24.rész

A könnyeimet nyeldesve,megfogtam Carlos kezét,de nem tudtam a szemébe nézni,végig lehajtott fejjel elkezdtem a dolgot,nagy sóhajok kíséretében.Szegény rémült tekintettel nézett rám.

-Carlos!Mondanom kell valamit!Ami nem fog tetszeni!-nondtam nagyon sóhajtva,így összeszedtem minden erömet...

-Nem akarsz ideköltözni?Nem baj,ezért nem kell sírnod,majd késöbb ideköltözhetsz,nem fontos most!-darálta a szavakat egymás után

-Figyelj Carl!Nem kertelek tovább,mert nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem és nem akarom az idödet rabolni!Nem vagyok szerelmes...legalábbis beléd nem!-szaladt ki belölem az igazság utat törve magának-Nagyon sajnálom,kérlek ne haragudj rám,nem akarom,hogy megutálj,de...de,ezt meg kell tennem,nem maradhatok veled így...és nem pazarolhatod rám az idöt...Sajnálom!-a könnyeim mostmár patakokban folytak,hatalmas sóhajok kíséretében és végig  a padlót fürkésztem,ha éppen láttam valamit a sírástól...

-Ezt úgy mond el,hogy végig a szemembe nézel!-mondta és az állam alá nyúlt,hogy felemelje  a fejemet és így találkozott a tekintetünk...

-Túl sok volt  a romantikus film,mostmár tudom...-nevettem el magam keserüen,erre ö is elmosolyodott-Sajnos így is menne,de nem akarom látni,az arcodat,túl gyáva vagyok hozzá!

-Szóval nem vagy szerelmes?Belém biztos nem?Akkor gondolom Ramos az illetö?-kérdezte elkeseredve

-Nem tudom,hogy mi van Carlos,ennyit érts meg kérlek,csak nem azt érzem amit kellene és tényleg jobb neked ha nem velem vagy!

-Te aztán tudod mi a jó nekem,eddig ez volt a legjobb dolog ami velem történt,vagyis nem ez,hanem te,erre tessék...

-Légyszives ne nehezítsd meg a dolgot!Ìgy is nagyon kemény...De már eldöntöttem,és tudom,hogy sablonos szöveg meg minden,de nem akarlak elveszíteni,mert fontos vagy,hanem szeretnék a barátod lenni!

-Èn nem tudom,hogy akarok-e olyan barátot,aki mindig többet fog jelenteni nekem,mint én neki...ès nem fogok tudni öszintén örülni annak ha boldog vagy,mert nem velem leszel az,és ha Ramossal leszel,áhhh ki sem mondom,mit teszek...Inkább,most menj el!

-Én is így gondoltam!-kezdtem dühösen,de idöben észbekaptam és leesett,hogy most nem kellene nekem az áldozat szerepét eljátszani-Szia Carl!Remélem meggondolod magad....-felálltam a kanapéról,megkartam puszilni,de nem engedte meg,így eljöttem anélkül.
Ahhoz képest,hogy ö mondta,hogy inkább menjek,addig amíg hazaértem 3szor hívott,hogy hazaértem-e,hogy biztos vagyok-e a dologban és hasonlók...
Hazamentem és csak aludtam,másnap egy mintaszerü hétköznap volt,suli,edzés és a többi...
 Két nap múlva Mirian hívott elég idegesen,de izgatott is volt...

-Gita!Mi van már veled?Nem veszed fel és nem hívsz!-kiabált velem

-Ne idegesíts már légyszives!Két napja nem beszéltünk,idöm sem volt semmire,ne nyávogj mert tudod,hogy utálom!-amúgyis feszült voltam nem volt kedvem a nyavajgását hallgatni...

-Jól van,de nekem ez egy hétnek tünik,így,hogy itthon kell lennem...

-Mi van a barátoddal?Nem lóg rajtad?

-Na ez az!Ha felvetted volna a telót,tudnád,hogy ma elmentek és három napig nem lesznek itthon!!!

-Tényleg?-csillant fel a szemem

-Tényleg!Szóval ma itt aludhatnál!

-Ez csak természetes!Lenne mit mesélnem...

-Van egy meglepetésem!-hallottam,hogy valaki ott nevetgél mellette,de gondoltam,hogy valaki a csapatból,ezért nem is firtattam...

-Jól van megyek!Kb 8kor ott vagyok!puszi

Loloval beszélgettem otthon egy kicsit,eddig csak neki mondtam el,hogy szakítottam Carlossal,nem akartam,hogy mindenki rólunk beszéljen.Nem voltam valami jól,mert tényleg fontos volt nekem és még mindig,de nem akartam hülyének nézni és nem akartam,hogy ö legyen a Ramos pótlékom...De ahogy Loloval beszéltem,teljesen átalakultak bennem a dolgok,nem fájdalmat éreztem,hanem reményt és izgatottságot...

-Na végre megjött az eszed!Ès akkor most Sergio a célpont?-kérdezte Lolo  a szemöldökét húzgálva

-Nincs semmilyen célpont!Elleszek egyedül egy darabig!-mondtam vigyorogva

-Jaa,igen értem én!

-Ma nincs otthon,de ha hazajön egyböl beszélek vele,és elmondok neki mindent,és mindenért bocsánatot kérek,persze úgy,hogy ne úgy jöjjön le,hogy mindenért én vagyok a hibás!Hanem,csak,hogy tudja,mi van,hogy mit szeretnék!

-Húú beindultál!Ès mit akarsz?-kérdezte vihogva

-Szerinted???Csak öt!!!Csaaak öt!-a hatalmas vigyort nem lehetett letörölni az arcomról...

-Erre annyit tudok mondani,hogy végre!

-Szerinted ez így normális?Hogy túl is vagyok Carloson?Szegény,azért oda van,állandóan hív,meg smsezik...-húztam el a számat

-Nem normális semmi amit te csinálsz!De nem voltál szerelmes...Ez egyértelmü!Szóval ez az egy dolgod normális!-húzott magához és megpuszilt

-Köszi!Na megyek,mert Mirinél alszom ma!Egyedül van!Puszcsiii!Szeretlek tesó!

-Én is téged!-kacsintott még rám

Amikor odaértem Mirianékhoz,gyanútlanul mentem a szobájába,de a lélegzetem is elállt attól,aki a szobában várt...Csak attól,hogy megláttam a sírás kapott el.Annyira hihetetlenül örültem neki!Odaszaladtam hozzá és kiszorítottam belöle a szuszt is...Sírva,nevetve,ölelgetve ugráltunk,mint két kis marha,de annyira régen láttuk egymást,és hogy ekkora meglepetést okozott,nem is tehettem volna mást!

-Jól vagytok már!-szólt közbe Miri szipogva-Èn is akarok!.így lehuppatntunk az ágyra és öt is ölelgettük...

-Dora!!!Te meg mit keresel itt???-kérdeztem vigyorogva,Dora,Miri és én elválaszthatalanok voltunk Sevillában,így is tartottuk a kapcsolatot,de nem volt olyan,mintha egymás szomszédai lennénk...

-Tudod,hogy 12 éves korom óta,azt szajkózom,hogy Madridban fogok élni,hogy itt akarok dolgozni vagy suliba járni,meg minden!Ès most össze jött!Mostmár nem vakartok le magatokról!

-Jaj,annyira hiányoztál!Ez olyan jó!De miért nem tudtam,hogy mi van?Ès hova vettek fel?Ès hol fogsz lakni?

-Van egy cuki kis lakás,pont nekem való,a  belvárosban,jó helyen,jó kis szomszéd pasival...Ès,tudod Sevillában jelentkeztem továbbtanulni,de nem volt ott jó,nem éreztem jól magam,nekem itt a helyem Madridban,veletek...itt sokkal több lehetöségem lesz dolgozni is!Melleseleg a legjobbaktól tanulhatok!Ès azért nem tudtál semmiröl,mert meg akartalak lepni!-Dora mindig is nagy sminkmester szeretett volna lenni,arról álmodozott,hogy ö lesz a legkeresettebb sminkmester a madridi divathéten és volt is hozzá tehetsége...

-Ohhh te kis!!!-nevetett Miri-Mikor lesz a lakásavató?Egyébként nagyon örülünk neked!-tette hozzá

-Csend,neked komoly kapcsolatod van!-néztem rá szigorúan-Mikor lesz a lakásavató?-kérdeztem nevetve

-Na te is fogd be,komoly kapcsolatod van!-nézett rám ugyanúgy

-Nekem nincs...-húztam meg a számat,Mirian csak tátott szájjal bámult rám,Dorával együtt...