9.rész

Remélem,tetszik a történet(legalább egy picit),csak annyit tennék még hozzá,hogy: a sztori 2007 nyarán kezdödik!
Az esküvö amiröl az elsö részben irok az pedig 2011-benvan vagyis a jelenben!Szóval a jelenben kezdödik,de visszamegyek a múltba...Na remélem értitek!:D:D:D( De Sergio 2007ben már madridista  volt,szóval nem lehetne egy sulicsapatban,de mivel ez egy kitalált,álomvilág,itt bármi megtörténhet...):D



Carlos csak úgy elment mellettem,én fordultam meg és megrántottam a karját.

-Tudod,hogy ez semmire sem jó!Jobb lenne ha nem csinálnád ezt,mint egy kispicsa...-mondtam neki idegesen-kicsit meglepödött,de ez legalább hatásos volt...
-Tényleg nem jó semmire,de...hol voltál egész este?-szegezte nekem a kérdést

-Ne haragudj Carlitos!-rebegtettem a pilláimat-Sergioval beszéltünk,beszélnünk kellett!Nem tudtam szólni,mert délután sziesztáztál és nem akartalak felkelteni,amikor visszajöttem akkor meg már aludtál,öntudatlanul!:D-ezt még hozzá kellett tennem,hátha ezért is kapok!-Tényleg sajnálom!-mondtam neki öszintén!

-Szóval,te egész este azzal az IQ harcossal voltál?Ha jól számolom akkor több,mint 6 órát,igen mert én tudok számolni...-mondta fölényes beképzeltséggel és nem kevés gúnnyal a hangjában

-Na Carlos azért ezt nem kellett volna!-tökre ledöbbentett,hogy lehet ekkora paraszt?-ès nem féltékenykedj nem szeretem ha kalitkába zárnak,ö a barátom és az is marad,ha nem tetszik akkor ennyi volt-akadtam ki teljesen!-Nem kell többet beleképzelni,mint ami benne van!-folytattam!-Hazudok neki...megcsaltam...kiosztom...és még én vagyok felháborodva!Ez szép!

-Akkor is furcsa,hogy ennyi idöt töltessz vele,és nem vagyok süket hallom,hogy miket mond neked!Ès kimondom,mert ki kell mondanom,te vagy nekem a legfontosabb és félek,hogy elveszítelek.Tudom,hogy ez túl gyors,de nem tehetek ellene,tényleg így érzem!-mondta komolyan és figyelte a reakciómat

-Carl,öszintén szólva tényleg gyors...-egy kis hatás szünet a dráma kedvéért-De én is így vagyok veled!-folytattam-Te vagy a legfontosabb!-mosolyodtam el
Carlos megcsókolt,közben pedig már elkezdtek szállingózni az emberek lefelé,az edzök is!

Sosem voltam az a nyilvános helyen nyalifalizós típus,ezért könnyen zavarba jöttem,Carl persze élvezte a dolgot!

-Jó reggelt fiatalok!Látom ott fejezzük be ahol elkezdtük!Remélem így is folytatjuk!-mosolygott Poco

-Nagyon úgy tünik Poco!-mondta Carlos-De menjünk is reggelizni!

-Ha már itt tartunk,készen van a reggeli?-kérdezte az edzö

-Basszus,ezt én teljesen elfelejtettem-sikkantott fel Carl és rámnézett aggódó tekintettel

-Nyugi megcsináltunk mindent!-kacsinottam rá

-Oké,akkor megyek is-és az edzö el is tünt,nem azt mondom,hogy éhenkórász volt,de valami hasonló:D

-Ki az akivel megcsináltad?-nagyszerü alig hagytuk abba a veszekedést,máris kezdödik elöröl

-Mirian és Sergio-megkellett mondanom,hogy Sergio is ott volt,mert ha nem mondom tuti egyböl kiderül...-de el se kezd mégegyszer!!!Jaa és a barátaimat ne,merd mégegyszer lehülyézni...Èn sem mondok semmit a barátaidra!-okítottam felemelt hangon-ès menjünk enni,mert utána indulás haza!!!

-Egymás barátai tabu téma!Megfelel?

-Igen így jó lesz!

Megreggeliztünk,még sétáltunk a városban,nagyon nem tetszett ahogy Sergio és Carl méregetik egymást,de ez van...A séta vége az állomás volt,végre haza megyünk!Vége ennek a nagyon durva két hétnek!

Otthon a dolgok olajozottan mentek!Folytatódott az edzés,a csapatunk tök jó volt.Carlossal szinte mindennap találkoztunk,egymásnál aludtunk kimentünk egymás edzömeccseire,elvoltunk!Imádtam ahogy rámnéz,az az érzés,hogy fontos vagyok valakinek,hogy ennyire fontos!Boldog voltam...
Még Sergioval is tudtunk találkozni néha,föleg mikor átmentem Mirihez!

-Szia Gitana!De rég láttalak!-mondta Sergio,amikor félmeztelenül kinyitotta az ajtót

-Szia Sergio!Légyszi nem tudnál felöltözni?-fülig pirultam,annyira zavarba hozott,hogy csak nézelödtem körbe-körbe,csakhogy rá ne kelljen-és amúgyis 3napja találkoztunk!

-Igen,de hiányoztál!-mosolygott

-Na jó egy picit te is nekem!kacsintottam rá-Mirian?A szobájában??-tereltem gyorsan a témát

-A medencében úszkál!Nem is mondta,hogy jössz!

-Pedig megbeszéltük,hogy ma megyünk ruhát venni az évnyitó bálra!

-ÙÙÙ,tényleg a bál!Nincs semmi amit felvehetnék!

-Sergio,ne viccelj már,akkor a gardróbod mint a szobám!Hogy lehetsz ennyire hiú?Néha olyan vagy mintha egy barátnömmel beszélnék!-vihogtam

-Csak mindig a legjobb formámat akarom hozni,hogy valaki felfigyeljen rám!-húzgálta a szemöldökét

-Sergio,légysziiiii!

-Jól van abbahagyom!De csak mondom,hogy Miri már megvette a ruháját tegnap!Legalábbis René azt mondta nekem,hogy tegnap 2órát ült az egyik üzletben ahol Miri megvette a szerinte "álomruháját"!-mutogatott hevesen

-NA jól van kimegyek hozzá!-mondtam és kiszaladtam a medencéhez,ahol Miri nyugodtan evickélt,meglátott és a szájához kapott-Mirian Ramos!Te elmentél nélkülem vásárolni?Köszi szépen!-mondtam neki megjátszva a haragomat

-Neeeee,teljesen elfelejtettem!Tudod shoppingkóma...Ne haragudj! De René azt mondta,hogy megkapom ajándékba,és ha látnád,hogy mennyire szép!

-Tudod,hogy nem tudok rád haragudni meg nincs is miért!Megmutatod?És eljössz velem?Vagy menjek egyededül?-bigyesztettem le az alsó ajkamat

Mirian nagyon furcsán nézett a hátam mögé,oda néztem és Sergio akart valamit elmutogatni jelbeszéddel Mirinek,de ezt bebukta,mert Miri nem értett semmit belöle.

-Mi van?Nem értem!-nézett rá Miri értetlenül

-Jaj olyan béna vagy,Mirian,basszus...!Szóval Gita-kezdte mézes-mázos hangon-A hugomnak megvan a ruhája,neked nincs,nekem nincs,menjünk együtt!NA jó ötlet?-vigyorgott öntelten

-Persze,nagyszerü,ha veled megyek soha de soha nem végzünk!

-Naaaa,dehogynem...-kérlelt tovább

-Oké,menjünk!-egyeztem bele,nem kellett túl sokáig gyözködnie elég csak rámnéznie a barna szemeivel és kész vagyok...-De remélem nem bánom meg!

-Azt garantálom!Elkészülök és mehetünk!

-Akkor csak órák kérdése!-füztem hozzá,de Sergio olyan gyorsan felszaladt,hogy ne hallott belöle semmit!

-Remélem nem csinálsz hülyeséget!-mondta Miri a medence szélén ülve

-Dehogyis!Miért hülyeségnek tünik?Amúgyis a te hibád!

-Nem tünik annak,ha nem érzel többet a tesóm iránt,akkor nem az,de látom,hogy nézel rá!

-Ezt most tényleg rosszul látod,semmi nincs,de ö a legjobb barátom!Azt hiszem!-nem voltam túl határozott

-Na erröl beszélek maki!Ennyi!Azzal nem könnyíted meg a dolgot,hogy vele vásárolgatsz!
Miri megint vészmadárkodik,csak ez kell nekem...De Sergio meg is jött!Ezzel vége ennek a beszélgetésnek!

-Ohh bevallom meglepödtem!-mosolyogtam Sergiora

-Ha igazán fontos egy perc is elég!

-Persze azért késtél el anya szülinapjáról is!Èn ezt nem hallgatom tovább!-vihogott a barátnöm és felment a szobájába

Mi is elindultunk Sergioval és elvitt egy nagyon elegáns üzletbe,ö ilyen helyekre jár,ismeri ezeket!Szebbnél szebb ruhák voltak,életem egyik legnagyobb shopping élménye volt!:D
De én ezt nem engedhettem meg magamnak,így csak felpróbáltam egy két ruhát,gyönyörüek voltak...Egy türkisz,maxi ruhát vettem fel és nézegettem a tükörben,annyira szép volt!

-Gyönyörü vagy benne Sab!-mondta Sergio és csillogtak a szemei

-Köszönöm!-mondtam pirulva

-Szerintem ez nagyon jó!Ez az!-mondta izgatottan,mint egy kislány

-Dehogyis,nekem erre nincs pénzem,megyek is gyorsan leveszem!-indultam a fülke felé,de megtorpantam a következö mondaton

-Megkapod a szülinapodra!

-Nem,nem,nem!-tiltakoztam határozottan

-Ha nem akarod,akkor jól van!

-Kösz a felajánlást!De nem fogadhatom el!Nagyon aranyos vagy!-mosolyogtam rá

-Oké,én megtaláltam!Mehetünk!-karolt belém és elkezdett húzni a kijárta felé

-ÖÖÖÖ,oké menjünk!Csak elöször leveszema ruhát,ha nem baj!-vihogtam

-Hopsz!Oké,segítek!

-Na fogd be!Két perc és jövök!

Egésznap mászkáltunk,de csak egy olyan"ha nincs más jó ez is" ruhát találtam,nem voltam felhötlenül boldog,de legalább volt mit felvennem

Napközben Carlos kb.100x felhívott,elöször csak úgy,hogy mit csinálok,aztán amikor elmondtam neki,hogy mit és kivel...Folyamatosan hívogatott!Ez tök fárasztó,ezt utálom!

Sergioval még beültünk kajálni is,nagyon jól elvoltunk,szívtuk egymás vérét,sokat röhögtünk,rengeteget meséltünk a barátainkról,csapattársainkról,komoly dolgokról is tudtunk beszélni,szeretek vele lenni!
Sergio a nap végén hazavitt,megköszöntem neki mindent,elköszöntem aztán bementem a házba.

Ma szerda van,holnap csütörtök és pénteken a bál...Annyira vártam,hogy muszáj volt sorra vennem,hogy mit fogok addig csinálni,mert nekem ilyenkor csak vánszorognak a percek...
Holnap este mozi a csajokkal, ez legalább jó program,pénteken fodrász és sminkes!!!Jajj,alig várom!
Lefeküdtem aludni,nagy nehezen egy óra forgolódás után sikerült elaludnom!

Másnap 10 körül felkeltem és egésznap csak elvoltam otthon,Carlossal,sem találkoztam,mert neki valami hatalmas családi buli volt,amire nem akartam még elmenni,persze ezen is összevesztünk...

Végre este lett,végre egy kis lazítás a csajokkal!Szeretem az ilyen estéket,jól kibeszéljük a világ nagy dolgait!Gyorsan eltelt az este,végülis jó társaságban repül az idö...

Amikor hazaértem,anya várt a nappaliban egy bazinagy dobozzal!

-Anya,hát ez meg mi?-kérdeztem meglepödve

-Jaj,mindjárt megöl a kiváncsiság!Neked jött,ezért nem bontottam ki!Nyisd már ki mindjárt megörülök!-szokása volt mindjárt megörülni!:D

-Vajon mi lehet ez?-simítottam végig a dobozon csak,hogy húzzam anya agyát!

-Naaaaa-szinte kiabált velem én erre nevetésben törtem ki-Nyisd ki vagy a kutyával alszol!-röhögött ö is

-Kinyitom,ne nyivákolj már!

Nagyon jó a kapcsolatom anyával,szerencsére!
Nagy hévvel neki álltam a csomag kibontásának és ami benne volt...