvarra,hallottam,ahogy elhajt,de nem fordultam meg,és ahogy öt ismerem ö sem nézett utánam,mindketten nagyon jól tudjuk játszani a sértett szerepét.Leültem a ház lépcsöjére,egy kis nyugalom kellett,ennyi balhé után és még ha bemegyek,mindent el kell magyaráznom...
Ültem és csak bambultam magam elé,aztán eszembe jutott,hogy szólok Carlosnak,hogy itthon vagyok,de nem vette fel a telefont,Mirinek pedig írtam egy smst,hogy holnap 7kor ott is vagyok!
Eröt vettem magamon és bementem,szerencsére csak Lorenzo volt otthon,hozzá pedig szinte mindig van kedvem...Elmeséltem a Miris sztorit,azt,hogy a Sergios,hogy folytatódott és kinyögtem neki is a lakást,annyira támogatott....
-Ne is álmodj róla,hogy összeköltöztök!Szerinted anya meg apa mit fog szólni????Hülye vagy?-kérdezte cinikus vihogással
-Na jó!Nem mondtam,hogy most pakolok és odaköltözök!Majd egyszer!Köszi a támogatást!De nagyon álmos vagyok!Ha nem haragszol...
Felmentem ledobáltam a ruháimat,felkaptam valami alvós cuccot és irány az ágy,vagyis az következett volna,de csengettek és aztán Lolo loholt be a szobámba...
-Hívtak a kórházból,hogy Mirian bent van!-mondta feszülten
-De miért?Mond már ki!Mi történt vele?
-Nem mondtak semmit,csak,hogy én voltam megadva értesítendö személynek,csak annyit tudok,hogy a balesetin van...-Sergio furcsa volt,egyszerre nyugodt és ideges,gondolom nem akart elöttem gyengének tünni,hogy én se legyek az...-megálltunk a kórháznál,és berohantunk a váróba,ahol Sergionak a pultnál elmondták,hogy hol van a tesója és hogy mi történt vele.Èn közben a könnyeimmel köszködtem az idegesség miatt,elfordultam,hogy ne lásson,de odajött hátulról átölelt és megpuszilt.
-Ne aggódj!Igaz,hogy elütötte egy autó,de nincs komoly baja!-mondta bársonyosan hangon,szépen lassan adagolva,ami kedves volt töle,és ami furcsa módon idegesített...
-Miiii?Elütötte egy autó?Hol van?Bemehetünk hozzá?
-Bemehetnek!De maximum 10percre!Holnap mehet is haza,csak pár vizsgálata lesz még a délelött folyamán,aztán mehet is!-mondta kedvesen az orvosa
-Köszönjük szépen!Na és hol van?Hanyas szoba,hanyadik emelet?
-Gyere a harmadikon van!-intett egyet Sergio a fejével és megnyomta a lift gombját
-Figyelj már!Ezek direkt kiakarják készíteni az embert?Nem lehet annyit mondani a telefonban,hogy nincs komoly baj,de bekellene jönni,vagy mit tudom én,de ilyenkor az embernek a legrosszabb jár a fejében,föleg,mert már veszítettünk el fontos személyeket...Meg amúgy is olyan pesszimista vagyok!-fakadtam ki amíg lifteztünk
-Ne legyél már vészmadár!Nincs komoly baja!-mosolygott,mostmár nyugodtabban
Bementünk a kórterembe,nagy szerencséje volt Mirinek,mert egy kétágyasban feküdt,ahol a másik ágy üres volt!
-Ò maki!Mit csináltál már megint?-odamentem az ágy mellé,leültem a szélére és megöleltem
-Sziasztok!Ne haragudjatok,de a telóm tropa!Nem tudtam szólni!-mondta mosolyogva,mintha mi sem történt volna.
-Megint szétszórt vagy?Nem bírsz odafigyelni?Hogy történt ez?-kérdezte Sergio ingerülten,olyan hangulat ingadozásia vannak,mintha terhes lenne...
-Örülök,hogy ennyire jófej vagy!-húzta el a száját-Tényleg nem figyeltem és csak úgy ott volt egy kocsi és hoppá,én meg most itt vagyok!-ahogy elmondta megsimogattam a lábát és addig észre sem vettem,hogy gipsz van rajta.Csak döbbenten néztem rá-Igen gipsz,jól érzed,6 hét minimum,azt mondta az orvos...
-Meg is érdemled!Ha ennyire felelötlen vagy!-dorgálta tovább Sergio
-Sergio!Beszélhetnék veled egy percre?-kérdeztem szúrós tekintettel
-Persze!-válaszolt hatalmasat sóhajtva
-Te normális vagy?Szerinted direkt üttette el magát?Szerinted ki akar hagyni ennyi meccset,meg télen mankóval közlekedni?Gondolkodj már egy kicsit!Baleset volt,van ilyen...
-Tudom,de sose figyel semmire!-mondta még mindig dühösen
-Na akkor szépen visszamegyünk,normálisan viselkedünk és ennyi!-Sergio csak bólintott egyet,nem túl meggyözöen,gyorsan megöleltem,adtam neki egy puszit és behúztam a kórterembe.Miri csak mosolygott...
-Sergitooo!-nézett rá bociszemekkel-Felhívnád anyát?De csak holnap délután,nem akarom,hogy most beüljenek a kocsiba,mert úgyis az lesz...
-Persze elintézem!-forgatta meg a szemeit.-Na én megyek,megvárlak a kocsinál!-nyomott egy puszit Miri homlokára és már ki is ment.
Miriannal megbeszéltük a dolgokat,megmondtam neki,hogy most elmondom Sergionak a dolgot,nem akarom húzni az idöt meg a saját idegeimet...Miri elmesélte,hogy annyira nézelödött,hogy nem nézett szét amikor átment az úton,és ennyi...szegény elsírta magát,hogy ennyit ki kell hagynia a szezonban,de én örültem,hogy ennyivel megúszta...
Kimentem a kocsihoz Sergio ott állt és telefonált.A hallottakból azt szürtem le,hogy pont Aleperrával dumál,úgy csinált mintha észre sem vett volna,csak leültem egy padra és megvártam amíg leteszi.Próbáltam összeszedni a gondolataimat,hogy,hogy is tálaljam neki ezt a dolgot,amikor látom rajta,hogy sokat jelent neki ez a liba,és hallom,hogy úgy teszi le a telefont,hogy szeretlek...
Amikor befejezte leült mellém a padra,pár percig csak némán ültünk egymás mellett,ebböl már lehetett sejteni,hogy van valami baj.Sergio mélyet sóhajtott,felém fordult és megtörte a csendet...
-Ne legyél ennyire ideges!Látod,hogy nincs komoly baja!-simított végig a lábamon
-Tudom!Nem róla van szó!Teljesen más dolog és nem nagyon fog tetszeni neked...-idegességemben szétharapdáltam az alsó ajkamat
-Akkor miröl van szó?-kérdezte kiváncsian
-Háááát,ööö,nehéz ezt elmondani,de Alejandra egy másik sráccal csörözött...-nagy meglepetésemre ez a hülye hatalmas vigyorral ült mellettem,csak kikerekedett szemekkel néztem rá,hogy mi baja van,ennyire élvezi ha megcsalják?
-Na!!Tudtam,hogy eljön ez a nap is!-vigyorgott tovább
-Tényleg?-kérdeztem döbbenten
-Persze,féltékeny vagy...de valami eredetibbel is jöhettél volna...-veregetett hátba
-TEEEE hülye vagy,Ramos???Szerinted kitalálnék ilyet?Ennyire ismersz?Ilyennek ismersz?Szerinted én hülye vagyok,hogy ilyet mondanék,ha nem lenne igaz?Hívd fel a kis ribidet és kérdezd meg,én meg megyek az új lakásba!-persze ezt még az arcába kellett vágnom,nem elég egy napon megtudni ennyi negatív dolgot,még ezt is elmondom,pedig nem így akartam...
-Hova mész?Kit hívjak fel?A ribimet?Azt hittem,hogy a barátnöd!-szólt utánam
-Na legalább most te is meglátod,mennyire jó két ember között örlödni,mert én biztos,hogy vele többször nem akarok találkozni!-fordultam vissza dühösen,persze ez lehetetlen,mert edzésre együtt járunk,de jó vagyok a levegönek nézésben...
-Te most ezt tényleg komolyan mondtad.-rogyott le a padra,én pedig gyorsan visszaszaladtam hozzá-Megcsalt?Komolyan?Ennyi idö után?Ez mire volt jó?
-Igen,meg!Azt csak ö tudja!Beszéljétek meg,de tudod az álláspontomat...Nem akarom,hogy közöd legyen hozzá!
-Haza viszlek!Aztán lemegyek hozzá!-mondta ismét feszülten.Hát igen a nagy és erös férfiaknak is lehetnek gyengeségeik,vagy mondhatnám,hogy a hiú pasiknak...
-Oké!Jobb az ilyeneken hamarabb túlesni...-húzgáltam a számat
Beültünk a kocsiba,Sergio amúgyis elég neccesen vezetde most még ideges is,néha azt hiszi,hogy forma1-es,közben pedig nem...
Csak nyomja a gáz,nyomja és nyomja!Nagyszerü volt,mert igazoltattak minket,de amikor a rendör meglátta,hogy Sergio Ramost sikerült elkapnia,büntetés helyett ö kért autogrammot és fényképet a nagy focistával!
-Na ezt nem értem,mármint értem,de akkor is szemétség!Te aki csilliomos vagy,nem kapsz egy 20 eurós csekket,amikor kb 200-zal mész az úton,de anya csak azért,mert szembe ment az egyirányú utcában megkapta...
-Nem vagyok vicces kedvemben...-ennyi volt a válasz,jó fej,én mindig is tudtam!-Amúgy milyen új lakásról beszéltél?-nézett rám szúrósan a kormány mögül.
-Ja hát az...-köhögtem,nyögdécseltem,nem akartam válaszolni,reméltem,hogy gyorsan hazaérünk és nem kell elmondanom ezt is ma!
-Igen???-nézett rám felhúzott szemöldökkel és leparkolt a házunk elött
-Ò,nézd már!Megjöttünk!-nyitottam volna az ajtót,de gyorsabb volt és lezárta-Ne már!!!Légyszi,szeretnék kiszállni!
-Addig nem,amíg nem mondod el!Tudom,hogy van valami!
-De okos vagy!Mivel mondtam,jóhogy tudod!Szóval Carlos vett egy lakást!Egy közös lakást,kettönknek...
-Még egy jó hír mára,ez egy csodálatos nap!!!Életem legjobbja!-dühöngött
-Még nem tudom,hogy odaköltözöm-e!Szerintem túl korai!
-Korai,de a te döntésed,azt csinálsz amit akarsz!-a dühös és ingerült Sergioból lett egy közönyös aki hidegen válaszolt,ezt gyülölöm benne,olyan kedély változási vannak,hogy sokkot kapok töle.
-Nem is mondtam,hogy döntsd el helyettem,csak néha jól esne,ha értelmesen is tudnánk beszélgetni,de erre egy ideje képtelenek vagyunk!Ki szeretnék szállni!Kösz a fuvart!-kinyitottam az ajtót és otthagytam ugyanolyan közönyösen,mint ahogy ö beszélt velem...
Bementem az udvarra,hallottam,ahogy elhajt,de nem fordultam meg,és ahogy öt ismerem ö sem nézett utánam,mindketten nagyon jól tudjuk játszani a sértett szerepét.Leültem a ház lépcsöjére,egy kis nyugalom kellett,ennyi balhé után és még ha bemegyek,mindent el kell magyaráznom...
Ültem és csak bambultam magam elé,aztán eszembe jutott,hogy szólok Carlosnak,hogy itthon vagyok,de nem vette fel a telefont,Mirinek pedig írtam egy smst,hogy holnap 7kor ott is vagyok!
Eröt vettem magamon és bementem,szerencsére csak Lorenzo volt otthon,hozzá pedig szinte mindig van kedvem...Elmeséltem a Miris sztorit,azt,hogy a Sergios,hogy folytatódott és kinyögtem neki is a lakást,annyira támogatott....
-Ne is álmodj róla,hogy összeköltöztök!Szerinted anya meg apa mit fog szólni????Hülye vagy?-kérdezte cinikus vihogással
-Na jó!Nem mondtam,hogy most pakolok és odaköltözök!Majd egyszer!Köszi a támogatást!De nagyon álmos vagyok!Ha nem haragszol...
Felmentem ledobáltam a ruháimat,felkaptam valami alvós cuccot és irány az ágy,vagyis az következett volna,de csengettek és aztán Lolo loholt be a szobámba...
2011. május 10., kedd
19.rész
-Manuela!Kérlek,nehogy azt mondd nekem,hogy egy másik pasival volt!-néztem rá hatalmas,szinte könyörgő szemekkel,mert nem akartam ezt hallani...
-De!!!Ma délelőtt,látta őket Blas!Elmondta nekem, és azt kérte,hogy ne mondjam el,de ezt nem tudtam magamban tartani!Miriannak nem akartam egyből elmondani,mert te jobban ismered és reméltem majd tudod mit csináljunk!-mentegetözött
-Nem tudom!-mondtam neki dühösen-Bocs nem rád haragszom...Hol volt és kivel?Bemegyek és kitépem a haját!"Szerelmes vagyok"-utánoztam Ali nyál folyását-De mit csináltak,hogy egyértelműen,tudod...,hogy megcsalta Sergiot!?-nem mondta ki de rávolt írva az arcára...
-Blas a tesójával sétált az út egyik oldalán,Ali meg valami magas,barna hajú pasival,csak zárójelben jegyzem meg,hogy ennyi információt is alig tudtam kiszedni Blasból a pasiról,a másik oldalon kézen fogva...és látott egy csókot is!-húzta el a száját
-Nem igaz!!!Fényes nappal smárol az utcán valami seggfejjel,amikor jól tudja,hogy Sergio,milyen sok embert ismer,meg két vagy három hete vannak együtt és ennyit nem bír ki?Megfolytom!Az én barátaimat nem bánthatják!!!-húztam össze a szememet és jól bepöccentem
-Nyugi!Nem kell megverni,meg ilyesmi,csak azt találjuk ki,hogy mit csinálunk!Mondjuk el Sergionak,vagy mondjuk el Miriannak,hogy ö mondja el Sergionak,vagy mondja el Blas Mirinek és ö Sergionak,vagy Blas mondja el Sergionak,mondjuk ez esélytelen!-sorolta az agyszüleményeit
-Te hülye vagy!-enyhült meg az arcom-Szerintem hívjuk ki most Miriant és mondjuk el neki!Aztán majd ö eldönti,mit csinál!
-Jól van,akkor szólok neki!-szaladt be és már rángatta is kifelé
-Csak nem bocsánatot akarsz kérni?-állt meg előttem keresztbe font karokkal
-Már miért kérnék?--húzgáltam a számat
-Mondjuk,mert te szapulhattad az én barátomat,én meg annyit sem mondhatok,hogy 18 évesen ne költözz össze vele,mert hülyeség!?És kivágtatsz a kajázóból,mint valami önjelölt díva?Mégis mi van veled?
-Na szerintem jobb ha befogod!
-Mi van?-görbítette le a száját,nem nagyon szoktunk veszekedni,nálunk ez már hatalmas balhénak
számított...
-Jól van bocs!Tudod a hormonok!
-Terhes vagy?-nézett rám tátott szájjal!
-Jaj,dehogyis,csak mondtam!-nevettem el magam
-Te hülye vagy!-hatalmasat sóhajtott majd ö is elnevette magát.Szegény Manu csak állt és nézett,de aztán
gyorsan közbeszólt.
-Sab a lényegre kérlek!-szólt közbe idegesen
-Oké!Figyelj Miri!...öhmmm...Manu mondani akar valamit!-toltam elé az illetékest
-Kösziii!-húzta el a száját,Miri meg csak nézett ránk felhúzott szemöldökkel-Szóval Blas ma délelőtt látta Alit egy pasival,kézen fogva sétálgattak és csókolóztak is...
-Mivan!?-kiáltott dühösen-Na jó,én megverem!
-Mirian,kérlek ne csináld!Majd Sergio eldönti,hogy mit csinál,miután elmondtad neki!
-Én biztos nem mondom el!-emelte fel a kezeit védekezés gyanánt
-Miért nem?Akkor nem fogja megtudni,hogy hülyét csinálnak belőle?-kérdeztem tőle zavartan,nem
értettem,hogy mit akar ebből kihozni...
-Nem,megfogja tudni,mert te elmondod neki!-mondta rám mutatva,igazából ettől tartottam
-De miért én?Hmmm?Te vagy a tesója,te mondod el neki!
-Nem mondom el neki!Az biztos!Megbeszéltük,hogy nem szólunk bele egymás magánügyeibe!
-Ez nem beleszólás,hanem felvilágosítás!-helyesbítette Manu
-Jól van akkor az,de én nem mondom el neki,de azt akarom,hogy tudja meg mit csinált ez a liba,mert az én
tesómat nem fogja hülyére venni,úgyhogy légyszi Gita mond el neki!Ha tőled tudja meg jobban veszi,mintha
én mondanám!
-Te tök hülye vagy!Miért lenne jobb ha én mondanám meg neki,nem értem!És ha elmondanánk Renének???-kérdeztem reménykedve
-Mondjuk ez nem rossz ötlet,ö úgyis pasi majd tudja mi legyen...-egyezett bele Miri
-Na és Alival mi legyen?Hogy viselkedünk vele?Mert őszintén szólva engem teljesen kiakaszt ezzel a szerelmes vagyok témával,ha szerelmes valaki nem kell elmondani,minden szembejövö embernek,és folyamatosan hansúlyozni,hogy ö milyen boldog!-húzgálta a száját elég erőteljesen Manu
-Pontosan!Ha láttátok volna tegnap este!!!Atyaég,nem hittem el,amit művelt...-fintorgott Mirian
-Jól van mindenkit idegesít,de engem a legjobban...
-Azt tudjuk!-mondták egyszerre aztán nevetésben törtek ki
-Roppant vicces,komolyan!Na akkor mi lesz?-kérdeztem flegmán
-Holnap ráérsz?Vagy még ma este?Jobb ha ma már nem nálunk alszik,mert kikaparom a szemét!És amúgyis beszélhetnénk,te igazán ott aludhatnál!-nézett rám mosolyogva
-Jól van akkor,gyorsan haza megyek,megbeszélem a dolgokat és átmegyek!
-NA jól van lányok,Blas itt van értem,majd hétfön találkozunk!-nyomott egy-egy puszit az arcunkra,beszaladta táskájáért és már kint is volt!
-Manu!Köszi!-kiáltott utána Miri,ö meg csak intett egyet mosolyogva
Elköszöntem Miriantól,aztán gyorsan hazamentem közben felhívtam Carlost,hogy ma nem tudunk találkozni,de holnap egésznap együtt lehetünk,csalódott volt,de megértette.Otthon megint csak beszaladtam gyorsan köszöntem,aztán irány a szobámba,összekaptam pár cuccot,közben bejött anya és elkezdett faggatni...Elhadartam a dolgokat,de olyan bonyolultan,hogy még én is belekavarodtam...Arról,hogy Carl mit forgat a fejében,semmit nem mondtam,nem tudom,hogy fogadná!Kértem egy fuvart a tesómtól,rendes volt és elvitt!Vele is dumáltunk,vagyis egész úton szidtam Aleperrat,mert nagyon kiakadtam rá!Amúgyis a megcsalásról az a véleményem,hogyha már addig jut az ember,akkor inkább szakítson és ne nézze hülyének a másikat...De,hogy három hét után egy ilyen pasit,mint Sergio megcsal,arra nincs szó!Szerintem a csók is megcsalás!
Még más lenne ha egy durva buliban,sok pia után elcsattan egy csók,de fényes nappal az utcán...
Lolo szerint hülyék vagyunk,hogy ennyire körülményesen akarjuk csinálni,szerinte szemtöl-szembe elkell mondanunk,mert már így is túl sok ember tudta meg,és Sergionak ez lesz a baja!Igaza volt...De lányok vagyunk,mi mindenböl tripla-dupla-extra problámát csinálunk,abból is amihez nem sok közünk van!
Becsengettem Ramosékhoz,Sergio nyitott ajtót és amikor meglátott rémült fejet vágot!
-Mi van?-néztem rá én is ugyanolyan fejjel
-Jaj nem semmi,csak meglepödtem,azt hittem a kibékülés után nyomival leszel!
-Na ne legyél paraszt Ramos!Mirian?
-Még nem jött haza!Nem együtt voltatok?-vakargatta a tarkókát
-De,csak én hamarabb eljöttem,még biztosan ott maradt a többiekkel,megvárom itt jó?Mert itt alszom ma!
-Oké,persze,de legyél hülye,hova mennél?-és megjelent az arcán a már jól ismert féloldalas mosoly,ami a szemei mellett olyan ellenállhatatlanná teszi...én persze pipacsvörös lettem...
-Akkor ketten maradtunk!Megvárom a szobájában,ha nem baj?-mondtam zavartan és elindultam a szobája felé
-Most itt akarsz hagyni egyedül?-nézett rám boci szemekkel,azt hittem itt a vég...
-Khmm,aha itt!-gyors léptekkel felmentem a lépcsön,de zavaromban megbotlottam és elestem,koncogott a hátam mögött és csak hátra sandítottam összehúzott szemekkel,és tudta,hogy jobb ha befogja.
Amúgyis nagyon nehéz a szemébe néznem így,hogy tudom,hogy mit csinál ez a picsa a háta mögött,ö pedig semmit nem tud róla,de ez nem marad így sokáig,mert amint Miri hazaért azonnal elmondjuk neki,nem avatjuk be Renét és senki mást sem,csak elmondjuk...Vártam Mirit,vártam,de sehol nem volt,gondolom felhívom,de nem vette fel a telefont sem,kezdtem érte aggódni,mert nem hívna át és hagyna egyedül...
Sergio csörtetett be a szobába,és idegesen,feszülten nézett rám,jaj hirtelen két dolog futott végig az agyamon,megtudta és most én vagyok az egyetlen akin letöltheti a mérgét,de abból én nem kérek...Vagy,hogy a drága barátnömmel történt valami...
-Gita!Vedd a kabátodat...Indulunk!-utasított idegesen és már trappolt is le a lépcsön én meg csak csináltam amit mond,és szaladtam utána mint egy kis pudli,egyelöre nem kérdeztem semmit,majd csak a kocsiban.Leértünk a garázsba beültünk a kocsiba és elindultunk.Megtörtem a feszült csendet amit nem tudtam hova tenni és csak rosszra tudtam gondolni...Már nem bírtam tovább!
-Sergio!Hova megyünk?ès ha Mirian hazaér?Itt fog keresni minket!Felhívom vagy írok neki egy smst,hoyg tudja hol leszünk!Hol leszünk tulajdonképpen?-kérdeztem értetlenül
-Na pont ezaz,ma nem jön haza...-válaszolt szomorúan,az erek erösen kidagadtak a kézfején annyira szorította a kormányt...
-De!!!Ma délelőtt,látta őket Blas!Elmondta nekem, és azt kérte,hogy ne mondjam el,de ezt nem tudtam magamban tartani!Miriannak nem akartam egyből elmondani,mert te jobban ismered és reméltem majd tudod mit csináljunk!-mentegetözött
-Nem tudom!-mondtam neki dühösen-Bocs nem rád haragszom...Hol volt és kivel?Bemegyek és kitépem a haját!"Szerelmes vagyok"-utánoztam Ali nyál folyását-De mit csináltak,hogy egyértelműen,tudod...,hogy megcsalta Sergiot!?-nem mondta ki de rávolt írva az arcára...
-Blas a tesójával sétált az út egyik oldalán,Ali meg valami magas,barna hajú pasival,csak zárójelben jegyzem meg,hogy ennyi információt is alig tudtam kiszedni Blasból a pasiról,a másik oldalon kézen fogva...és látott egy csókot is!-húzta el a száját
-Nem igaz!!!Fényes nappal smárol az utcán valami seggfejjel,amikor jól tudja,hogy Sergio,milyen sok embert ismer,meg két vagy három hete vannak együtt és ennyit nem bír ki?Megfolytom!Az én barátaimat nem bánthatják!!!-húztam össze a szememet és jól bepöccentem
-Nyugi!Nem kell megverni,meg ilyesmi,csak azt találjuk ki,hogy mit csinálunk!Mondjuk el Sergionak,vagy mondjuk el Miriannak,hogy ö mondja el Sergionak,vagy mondja el Blas Mirinek és ö Sergionak,vagy Blas mondja el Sergionak,mondjuk ez esélytelen!-sorolta az agyszüleményeit
-Te hülye vagy!-enyhült meg az arcom-Szerintem hívjuk ki most Miriant és mondjuk el neki!Aztán majd ö eldönti,mit csinál!
-Jól van,akkor szólok neki!-szaladt be és már rángatta is kifelé
-Csak nem bocsánatot akarsz kérni?-állt meg előttem keresztbe font karokkal
-Már miért kérnék?--húzgáltam a számat
-Mondjuk,mert te szapulhattad az én barátomat,én meg annyit sem mondhatok,hogy 18 évesen ne költözz össze vele,mert hülyeség!?És kivágtatsz a kajázóból,mint valami önjelölt díva?Mégis mi van veled?
-Na szerintem jobb ha befogod!
-Mi van?-görbítette le a száját,nem nagyon szoktunk veszekedni,nálunk ez már hatalmas balhénak
számított...
-Jól van bocs!Tudod a hormonok!
-Terhes vagy?-nézett rám tátott szájjal!
-Jaj,dehogyis,csak mondtam!-nevettem el magam
-Te hülye vagy!-hatalmasat sóhajtott majd ö is elnevette magát.Szegény Manu csak állt és nézett,de aztán
gyorsan közbeszólt.
-Sab a lényegre kérlek!-szólt közbe idegesen
-Oké!Figyelj Miri!...öhmmm...Manu mondani akar valamit!-toltam elé az illetékest
-Kösziii!-húzta el a száját,Miri meg csak nézett ránk felhúzott szemöldökkel-Szóval Blas ma délelőtt látta Alit egy pasival,kézen fogva sétálgattak és csókolóztak is...
-Mivan!?-kiáltott dühösen-Na jó,én megverem!
-Mirian,kérlek ne csináld!Majd Sergio eldönti,hogy mit csinál,miután elmondtad neki!
-Én biztos nem mondom el!-emelte fel a kezeit védekezés gyanánt
-Miért nem?Akkor nem fogja megtudni,hogy hülyét csinálnak belőle?-kérdeztem tőle zavartan,nem
értettem,hogy mit akar ebből kihozni...
-Nem,megfogja tudni,mert te elmondod neki!-mondta rám mutatva,igazából ettől tartottam
-De miért én?Hmmm?Te vagy a tesója,te mondod el neki!
-Nem mondom el neki!Az biztos!Megbeszéltük,hogy nem szólunk bele egymás magánügyeibe!
-Ez nem beleszólás,hanem felvilágosítás!-helyesbítette Manu
-Jól van akkor az,de én nem mondom el neki,de azt akarom,hogy tudja meg mit csinált ez a liba,mert az én
tesómat nem fogja hülyére venni,úgyhogy légyszi Gita mond el neki!Ha tőled tudja meg jobban veszi,mintha
én mondanám!
-Te tök hülye vagy!Miért lenne jobb ha én mondanám meg neki,nem értem!És ha elmondanánk Renének???-kérdeztem reménykedve
-Mondjuk ez nem rossz ötlet,ö úgyis pasi majd tudja mi legyen...-egyezett bele Miri
-Na és Alival mi legyen?Hogy viselkedünk vele?Mert őszintén szólva engem teljesen kiakaszt ezzel a szerelmes vagyok témával,ha szerelmes valaki nem kell elmondani,minden szembejövö embernek,és folyamatosan hansúlyozni,hogy ö milyen boldog!-húzgálta a száját elég erőteljesen Manu
-Pontosan!Ha láttátok volna tegnap este!!!Atyaég,nem hittem el,amit művelt...-fintorgott Mirian
-Jól van mindenkit idegesít,de engem a legjobban...
-Azt tudjuk!-mondták egyszerre aztán nevetésben törtek ki
-Roppant vicces,komolyan!Na akkor mi lesz?-kérdeztem flegmán
-Holnap ráérsz?Vagy még ma este?Jobb ha ma már nem nálunk alszik,mert kikaparom a szemét!És amúgyis beszélhetnénk,te igazán ott aludhatnál!-nézett rám mosolyogva
-Jól van akkor,gyorsan haza megyek,megbeszélem a dolgokat és átmegyek!
-NA jól van lányok,Blas itt van értem,majd hétfön találkozunk!-nyomott egy-egy puszit az arcunkra,beszaladta táskájáért és már kint is volt!
-Manu!Köszi!-kiáltott utána Miri,ö meg csak intett egyet mosolyogva
Elköszöntem Miriantól,aztán gyorsan hazamentem közben felhívtam Carlost,hogy ma nem tudunk találkozni,de holnap egésznap együtt lehetünk,csalódott volt,de megértette.Otthon megint csak beszaladtam gyorsan köszöntem,aztán irány a szobámba,összekaptam pár cuccot,közben bejött anya és elkezdett faggatni...Elhadartam a dolgokat,de olyan bonyolultan,hogy még én is belekavarodtam...Arról,hogy Carl mit forgat a fejében,semmit nem mondtam,nem tudom,hogy fogadná!Kértem egy fuvart a tesómtól,rendes volt és elvitt!Vele is dumáltunk,vagyis egész úton szidtam Aleperrat,mert nagyon kiakadtam rá!Amúgyis a megcsalásról az a véleményem,hogyha már addig jut az ember,akkor inkább szakítson és ne nézze hülyének a másikat...De,hogy három hét után egy ilyen pasit,mint Sergio megcsal,arra nincs szó!Szerintem a csók is megcsalás!
Még más lenne ha egy durva buliban,sok pia után elcsattan egy csók,de fényes nappal az utcán...
Lolo szerint hülyék vagyunk,hogy ennyire körülményesen akarjuk csinálni,szerinte szemtöl-szembe elkell mondanunk,mert már így is túl sok ember tudta meg,és Sergionak ez lesz a baja!Igaza volt...De lányok vagyunk,mi mindenböl tripla-dupla-extra problámát csinálunk,abból is amihez nem sok közünk van!
Becsengettem Ramosékhoz,Sergio nyitott ajtót és amikor meglátott rémült fejet vágot!
-Mi van?-néztem rá én is ugyanolyan fejjel
-Jaj nem semmi,csak meglepödtem,azt hittem a kibékülés után nyomival leszel!
-Na ne legyél paraszt Ramos!Mirian?
-Még nem jött haza!Nem együtt voltatok?-vakargatta a tarkókát
-De,csak én hamarabb eljöttem,még biztosan ott maradt a többiekkel,megvárom itt jó?Mert itt alszom ma!
-Oké,persze,de legyél hülye,hova mennél?-és megjelent az arcán a már jól ismert féloldalas mosoly,ami a szemei mellett olyan ellenállhatatlanná teszi...én persze pipacsvörös lettem...
-Akkor ketten maradtunk!Megvárom a szobájában,ha nem baj?-mondtam zavartan és elindultam a szobája felé
-Most itt akarsz hagyni egyedül?-nézett rám boci szemekkel,azt hittem itt a vég...
-Khmm,aha itt!-gyors léptekkel felmentem a lépcsön,de zavaromban megbotlottam és elestem,koncogott a hátam mögött és csak hátra sandítottam összehúzott szemekkel,és tudta,hogy jobb ha befogja.
Amúgyis nagyon nehéz a szemébe néznem így,hogy tudom,hogy mit csinál ez a picsa a háta mögött,ö pedig semmit nem tud róla,de ez nem marad így sokáig,mert amint Miri hazaért azonnal elmondjuk neki,nem avatjuk be Renét és senki mást sem,csak elmondjuk...Vártam Mirit,vártam,de sehol nem volt,gondolom felhívom,de nem vette fel a telefont sem,kezdtem érte aggódni,mert nem hívna át és hagyna egyedül...
Sergio csörtetett be a szobába,és idegesen,feszülten nézett rám,jaj hirtelen két dolog futott végig az agyamon,megtudta és most én vagyok az egyetlen akin letöltheti a mérgét,de abból én nem kérek...Vagy,hogy a drága barátnömmel történt valami...
-Gita!Vedd a kabátodat...Indulunk!-utasított idegesen és már trappolt is le a lépcsön én meg csak csináltam amit mond,és szaladtam utána mint egy kis pudli,egyelöre nem kérdeztem semmit,majd csak a kocsiban.Leértünk a garázsba beültünk a kocsiba és elindultunk.Megtörtem a feszült csendet amit nem tudtam hova tenni és csak rosszra tudtam gondolni...Már nem bírtam tovább!
-Sergio!Hova megyünk?ès ha Mirian hazaér?Itt fog keresni minket!Felhívom vagy írok neki egy smst,hoyg tudja hol leszünk!Hol leszünk tulajdonképpen?-kérdeztem értetlenül
-Na pont ezaz,ma nem jön haza...-válaszolt szomorúan,az erek erösen kidagadtak a kézfején annyira szorította a kormányt...
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)