Sergio!(L)

<3<3<3Boldog-boldog-boldog szülinapot az én legkedvencebb kedvenc focistámnak!<3<3<3                           

                             Remélem megünnepli rendesen!:D Sergio Ramos(25)! :D

Kedvencek 5.

 

A legjobb ruhákat,cipöket és kiegészítöket mind Elie Saab csinálja...Nekem legalábbis a kedvenc designerem!

Szerintem csekkoljátok!

Ami eddig engem a legjobban megfogott töle az a Beyoncé ruhája a Grammyn(azt hiszem,hogy Gramyn:D),de az összes ruhája elképesztöen jó...

11.rész

-Te honnan tudod,hogy nem ülök?Na mindegy!Ne húzd az agyam Ramos,hanem mondjad!-pirítottam rá

-Na szóval,amint tudod Mirian és René elmentek reggel Sevillába,én nem tudtam,mert holnap meccsem van!De ök kimentek a Sevilla-Getafe meccsre!

-De jóóó nekik!-szóltam közbe-én meg nem is látom!

-Figyelj rám és ne szólj közbe!Szóval René kb 20 perce hívott,hogy Antonio összesett a pályán,most pedig kórházba viszik!Muszáj ott lennem,muszáj!-hadarta gyorsan és a hangja tele volt aggodalommal és félelemmel

-Ùristen!!!-kaptam a számhoz hirtelen,Carlos csak nézett rám értetlenül,hogy mégis mi baj!-Akkor indulj már!-sürgettem

-De azért hívtalak,hogy gyere velem!A te barátod is...

-Mivaaaan???Sergio,te most miröl beszélsz?-értetlenkedtem-Ennyire rossz a  helyzet?-kérdeztem már sírva

-Nem tudok semmit!De ha esetleg,történne valami,akkor megbánnád,hogy most nem jöttél!

-Persze,hogy megyek,de hallgass már el!Haza megyek pár cuccért,fél óra és indulhatunk!Gyere oda értem!-csaptam le a telefont.

Carlos rémülten állt velem szemben,nem értette,hogy mi történik,miért sírok és toporzékolok!
Szegény Fedét is nagyon megijesztettem...

-Carlos,Carlos!!!Haza kell vinned!El kell mennem Sevillába!Egy barátom...-mély levegöt vettem mielött folytattam volna- ma rosszul lett meccs közben és most kórházban van és nincs jól!

-Gyere menjünk!-fogta meg a kezem-Fede,gyere megyünk!-tudta,hogy most nincs itt helye a féltékenykedésnek...

5perc alatt otthon voltunk!
Elköszöntem Carloséktól aztán felszaladtam a szobámba!Gyorsan bepakoltam pár cuccot,aztán leszaladtam a nappaliba és gyorsan elmondtam anyáéknak,hogy mi történt...mindenki kiakadt!

Egy ilyen hír mindig sokkoló,még akkor is az ha egy ismeretlennel történik,de most...
Egy fiatal,tehetséges,élsportoló a meccs közepén összeesik!Ez hihetetlen!

Ott toporzékoltam a kapu elött vagy tíz percig,nem bírtam leülni,nem bírtam semmit sem csinálni,legszívesebben csak ordítottam volna!
Végre megjött Sergio,bedobtam a cuccom a csomagtartóba és gyorsan bepattantam mellé!
Nem nagyon láttam ilyen lestrapáltnak addig.
Csak attól,hogy ránéztem sírnom kellett,amikor összeért a tekintetünk láttam,hogy neki sem sok hiányzik a síráshoz,de sokkal erösebb volt,mint én...Elindultunk...

-Sergio!Ez most mi?Nem bírom felfogni!Mi az,hogy összeesik a  pályán?Miért kell nekünk sportorvoshoz járni állandóan?Mi a francért?Miért van ez?-ordibáltam vele,de persze nem rá haragudtam,hanem a tehetetlen dühvel nem tudtam mit kezdeni,azzal ami tobolt bennem!

-Ezt én sem tudom...-mondta szinte suttogva

-Nem hívott azóta René?Nem tudja,hogy mégis mi van?Mennyire komoly?Antonio erös,nem lesz semmi komoly!-nyugtattam magam

-Igen,erös,nagyon erös,nem lesz gond-mondta ö is-De René nem hívott azóta!

-Egyébként az edzöd elengedett?-tereltem gyorsan a témát

-Igen,nagyon megértö volt...

Az út végtelennek tünt,végig nosztalgiáztuk,egyszer dühöngtünk,hogy ilyen nem történhet,egyszer röhögtünk a sztorikon...
Amikor megérkeztünk nem tudtunk bemenni Antoniohoz,mivel már elmúlt éjfél is,aztán kiderült,hogy az intenzíven van...
Sok csapattársuk ott volt,Antonio barátnöje(Vicky) és családja,René és Miri is.

Miri kisírt szemekkel jött oda hozzám és ölelt meg,innen tudtam,hogy nagyon komoly a helyzet...
de amikor megláttam,hogy Sergio sír(!) és ráborul Jesusra akkor már én is elkezdtem,próbáltam nem feltünö lenni!

René is odajött hozzám,én pedig kérleltem,hogy mondja már el,hogy mégis mi a fene van...

-Elájult a meccsen,elvesztette az eszméletét,de aztán magához tért és a saját lábán lement a pályáról,bement az öltözöbe az orvosokkal,ott megint rosszul lett és újra kellett éleszteni!

-Micsoda?-fakadtam sírva,amikor meghallottam,hogy újra kellett éleszteni.René nagyon eröteljesen rámnézett,hogy szedjem össze magam,mert a bömbölésem senkin nem segít!

-Oké,értem,összeszedem magam!-mondtam neki és letöröltem a könnyeimet

-Igen,erre gondoltam-szorított magához,ö mindig tudja,hogy milyen helyzetben,hogyan kell viselkedni-De a legrosszabbat még nem tudod!-mondta szomorúan,de még most sem engedett el-lélegeztetö gépen van!-mondta szomorúan és jól tette,hogy nem engedett el,mert majdnem elájultam a hír hallatán.

-Miriii,gyere ki velem a mosdóba!Gyorsan!!!ragadtam meg a karját-hányingerem lett,rosszul voltam,bömböltem
A mosdóban összeszedtem magam vagyis megpróbáltam nem jobban kiakadni,mély levegöt vettem,megmosakodtam,beszéltünk egy picit Mirivel aztán visszamentünk a többiekhez!

Másnap délutánig a kórházban voltunk,alig bírtuk összekaparni egymást,föleg Vickyt,de hazavittük,hogy aludjon egy kicsit,egyen valamit és egy picit nyugodjon meg!Sergioék hazamentek én pedig a nagyszüleimhez...Másnap a kórházban voltunk,estére viszont hazamentünk,most ott aludtam Sergioéknál,egyikünk sem tudott elaludni,nagyon kivoltunk...Le sem feküdtünk aludni,már nagyon korán bementünk Antoniohoz,az orvosok semmi bíztató dolgot nem mondtak,söt csak rossz híreket kaptunk...

Aztán amitöl a legjobban féltem,féltünk,bekövetkezett Antonio elment!22 évesen elment,itt hagyott minket...Képtelen vagyok felfogni!

Nem hittük el,ez lehetetlen ez nem történhet meg!Nem!Nem!Lehetetlen!Ilyen nincs!

Amikor körbe néztem és láttam a sok síró embert,Sergiot ahogy engem keres könnyes szemmel,aztán amikor meglátott odajött megölelt és együtt sírtunk tovább.

-Antonio 22 éves ,2 hónap múlva születik meg a kisfia...-zokogtam,arcomat Sergio mellkasába temetve-Èn ezt nem bírom ki!-kapkodtam a levegöt-Ennyi egy élet?-hitetlenkedtem,de már nagyon nehezen tudtam kimondani a szavakat

-Nyugodjunk meg egy kicsit-sóhajtott mélyeket ö is-Nem tehetünk semmit...

Amikor ránéztem Vickyre,kipukkant a buborék,amiben addig éltem én tudatlan...összetört a kis világom!Nem tudtam,hogy tehetek-e érte valamit?Vagy egyáltalán kérdezzek-e valamit!
Csak odamentem hozzá és szorosan megöleltem,ö pedig rámnézett és annyit mondott,hogy:

-Nincs többé!Nincs!Sabina,nincs többé Antonio....-erre nem tudtam mit mondani ´csak öleltem tovább szorosan...

Miután elengedtük egymást,Ramosékkal biztosítottuk a támogatásunkról,részvétet nyílvánítottunk és eljöttünk!
Sergio és Miri erösködtek,hogy menjek velük,de én egyedül akartam lenni,egyedül úgy sírok ahogy akarok,annyit amennyi jól esik...

Annyi dolog járt a fejemben,annyi emlék kavargott bennem,sírtam,gondolkodtam és bömböltem!Ès két kérdés visszhangzott a fejemben:Antonio,hogy tehetted ezt?Hogy hagyhattál itt mindent?
Aztán emiatt sírtam,hogy hogy lehetek ennyire önzö?Teljesen összetörtem...Csak sírtam,sírtam és sírtam!

A temetésig ott maradtunk Sevillában,Mirivel felhívtuk Pocot,aki nagyon megértö volt és elengedett minket,mondjuk akkor az sem érdekelt volna ha nem enged...

A temetés életem legmegrázóbb élménye volt...még így is,hogy,alig emlékszem rá,mert egész végig a földet pásztáztam és úgy éreztem magam,mintha nem is ott lennék...Mintha az egészet kivülröl figyelném!

A történtek után még közelebb kerültünk egymáshoz Mirivel és Sergioval is!
Vissza utaztunk Madridba,és vissza kellett rázódnunk a normális kerékvágásba...




Remélem senkit nem bántok meg ezzel a résszel,de nekem szükségem volt rá,hogy írjak róla...hogy emlékezzek!:(:)


†Antonio Puerta

10.rész

Ahogy megláttam a doboz tartalmát,csak dörmögtem az orrom alatt annyira meglepödtem!

-Ez egy hülye,nemnormális,agyament,de egy hihehetelenül édes agyament!-mosolyogtam,mint aki az angyalát látja éppen

-Na mégis mi van benne?kérdezte anya türelmetlenül a hátam mögött ágaskodva

-Ööö,tudod az úgy volt,hogy Miriannal megyek vásárolni,de ö már megvette a ruháját...Sergio is akart venni magának valamit ezért vele mentem!Az egyik boltban felpróbáltam ezt a ruhát,de  túl drága volt,na mindegy ne nézd meg az árát,mert elájulsz...Sergionak nagyon tetszett,most meg itt van-magyarázkodtama dobozra mutogatva

-De rendes az a fiú!-mondta anya mosolyogva, mindig is nagyon szerette!Sergio elég nyaller volt,na jó nem nyaller,hanem szinte mindenkivel hamar szótértett,ez pedig nagyon szimpatikussá tette

-Jól van nem kell olvadozni!

-Èn,dehogyis-vihogott,mint egy kis tini

-Jól van anya,én megyek és felhívom!Nem fogadhatom el!Vaaagy szerinted?

-Szerintem igen!-jelentette ki határozottan-ha megvette neked és elküldte és ennyit fáradozott,ennyivel tartozol neki

-Mi van?na mindegy!Tényleg felhívom!

Gyorsan feltrappoltam a szobába, a dobozzal a kezemben!Hívtam Sergiot,de nem vette fel,engem nem fogsz kikerülni teeee és már tárcsáztam is Mirit!

-Szia Gita?Mizu?

-Szia Miri!A tesód ott van?-tértem gyorsan a lényegre

-Aha,itt!Adjam?-hallottam a hangjáról,hogy valami roppant vicces dolog következik...

-Szia Sabina!!!De rég láttalak!-hallottam meg René hangját a vonal másik végén

-Jaj,mennyire viccesek ezek a Ramosék!René,légyszi add oda Sergionak,beszélnem kell vele,de nem veszi fel!Ja,amúgy szia!

-Nincs itt,randija van!-mondta közömbösen,bennem pedig megállt az ütö

-Ööö,oké!-erre most mit mondjak?Gondoltam,hogy lesz valakije,de,hogy ilyen hamar?Olyan önzö vagyok tényleg azt hittem,hogy rám fog várni?Miért is tenné?Èn mondtam,hogy ne tegye...

-Csak szivattalak,nincs is randija!De még a telefonon keresztül is éreztem,hogy megszeppentél!Valamiröl esetleg nem tudok?-idegesített tovább

-Renéééé add ide!Te lökött vagy!-hallottam ahogy küzdenek a telefonért

-Sziasztok,én ezt nem hallgatom tovább-mondtam még röhögve,de szerintem nem hallották és letettem

Azon gondolkodtam,hogy ha még ezen is fennakadok,hogy randija van,mi lesz ha lesz egy barátnöje,megfogok örülni...

Miri még hívott,de azért sem vettem fel,én meg hívtam Sergiot,de ö sem!Ezért írtam neki egy sms-t.

"Sergio!Annyira köszönöm!De tényleg!Nem kellett volna!De ez az álomruhám!Nagyon szépen köszönöm!pusziii"    -kb. két perc múlva jött a válasz

"Attól féltem,hogy nem fogadod el!De örülök,hogy örülsz!Nagyon-nagyon szívesen!puszi"

Már nem válaszoltam neki,nem akartam hajnalig smsezni,hamar elnyomott az álom,elég késö volt amikor felébredtem,majdnem elkéstem a fodrásztól...
A hajam hullámos volt a sminkem pedig passzolt a ruhához,nem volt túl erös,azt nem szeretem...
 Haza mentem,gyorsan és óvatosan lezuhanyoztam,aztán felvettem a ruhát.Amikor hallottam,hogy Carl már a nappaliban van gyorsan felkaptam a táskámat és mentem is.

-Gitana,gyönyörü vagy!-mondta amikor meglátott

-Köszönöm-mondtam pirulva.Soha nem tudtam mit kezdeni a bókokkal-Te is nagyon jól nézel ki!-mosolyogtam rá

-Mehetünk?-kérdezte

-Igen,igen!-és már az ajtóban is voltam

A kocsiban Carlos rendkivül furán viselkedett,meg sem szólalt és frusztrált volt!Nem tudtam,hogy mi lehet a baja,de már nagyon ideges voltam!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a terem irányába,de mielött beértünk volna Carlos megállt velem szemben.Komoly volt az arca,de a szemei mégis csillogtak...Felnéztem rá és alig vártam,hogy kibökje a dolgot amitöl ilyen furcsa!

-Tudom,hogy nem túl régen vagyunk együtt,hogy elkell mondanom valamit-itt elhallgatott

-Carlos!Mondd már,hogy mit akarsz!-sürgettem,görcsbe rándult a gyomrom,ha valaki játszadozott az idegeimmel vagy ha azt mondta,hogy "beszélnünk kell!"Most Carlos is ezt csinálta!

-Szóval..- kezdett bele ismét,de újra elhallgatott

-Jól van Carlos!HA szakítani akarsz,akkor most mondd meg,és ne szórakozz velem!-dörrentem rá könnybe lábadt szemmel

-Miiii?Mi?Dehogyis!Èppen az ellenkezöje,vagy valami olyasmi!Nekem elég volt ennyi idö ahhoz,hogy kimondjam:Szeretlek!-mosolyodott el és adott egy puszit

-ÀÀÀ,ezért voltál ennyire feszült?Meg akarsz ölni?-kérdeztem megkönnyebbülve

-Hát,tudod az ember nem mondogatja ezt mindennap!

-Èn is szeretlek!Ès te már mondtad,csak nem emlékszel!!!-hecceltem

-Mikor?-nézett értetlenkedve

-Az utolsó este...De mindegy,nem fontos!Menjünk be!

Egy hatalmas terem volt tele emberekkel,gyönyörü díszítéssel és a zene is jó volt!Nagyon jól éreztem magam,de tanúja voltam,ahogy Pablo és Miri összebalhéznak...újra!
Miri sírva tört át a tömegen és kiszaladt az egyik teraszra,utána mentem...

-Maki!Mi a baj?Vagyis tudom,láttam!De mi az ok?

-Látod ezt a ruhát?-kérdezte és megforgatta a szemét

-Igen,mi a baj vele?Szerintem nagyon jó!

-Az lehet,de ennél sokkal,de sokkal jobbat vettem!Azt hittem Pablo leteper amikor meglát benne...de nem ö,ehelyett balhézott és addig nem indultunk el,amíg át nem öltöztem!Most pedig hozzám szólt Juan,tudod a két fejjel alacsonyabb Juan és ö megfenyegette-Az Ö-t mindig megnyomta,ettöl legszivesebben nevettem volna,de nem volt alkalmas a pillanat-Ja és miatta összevesztem otthon Sergioval is és ö meg Sergio is!Szóval ez egy nagyon jó este!-úgy kifakadt,hogy csak lestem

-Figyelj Miri!èn nem akarlak befolyásolni,de az a véleményem,hogy ennek semmi értelme nincs köztetek...-mondtam neki öszintén

-Tudom ezért szakítottam vele!-a hangjában mély szomorúságot éreztem-Sergio otthon szóról-szóra ezt mondta!Csak nem voltam téma a vásárlás közben?-kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Dehogy voltál,Mrs Ènvagyokavilágközepe!:DSzakítottál vele?-vágtam be a "szomorú" fejet-Bocs,de nem tudom leplezni ezt mérhetetlen örömöt,amit most érzek!Rossz volt igy látni,csak örlödtél!Nem voltál önmagad!Lemondtál egy csomó dologról amit szeretsz...Jobb pasit érdemelsz,aki mellett az lehetsz aki vagy!

-Na jól van!Nem akarok most erröl beszélni!

-Persze,megértem!

Közben Sergio jött ki az ajtón,aggódó tekintettel...

-Mirita,hallottam,hogy megint hülye volt a seggfej barátod!-tört ki belöle az állat

-Sergio!-szóltam rá eröteljesen

-Jól van bocs!De csinos vagy!-kacsintott rám

-Te meg nem normális!

-Nem kell izgulnod,szakítottam vele!-modta Miri és megölelte a tesóját

-Jaj,de jó!Tök más voltál mellette!Már bocs,hogy így örülök,de basszus ma is átvetted a ruhádat!Nem hozzád való...neked jobb kell!

Huuuu,mintha magamat hallottam volna,ez tényleg durva,de ez csak annyit bizonyít,hogy mindenkinek egyértelmü volt a helyzet!

Miriböl kitört a nevetés...

-Ez aztán a hangulat változás-értetlenkedett Sergio

-Veletek mi van???-nézett Miri egyszer Sergiora,egyszer rám-Ennyire egy a véleményetek?

-Ezek szerint!Na de én bemegyek!Majd holnap hívalak Husi!

-Oké!-válaszoltak egyszerre

-Mirihez szóltam te ész!-vihogtam

-De,remélem,emlékszel,hogy én holnap megyek Sevillába!-emlékeztett Miri

-Ott is van telefon és a mobilod is müködik,ha jól rémlik!Na majd hívlak!Vigyázz magadra!-öleltem meg és adtam neki egy puszit

-Mi van köztetek?

-Még semmi...-hallottam,hogy elkezdik a  témát,de nem vettem róla tudomást,szerintem jobb így nekem...

-Szia Drágám!-ölelt meg Carlos

-Szia!-néztem fel rá mosolyogva-Nem akarsz hazamenni?

-De nagyon!-csókolt meg szenvedélyesen

Elköszöntünk sorban mindenkitöl,aztán mentünk Carlosékhoz,ott aludtunk!
Szeretjük egymást...kimondtuk!

Egész másnap Carloséknál voltunk,úgy terveztük,hogy tartunk egy Star Wars maratont,egyszerüen imádom...
Csatlakozott hozzánk Carl unokaöccse Federico,6éves volt és a nyár utolsó két hetét Carléknél töltötte.Federico,édes,barna hajú,hatalmas barna szemü és extra hosszú szempillájú kisfiú!Egyszerüen tökéletes!
Szóval egésznap elvoltunk így hármasban a filmekkel!
Megbeszéltük,hogy aznap is ott alszok.Szóltam anyának,aki belement,mondván,használjuk ki a  nyár utolsó napjait,mert évközben nagyon nehéz lesz találkoznunk!

Este felé,nagyon megéheztem és mekis kajára fájt a fogam...de nem akartam,hogy csak miattam menjünk!

-Fede!Nem vagy éhes?-kérdeztem sunyin,amikor Carl kiment a szobából

-De nagyon!-mondta aranyosan és közben simogatta a pociját

-Nem szeretnél enni egy hatalmas sajtburgert?Inni colát?Ès fagyit enni?-nem túl nehéz kísértésbe vinni egy gyereket,kimondod,hogy fagyi és már a kocsiban is van

-Mikor megyünk?-kérdezte türelmetlenül

-Na ez a beszéd!-simogattam meg a fejét

-Carlos!!!-kiáltottam,mert lent volt a konyhában-Fede éhes és sajtburgert akar!

-Aha jó!-kiabált vissza-Szóval szeretnél enni egy BigMacet!Ugye?-vigyorgott

-Hihihiiihii,igen!-vihogtam amikor Fedével leértünk a lépcsön

-Na menjünk-csókolt meg

-Mintha téged vonszolni kellene...-ráztam a fejem mosolyogva

Amikor odaértünk megrendeltük a kaját,leültünk egy asztalhoz aztán gyorsan betermeltem a kaját,mekis  kaját egyszerüen nem lehet lassan enni...

Mielött haza mentünk,még megálltunk egy játszótérnél,nem nagyon akartam,mert már megy a Sevilla meccs,és nézni szeretném,de Fede felpörgött a sok cukortól ezért jobbnak láttuk,ha egy kicsit lefárasztjuk...

Sergio 2x hívott,amig  a mekiben voltunk,de nem vettem fel,nem akartam ma veszekedni senkivel,ebböl meg úgyis csak az lenne...De amikor újra hívott felvettem,biztos voltam benne,hogy nagyon fontos ha ilyen sokszor keres!

-Szia,mondd gyorsan!-vettem fel

-Gita! -Istenem megint így hív,mit akarhat?futott végig az agyamon-,ez nagyon durva!Készülj fel!Tényleg rossz hír,ülj le...Kérlek...

Bevezetés

Még éppen idejében hozom a bevezetést,de magamban is le kellett tisztáznom néhány dolgot,többé-kevésbé sikerült is!Egy icipicit sablonos lett...:D:D:D



Andalúzia napfényes,gyönyörü városában Sevillában nöttem fel.A családommal éldegéltük a hétköznapi szürke kis életünket,aztán beütött a krach amikor apa bejelentette,hogy új munkája van,azt sem tudtam mi lett a régivel,miért kell új és miért pont Madridban?Csak egy érvem volt Mardid mellett, a Real,de tényleg ennyi!5 óra vagy még több is kocsival...Nagyszerü!
A gimi elsö évében hagyjam ott  a csapatomat,a barátaimat,barátnöimet,a focicsapatot...
A tesómmal még a tesírást is bevetettük,hátha meghatunk valakit és nem megyünk sehova,de nem volt túl nagy beleszólásunk a dologba,még azt is kitaláltam,hogy maradoka nagyszüleimmel,de apának és anyának semmi nem volt jó!

Féltem,hogy nem tudok beilleszkedni az új suliba és csapatba,hogy elveszítem a régi barátaimat...
De mindennek az ellenkezöje történt,gyorsan és simán sikerült beilleszkedni,sokat segítettek az új csapattársaim Monsi,Pilar és Manu!
A nyarakat és a hosszabb szüneteket pedig Sevillában töltöttem a "nagyszüleimnél",ez általában abból állt,hogy Mirianéknál voltam állandóan,ott aludtam,ott voltam egésznap...
Folyamatosan a tesóival az ö barátaikkal és a mi barátnöinkkel voltunk,hatalmas bulik voltak!
Minden megoldódott!

Miri a költözésünk utáni második nyáron,nagyon furán viselkedett olyan izgatott volt,hogy ne hagyhattam szó nélkül...

-Figyelj már Miri!Te miért vagy így besózva???-kérdeztem már  én is izgatottan

-Jaj Gita!Jaj!Jaj!-nyöszörögte

-Mivan?MI?MI?Miii?-utánoztam

-Nem fogod elhinni!Ülj le!

-Vagy elmondod most vagy megzakkanok!Kezdek türelmetlen lenni!-förmedtem rá

-Szóval...Sergiot megkereste a Real!

-Milyen Real?Na neeee!A galaktikus Real?A kedvenc csapatom Real???Mi vaaaan?-visítottam fel

-Aha-bólogatott böszen

-Akkor...-kedztem volna bele-de Sergio beleszólt,vagyis inkább bentröl kiabált

-Mirian!Mondtam,hogy én akarom elmondani!

-Akkor,most Madridba költözöl?-szaladtam oda hozzá és a nyakába ugrottam

-Igen azt!-mosolygott-De nem csak én!-bökött  a fejével Miri irányába,nekem kikerekedtek a szemeim

-Te is?-szaladtam vissza hozzá visítva-Ezt nem hiszem el!Ez annyira kib  jó!!!!

-Megyek én is!-lépett oda René

-ÀÀÀÀ,ez isteni lesz!!!-nem bírtam elhinni

-A Real Madridban fogok játszani!-hüledezett Sergio-A Realban!-sóhajtott hatalmasat

Ramosék Madridba jöttek!
Miriannak nem kellett túl sokat segítenem a beilleszkedésben,megoldotta egyedül is!Sergionak jól ment  a játék,René pedig nagyon jól egyengette az útját!
Egy suliba jártunk most is,de Sergio itt is magántanuló volt,de beválallta,hogy ha tud játszik a sulicsapatban is!
Aztán egyszer közös edzötáborban kötöttünk ki!

Kedvencek 4.

A négyes szám egyértelmüen Sergiohoz és az elödjéhez Fernando Hierrohoz köt,de ez túl egyértelmü lenne,ha most Sergiot hoznám a negyedik részben...
Helyette, itt vannak a kedvenc énekesnöim:Beyoncé,Shakira,Rihanna és Lady Gaga!Mind a négyen nagyon jók,és amit  a színpadon csinálnak,az valami...Gaga mondjuk elég örült!:D De Shakira és a tánc...
Nem tudtam választani,annyi kedvencem van tölük!De azért hoztam párat!
 Ìme:


                                                                        

Beyoncé-Dangerously in Love

Shakira-Waka,waka

(ehhez szerintem nem kell füznöm semmit,még most is kiráz a hideg,annyira jó volt ez a VB:))

Rihanna-What's My Name

Lady Gaga - Born This Way

9.rész

Remélem,tetszik a történet(legalább egy picit),csak annyit tennék még hozzá,hogy: a sztori 2007 nyarán kezdödik!
Az esküvö amiröl az elsö részben irok az pedig 2011-benvan vagyis a jelenben!Szóval a jelenben kezdödik,de visszamegyek a múltba...Na remélem értitek!:D:D:D( De Sergio 2007ben már madridista  volt,szóval nem lehetne egy sulicsapatban,de mivel ez egy kitalált,álomvilág,itt bármi megtörténhet...):D



Carlos csak úgy elment mellettem,én fordultam meg és megrántottam a karját.

-Tudod,hogy ez semmire sem jó!Jobb lenne ha nem csinálnád ezt,mint egy kispicsa...-mondtam neki idegesen-kicsit meglepödött,de ez legalább hatásos volt...
-Tényleg nem jó semmire,de...hol voltál egész este?-szegezte nekem a kérdést

-Ne haragudj Carlitos!-rebegtettem a pilláimat-Sergioval beszéltünk,beszélnünk kellett!Nem tudtam szólni,mert délután sziesztáztál és nem akartalak felkelteni,amikor visszajöttem akkor meg már aludtál,öntudatlanul!:D-ezt még hozzá kellett tennem,hátha ezért is kapok!-Tényleg sajnálom!-mondtam neki öszintén!

-Szóval,te egész este azzal az IQ harcossal voltál?Ha jól számolom akkor több,mint 6 órát,igen mert én tudok számolni...-mondta fölényes beképzeltséggel és nem kevés gúnnyal a hangjában

-Na Carlos azért ezt nem kellett volna!-tökre ledöbbentett,hogy lehet ekkora paraszt?-ès nem féltékenykedj nem szeretem ha kalitkába zárnak,ö a barátom és az is marad,ha nem tetszik akkor ennyi volt-akadtam ki teljesen!-Nem kell többet beleképzelni,mint ami benne van!-folytattam!-Hazudok neki...megcsaltam...kiosztom...és még én vagyok felháborodva!Ez szép!

-Akkor is furcsa,hogy ennyi idöt töltessz vele,és nem vagyok süket hallom,hogy miket mond neked!Ès kimondom,mert ki kell mondanom,te vagy nekem a legfontosabb és félek,hogy elveszítelek.Tudom,hogy ez túl gyors,de nem tehetek ellene,tényleg így érzem!-mondta komolyan és figyelte a reakciómat

-Carl,öszintén szólva tényleg gyors...-egy kis hatás szünet a dráma kedvéért-De én is így vagyok veled!-folytattam-Te vagy a legfontosabb!-mosolyodtam el
Carlos megcsókolt,közben pedig már elkezdtek szállingózni az emberek lefelé,az edzök is!

Sosem voltam az a nyilvános helyen nyalifalizós típus,ezért könnyen zavarba jöttem,Carl persze élvezte a dolgot!

-Jó reggelt fiatalok!Látom ott fejezzük be ahol elkezdtük!Remélem így is folytatjuk!-mosolygott Poco

-Nagyon úgy tünik Poco!-mondta Carlos-De menjünk is reggelizni!

-Ha már itt tartunk,készen van a reggeli?-kérdezte az edzö

-Basszus,ezt én teljesen elfelejtettem-sikkantott fel Carl és rámnézett aggódó tekintettel

-Nyugi megcsináltunk mindent!-kacsinottam rá

-Oké,akkor megyek is-és az edzö el is tünt,nem azt mondom,hogy éhenkórász volt,de valami hasonló:D

-Ki az akivel megcsináltad?-nagyszerü alig hagytuk abba a veszekedést,máris kezdödik elöröl

-Mirian és Sergio-megkellett mondanom,hogy Sergio is ott volt,mert ha nem mondom tuti egyböl kiderül...-de el se kezd mégegyszer!!!Jaa és a barátaimat ne,merd mégegyszer lehülyézni...Èn sem mondok semmit a barátaidra!-okítottam felemelt hangon-ès menjünk enni,mert utána indulás haza!!!

-Egymás barátai tabu téma!Megfelel?

-Igen így jó lesz!

Megreggeliztünk,még sétáltunk a városban,nagyon nem tetszett ahogy Sergio és Carl méregetik egymást,de ez van...A séta vége az állomás volt,végre haza megyünk!Vége ennek a nagyon durva két hétnek!

Otthon a dolgok olajozottan mentek!Folytatódott az edzés,a csapatunk tök jó volt.Carlossal szinte mindennap találkoztunk,egymásnál aludtunk kimentünk egymás edzömeccseire,elvoltunk!Imádtam ahogy rámnéz,az az érzés,hogy fontos vagyok valakinek,hogy ennyire fontos!Boldog voltam...
Még Sergioval is tudtunk találkozni néha,föleg mikor átmentem Mirihez!

-Szia Gitana!De rég láttalak!-mondta Sergio,amikor félmeztelenül kinyitotta az ajtót

-Szia Sergio!Légyszi nem tudnál felöltözni?-fülig pirultam,annyira zavarba hozott,hogy csak nézelödtem körbe-körbe,csakhogy rá ne kelljen-és amúgyis 3napja találkoztunk!

-Igen,de hiányoztál!-mosolygott

-Na jó egy picit te is nekem!kacsintottam rá-Mirian?A szobájában??-tereltem gyorsan a témát

-A medencében úszkál!Nem is mondta,hogy jössz!

-Pedig megbeszéltük,hogy ma megyünk ruhát venni az évnyitó bálra!

-ÙÙÙ,tényleg a bál!Nincs semmi amit felvehetnék!

-Sergio,ne viccelj már,akkor a gardróbod mint a szobám!Hogy lehetsz ennyire hiú?Néha olyan vagy mintha egy barátnömmel beszélnék!-vihogtam

-Csak mindig a legjobb formámat akarom hozni,hogy valaki felfigyeljen rám!-húzgálta a szemöldökét

-Sergio,légysziiiii!

-Jól van abbahagyom!De csak mondom,hogy Miri már megvette a ruháját tegnap!Legalábbis René azt mondta nekem,hogy tegnap 2órát ült az egyik üzletben ahol Miri megvette a szerinte "álomruháját"!-mutogatott hevesen

-NA jól van kimegyek hozzá!-mondtam és kiszaladtam a medencéhez,ahol Miri nyugodtan evickélt,meglátott és a szájához kapott-Mirian Ramos!Te elmentél nélkülem vásárolni?Köszi szépen!-mondtam neki megjátszva a haragomat

-Neeeee,teljesen elfelejtettem!Tudod shoppingkóma...Ne haragudj! De René azt mondta,hogy megkapom ajándékba,és ha látnád,hogy mennyire szép!

-Tudod,hogy nem tudok rád haragudni meg nincs is miért!Megmutatod?És eljössz velem?Vagy menjek egyededül?-bigyesztettem le az alsó ajkamat

Mirian nagyon furcsán nézett a hátam mögé,oda néztem és Sergio akart valamit elmutogatni jelbeszéddel Mirinek,de ezt bebukta,mert Miri nem értett semmit belöle.

-Mi van?Nem értem!-nézett rá Miri értetlenül

-Jaj olyan béna vagy,Mirian,basszus...!Szóval Gita-kezdte mézes-mázos hangon-A hugomnak megvan a ruhája,neked nincs,nekem nincs,menjünk együtt!NA jó ötlet?-vigyorgott öntelten

-Persze,nagyszerü,ha veled megyek soha de soha nem végzünk!

-Naaaa,dehogynem...-kérlelt tovább

-Oké,menjünk!-egyeztem bele,nem kellett túl sokáig gyözködnie elég csak rámnéznie a barna szemeivel és kész vagyok...-De remélem nem bánom meg!

-Azt garantálom!Elkészülök és mehetünk!

-Akkor csak órák kérdése!-füztem hozzá,de Sergio olyan gyorsan felszaladt,hogy ne hallott belöle semmit!

-Remélem nem csinálsz hülyeséget!-mondta Miri a medence szélén ülve

-Dehogyis!Miért hülyeségnek tünik?Amúgyis a te hibád!

-Nem tünik annak,ha nem érzel többet a tesóm iránt,akkor nem az,de látom,hogy nézel rá!

-Ezt most tényleg rosszul látod,semmi nincs,de ö a legjobb barátom!Azt hiszem!-nem voltam túl határozott

-Na erröl beszélek maki!Ennyi!Azzal nem könnyíted meg a dolgot,hogy vele vásárolgatsz!
Miri megint vészmadárkodik,csak ez kell nekem...De Sergio meg is jött!Ezzel vége ennek a beszélgetésnek!

-Ohh bevallom meglepödtem!-mosolyogtam Sergiora

-Ha igazán fontos egy perc is elég!

-Persze azért késtél el anya szülinapjáról is!Èn ezt nem hallgatom tovább!-vihogott a barátnöm és felment a szobájába

Mi is elindultunk Sergioval és elvitt egy nagyon elegáns üzletbe,ö ilyen helyekre jár,ismeri ezeket!Szebbnél szebb ruhák voltak,életem egyik legnagyobb shopping élménye volt!:D
De én ezt nem engedhettem meg magamnak,így csak felpróbáltam egy két ruhát,gyönyörüek voltak...Egy türkisz,maxi ruhát vettem fel és nézegettem a tükörben,annyira szép volt!

-Gyönyörü vagy benne Sab!-mondta Sergio és csillogtak a szemei

-Köszönöm!-mondtam pirulva

-Szerintem ez nagyon jó!Ez az!-mondta izgatottan,mint egy kislány

-Dehogyis,nekem erre nincs pénzem,megyek is gyorsan leveszem!-indultam a fülke felé,de megtorpantam a következö mondaton

-Megkapod a szülinapodra!

-Nem,nem,nem!-tiltakoztam határozottan

-Ha nem akarod,akkor jól van!

-Kösz a felajánlást!De nem fogadhatom el!Nagyon aranyos vagy!-mosolyogtam rá

-Oké,én megtaláltam!Mehetünk!-karolt belém és elkezdett húzni a kijárta felé

-ÖÖÖÖ,oké menjünk!Csak elöször leveszema ruhát,ha nem baj!-vihogtam

-Hopsz!Oké,segítek!

-Na fogd be!Két perc és jövök!

Egésznap mászkáltunk,de csak egy olyan"ha nincs más jó ez is" ruhát találtam,nem voltam felhötlenül boldog,de legalább volt mit felvennem

Napközben Carlos kb.100x felhívott,elöször csak úgy,hogy mit csinálok,aztán amikor elmondtam neki,hogy mit és kivel...Folyamatosan hívogatott!Ez tök fárasztó,ezt utálom!

Sergioval még beültünk kajálni is,nagyon jól elvoltunk,szívtuk egymás vérét,sokat röhögtünk,rengeteget meséltünk a barátainkról,csapattársainkról,komoly dolgokról is tudtunk beszélni,szeretek vele lenni!
Sergio a nap végén hazavitt,megköszöntem neki mindent,elköszöntem aztán bementem a házba.

Ma szerda van,holnap csütörtök és pénteken a bál...Annyira vártam,hogy muszáj volt sorra vennem,hogy mit fogok addig csinálni,mert nekem ilyenkor csak vánszorognak a percek...
Holnap este mozi a csajokkal, ez legalább jó program,pénteken fodrász és sminkes!!!Jajj,alig várom!
Lefeküdtem aludni,nagy nehezen egy óra forgolódás után sikerült elaludnom!

Másnap 10 körül felkeltem és egésznap csak elvoltam otthon,Carlossal,sem találkoztam,mert neki valami hatalmas családi buli volt,amire nem akartam még elmenni,persze ezen is összevesztünk...

Végre este lett,végre egy kis lazítás a csajokkal!Szeretem az ilyen estéket,jól kibeszéljük a világ nagy dolgait!Gyorsan eltelt az este,végülis jó társaságban repül az idö...

Amikor hazaértem,anya várt a nappaliban egy bazinagy dobozzal!

-Anya,hát ez meg mi?-kérdeztem meglepödve

-Jaj,mindjárt megöl a kiváncsiság!Neked jött,ezért nem bontottam ki!Nyisd már ki mindjárt megörülök!-szokása volt mindjárt megörülni!:D

-Vajon mi lehet ez?-simítottam végig a dobozon csak,hogy húzzam anya agyát!

-Naaaaa-szinte kiabált velem én erre nevetésben törtem ki-Nyisd ki vagy a kutyával alszol!-röhögött ö is

-Kinyitom,ne nyivákolj már!

Nagyon jó a kapcsolatom anyával,szerencsére!
Nagy hévvel neki álltam a csomag kibontásának és ami benne volt...