29.rész

Hatalmas lendülettel nyitottam be az ajtón,mert utálom,rühellem,ha a szobámban vannak,az az én birodalmam,az engedélyem és jelenlétem nélkül ne legyen ott senki...Már elöre felment bennem a pumpa,de amikor megláttam,hogy ki van ott,azt hittem megáll az eszem,nem is engedtem szóhoz jutni...

-Te meg mit keresel itt?Ne is válaszolj,csak menj el innen,talán majd máskor beszélünk,de ez így elég gáz!!!Szia!-Mutattam dühösen az ajtó felé.

-Kislányom!-szólt rám szigorúan anya

-Ebbe most az egyszer ne szólj bele,légyszives!-néztem rá dühös tekintettel,és jobbnak látta,ha inkább kimegy a szobából.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni!-mondta halkan Aleperra

-Most nem azért,de ez a minimum!A kedvenc gatyámat basztad össze!Nem tudom,hogy gondoltad!Ès mióta vagy már itt?Mindenki full hülyének néz...-hadartam gyorsan értelmetlenül egymás után a gondolataimat,mert idegesített,hogy ott van,semmi kérdés nélkül beállít...-Na és akkor majd beszélünk máskor,most tényleg menj el!

-Oké megyek!De tényleg ne haragudj,annyira hülye voltam!-mondta lehajtott fejjel és közben felállt az ágyamról,nem tünt valami öszintének...-Aranyos a kiskutyád!-tette még hozzá

-Zuluuu!Atyaég!-nevettem el magam-El is felejtettelek!-szoritottam meg szegényt

Aleperra elment,szerencsére nem kellett kituszkolni az ajtón,ment ö magától is szépen.Az öltözöben nem idegesített az amit csinált,de hogy eljön ide,és ki tudja mióta ül az ágyamon és,hogy mit dumált anyának...De ezen nem kellett sokat gondolkodnom,mert amint bezáródott az ajtó,anya már szaladt is fel,hogy kifagasson...

-Na ez meg mi volt fiam?-kérdezte full kiváncsian,mint valami kis öregnéni,aki már percek óta éhezik egy jó kis pletykára.elöször nem tudtam,hogy elmondjam-e neki,hogy mit csinált ez  a liba,de aztán úgy döntöttem,hogy tudja meg ö is...

-Tudod Sergio...ömmm,na hát Sergio és Aleperra együtt jártak,én meg Carlossal voltam...

-MI?-nézett rám hatalmas szemeket meresztve-Voltál?Ès én erröl miért nem tudok?-kérdezte sértödötten

-Anya!Számold már össze,hogy mennyit találkoztunk mostanában!!!Szerinted mikor mondtam volna el?Amikor te alszol vagy amikor én?

-Igazad van!Vagy én dolgozom vagy te vagy suliban vagy edzésen...De még mielött folytatnád!Mi a fene az ott a kezedben?-a családunk nem volt valami állatbarát,én sem igazán,de Zulunak  az elsö perctöl nem tudtam ellenállni...

-Ö Zulu!-mosolyogtam-Hát nem ennivaló?-nyújtottam felé,és ö is egyböl megenyhült,vagyis azt hittem...

-De ugye nem tied?

-De!Most kaptam Carlostól!

-De nem vagytok már együtt!Akkor?Ès folytathatod is a sztoridat,hogy miért voltál ilyen az elöbb szegény Alival!

-Elöször is a te drága kis Alitad,nem szegény!Összebaszta az összes ruhámat,ma edzés után,az összes tönkrement!-válaszoltam nagyon bunkó módon,de hihetetlen ideges voltam-Másodszor,mert Carl még a szakitás elött megvette nekem,de csak most adta ide,azt mondta mindig eszébe jutok róla,úgyhogy jobb ha ideadja!

-Elöször is,hogy beszélsz?Másodszor,mit csinált?Ès miért?-utánozott

-Hát,az úgy volt,hogy szakítottam Carlossal és Sergioval meg összejöttünk,már régóta kerülgetjük egymást és most végre összejött a dolog!-mosolyogtam-ès Ali berágott...

-A sevillai Sergio?A Ramos?-úgy nézett rám,mint aki szellemet lát

-Aha,ö!-mosolyogtam el magam,hihetetlen volt,hogy akibe kislány korom óta belevagyok zúgva,hozzáteszem kisebb-nagyobb szünetekkel,most a pasim,együtt vagyunk...Van néhány apró gondunk(egy 2méteres és egy nagy liba)de attól függetlenül,minden jó!

-Akkor valóra vált az álmod!-mosolygott csillogó szemekkel amikor kimondta,de engem eléggé feszélyezett a téma...erröl nem igazán szeretek beszélni anyával...

-Na jó szia anya!Majd reggel találkozunk!Jaaaa!De ugye Zulu maradhat???-néztem bociszemekkel és lebigyesztett ajkakkal...

-Elsö és utolsó alkalom!De ö a tied,neked kell gondját viselni,az biztos,hogy én egyszer sem viszem el sétálni!Jó éjt!-ezzel ki is ment,mi Zuluval nyugovóra tértünk,másnap délelött találkám volt Doraval és Mirivel.

Reggel felkeltem,elvittem Zulut egy gyors sétára,de elég necces volt  így póráz nélkül...Hazamentünk gyorsan elkészültem és Miri jött értem,felkaptuk Dorát,de elötte még felmentünk hozzá,Mirivel tök véletlenül,kb. 20 percet cikáztunk a lépcsöházban,hátha meglátjuk azt a cuki szomszéd srácot,de semmi...Sajnos!
Dora lakásából még hiányzott pár cucc,bútorok kiegészitök és természetesen egy közös kép hármunkról!:)
Elmentünk egy nagyon tuti helyre és Dora,mintha lakberendezö lenne,olyan szakértelemmel válogatta össze a cuccokat,minden passzolt mindenhez...Mirivel csak pislogtunk!:D
A bútorok után kikönyörögtem,hogy menjünk be egy kisállatboltba is.

-Miért kellett ide bejönni?-kérdezte Miri fancsali képet vágva

-Mert Zulunak kell vennem pár cuccot!-válaszoltam válogatás közben

-Ki az a Zulu?-kérdezték egyszerre

-A kiskutyám!!!-válaszoltam levakarhatatlan vigyorral az arcomon-Tegnap este kaptam.-mutogattam a telefonomon a képet,amit még este löttem róla.

-De édes!-mondta Dora a képet bámulva

-Sergio nem is mondta,hogy vesz neked egy kutyát!-csodálkozott Miri

-Nem is töle kaptam...-mondtam,gyorsan lehajtottam a fejemet és az ajkamba haraptam,tudtam,hogy kapok egy fejmosást...

-Akkor?Anyukád nem bírja a kutyákat!-mondta Miri,miközben egy akvárium falát ütögette,Dora meg valamilyen nyulat simogatott...:D

-Hát az úgy volt...-kezdtem bele,de Dora azonnal közbevágott

-Ajajjjj,csak nem?

-De!Carlostól kaptam,tegnap este!ès még mielött nekem esnétek,azt mondta,hogy már régebben megvette,és nézzétek meg milyen édes-toltam a mobilomat az arcukba-Nem hagyhattam ott!Amúgyis,azt is mondta,hogyha nem fogadom el,akkor ott hagyja az utcán-füllentettem,de rájöttem,hogy csak rosszabb lesz...

-A bunkó,ott hagyná az utcán?-húzgálta dühösen a szemöldökét Miri,Dora furcsán csendes volt.

-Jó,ezt nem mondta!-mosolyogtam el magamat,hogy mennyire bénán hazudok...-De akkor sem hagyhattam ott!

-Igaz nagyon édes!-szólalt meg Dora bársonyos hangon,mint aki,pont akkor ugrott le egy felhötaxiról,amin addig utazott,hatalmas mosolyok kíséretében...

-Hello!Megjöttél?-kérdeztem vihogva-Minden oké nálad?

-Jaaj,hát izé!Igen!-dadogott

-Ismerem ezt a fejet!-bökte oldalba Miri-Csak nem szerelmes vagy életem?-kérdezte hatalmas vigyorral már ö is.Annyira tudtunk örülni egymás boldogságának is,mintha csak a sajátunk lenne!Ùgy szeretem Mirit és Dorát,mintha a testvéreim lennének,büszke voltam rájuk,szomorú ha ök is azok,de mindig megpróbáltam és ök is felviditani a másikat.Boldog,ha ök is azok és így tovább...:D

-Öööömm-harapott az ajkába-Tudjátok van az a szomszéd srác!

-Tudjuk!-mondtuk egyszerre vihogva-Na mesélj!-mondtam

-Még nem volt semmi különös,csak sokszor összefutunk,ööö meg néha az én postaládámban landolnak a levelei és odakell adnom neki,és néha beszélünk pár szót,de annyira zavarban vagyunk egymás mellett,alig merünk egymásra nézni...szóval semmi érdekes,csak elég sokat jár a fejemben!-mosolygott a semmibe bámulva

-Dora,ez tök jó!Nagyyon édes!Már nagyon kiváncsi vagyok rá!-mondta Miri izgatottan

-Èn is nagyon!-csatlakoztam a tenyeremet dörzsölve

-Jól van már,majd meglátjátok!Ès ne vágj már ilyen képet!-jött közelebb és a tenyerével meglökte  a homlokomat...én ezen csak vihogtam,mint mindig...

Befejeztem a vásárlást,aztán mentünk vissza Dorához,amit tudtunk vittünk kocsival,amit nem,azt másnap hozták a bútorszállitók.Dora és Miri felmentek egy kör cuccot felvinni,én még a kocsinál maradtam,mert eldugtam a közös képünket,amit még akkor odaakartam neki adni.Kikutattam a képet és szaladtam is felfelé,de a lépcsöházban,a  postaládáknál pedig megláttam,ahogy egy elég helyes és magas pasi,pakolja  a leveleket Dora postaládájába...Annyira vicces volt a helyzet,ahogy Dora választottja,azon mesterkedik,hogy legalább ennyit beszéljenek...Gyorsan elosontam,meg sem mukkantam,de pont amikor a háta mögött suhantam volna,hátra lépett és kiverte a kezemböl a képet...´

-Ne haragudj!-mondta bünbánó képet vága,de ez az arc azonnal kétségbe esett képpé változott amikor lehajolt a képért és meglátta,hogy együtt vagyunk rajta...-Te...Te...Te ismered Dorát?-kérdezte dadogva,vöröslö képpel.

-Igen!A legjobb barátnöm!De nyugi nem mondom el neki!-mutattam neki nevetve a postaládára

-Lekötelezel!-sóhajtott hatalmasat-Amúgy Lucas vagyok!Örvendek!-mondta aranyosan és felém nyújtatta a kezét

-Èn meg Sabina!-mutatkoztam be én is-Figyelj!Kérdezhetnék valamit?-vakargattam a fejemet

-Ezek után?Egy kérdést megengedhetek...-válaszolta mosoylogva,na és itt rájöttem,hogy Dora miért van odáig érte...még én is zavarba jöttem a mosolyától.

-Szóval,bocs,hogy így bele a közepébe,de nem lenne egyszerübb elhívni egy randira,minthogy az összes postást hülyének beállítani?

-De,mi sem egyszerübb...-húzta el a száját.Nem tudtam mi a baja,de nem akartam tovább faggatni egy totál idegent...

-Na jó te tudod!èn megyek,mert már keresni fognak!Szia!-köszöntem neki és zavaromban elkezdtem a lépcsön felmenni...a negyedikre.
Bementem leültem,odaadtam a képet,Dora kitette egy fö helyre és ott pompázott.
Kb.10 perc múlva kopogtattak az ajtót!

-Hála Istennek!itt a pizza!-állt fel Dora a kanapéról,ami szinte az egyetlen bútor volt a lakásában...

-Rendeltetek pizzát?Nagyon ügyesek vagytok!Köszi!-mondtam-Már majdnem éhen haltam...

Dora kinyitotta az ajtót,de nem a pizza volt...