10.rész

Ahogy megláttam a doboz tartalmát,csak dörmögtem az orrom alatt annyira meglepödtem!

-Ez egy hülye,nemnormális,agyament,de egy hihehetelenül édes agyament!-mosolyogtam,mint aki az angyalát látja éppen

-Na mégis mi van benne?kérdezte anya türelmetlenül a hátam mögött ágaskodva

-Ööö,tudod az úgy volt,hogy Miriannal megyek vásárolni,de ö már megvette a ruháját...Sergio is akart venni magának valamit ezért vele mentem!Az egyik boltban felpróbáltam ezt a ruhát,de  túl drága volt,na mindegy ne nézd meg az árát,mert elájulsz...Sergionak nagyon tetszett,most meg itt van-magyarázkodtama dobozra mutogatva

-De rendes az a fiú!-mondta anya mosolyogva, mindig is nagyon szerette!Sergio elég nyaller volt,na jó nem nyaller,hanem szinte mindenkivel hamar szótértett,ez pedig nagyon szimpatikussá tette

-Jól van nem kell olvadozni!

-Èn,dehogyis-vihogott,mint egy kis tini

-Jól van anya,én megyek és felhívom!Nem fogadhatom el!Vaaagy szerinted?

-Szerintem igen!-jelentette ki határozottan-ha megvette neked és elküldte és ennyit fáradozott,ennyivel tartozol neki

-Mi van?na mindegy!Tényleg felhívom!

Gyorsan feltrappoltam a szobába, a dobozzal a kezemben!Hívtam Sergiot,de nem vette fel,engem nem fogsz kikerülni teeee és már tárcsáztam is Mirit!

-Szia Gita?Mizu?

-Szia Miri!A tesód ott van?-tértem gyorsan a lényegre

-Aha,itt!Adjam?-hallottam a hangjáról,hogy valami roppant vicces dolog következik...

-Szia Sabina!!!De rég láttalak!-hallottam meg René hangját a vonal másik végén

-Jaj,mennyire viccesek ezek a Ramosék!René,légyszi add oda Sergionak,beszélnem kell vele,de nem veszi fel!Ja,amúgy szia!

-Nincs itt,randija van!-mondta közömbösen,bennem pedig megállt az ütö

-Ööö,oké!-erre most mit mondjak?Gondoltam,hogy lesz valakije,de,hogy ilyen hamar?Olyan önzö vagyok tényleg azt hittem,hogy rám fog várni?Miért is tenné?Èn mondtam,hogy ne tegye...

-Csak szivattalak,nincs is randija!De még a telefonon keresztül is éreztem,hogy megszeppentél!Valamiröl esetleg nem tudok?-idegesített tovább

-Renéééé add ide!Te lökött vagy!-hallottam ahogy küzdenek a telefonért

-Sziasztok,én ezt nem hallgatom tovább-mondtam még röhögve,de szerintem nem hallották és letettem

Azon gondolkodtam,hogy ha még ezen is fennakadok,hogy randija van,mi lesz ha lesz egy barátnöje,megfogok örülni...

Miri még hívott,de azért sem vettem fel,én meg hívtam Sergiot,de ö sem!Ezért írtam neki egy sms-t.

"Sergio!Annyira köszönöm!De tényleg!Nem kellett volna!De ez az álomruhám!Nagyon szépen köszönöm!pusziii"    -kb. két perc múlva jött a válasz

"Attól féltem,hogy nem fogadod el!De örülök,hogy örülsz!Nagyon-nagyon szívesen!puszi"

Már nem válaszoltam neki,nem akartam hajnalig smsezni,hamar elnyomott az álom,elég késö volt amikor felébredtem,majdnem elkéstem a fodrásztól...
A hajam hullámos volt a sminkem pedig passzolt a ruhához,nem volt túl erös,azt nem szeretem...
 Haza mentem,gyorsan és óvatosan lezuhanyoztam,aztán felvettem a ruhát.Amikor hallottam,hogy Carl már a nappaliban van gyorsan felkaptam a táskámat és mentem is.

-Gitana,gyönyörü vagy!-mondta amikor meglátott

-Köszönöm-mondtam pirulva.Soha nem tudtam mit kezdeni a bókokkal-Te is nagyon jól nézel ki!-mosolyogtam rá

-Mehetünk?-kérdezte

-Igen,igen!-és már az ajtóban is voltam

A kocsiban Carlos rendkivül furán viselkedett,meg sem szólalt és frusztrált volt!Nem tudtam,hogy mi lehet a baja,de már nagyon ideges voltam!
Kiszálltunk a kocsiból és elindultunk a terem irányába,de mielött beértünk volna Carlos megállt velem szemben.Komoly volt az arca,de a szemei mégis csillogtak...Felnéztem rá és alig vártam,hogy kibökje a dolgot amitöl ilyen furcsa!

-Tudom,hogy nem túl régen vagyunk együtt,hogy elkell mondanom valamit-itt elhallgatott

-Carlos!Mondd már,hogy mit akarsz!-sürgettem,görcsbe rándult a gyomrom,ha valaki játszadozott az idegeimmel vagy ha azt mondta,hogy "beszélnünk kell!"Most Carlos is ezt csinálta!

-Szóval..- kezdett bele ismét,de újra elhallgatott

-Jól van Carlos!HA szakítani akarsz,akkor most mondd meg,és ne szórakozz velem!-dörrentem rá könnybe lábadt szemmel

-Miiii?Mi?Dehogyis!Èppen az ellenkezöje,vagy valami olyasmi!Nekem elég volt ennyi idö ahhoz,hogy kimondjam:Szeretlek!-mosolyodott el és adott egy puszit

-ÀÀÀ,ezért voltál ennyire feszült?Meg akarsz ölni?-kérdeztem megkönnyebbülve

-Hát,tudod az ember nem mondogatja ezt mindennap!

-Èn is szeretlek!Ès te már mondtad,csak nem emlékszel!!!-hecceltem

-Mikor?-nézett értetlenkedve

-Az utolsó este...De mindegy,nem fontos!Menjünk be!

Egy hatalmas terem volt tele emberekkel,gyönyörü díszítéssel és a zene is jó volt!Nagyon jól éreztem magam,de tanúja voltam,ahogy Pablo és Miri összebalhéznak...újra!
Miri sírva tört át a tömegen és kiszaladt az egyik teraszra,utána mentem...

-Maki!Mi a baj?Vagyis tudom,láttam!De mi az ok?

-Látod ezt a ruhát?-kérdezte és megforgatta a szemét

-Igen,mi a baj vele?Szerintem nagyon jó!

-Az lehet,de ennél sokkal,de sokkal jobbat vettem!Azt hittem Pablo leteper amikor meglát benne...de nem ö,ehelyett balhézott és addig nem indultunk el,amíg át nem öltöztem!Most pedig hozzám szólt Juan,tudod a két fejjel alacsonyabb Juan és ö megfenyegette-Az Ö-t mindig megnyomta,ettöl legszivesebben nevettem volna,de nem volt alkalmas a pillanat-Ja és miatta összevesztem otthon Sergioval is és ö meg Sergio is!Szóval ez egy nagyon jó este!-úgy kifakadt,hogy csak lestem

-Figyelj Miri!èn nem akarlak befolyásolni,de az a véleményem,hogy ennek semmi értelme nincs köztetek...-mondtam neki öszintén

-Tudom ezért szakítottam vele!-a hangjában mély szomorúságot éreztem-Sergio otthon szóról-szóra ezt mondta!Csak nem voltam téma a vásárlás közben?-kérdezte felhúzott szemöldökkel
-Dehogy voltál,Mrs Ènvagyokavilágközepe!:DSzakítottál vele?-vágtam be a "szomorú" fejet-Bocs,de nem tudom leplezni ezt mérhetetlen örömöt,amit most érzek!Rossz volt igy látni,csak örlödtél!Nem voltál önmagad!Lemondtál egy csomó dologról amit szeretsz...Jobb pasit érdemelsz,aki mellett az lehetsz aki vagy!

-Na jól van!Nem akarok most erröl beszélni!

-Persze,megértem!

Közben Sergio jött ki az ajtón,aggódó tekintettel...

-Mirita,hallottam,hogy megint hülye volt a seggfej barátod!-tört ki belöle az állat

-Sergio!-szóltam rá eröteljesen

-Jól van bocs!De csinos vagy!-kacsintott rám

-Te meg nem normális!

-Nem kell izgulnod,szakítottam vele!-modta Miri és megölelte a tesóját

-Jaj,de jó!Tök más voltál mellette!Már bocs,hogy így örülök,de basszus ma is átvetted a ruhádat!Nem hozzád való...neked jobb kell!

Huuuu,mintha magamat hallottam volna,ez tényleg durva,de ez csak annyit bizonyít,hogy mindenkinek egyértelmü volt a helyzet!

Miriböl kitört a nevetés...

-Ez aztán a hangulat változás-értetlenkedett Sergio

-Veletek mi van???-nézett Miri egyszer Sergiora,egyszer rám-Ennyire egy a véleményetek?

-Ezek szerint!Na de én bemegyek!Majd holnap hívalak Husi!

-Oké!-válaszoltak egyszerre

-Mirihez szóltam te ész!-vihogtam

-De,remélem,emlékszel,hogy én holnap megyek Sevillába!-emlékeztett Miri

-Ott is van telefon és a mobilod is müködik,ha jól rémlik!Na majd hívlak!Vigyázz magadra!-öleltem meg és adtam neki egy puszit

-Mi van köztetek?

-Még semmi...-hallottam,hogy elkezdik a  témát,de nem vettem róla tudomást,szerintem jobb így nekem...

-Szia Drágám!-ölelt meg Carlos

-Szia!-néztem fel rá mosolyogva-Nem akarsz hazamenni?

-De nagyon!-csókolt meg szenvedélyesen

Elköszöntünk sorban mindenkitöl,aztán mentünk Carlosékhoz,ott aludtunk!
Szeretjük egymást...kimondtuk!

Egész másnap Carloséknál voltunk,úgy terveztük,hogy tartunk egy Star Wars maratont,egyszerüen imádom...
Csatlakozott hozzánk Carl unokaöccse Federico,6éves volt és a nyár utolsó két hetét Carléknél töltötte.Federico,édes,barna hajú,hatalmas barna szemü és extra hosszú szempillájú kisfiú!Egyszerüen tökéletes!
Szóval egésznap elvoltunk így hármasban a filmekkel!
Megbeszéltük,hogy aznap is ott alszok.Szóltam anyának,aki belement,mondván,használjuk ki a  nyár utolsó napjait,mert évközben nagyon nehéz lesz találkoznunk!

Este felé,nagyon megéheztem és mekis kajára fájt a fogam...de nem akartam,hogy csak miattam menjünk!

-Fede!Nem vagy éhes?-kérdeztem sunyin,amikor Carl kiment a szobából

-De nagyon!-mondta aranyosan és közben simogatta a pociját

-Nem szeretnél enni egy hatalmas sajtburgert?Inni colát?Ès fagyit enni?-nem túl nehéz kísértésbe vinni egy gyereket,kimondod,hogy fagyi és már a kocsiban is van

-Mikor megyünk?-kérdezte türelmetlenül

-Na ez a beszéd!-simogattam meg a fejét

-Carlos!!!-kiáltottam,mert lent volt a konyhában-Fede éhes és sajtburgert akar!

-Aha jó!-kiabált vissza-Szóval szeretnél enni egy BigMacet!Ugye?-vigyorgott

-Hihihiiihii,igen!-vihogtam amikor Fedével leértünk a lépcsön

-Na menjünk-csókolt meg

-Mintha téged vonszolni kellene...-ráztam a fejem mosolyogva

Amikor odaértünk megrendeltük a kaját,leültünk egy asztalhoz aztán gyorsan betermeltem a kaját,mekis  kaját egyszerüen nem lehet lassan enni...

Mielött haza mentünk,még megálltunk egy játszótérnél,nem nagyon akartam,mert már megy a Sevilla meccs,és nézni szeretném,de Fede felpörgött a sok cukortól ezért jobbnak láttuk,ha egy kicsit lefárasztjuk...

Sergio 2x hívott,amig  a mekiben voltunk,de nem vettem fel,nem akartam ma veszekedni senkivel,ebböl meg úgyis csak az lenne...De amikor újra hívott felvettem,biztos voltam benne,hogy nagyon fontos ha ilyen sokszor keres!

-Szia,mondd gyorsan!-vettem fel

-Gita! -Istenem megint így hív,mit akarhat?futott végig az agyamon-,ez nagyon durva!Készülj fel!Tényleg rossz hír,ülj le...Kérlek...