30.rész

Amikor Dora kinyitotta az ajtót annyra meglepödtem,hogy elfelejtettem köszönni is...
Aztán amikor észheztértem,még szerencse,hogy csak magamban,de ezek a szavak jutottak eszemebe:Hogy kerül ez ide?Eltévesztette a lakást?Most mi van?és hasonló gondolatok rohanták meg az agyamat,csak nyomda festéket nem türö módonszóval azt inkább hagyjuk...
Dora beinvitálta a meglepetés vendéget én meg majdnem lecsúsztam a kapanéról...
Miri is csak pislogott egyszer az ajtó felé egyszer felém.

-Lányok!Ö itt Cata!-mondta mosolyogva,aztán lefagyott a mosoly az arcáról amikor meglátta  miénket...-Ùgy néz ki,hogy kolléganök leszünk-mondta erösteljesebben,hogy térjek már észhez.

-Ohh,szia Cata!Milyen kicsi a világ!-mondta Miri számomra ismeretlen hangsúllyal

-Sziasztok,hát tényleg az!-mondta ö is

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte csodálkozva Dora

-Igen-felálltam,hogy köszönjek neki-Szia Cata!Akkor megkaptad az állást?Gratulálok!-kérdeztem zavartan,hisz még arról sem tudtam,hogy Doranak van állása...

-Nem,nem kaptam  meg!-mondta flegmán,nem tudtam eldönteni,hogy miattam ilyen flegma vagy a munka miatt-Ùgy néz ki,hogy Dorával nyitunk egy szalont,ahol együtt dolgozunk majd!-ezt már csillogó szemekkel mondta.

-Gita!Gyere már segíts hozni egy kis innivalót!-"kérlelt" Dora,ellentmondást nem türöen

-Na mi van?Honnan ismeritek egymást?Meg mi ez a nagy döbbenet?

-Ö,Carlos unokatesója!Szerinted?-kérdeztem töle,és hatalmasat sóhajtva a falnak döltem...

-Ùristen Gita!Tényleg milyen kicsi a világ!Fogalmam sem volt!Ne haragudj!

-Jaj ,dehogy haragszom!Ezért biztos nem!De mikor akartad elmondani,hogy lesz egy szalonod?Ès honnan ismered Catát?Amúgy meg ö is kozmetikus vagy mi?-értetlenkedtem

-Ma akartam elmondani,de megelözött,sajnos!De tök jó nem?Ö nem kozmetikus,hanem fodrász és egy nagy szalonban volt meghallgatáson,de nem sikerült,nem vették fel!Hogy ismerkedtünk meg?Tudod az internet csodái!-mosolygott

-Èn annyira,de annyira örülök,hogy sikerült!Csak egy kicsit fura,hogy pont vele...De egyébként egy nagyon jó fej csaj,temperamentumos,pont mint te!-vihogtam

-Te beszélsz?-kérdezte összhúzott szemöldökkel-Mintha te egy szelíd kiscica lennél!-ezen a kijelentésen akaratlanul is elnevettem magam

-Na gyere,te szelid kiscica!Menjünk vissza!-karoltam bele és behúztam a nappaliba.Szerencsére Miri és Cata nagyon jól eldumáltak és mi is csatlakoztunk,senki nem firtatta sem Carlost,sem Sergiot,elég kínos lett volna...Megjött a pizzánk,egy meglepetés pizzafutárral...

-Sergio!Te mit keresel itt?-lepödött meg Dora amikor kinyitotta az ajtót

-Gitaa,irta,hogy itt vagytok és,ahogy ismerlek benneteket,tuti éhesek vagytok,ezért hoztam nektek hat pizzát,fejenként kettöt!Csak segítek ha nem tudnátok számolni!-vihogott a saját "vicces"beszólásain

-Csak segítek,négyen vagyunk...-mondta neki Dora felvont szemöldökkel-Csak Cata ép kiment a tudod hova...

-Ohh,bocsánat nem tudtam!-mentegetözött.Èn meg csak mosolyogtam,olyan édes amikor próbál mentegetözni,akkor a hatalmas szókincse egy kicsit megcsappan...Amikor néztem öket az ajtóban állva,elsuhant egy alak a háttérben:Lucas!Ès összeraktam  a képet:Lucas nem meri elhívni Dorat randizni,mert azt hiszi ezek együtt vannak,ezért mondta azt,hogy mi sem egyszerübb...-már körvonalazódott bennem  a dolog.

-Sergio!-szóltam oda hirtelen-Te voltál már itt?

-Igen,egyszer,de csak ma reggel.Miért?-nézett rám értetlenkedve

-Semmi,semmi!Szerintem együnk!-ahogy ezt kimondtam Cata kilépett a fürdöböl és Sergio is olyan döbbent képet vágott,mint én amikor megláttam.

-Nekem mennem kell edzésre.-dadogta-Sziasztok!-és köddé is vált

-Hát ez hülye!-állapította meg Miri és mi is csatlakoztunk a megállapításhoz nevetve...

Kajáltunk,beszéltünk,elvoltunk,ahogy az lenni szokott egy csajos estén.
Hála Istennek Cata is olyan jófej volt,mint amikor megismertem,az a flegmázás a munkának szólt!
10 körül hazamentünk,szegény Zulut egésznapra egyedül hagytam,vagyis rábíztam Lolora,szerencsére ö,jól elvolt a kutyákkal,vagyis jobban,mint mondjuk anya...e
Még aznap  este beszéltem a shockot kapott Sergioval...

-Szija Rambooo!-szóltam bele nevetve

-Szia Husi!-dörmögött

-Na milyen volt az edzés?

-Nem is volt edzésem!Csak úgy meglepödtem,hogy inkább ezt mondtam!-erre a kijelnetésére,rámjött a nevetés,nem is nevetés volt,hanem röhögögörcs,kb öt percig nevettem rajta,nem tudom miért volt ennyire vicces,de majd meghaltam...

-Oké,abbahagytam!-törölgettem a szemem

-Ideje volt!Na,de mit keresett ott ez a Cata?

-Dorával nyitni fognak egy szépségszalont!Te amúgy tudtál erröl?Cata nagyon jó csaj,de azért így kicsit fura volt együtt,egy szobában...De szerencsére nem hoztuk fel a pasi témát,erre meg betoppansz!Amúgy miért voltál Doránál?Ja képzeld el összefutottam a szexi szomszéd sráccal...Ès biztos vagyok benne,hogy miattad nem meri elhívni randizni Dorát!Ùgyhogy legközelebb addig mászkálunk a lépcsöházban kézenfogva,amíg meg nem jelenik!Amúgy meg nem bírok megenni 2 pizzát!Csak ha nagyon éhes vagyok!-hadartam összefüggéstelenül,de Sergio már megszokta így megjegyezte a dolgokat és kiragadta lényeget...

-Szexi szomszéd srác?Mi van?-érezhetö volt a hangjában a féltékenység

-Nyugi nem szexibb,mint te!Azt hiszem...-hecceltem tovább

-Khmm!-köhintett egyet

-Csak vicceltem,te vagy a világon a legszexisebb Sergio Ramos,effelöl nyugodt lehetsz!-gyözködtem,hátha nö még az az amúgy sem kis egója...

-Megnyugodtam!-mondta sejtelmes hangon,és láttam magam elött,hogy büszkén végigsimít a mellkasán...

-Jaj el ne olvadj magadtól!Le kell tennem,mert úgy látom Zulunak dolga van.Szia!Jóéjt!

-Szia!Majd holnap beszélünk!-gyorsan letettem és kivittem Zulut sétálni,már jó késö volt,imádtam ilyenkor sétálgatni,csendesek az utcák,minden nyugodt,ilyenkor az ember nyugodtan tud gondolkodni,elmélkedni...
Nekem egyböl arra terelödtek a gondolataim,hogy hozzam össze Dorat és Lucast...
Gondolkodtam,de semmi jó ötletem nem volt,aztán eszembe jutott Miri,ö ennek a kerítönösködésnek a mestere,hátha neki lesz valami jó ötlete.
Másnap délután meccsem volt,igazából a hátam közepére sem kívántam most egy meccset,hogy Alival egy pályán játszak...
Reggel amikor felkeltem belém hasított a tudat,hogynem lesz otthon senki,én meccsen leszek,de Zulut nem hagyhatom egyedül otthon...
Dora!csillant fel a szemem,gyorsan felhívtam;

-Szijaaa Doritaaa!-köszöntem bele mézes-mázos hangon

-Atyaég!Mit akarsz?-kérdezte unottan,mert már ismerte az elöbb hallott hangsúlyt...

-Hát tudod,ma meccsem van,itthon nem lesz senki,és Zulut nem hagyhatom itthon egyedül!Légyszi vigyáznál rá,amíg játszunk?

-Persze!De én is megyek a meccsre!

-Tényleg?De jó!Na akkor,hogy legyen?-kérdeztem

-Elmegyek a terembe már akkor amikor kezditek a bemelegítést,aztán Zulu nálam lesz!Ìgy jó?

-Nekem igen!Ès nagyon nagyon szépen köszönöm!Szeretlek Doritaaa!Akkor szia!

-Nagyon szívesen!Èn is téged és majd tali!

Bementem az öltözöbe és mindenki elvolt olvadva Zulutól,ahogy azt elöre gondoltam,mosolyogva figyeltem,hogy  a drága barátnöim,akiket mostanában elhanyagoltam,ahogy édelgetik a cuki Zulut!
Amikor kiléptem az öltözöböl,Zuluval az ölemben,megláttam,ahogy Dora az egyik korlátnak támaszkodva vár,Mirivel és Sergioval együtt!

Ùgy megörültem nekik,mintha ezer éve nem találkoztunk volna,Mirinek és Dorának nyomtam egy-egy puszit az arcukra Sergiot pedig mecsókoltam üdvözlésként,nem igazán érdekelt már Aleperra...Zulut a kezükbe nyomtam és szaladtam a bemelegítéshez.Meccs közben párszor felnéztem a lelátóra és láttam,hogy Carlos ott van Fedével,nem értettem,mi értelme elhozni Fedét egy meccsre...Sergionak szerencsére mennie kellett,valami fotózásra,így a meccs után legalább nem volt olyan kínos találkozni Carllal.
A meccs végén hallottam,ahogy Fede kiabálja a nevemet,így odaintettem neki,annyira édes kölyök...
Ahogy kimentem a teremböl,már szaladt is felém,én pedig egyböl felkaptam az ölembe...

-Szia Sabina!Jaj nagyon ügyes voltál,milyen erös vagy!-símitott végig a karomon

-Jaj ölelj már meg te kis maki!-mosolyogtam rá és elhalmoztam puszikkal.Carlos csak ott állt mosolyogva.

-Hiányoztál neki!-mondta amikor odaléptem köszönni

-Jaj ö is nekem!Annyira szeretem!-simitottam bele a sürü barna hajába

-Mi elmegyünk enni,nem jössz velünk?-kérdeze Carlos reménykedö hangon,egy kicsit oldalra döltem és ránéztem a csajokra,tudom,hogy Mirinek lokátor füle van,úgy is hallott mindent...megforgatta a szemét és bólintott egyet és azzal ki is mentek a teremböl,de utánuk szaladtam,hogy Zulu is velünk legyen,mert Fede biztos imádni fogja...

-Na és hova megyünk enni?-kérdeztem az öltözöböl kilépve,közben Fede már kivette a kezemböl Zulut és úgy szorongatta,mint egy plüssmacit

-Hova szeretnél?Te döntesz!

-Nekem mindegy,csak egy feltételem van,ne elegáns helyre menjünk...-mutattam végig a harci szerelésemen,ami a csapat melegítö és  egy hatalmas pufikabát volt.

-Neked ez jól áll Gita!Na de nem mondtam semmit!-tette hozzá a lesújtó pillantásomat meglátva

Kajáltunk,és én Fédét is felvettem az étlapra olyan édes volt,hogy megzabáltam...:DTöbbször hívatak a vacsora alatt,de mindig kinyomtam a telefont,nem akartam,hogy még kellemetlenebb legyen a dolog!
Carlossal tök jól elbeszélgettünk,elég felhötlenül ahhoz képest,hogy nem rég szakítottunk...A vacsora után hazavitt és én otthon szinte beestem az ágyamba,annyira lefárasztott ez a nap!
Csörgött a telefonom,már alig volt eröm beszélni,így álmosan beleszóltam:

-Igen-nyögtem bele

-Sab!Nagyon fontos dologot kell elmondanom és nem tudom kivel megbeszélni...De tudom,hogy rád számíthatok!-mondta remegö,de annál idegesebb hangon a barátnöm,ezzel totál rámhozva a frászt...