25.rész

Dora és Miri tényleg tátott szájjal bámultak rám...Jogosan(hozzáteszem)azért ez egy elég nagy hír volt,de akkor úgy éreztem,hogy pont jó az alkalom arra,hogy közöljem velük...

-Mi van?Ezt így kell elmondani?Mi történt?-kérdezte Dora icipicit idegesen!

-Na ez az!Mi van?Mi volt?Mi lesz?-társult gyorsan Miri is

-Elég jó alkalomnak tünt!-mosolyogtam-Szakítottam vele...

-Nem vagy túl szomorú!-állapította meg Dora

-Nem,tényleg nem vagyok!Rájöttem,hogy nem vagyok szerelemes Carlosba!Már egy ideje ezen rágodtam és úgy érzem jobb neki nélkülem...

-De másba igen?-kérdezte Mirian  hatalmas szemeket meresztve rám.

-Még az is lehet!-Húztam meg a vállam,mosolyogva.-De ne beszéljünk már erröl,most nincs kedvem,most Dora az újdonság,hagyjuk szóhoz jutni...

Egész este ment a dumaparti,nagyon sokat nevettünk,és sok új dolgot tudtunk meg a másikról,nosztalgiáztunk.A pasik nem igazán kerültek szóba,én öszintén  szólva kerültem a témát.
Elég késön ketünk fel,ismét lógtam a suliból,de most nem csak egyedül...Annyi kiderült,hogy Miri és Sergio nem beszélnek egy hete,valami tesóbajuk van egyással...
Lementünk reggelizni a konyhába,Miri már nagyon ügyesen járkált és elmondása szerint nem is fájt a lába.

-Te figyelj már Gita!Te mióta nem voltál már edzésen?-nézett rám Miri a müzlije mögül,én pedig félrenyletem a kérdés hallattán...-Meg ne fulladj már!-meresztette a szemeit

-Jaj nem-köhögtem még tovább-Khmm nem voltam,ööö lassan két hete...-húzgáltam a számat.-Tudom,tudom,ne nézz így,majd elmegyek,de beteg is voltam,Aleperra is ott van,te meg nem...-magyarázkodtam

-Ki az az Aleperra?-nézett Dora értetlenül-Ès miért baj,hogy ott van?Mondjuk a  nevéböl megállapítható,de akkor is...?

-Ne haragudj,de ezt még nem tudod,most beavatlak.-mondtam neki és elkezdtem a mesét.Dora kiakadt,azt mondta,hogy ö egy pofon helyett megtépte volna...igaza volt,nekem is azt kellett volna tennem,de már késöbánat...Azt is elmondta,hogy ne bujkáljak egy ilyen liba elöl,mert neki kellene elölem.

Dél körül, hazamentünk,aztán készültem edzésre,nem igazán vártam,sosem gondoltam volna,hogy egyszer púp lesz a hátamon,de most úgy éreztem...Amikor bementem az öltözöbe,meg is kaptam a többiektöl,de hát ez megszokott volt.Aleperréra egy pillantást sem vetettem...
Az edzés gyorsan elment,jó volt,akkor jöttem rá igazán,hogy mennyire hiányzott...

Alig vártam,hogy Sergio hazaérjen és végre beszéljünk,hogy végre lássam az arcát és a szemeibe nézhessek...
Carlos nagyon sokszor hívott,minden hívás alkalmával elmondta,hogy mennyire szeret és,hogy újra szeretné kezdeni,tényleg fontos volt nekem,de ezzel teljesen kiakasztott!

Elérkezett a délután,amikor Ramos ismét otthon volt,alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a sulinak...
Hazamentem,zuhanyoztam,sminkeltem egy óráig válogattam,hogy mit vegyek fel,de végül sikerült eldöntenem,készen álltam a nagy beszélgetésre,vagyis inkább a nagy szerelmi vallomásra,lehet,hogy  hülyének fog nézni,de nem érdekel!
Amikor ott álltam a házuk elött,még vettem pár mély levegöt,kopogtatni akartam és akkor valaki rámköszönt a hátam mögül...Ezt a hangot 1000 hang közül is felismerném...

-Szia kislány!-mondta José hatalmas mosollyal az arcán

-Jó estét!-mondtam bizonytalanul,de annál jobban örültem neki és megöleltem

-Ha jól emlékszem megbeszéltük,hogy tegezödünk,olyan vagy nekem mintha a lányom lennél!Ès meg kell mondjam egyre csinosabb lányom!-mosolygott rám,ez a mosoly családi vonás,a Ramos férfiak védjegye

-Akkor szia José!-mosolyogtam-Nagyon örülök,hogy itt vagy!Paqui is itt van?-öszintén szólva tartottam a választól,szeretem öket nagyon,de most egy nagy dologra készültem és nem hiszem,hogy így összefog jönni...

-Persze,hogy itt van!Jöttünk meglátogatni a törött szárnyú galambocskánkat!-mosolygott.Mindig így beszélt,imádta a gyerekeit,és még mindig úgy bánt velük,mintha totyogók lennének,ez nagyon aranyos volt...

-Jaj,neki is nagyon örülök!De akkor én megyek haza,nem zavarok a nagy családi találkozásnál!

-Dehogyis mész kicsikém!Maradsz itt velünk,családtag vagy,már mondtam!Gyere be is megyünk!-húzott maga után és közben csak magyarázott

Nagy pironkodás közepedte bementem vele,René ott állt a nappaliban mosolyogva,Paqui mesélt neki éppen valamit nagy hévvel,gondolom valami otthoni pletykát.Amikor Paqui meglátott,felpattant az ágyról és jó alaposan megölelgetett,én mindenhol Sergiot kerestem,de sehol nem találtam.Felmentem Mirihez,aztán a folyosón összefutottam Sergioval...

-Szia!-mosolyogtam rá bizonytalanul

-Ohh,csak nem hozzám szólsz?-kérdezte elég lenézöen

-Beszélni szeretnék veled!Elég fontos lenne,ha ráérsz!

-Persze beszéljünk!-váltott át a kedves Sergitora,akit imádok.

-Jól van,de nem ma,mert megyek haza,nem zavarok...nem akarok zavarni!

-Te is tudod,hogy innen nem mész el vacsora és faggatózás nélkül...-mosolygott rám

-Igaz,tudom!-mosolyogtam vissza

Lementünk az étkezöbe,mintha egy étteremben lettünk volna,megterítve,a kaja készen,mintha Paqui már egy egész napja itt lenne.Leültünk az asztalhoz,szépen megvacsoráztunk és közben ment a faggatás,de nem csak engem faggattak,hanem mindenki,mindenkit...
Eljött a kérdés amire számítottam...

-Na és Sabina,miújság az udvarlóddal?-kérdezte Paqui kiváncsian

-Szóval,hát,ööö,mi...már nem vagyunk együtt!-mondtam a villámmal a kezemben,a mondatom közben pedig végig Sergiot figyeltem,aki hatalmas szemeket meresztett rám,amikor meghallotta a válaszomat.Paqui szája pedig huncut mosolyra húzódott,úgy nézett Joséra...

-Oh,de sajnálom!Mi történt,ha megszabad kérdezni?-mondta Paqui öszintétlenül
-Ez bonyolult!-húztam el a számat

-Megértem,ha nem szeretnél róla beszélni,nem kell!

A vacsora tovább folyt,alig vártam,hogy vége legyen és végre beszélhessünk!
Amikor véget ért,Sergio felajánlotta,hogy hazavisz,amit természetesen szívesen elfogadtam,láttam rajta,hogy ö is alig fér a börébe...
Beültünk a kocsiba,de Sergio persze,nem a házunk felé vette az irányt...Megálltunk egy csendes kis helyen,hogy beszéljünk...

-Szóval Gita!-mosolygott kajánul-Nincs meg a barátod?

-Szóval Ramos!Szakítottam vele...-válaszoltam öt utánozva

-Ès miért szakítottatok?

-Közbejött valaki...-mosolyogva beleharaptam az alsó ajkamba és egyre közelebb léptem hozzá

-Igen?Ès ki az?-kérdezte  a féloldalas mosolyával az arcán

-Ö egy híres,tehetséges focista...spanyol azt hiszem!-mondtam neki vihogva

-Ismerem?-kérdezte a tarkóját vakargatva,közben a mosolyt nem lehetett letörölni a képéröl

-Ramos!Azt istenit,megcsókolnál végre?-kérdeztem nevetve és megcsókoltam én...hosszas csókcsatánknak Sergio telefonjának csörgése vetett véget-Nyugodtan vedd fel!

-Ne haragudj!-mondta bociszemekkel

-Nyugodtan,mondom!-mosolyogtam tovább,most semmi nem ronthatja el a kedvem.Gondoltam,addig amíg nem hallottam meg Sergio társalgását a telefonon...

24.rész

A könnyeimet nyeldesve,megfogtam Carlos kezét,de nem tudtam a szemébe nézni,végig lehajtott fejjel elkezdtem a dolgot,nagy sóhajok kíséretében.Szegény rémült tekintettel nézett rám.

-Carlos!Mondanom kell valamit!Ami nem fog tetszeni!-nondtam nagyon sóhajtva,így összeszedtem minden erömet...

-Nem akarsz ideköltözni?Nem baj,ezért nem kell sírnod,majd késöbb ideköltözhetsz,nem fontos most!-darálta a szavakat egymás után

-Figyelj Carl!Nem kertelek tovább,mert nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem és nem akarom az idödet rabolni!Nem vagyok szerelmes...legalábbis beléd nem!-szaladt ki belölem az igazság utat törve magának-Nagyon sajnálom,kérlek ne haragudj rám,nem akarom,hogy megutálj,de...de,ezt meg kell tennem,nem maradhatok veled így...és nem pazarolhatod rám az idöt...Sajnálom!-a könnyeim mostmár patakokban folytak,hatalmas sóhajok kíséretében és végig  a padlót fürkésztem,ha éppen láttam valamit a sírástól...

-Ezt úgy mond el,hogy végig a szemembe nézel!-mondta és az állam alá nyúlt,hogy felemelje  a fejemet és így találkozott a tekintetünk...

-Túl sok volt  a romantikus film,mostmár tudom...-nevettem el magam keserüen,erre ö is elmosolyodott-Sajnos így is menne,de nem akarom látni,az arcodat,túl gyáva vagyok hozzá!

-Szóval nem vagy szerelmes?Belém biztos nem?Akkor gondolom Ramos az illetö?-kérdezte elkeseredve

-Nem tudom,hogy mi van Carlos,ennyit érts meg kérlek,csak nem azt érzem amit kellene és tényleg jobb neked ha nem velem vagy!

-Te aztán tudod mi a jó nekem,eddig ez volt a legjobb dolog ami velem történt,vagyis nem ez,hanem te,erre tessék...

-Légyszives ne nehezítsd meg a dolgot!Ìgy is nagyon kemény...De már eldöntöttem,és tudom,hogy sablonos szöveg meg minden,de nem akarlak elveszíteni,mert fontos vagy,hanem szeretnék a barátod lenni!

-Èn nem tudom,hogy akarok-e olyan barátot,aki mindig többet fog jelenteni nekem,mint én neki...ès nem fogok tudni öszintén örülni annak ha boldog vagy,mert nem velem leszel az,és ha Ramossal leszel,áhhh ki sem mondom,mit teszek...Inkább,most menj el!

-Én is így gondoltam!-kezdtem dühösen,de idöben észbekaptam és leesett,hogy most nem kellene nekem az áldozat szerepét eljátszani-Szia Carl!Remélem meggondolod magad....-felálltam a kanapéról,megkartam puszilni,de nem engedte meg,így eljöttem anélkül.
Ahhoz képest,hogy ö mondta,hogy inkább menjek,addig amíg hazaértem 3szor hívott,hogy hazaértem-e,hogy biztos vagyok-e a dologban és hasonlók...
Hazamentem és csak aludtam,másnap egy mintaszerü hétköznap volt,suli,edzés és a többi...
 Két nap múlva Mirian hívott elég idegesen,de izgatott is volt...

-Gita!Mi van már veled?Nem veszed fel és nem hívsz!-kiabált velem

-Ne idegesíts már légyszives!Két napja nem beszéltünk,idöm sem volt semmire,ne nyávogj mert tudod,hogy utálom!-amúgyis feszült voltam nem volt kedvem a nyavajgását hallgatni...

-Jól van,de nekem ez egy hétnek tünik,így,hogy itthon kell lennem...

-Mi van a barátoddal?Nem lóg rajtad?

-Na ez az!Ha felvetted volna a telót,tudnád,hogy ma elmentek és három napig nem lesznek itthon!!!

-Tényleg?-csillant fel a szemem

-Tényleg!Szóval ma itt aludhatnál!

-Ez csak természetes!Lenne mit mesélnem...

-Van egy meglepetésem!-hallottam,hogy valaki ott nevetgél mellette,de gondoltam,hogy valaki a csapatból,ezért nem is firtattam...

-Jól van megyek!Kb 8kor ott vagyok!puszi

Loloval beszélgettem otthon egy kicsit,eddig csak neki mondtam el,hogy szakítottam Carlossal,nem akartam,hogy mindenki rólunk beszéljen.Nem voltam valami jól,mert tényleg fontos volt nekem és még mindig,de nem akartam hülyének nézni és nem akartam,hogy ö legyen a Ramos pótlékom...De ahogy Loloval beszéltem,teljesen átalakultak bennem a dolgok,nem fájdalmat éreztem,hanem reményt és izgatottságot...

-Na végre megjött az eszed!Ès akkor most Sergio a célpont?-kérdezte Lolo  a szemöldökét húzgálva

-Nincs semmilyen célpont!Elleszek egyedül egy darabig!-mondtam vigyorogva

-Jaa,igen értem én!

-Ma nincs otthon,de ha hazajön egyböl beszélek vele,és elmondok neki mindent,és mindenért bocsánatot kérek,persze úgy,hogy ne úgy jöjjön le,hogy mindenért én vagyok a hibás!Hanem,csak,hogy tudja,mi van,hogy mit szeretnék!

-Húú beindultál!Ès mit akarsz?-kérdezte vihogva

-Szerinted???Csak öt!!!Csaaak öt!-a hatalmas vigyort nem lehetett letörölni az arcomról...

-Erre annyit tudok mondani,hogy végre!

-Szerinted ez így normális?Hogy túl is vagyok Carloson?Szegény,azért oda van,állandóan hív,meg smsezik...-húztam el a számat

-Nem normális semmi amit te csinálsz!De nem voltál szerelmes...Ez egyértelmü!Szóval ez az egy dolgod normális!-húzott magához és megpuszilt

-Köszi!Na megyek,mert Mirinél alszom ma!Egyedül van!Puszcsiii!Szeretlek tesó!

-Én is téged!-kacsintott még rám

Amikor odaértem Mirianékhoz,gyanútlanul mentem a szobájába,de a lélegzetem is elállt attól,aki a szobában várt...Csak attól,hogy megláttam a sírás kapott el.Annyira hihetetlenül örültem neki!Odaszaladtam hozzá és kiszorítottam belöle a szuszt is...Sírva,nevetve,ölelgetve ugráltunk,mint két kis marha,de annyira régen láttuk egymást,és hogy ekkora meglepetést okozott,nem is tehettem volna mást!

-Jól vagytok már!-szólt közbe Miri szipogva-Èn is akarok!.így lehuppatntunk az ágyra és öt is ölelgettük...

-Dora!!!Te meg mit keresel itt???-kérdeztem vigyorogva,Dora,Miri és én elválaszthatalanok voltunk Sevillában,így is tartottuk a kapcsolatot,de nem volt olyan,mintha egymás szomszédai lennénk...

-Tudod,hogy 12 éves korom óta,azt szajkózom,hogy Madridban fogok élni,hogy itt akarok dolgozni vagy suliba járni,meg minden!Ès most össze jött!Mostmár nem vakartok le magatokról!

-Jaj,annyira hiányoztál!Ez olyan jó!De miért nem tudtam,hogy mi van?Ès hova vettek fel?Ès hol fogsz lakni?

-Van egy cuki kis lakás,pont nekem való,a  belvárosban,jó helyen,jó kis szomszéd pasival...Ès,tudod Sevillában jelentkeztem továbbtanulni,de nem volt ott jó,nem éreztem jól magam,nekem itt a helyem Madridban,veletek...itt sokkal több lehetöségem lesz dolgozni is!Melleseleg a legjobbaktól tanulhatok!Ès azért nem tudtál semmiröl,mert meg akartalak lepni!-Dora mindig is nagy sminkmester szeretett volna lenni,arról álmodozott,hogy ö lesz a legkeresettebb sminkmester a madridi divathéten és volt is hozzá tehetsége...

-Ohhh te kis!!!-nevetett Miri-Mikor lesz a lakásavató?Egyébként nagyon örülünk neked!-tette hozzá

-Csend,neked komoly kapcsolatod van!-néztem rá szigorúan-Mikor lesz a lakásavató?-kérdeztem nevetve

-Na te is fogd be,komoly kapcsolatod van!-nézett rám ugyanúgy

-Nekem nincs...-húztam meg a számat,Mirian csak tátott szájjal bámult rám,Dorával együtt...

Shakira!

A koncert: négytöl volt kapunyitás,mi odértünk fél hatra,de még nagyon nagyon jó helyünk volt!Örültünk is nagyon,de akkora tömeg lett,alig volt helyünk még állni is,a lábunk szétment,stb.stb.
A koncert kezdési ideje 19:00.volt,de az elözenekar is csak háromnegyed nyolckörül kezdte a müsörát,akik szerintem elég jók voltak,csak rosszkor voltak rossz helyen,mert  a közönség már nagyon türelmetlen volt,az utolsó kétszámukat már ki is fütyülték...
Aztán elkezdték elpakolni az ö hangszereiket,a Shakira bandáét pedig fel,ez volt egy 3/4 óra,itt mát azt mondtam,hogy nem is érdekel az egész!
Sötét volt  aszínpad és feljött egy hosszúhajú nö,persze mindenki azt hitte,hogy Shakira,de nem ö volt csak a gitáros,vokalista csaj.Aztán megjelent végre a várva várt személy,és minden haragom elszállt!Nagyon-nagyon jó müsort csinált,imádom,ahogy táncol,jók voltak a zenék és amikor megláttam,hogy ott áll Pique a színpad szélén...áhh...a Waka,Waka alatt,bevallom bekönnyeztem és ordibáltam,hogy ott van,ott van!:D:DKicsit megörültem!Ès belegondoltam,hogy ha egyszer meglátom Sergiot,na akkor mi lesz?Könnyzápor,esetleg egy shock?:D
Szóval nem csalódtam Shakirában,söt jobban szeretem,mint eddig!De ez a várakozás,durva volt!:S
Nem csináltunk,túl sok képet,de felrakok párat!

ui.:még mindig nem értem,hogy ki öltözteti Shakot,de szerintem,gázak a ruhái,sokkal jobbak is lehetnének...

23.rész

Ez a rész egy icipicit rövidebb lett,mint a többi,bocsi!
Köszönöm Adrinak és Dorcinak,hogy írtak!Csajok úgy látszik,ketten olvassátok a sztorit!:D
Szóval nektek ajánlom a részeket!!!:D
<3szeretés<3 :)



                                                              §§§§§§§



Amikor megláttam,hogy  a taxi mögött Sergio jön,hirtelen nem tudtam mit is csináljak,beüljek a taxiba köszönés nélkül,vagy kérjek bocsánatot és beszéljük meg a dolgokat?Lehet,hogy hülye döntés volt,de az elsö variációt választottam,beszálltam és úgy csináltam,mintha észre sem vettem volna...Idegességemben doboltam a kezemmel,doboltam a lábammal,és feszengve bámultam a visszapillantóba hátha kiszúrom,hogy Sergio mit csinál...

-Minden rendeben van?-kérdezte a taxisoför,aggodalmas képet vágva

-Igen!De álljunk meg!-kiáltottam el magam hirtelen,erre ö gyorsan lefékezett-A pasi aki utánunk jött,bement már a házba?-kérdeztem töle,mert nem akartam megfordulni,nehogy meglásson,bár lehet,hogy az nem lett volna annyira feltünö,mint egy hatalmas fékezés az út közepén...de ilyen helyzetben nem tudok,normálisan gondolkodni....

-Most szállt ki a kocsiból,és úgy látom,hogy erre sasol...

-Mindegy!Inkább menjünk!...Vagy ne!-harapdáltam a számat-De igen mehetünk!-motyogtam bizonytalanul.

-Ez most,ö most Sergio Ramos?-kérdezte izgatottan,én nagyot sóhajtava válaszoltam.

-Igen ö az!-forgattam meg a szemeimet

-Ez mekkora már Sergio Ramos barátnöjét furikázom!!!

-Nem vagyok a barátnöje,jelen állás szerint még a barátja sem!-mondtam neki szomorúan-Csak tönkre tesszük egymást...

-Ùgy látom lenne mit megbeszélnetek!

-Ennyire látszik?Vagyis gondolom,hogy igen...

-Hát igen!Álljunk meg vagyis mégsem meg ilyesmi...-utánozta az elöbbi határozottságomat

-Ez van!Majd lesz valahogy!-ezzel lezártam a magasröptü beszélgetést,elökaptam a telefonomat és írtam Miriannak egy smst:

"Kérlek mondd meg neki,hogy ne haragudjon!Sajnálom!"
Golndolkodtam,hogy küldejem vagy ne,de inkább nem küldtem,nem akarom belevonni szegényt,már így is van elég baja...
Megérkeztünk a ház elé,kiszálltam,de elötte még Luis,ugyanis így hívták a sofört,megadta a saját számát,hogy bármikor,bárhova elvisz vagy értem jön,persze gondolom csak Sergio miatt...
Felmentem,Carlos pedig karbatett kézzel várt a nappali közepén.

-Szia!-köszöntem neki mosolyogva

-Te hol voltál?Nem az volt,hogy itt maradsz?-kérdezte idegesen

-Meglátogattam Mirit,mert felhívott!De utálom amikor,kérdöre vonsz,föleg ha ilyen fejjel és hangsúllyal teszed!-mondtam neki szemrehányóan

-Nem úgy volt,hogy elkerülöd Ramost?

-Ismétlem:Meglátogattam Mirit!Nem Sergiohoz mentem és ha tudni akarod neki is edzése volt!Akarod folytatni vagy befejezhetjük?Vagy esetleg menjünk haza?Vagy mit szeretnél?-soroltam a kérdéseimet durrogva-Telejesen ki vagyok,ettöl az állandó féltékenységtöl,elegem van belöle!

-Te is ugyanezt csinálod,ha egyetlen szót is szólok Astridhoz!De tudom,te tökéletes vagy!-válaszolt ugyanazzal a hangsúllyal,ahogy én az imént neki

-Kit érdekel Astrid?Ha akarsz menjél hozzá,legyél vele,költöztesd ide öt,szeresd öt,nem érdekel!
-Astrid,Carl volt barátnöje,egy aljas kis perszóna,de gyönyörü és Carlos szerette is...-becsörtettem a kis mühelyembe,magamra csuktam az ajtót és elkezdtem  nagy hévvel fabrikálni,de semmi nem sikerült,ingerült voltam és egyre csak idegesítettem magam,aztán egy idö után amikor lenyugodtam,kimentem szépen óvatosan,Carl pedig ott ült a kanapén az ajtóval szemben,rámnézett amikor behúztam az ajtót magam mögött...mindketten bünbánó tekintettel néztük egymást

-Sajnálom!-mondta szinte suttogva,majd odajött,szenvedélyesen a falhoz nyomott,és csak csókolóztunk,aztán az éjszaka nagy részét egymás karjaiban töltöttök,sokszor bocsánatot kérve másiktól...

Rosszul érztem magam,mert attól,hogy Carlos a közelemben volt és jól is éreztem magam vele,attól túl sokszor villant be Sergio arca,és a hülyeségem,hogy mindenböl ekkora ügyet csinálok,ilyenkor mindig eldöntöm,hogy lazább leszek,nem lesz ekkora dolog az apróságokból,visszafogom magam,de ezt sosem tudom betartani,mert túl hirtlelen vagyok, és még akkor is Sergio jár a fejemben,amikor itt van mellettem a barátom!Annyit gondolkodtam,miközben Carl már ott szuszogott mellettem édesen,hogy nem megy nekem ez az egész,szeretem öt,és be kellett vallanom,hogy Sergio legalább annyira fontos nekem,ha nem fontosabb,mint Carl,Ez így tényleg nem ment...Adtam egy hetet magamnak,hogy eldöntsem a dolgot ,csak én egyedül,senki és semmi nem befolyásolhat!Nem is mondtam senkinek semmit.
A hét nagyon gyorsan eltelt,még mindig nem beszéltem Sergioval,semmi kontaktus.Amikor Mirihez mentem,ügyesen kikerültem,és vele sem beszéltünk róla!Miri a héten járógipszet kapott,így néha tettünk egy-egy rövidebb sétát.Carlossal voltam is meg nem is!Edzésre nem mentem egész héten,szerencsére beteg lettem,így volt kifogásom!
Vasárnap Carlosékhoz mentünk egy családi ebédre.Ott volt az egész családja,nagyon szerettem öket,föleg Fedét és Catat.Cata egésznap furcsán méregetett,aztán kapott az alkalmon és amikor kimentem egyedül az udvarra,utánam jött és elkezdett faggatni....

-Szia Sab!Végre egy kicsit dumálhatunk!Már alig vártam!-mosolygott rám

-Szia!èn is vártam!Na milyen a meló?A kollégák?Valami helyes kis macsó?-kérdeztem vigyorogva

-Nagyon jó a meló!Imádom!De pasi az sajnos nincs...Mindenki nagyon kedves,de én most nem erröl szeretnék beszélni!-nézett rám nyomatékosan

-Akkor miröl?-tettem az értetlent,sajnos túl jó szeme van az ilyenekhez,és minden rezdülésböl leszüri a dolgok lényegét...

-Minden rendeben van veled?Veletek?Meglátásom szerint,valami nem stimmel!Carlos tök boldog,te meg...nem is tudom,mintha lenne valami problémád!

-Cata!Légyszíves,ezt ne most,ne itt beszéljük meg,és bocs,mert tényleg imádlak,de ezt nem fogom veled megbeszélni!-normális hangnemben válaszoltam,csak a  tartalma volt kicsit fura-Remélem azért ezt megérted!?

-Persze,megértem,de ezek szerint jól láttam...

-Igen,ehhez van szemed,ezt tudjuk!Na de menjünk be,mert megfagyok!Ès már Fede jön is utánunk!-a kis törpe már ott állt az ajtóban.Bementünk és én nevetve felkaptam,annyira imádom.Még játszotta vele egy kicsit,de olyan hamar elment a délutánés egyre idegesebb lettem...

Ismét Carlosnál voltunk,amikor beléptünk az ajtón hatalmasat sóhajtottam,leültem a kanapéra és könnyes szemekkel néztem rá,Carlos kérdötekintettel méllém telepedett és csak nézett,hogy kezdjem el a mondanivalómat...

22.rész

-Hát az úgy volt...hogy egy  kicsit beégetted magad!Elég kellemetlen lesz találkozni Ramossal...-gúnyolódott vihogva

-Ma már találkoztunk,akkor biztos ezért nem köszönt...Na de mondjad már!!!Légyszíves,te majom!

-Először amikor hívtad,tök normálisan beszéltél,de valamit beszólt és letetted,ittál még egyet és visszahívtad,akkor már ordibáltál vele és ő nyomta ki,és az utolsó hívás volt a leggázabb,mert sírva mondtad neki,hogy mennyire utálod,azért amiért ennyire szereted...-vihogott-És elküldted a picsába is...na ezt nem kellett volna!De az volt a baj,hogy csak azt hallottam,amit te mondtál!

-Bazzki!Szerinted ez vicces?És olyasmi nem jutott eszedbe,ami megjegyzem,szerintem egyre kisebb,hogy elved tőlem a telefont?Vagy valami hasonló?Most mit gondolhat rólam?Istenem...Ma nem is köszönt,biztos nagyon haragszik!Valami más esetleg?

-Dehogyis,nem őrültem meg!Egyszer legalább elmondtad mit érzel,gondolkodás nélkül,mondjuk egy kicsit sok volt és a végét tényleg nem kellett volna hagyni,de vicces voltál,biztos nem haragszik rád,csak megjátssza magát,mint ahogy te szoktad neki!!!Más szerintem nem volt...

-Most,hogy kerüljek a szeme elé?Nem igaz,hogy ilyen hülye vagyok,hihetetlen!Lolo,segíthettél volna,elvehetted volna azt a rohadt telefont!Tiszta szerencsétlen vagyok...-már a sírás küszöbén álltam,
de megcsörrent a telefonom...

-Szia drágám!-szóltam bele,mintha semmi sem történt volna,de igazság szerint kiment a fejemből,hogy van egy barátom,ismét...

-Szia!Na találkozunk a lakásban?-kérdezte epekedve

-Figyelj husiii!Ma nem jó!De holnap?

-Holnap hétfő,de nekem jó!Neked nincs suli?És ma miért nem jó?

-Ne haragudj,de extra hosszú napom volt tegnap,és használhatatlan vagyok,minden szempontból!

-Nyugi én tudnék veled mit kezdeni...

-Azt tudom!-nevettem el magam-Na akkor holnap?Legyen már jó a holnap,kérlek!

-Jól van,jó lesz!Egésznap az enyém leszel?

-Ígérem!Szeretlek!

-Én is!Szia!-és bontottuk a vonalat

-Csak nem Carlos volt?-kérdezte  a szemöldökét felhúzva Lolo-Na ez elég furcsa,erre eddig nem is gondoltam...Nem őt hívtad,hanem Sergiot háromszor is!Nem jelent ez valamit?Szerinted?

-Ez annyit jelent,te hatalmas nagy állat,hogy Sergioval összevesztem, a ribije felpofozott és bűntudatom volt amiatt,hogy én mondtam el neki a dolgot,sok dolog összejött vele kapcsolatban és ennyi!
De mi az,hogy sírva mondtam el,hogy utálom,mert szeretem?

-Ha szerinted ennyi,akkor ennyi,én nem mondok semmit,tiszta hülyeee vagy!Hát ahogy mondtam,elég erőteljesen ismételgetted,hogy utállak,utállak,aztán meg azt,hogy azért,mert ennyire szeretlek!Mást nem tudok mondani...

-Ja ennyi,szerintem is!Na reggelig,ne gyere be a szobámba!de áthívhatod Angelitot!-kacsintottam rá,aztán bevonultam a fürdőbe, zuhanyoztam csak áztattam magam a forró víz alatt,annyira jól esett.Nem akartam Sergioval rosszban lenni,utáltam ezt az érzést,de most nem fogok lépni,nem fogok írni neki,nem fogom hívni,semmit nem akarok,csak azt,hogy ő hívjon...:D
Felmentem a szobámba és végre aludhattam...
Felkeltem az éjszaka közepén,annyira éhes voltam,hisz úgy egy napja nem ettem semmit,csak a konyháig jutottam el,ott jól bekajáltam,kimentem a nappaliba,ahol Lolo és Angel elaludtak a kanapén,szerencsére ruhában!Azért még mindig furcsa volt,ezt látni,de örültem,hogy boldogok!
Amikor visszatértem a szobámba ránéztem a telefonomra,díszelgett rajta egy sms.Mirian küldte,és egy kicsit idegesnek tűnt!

"Te mit csináltál este?Sergio,csak legyint és flegmázik,ha kérdezek valamit rólad!Nagyon-nagyon idegesítőek vagytok!!!Ha holnap nem mondod el a dolgokat,szétrúglak a gipszemmel!Nem vicc!"

Nem válaszoltam neki,nem volt mit,vagyis egy smsben nem lehet leírni ennyi dolgot,azt meg majd elmondom neki egy hívás keretében,hogy holnap nem érek rá,és nem túl szívesen mennék át hozzá,amiatt,amit Sergioval csináltam...
Reggel amikor felébredtem,Carlos ott ült az ágyam mellett,ezzel,majdnem elérte,hogy egy hatalmas rugással üdvözöljem...

-Atyaég!!!Te,hogy kerülsz ide?Nem igaz!Majdnem lerugtalak!

-Én is szia!-mosolygott édesen

-Jaj szia!De ilyet mégegyszer ne csinálj,légyszi!Gyorsan elkészülök és mehetünk!-felpattantam,nyomtam egy puszit az arcára,kiszaladtam a fürdőbe,gyors fogmosás és irány vissza,az azt hiszem szerelmemhez,teljesen elbizonytalanodtam az érzéseimben,nem tudtam,hogy mi legyen,szeretem Carlt,de valami nem az igazi,nem gondolhatok ennyit Ramosra,ha igazán szerelmes vagyok Carlosba,az így nem működik,csak őrlödöm és ez így nem jó...

-Mit vegyek fel?-álltam meg a szekrényem elött tanácstalanul,nem tudtam,hogy mit tervez,vagyis sejtettem,de érzelmileg nem voltam abban az állapotban,hogy azt csináljam amit ö akar...

-Amit akarsz!Tök mindegy,mindenben szép vagy!-mosolygott rám

-Na de mégis,mit terveztél mára?-kérdeztem még minidg  a szekrénybe mélyedve...

-Szerintem te is tudod!-hirtelen átölelt hátulról és csókolgatta a nyakam.Egyszerüen nem akartam úgy vele lenni,egy apró kis füllentés és megoldottam...

-Az jó lenne,de az most nem megy!-toltam el magamtól,és egyböl vette a lapot.-Mit szólnál filmekhez,kajához és sok alváshoz?

-Oké nekem jó,csak veled akarok lenni!De meséld már el nekem,hogy miért vagy így elkenödve?-kérdezte,közben leült az ágyamra és odahúzott magához.

-Nincs semmi,csak most keltem fel,és majdnem szívrohamot kaptam,mert valaki az ágyam végében tartózkodott!!!-adtam egy puszit a szájára,felpattantam,felöltöztem és kész is...

-Nem tetszel te nekem!-jegyezte meg

-Akkor miért vagyunk együtt?-kérdeztem nevetve

-Pont ezért!Na gyere menjünk!-mosolygott.Szerencsére ennyivel letudtuk a dolgot,azt egyelöre mégsem mondhattam el neki,hogy nem tudom,hogy szeretem-e...Kell egy kis idö csak vele,Ramos nélkül,azért,hogy tudjam mit kell tennem!
Egésznap tök jól elvoltunk,nagyon tetszett a lakás,elég jó volt a napunk,de folyamatosan ott motoszkált a fejemben az amit Lolo mondott,hogy Sergiot hívtam,nem is egyszer,hogy Carlos eszembe sem jutott...
Ès az ahogy Sergio a kórházban rám sem nézett és nem is köszönt...
-Figyelj!Látom,hogy van valami bajod!Mondd már el!-nézett rám Carl bociszemekkel

-Jól van elmondom!De nem reagálhatsz sehogy semmire!Sem öröm,sem idegesség!Semmi!-figyelmeztettem

-Esküszöm!-tette a szívéhez a kezét és lehuppant a  kanapéra

-Na szóval!Blas látta,amint Ali egy pasival smárol az utca közepén,szóval megcsalta Ramost!-itt gonosz mosolyra húzódott a szája,de felemeltem a mutattó ujjamat figyelmeztetésként,ezért gyorsan letörölte a képéröl,így folytattam...-Ès ezt a dolgot én mondtam el neki,jól összevesztünk,ö kérdöre vonta Alit és kiadta a forrását szóval engem,erre Ali eljött hozzám,vergödött egy sort és felpofozott-kikerekedtek a szemei és felugrott a kanapéról.

-Mit csinált?-kérdezte felindultan

-Nyugi!Megtudom védeni magam!Ès visszakapta!Csak most azt nem tudom,hogy mi lesz ebböl edzésen...

-Nem hiába vagy az én barátnöm!-mondta büszkén és átölelt

-Ja és képzeld el,Miriant elütötte egy autó és eltört a lába!

-Ùristen!-úgy kapott a szájához,ahogy nagymamám szokott!:)-Ès jól van?-kérdezte aggodalmaskodva,tetszett,hogy aggódik Mirianért,mert ez az jelenti számomra,hogy fontosak neki a barátaim,szóval ez egy jó pont!

-Igen!Minden oké!"Csak" minimum 6 hetet ki kell hagynia!-húztam el a számat,mert Miri nélkül nem lesz olyan jó az edzés...

-Az annyira nem gáz!Szerencséje van,hogy ennyivel megúszta!

-Igen!Èn is ugyanezt mondtam!

-Ennyi dolog egy napra,nem csodálom,hogy kivagy!Na,de neked is most lesz edzés!Ugye?Hoztál cuccot?

-Nem megyek ma!Söt lehet,hogy egész héten!

-Ki ne találd,hogy te bújkálsz Alejandra elöl!

-Carlos!Hagyjál már!Nem bújkálok,de nincs kedvem látni azt a hátsóhoz eléggé hasonlító fejét!Irritál,idegesít,hogy úgy mondjam kibre felbasz!Egy kis pihenö kell nélküle és Ramos nélkül!-válaszoltam ingerülten

-Tudod,hogy ennek örülök!Jól kilehetsz Ramosra,mert ma csak így emlegetted...Ha nem akkor nem!Te döntöd el!Nekem tök mindegy!

-Ma biztos,hogy nem megyek!A többit meg meglátjuk!

-Jól van maradj itt!Majd edzés után hazaviszlek.

-Szerintem ma aludjunk itt!-tudtam,hogy ez sokat jelent neki,ezért ajánlottam fel.

-Komolyan?-csillantak fel a  szemei

-Igen,komolyan!Na de indulj,mert elkésel!

-Szeretlek Gitana!-megcsókolt és már ott sem volt

Járkáltam egy kicsit a lakásban,nézelödtem,aztán bekapcsoltam a zenét és vergödtem egyet,táncoltam,ugráltam és "énekeltem"!Nekem ez mindig jót tesz...De az ember lánya vergödni sem tud nyugodtan,mert zaklatják a barátai...Most éppen Mirian!

-Szia!Mizu?-szóltam bele

-Te atyaég,mit lihegsz?Csak nem megzavartam valamit?Tudtam,hogy nem vagy edzésen!

-Aha, a balett karrieremet törted ketté!Nem akartam menni,amúgy...

-Hülye!Na húzd át a balettos segged,de nagyon gyorsan!-nevetett a vonal másik végén

-Sergio?

-Edzésen van!Ne félj!Na de gyere már!Megöl az unalom és nem mellékesen a kíváncsiság!

-Milyen jó lenne,ha lenne jogsim...Oké átmegyek,de nagyon maximum egy órára!

-Jól vagy már!Majd meglátjuk!Siess!!!-mielött köszöntem volna már le is rakta.

Beugrottam egy taxiba és irány a Ramos rezidencia!
Miri szinte mindenen kiakadt,Aleperrán,Sergion,de  a legjobban rajtam...Mindent elmondtam neki,de megmondtam azt is,hogy ezekröl a dolgokról többször nem szeretnék beszélni!Ès,hogy egy ideig nem akarok beszélni sem Sergioval,sem Sergioról!A telefonos sztorin is felhúzta magát,mert Sergio nem mondott neki semmit,meg persze azon is,hogy én miket mondtam!Elmondta újra,hogy mennyire idegesítöek vagyunk,és mennyire hülyék!

-Tiszteletben tartom a döntésedet,hogy nem akarsz vele beszélni!Úgyhogy szólok,hogy nemsokára hazaér!

-Uhh,köszi!Na akkor gyorsan hívok egy taxit!Hozzak majd valamit?

-À,nem köszi!Mondjuk....egy valamit hozhatnál!

-Na mit vigyorogsz?Mit hozzak?Hmm?-kérdeztem én is vigyorogva

-Anyukád féle paellát!Kérlek már olyan régen ettem belöle!

-Oké!-nevettem el magam-Csak csütörtökön,de hozok!

-Nagyon köszi!-mondta hálásan

-Nagyon szivi!Na de megyek!Szia,szeretlek!

-Szia,szia!èn is!Kikísérnélek,de...-kiáltott még utánam nevetve

Kimentem a ház elé,és vártam a taxit,de az a három perc amíg jött,így hogy nem akarok találkozni Sergioval,nagyon soknak tünt...Végre fellélegezhettem,mert befordult a sarkon a megmentöm,a taxi,ránéztem az órámra és tényleg csak 3 perc volt!
De amikor ismét felnéztem megláttam,hogy Sergio jön mögötte...

Június,drága június...

A június számomra az új kezdet lesz!!!
Meg van életem első komoly munkahelye és szerdán kezdek,már "csak" meg kell tartanom a helyemet!
Aztán szerdától megpróbálom a lehetetlent és elkezdem az új életmódomat!:Szóval  fogyókúrázni fogok!Muszáj,mert október elsején,fontos jelenésem van az egyik legjobb barátnőm esküvőjén!!!Amit már nagyon-nagyon várok!Szurkoljatok,hogy sikerüljenek a dolgaim! :)
Június 10.én pedig megyünk a Shakira koncertre!!!Azt is nagyon várom!Remélem tuti lesz!(Szerintetek milyen cuccban érdemes menni?Azt hiszem szabadtéri lesz...)

És még egy hír!A barátnőm tegnap előtt megszülte a kislányát!!!Itt is gratulálok Kis(s) Zsófihoz(én már becézgetem nálam Sophie Klein!!!)

Na ennyi lenne,puszi mindenkinek! <3 ;)

21.rész

Lolo berontott a szobámba és levegő után kapkodva mondta el ki van az ajtóban,ami nekem teljesen egyértelmű volt,sajnos...

-Alejandra van itt!-mondta izgatottan,hülye vigyorral az arcán

-Gondoltam!Már csak ö hiányzott!Látni sem akarom,erre idejön!Na lemegyek,de légyszi ne hallgatózz!-letrappoltam a lépcsőn,odamentem az ajtóhoz,Aleperra pedig ott állt,a szemei szikrát szórtak és belekezdett a hablatyolásba...

-Te mit képzelsz magadról?Hogy gondoltad ezt?Befeketíteni engem Sergio előtt?Honnan szedted ezt a marhaságot,hogy megcsaltam?-sorolta a hülyébbnél hülyébb kérdéseit...

-Fogd már be!-kiáltottam rá-Idejössz a mi házunkba,lassan éjfél van,ordibálsz velem,azért amit te csináltál?Ha azt szeretnéd,hogy ne derüljön ki,nem kellene,fényes nappal az utcán sétálgatni egy másik pasival...És most jobb ha mész!Mi van az a pasi pénzesebb mint Ramos?Vagy mi?-kérdeztem lekezelően tőle,erre ő idegesen közelebb lépett és pofon vágott...

-Jobb ha eltakarodsz innen,amíg szépen vagyok!Húzzál,de nagyon gyorsan!-mondtam dühösen fújtatva,közben pedig az idegtől könnyesek lettek a szemeim,de még rátudott tenni egy lapáttal...

-Hülye kurva vagy!Már az elején nem tetszett,hogy együtt vagyunk,mindent elkövettél és elkövetsz ellenem!Tudom,hogy szerelmes vagy belé,de ö az enyém!-sipítozott,erre végleg felment a pumpa bennem,azt a két dolgot nem bírom elviselni ha lekurváznak vagy esetleg anyát szidják!Bármit mondhatott volna,kétszínű,önző,irigy,szerencsétlen,de nem ö ezt mondta,tényleg elszakadt a cérna és visszakapta a pofont!Az volt a szerencsém vagy lehet,hogy az ö szerencséje,hogy Lolo nem hallgatott rám,és hallgatózott,mert ha nem lép közbe nem tudom mi lett volna a vége...

-Na ebből elég!Te szépen bemész!-ragadta meg a karomat erőteljesen,betolt a házba és rám csapta az ajtót-Téged meg hazaviszlek!-húzta Aleperrát a kocsija felé.

Egyedül maradtam otthon,nem tudtam,hogy anyáék hol vannak,de annyira nem is érdekelt,kivettem a vodkás üveget és ittam,jó hülye döntés,de akkor csak ez jutott eszembe...Fel és alá mászkáltam,beraktam egy Cdt,feltekertem a hangerőt és táncikáltam egyedül...Alig váram,hogy Lorenzo hazaérjen és panaszkodhassak,dühönghessek neki,de közben gondolkodtam...Még jó,hogy szeretem Sergiot,de nem vagyok szerelmes belé,hanem a legjobb barátom,akivel Ali és valljuk be Carlos miatt,egyre csak távolodunk egymástól...Nem értem,hogy ezt miért nem lehet felfogni,jó lehet,hogy több,mint barát...de akkor is!

-Te dagi,ez meg mi volt?Meg mit csinálsz?Iszol és kihagysz?-kérdezte Lolo,amikor belépett az ajtón

-Láttad?Pofon vágott!-kérdeztem,miközben simogattam az arcomat,szomorú fejet vágva

-De te is őt!-és már öntött is magának-Lehettél volna okosabb!

-Tudom!De azt mondta rám,hogy K!Érted?Nem normális...Szerinted,mi lesz ebből edzésen?Meg Sergioval...-biggyesztettem le a számat...

-Te mennyit ittál meg?Fél óráig sem voltam!-nevetett rám

-Nem sokat!-vihogtam-De Lololololo!!!Nem akarsz táncolni?-néztem rá vicsorogva,kacsingatva és minden csinálva amit egy arccal lehet...

-Azt kell mondanom,hogy de van!Gyorsan öltözz fel és elmegyünk valahova!

-De jó!!!Majd meghalok olyan fáradt vagyok,de menjünk!!!-tudta jól,ha iszok nem szabad nekem nemet mondani,mert abból jó nem származhat...
Felkaptam egy farmert,egy fehér atlétát,a fehér torna csukámat,a hajamat összefogtam és kész is voltam!

-Kész vagy?-kérdeztem tőle az ajtóban ugrálva

-Egy perc és jön a taxi,nyugodj már le!Meg azért ezt hozzad légyszi!-nyújtotta oda a kabátomat
Beültünk a taxiba,végig viháncoltam az utat,mint valami hülye,de ha ideges vagyok felpörgök,ha iszok felpörgök és ez a kettő együtt,durva párosítás...
Bementünk egy bulizó helyre,ittam még párat,táncoltunk és többre nem emlékszem...
Másnap hatalmas fejfájásra ébredtem,de elég korán nyolc körül,de már így is el voltam késve Miritöl,elkezdtem kapkodni,gyorsan elakartam készülni,de a fejem nem igazán engedelmeskedett...

-Úristen!Veled meg mi történt?És hogy kerülsz ide?-kérdezte Mirian,amikor beléptem a kórterembe

-Ne ordibálj már!-kérleltem hunyorítva-Életem legeslegrosszabb éjszakája,az történt!Már az is durva volt ami veled történt...De elmondtam Sergionak a dolgokat,összevesztünk,igazoltattak,Aleperra eljött hozzám és felpofozott utána meg elrángattam Lolot táncolni...szóval bármelyik percben,bárhol elaludhatok,ne lepődj meg!!!-mondtam neki az ajtónak támaszkodva-Írtam smst,nem kaptad meg?Reggel 7re itt vagyok...Ennyit írtam este!

-Mivan?Pofon vágott?Mégis miért?Mikor?Tudod a telóm tropa,úgyhogy nem kaptam meg...-úgy nézett rám,mint valami hülyére!

-Tényleg!!!Ja,de visszakapta!Majd elmesélem...

-Na nem,most fogod!Még egy óráig vagyok itt kb,addig csak eltudod mondani!

-Ó,ne már!-még mindig az ajtónak támaszkodva álltam,majdnem kiestem,amikor kinyitották.

-Ohh,szia,ne haragudj!-mosolygott rám Miguel és folytatta is-Nem akartál szólni,hogy mi történt?-nézett szúrósan Mirire-Hívtalak,de semmi válasz!Aztán szerencsére Sergio felhívott nemrég!

-Na én iszom egy cappucinót!-hátráltam kifelé,bezártam az ajtót,de persze itt is nekimentem valakinek...

-Szia René!De rég láttalak!-ugrottam a nyakába

-Szia kislány!-szorított meg ő is-Hol van Mirian?

-Itt!-mutattam a hátam mögé-De most ment be Migu!Egy picit hagyjuk őket!Addig nem akarsz inni egy kávét?

-De,menjünk,úgy látom rád férne!-mosolygott

-Hát ezt jól látod!-mosolyogtam vissza-Sergio?Itt van vagy otthon maradt?-kérdeztem közömbösre váltva

-Mi van már megint?Nem bírtok ki egy napot anélkül,hogy összevesznétek?

-Ezek szerint,nem...-húztam meg a vállam-De hol van?Hogy van?-kérdeztem lehajtott fejjel

-Megkérdezheted tőle is...itt jön!

-Ohh,nem,én ma vele nem beszélek!Az biztos!

-Ne csináld már!Legyen már eszed!Legalább neked, ha már neki nincs!

-Ez igaz!Nem vagyok egy hülye csaj,de ma akkor sem akarok vele beszélni!-Sergio elég flegma fejjel jött felénk,így már biztos voltam benne,hogy nem fogok beszélni vele...Csak odaköszönt és ment is fel,de az köszönés is,csak Renének...
René csak pislogott,hogy mi lehet a gond,ezek szerint nem tudott semmit,aztán egy órán keresztül meséltem neki  a történteket,nem nagyon fűzött hozzá semmit,csak hagyta,hogy elmondjam a dolgokat.Elég jó volt végre egy értelmes emberrel,értelmesen beszélgetni...vagyis egy értelmes ember arcát látni,amikor beszélek...Igazából nem nagyon értettem,hogy miért haragszik rám Sergio,mert én úgy éreztem nem tettem ellene semmit,csak az igazságot mondtam el neki...

-René!!!Ha nem haragszol én hazamegyek,ti úgyis itt vagytok,Mirita így nincs egyedül!Oké?

-Persze menj nyugodtan!De van aki elvigyen?

-Hívok egy taxit,nyugi!Na szia!Puszilom Mirit és üzenem,hogy majd felhívom!-egy puszi és egy ölelés és mentem is.Beültem egy taxiba és alig vártam,hogy hazaérjek,csak aludni,aludni és aludni akartam...
A házban még mindig csak Lolo volt.elterülve tvzett a nappaliban.

-Na végre!Hol voltál?A telefonod?Hívtalak,anya is,abuela is!!!

-Miriannál voltam!Miért kerestél?-néztem rá értetlenül

-Csak nem tudtam hol vagy!És reméltem,hogy nem slisszantál ki még részegen...Amúgyis,hogy bírtál felkelni???

-Felbírtam,ennyi!Te figyelj már anyáék hol vannak?-néztem körbe az üres házban

-Tudtam,hogy elfelejtetted!Szita agyad van!Apa cégének volt valami vacsora tegnap este,egy hotelben és ott maradtak lazítani és csak kedden jönnek haza!

-Mi van?Madridban vannak és szállodára költenek?Jó hülyeség...

-Este kb. 25x megkérdezted,de nem csodálkozom,hogy nem emlékszel,annyi pia után!Nagyon gáz volt amit csináltál!Ennyit senki nem iszik...

-Neked meg nem volt eszed,hogy kivedd a kezemből a piát?Meg egyáltalán,miért mentünk el?Miért nem mondtál nemet?

-Szerinted én hülye vagyok?Nem akartam meghalni...-vihogott-Így is alig bírtalak hazahozni!!!
Mire emlékszel???

-Mindenre!Taxi,pia,tánc,pia...Asszem ennyi!Miért?Ennyi volt,nem?Vagy volt más is?
-Az nem kifejezés...

-Mit csináltam???-kérdeztem ledöbbenve,leültem a kanapéra és az arcomat a kezeimbe temetve hallgattam.
Fogalmam sem volt mi lehetett az este,ami olyan hatalmas dolog...

-Először is:amikor odamentünk,minden tök jó volt,csak sokszor jártál a pultnál...aztán,megjelent valami,volt osztálytársad,akivel olyan simulós táncot kentetek,hogy,még én is zavarba jöttem...majdnem megcsókolt,ami neked tetszett,úgy rángattalak el!Aztán,ez nem volt elég...felhívtad Ramost!!!Többször is...

-És?Basszus erre egyáltalán nem emlékszem!-húztam el a számat,és éreztem,hogy durva lesz hallani,azt amit én mondtam Sergionak...

-Tudod!A részeg ember az őszinte,ezt szoktál mondani!De te olyan szinten voltál,amikor összevissza beszéltél!!!

-Lorenzo!Kérlek a lényegre...