28.rész

Sziasztok!

Annyira sajnálom,hogy ennyit kell várnotok egy részre,de nincs semmi idöm se írni,sem a többi sztorit olvasni...Ez a  rész sem lett valami hosszú és megint nem a legjobb,ezért is bocsánat,és nem tudom,hogy mikor lesz a következö,de megpróbálom egy hónapnál hamarabb hozni!:D
Holnaptól pedig szurkoljatok,mert elkezdem a 90napos diétát...megint!:D
Ha valaki esetleg kiváncsi a részletekre,hogy milyen,beválik-e,kérdezettek majd nyugodtan!
Puszi mindenkinek! <3<3<3



                                                                    §§§§§§§



-Ez nem a Mirian cucca?-kérdezte Sergio meglepödött képpel a lépcsö elött állva,amikor lejöttem

-Nagyon képben vagy a ruhatárainkat illetöen!-mosolyogtam rá és hatalmas lendülettel a nyakába ugrottam,amikor leléptem az utolsó lépcsöfokról és így majdnem elesetünk...mindketten nagy nevetésben törtünk ki.Imádom,ahogy Sergio nevet,a mosolyát,számomra ez az egyik legszebb dolog  a világon...<3
Sokszor,csak emiatt bámultam!:D
-Emberek!Mi is itt vagyunk!-vihogott Miri a  kanapéról

-Amúgy,most tényleg,miért vagy az ö ruháiban?-kérdezte Sergio toábbra is értetlen fejet vágva

-Tudod miért?-kérdezte Dora hatalmas szemeket meresztve,egyböl az egekbe szaladt  a vérnyoása...-Azért,mert az a kis ribi elintézte a ruháit...-fújtatott továbbra is dühösen.Annyira temperamentumos,ezért is szeretem ennyire...

-Mivan?Milyen ribi?Mit csinált?-ráncolta a homlokát,én csak a földet bámultam,mert nem akartam ezzel elrontani az estét,felhúzni Sergiot,meg Dorát tovább isegesíteni,nem láttam értelmét...engem egyáltalán nem érdekelt az egész,ezért megpróbáltam nekik is elmagyarázni,hogy felesleges az idegeskedés,nem lesz jobb azzal semmi,,ha itt hergelik egymást értelmetlenül,Aleperra már megcsinálta,úgyhogy teljesen mindegy az egész...Miközben magyaráztam,jött egy smsem...Aleperrától!Megnéztem és gyorsan elakartam tenni a mobilt,de túl érdekes képet vághattam mert Ramos  gyorsan kivette a kezemböl és elolvasta!

-Ez elég nagy bunkóság volt!Ugye tudod?-kérdeztem töle összehúzott szemekkel

-Ez most mit akar?Találkozni?Miért!Nem találkozhatsz vele!-osztogatta a parancsokat az olvasottak után,persze  nem parancsolgatni akart,hanem csak megvédeni...

-Szerintem ezt én döntöm el!Ha akarok,akkor találkozok vele!-néztem rá flegmán-Jobb ha el sem kezded ezt az én barátnöm azt csinálja,amit én mondok neki témát,mert úgysem az lesz!-mondtam neki kioktató stílusban,de csak azért,mert megérdemelte,és mert ez az egyik legidegesítöbb dolog a pasikban...

-Tudom,nem is akartam,csak nem akarom,hogy valami bajod legyen,meg hogy sértegessenek miattam!-mondta bünbánó és egyszerre aggódó képet vágva,miközben magához húzott.

-Meg tudom védeni magam!Tudod te is!-emeltem fel az összeszorított öklömet,a monoklijára utalva,persze ezt már nem bírtam ki egy kis molyos nélkül.
-Tudom!-puszilt meg nevete

-Majd edzésen vagy valahol megbeszéljük a dolgot,biztos bocsánatot akar kérni,vagy esetleg elásni az erdöben...-nevetgéltem,erre mind a hárman a "te hülye vagy?"nézéssel vagy esetleg a "te nem vagy normális!"nézéssel jutalmaztak.Igazából ezt nem tudtam eldönteni.-Jól van már!-tettem még hozzá vihogva

Még maradtunk Doravál a Ramos rezidenciában,megnéztünk egy filmet,nevetgéltünk,egy kicsit késöbb még befutott Miguel is,ö is nagyon jó fej volt,kedves meg minden amit Miri csak kívánhatott...
Sergio vitt haza minket, és miután hazavittük Dorát és közelítettünk a házunk felé, már messziröl kiszúrtam Carlos kocsiját...Ott állt a ház elött,ö pedig ott fagyoskodott mellette.Sergio kikerekedett szemekkel és  a nyakán duzzadó erekkel készült kiszállni a kocsiból,gyorsan megfogtam  a kezét,nem mondtam neki semmit,de értette,hogy ezt egyedül kell elintéznem...

-Menj nyugodtan!De én itt maradok,addig amíg el nem megy!Ès ne ellenkezz,mert úgy sem érsz vele semmit!-mondta szigorú tekintettel és nyomatékosította egy hosszú csókkal.

-Jól van,nekem mindegy,de légyszives hütsd le magad,nem akarom,hogy itt balhézzatok!!!-kacsintottam rá vigyorogva és kiszálltam a kocsiból.Òvatos léptekkel mentem Carlos felé,figyeltem az arcát,és úgy vettem észre,hogy egy kicsit ideges,de semmi extra.Inkább a beletörödött tekintetet véltem felfedezni nála.

-Szia!-köszöntem oda,félve a csizmám orrát bámulva,amikor megálltam elötte.

-Szia!Nem akarok zavarni,látom jól elvagytok,nem mondhatnám,hogy örülök neki,de ez van!Mi van nem mer egyedül hagyni?Amúgy csak elhoztam neked az ajándékodat,amit már rég megvettem,vagyis egy ideje,de oda kell adnom,mert folyton az eszembe jutsz róla.-hadarta és kinyitotta a kocsi ajtaját ahonnan kivette a legédesebb ajándékot,amit csak adhatott.

-De Carlos!Ez meg mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel és levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

-Tudtam,hogy tetszeni fog!-mosolygott és átadta az ajándékát

-Imádom!Azért ismersz egy kicsit.-néztem rá még mindig mosolyogva-Biztos vagy benne,hogy nekem adod?Nem nött hozzád túlságosan?-kérdeztem aggodalmaskodva,mert már nem akartam visszaadni.

-Már úgyis hozzád ragadt!Ès neked vettem!Mert szeretlek!-hadarta gyorsan,de sajnos érthetöen és sajnos ezzel a mondatával elrontott mindent-Na jó én inkább megyek!-gyorsan beszállt a kocsiba és elszáguldott,Meglepett és nagyon bántott a dolog,de nem mondhattam erre semmit...

Sergio kiszállt és megpróbált szigorúan,mogován nézni az ajándékomra,de öt is azonnal levette  a lábáról...

-Ugye milyen édes?-kérdeztem bociszemekkel

-Azt kellene mondanom,hogy nem,mert ettöl a majomtól kaptad,de tényleg az!-simogatta meg az ölemben lévö kiskutyát.:)

-Ö nem mondott rád semmit!Légyszives te is fogd vissza magad!

-A majom akár bók is lehetne,te is így szoktál hívni...

-...de te nem annak szántad-fejeztem be a mondatot helyette-Ès én soha nem szántam bóknak...-vihogtam-Na de mindegy!Zulu!-mondtam kikerekedett szemekkel.

-Mi Zulu?Mi van?-nézett összehúzott szemekkel,mert nem értette,hog ymiröl beszélek és mert utálta a hideget és egy perc alatt fagyoskodott...
-Tudod,hogy fogják hívni a kutyámat?-vihogtam- Zulunak!-mondtam azonnal,Sergio nem igazán bírta amikor ilyen hülyeségeket beszéltem,kérdeztem és válaszoltam,olyan fejeket vágott és a szemeit olyan szinten forgatta,áá hihetetlen vicces volt.
Még beszélgettünk egy kicsit,aztán Sergio hazament én pedig próbáltam Zulut becsempészni a házba,mert anya nem rajongott a házban kutya ötletért...
Òvatosan felosontam a lépcsön,de meglepödve tapasztaltam,hogy a szobámban a villany fel volt kapcsolva és beszélgetés szürödött ki.Olyan kiváncsi lettem,hogy Zulut szinte el is feljtettem,így gyorsan bementem,mert olyan szintü kiváncsiság lett úrrá rajtam,amit nem tudtam leküzdeni.hogy mégis ki vagyis kik lehetnek a szobámban az éjszaka közepén...