Ismét csak zene!:D

`Ìme!a kedvenceim:

+1 

30.rész

Amikor Dora kinyitotta az ajtót annyra meglepödtem,hogy elfelejtettem köszönni is...
Aztán amikor észheztértem,még szerencse,hogy csak magamban,de ezek a szavak jutottak eszemebe:Hogy kerül ez ide?Eltévesztette a lakást?Most mi van?és hasonló gondolatok rohanták meg az agyamat,csak nyomda festéket nem türö módonszóval azt inkább hagyjuk...
Dora beinvitálta a meglepetés vendéget én meg majdnem lecsúsztam a kapanéról...
Miri is csak pislogott egyszer az ajtó felé egyszer felém.

-Lányok!Ö itt Cata!-mondta mosolyogva,aztán lefagyott a mosoly az arcáról amikor meglátta  miénket...-Ùgy néz ki,hogy kolléganök leszünk-mondta erösteljesebben,hogy térjek már észhez.

-Ohh,szia Cata!Milyen kicsi a világ!-mondta Miri számomra ismeretlen hangsúllyal

-Sziasztok,hát tényleg az!-mondta ö is

-Ti ismeritek egymást?-kérdezte csodálkozva Dora

-Igen-felálltam,hogy köszönjek neki-Szia Cata!Akkor megkaptad az állást?Gratulálok!-kérdeztem zavartan,hisz még arról sem tudtam,hogy Doranak van állása...

-Nem,nem kaptam  meg!-mondta flegmán,nem tudtam eldönteni,hogy miattam ilyen flegma vagy a munka miatt-Ùgy néz ki,hogy Dorával nyitunk egy szalont,ahol együtt dolgozunk majd!-ezt már csillogó szemekkel mondta.

-Gita!Gyere már segíts hozni egy kis innivalót!-"kérlelt" Dora,ellentmondást nem türöen

-Na mi van?Honnan ismeritek egymást?Meg mi ez a nagy döbbenet?

-Ö,Carlos unokatesója!Szerinted?-kérdeztem töle,és hatalmasat sóhajtva a falnak döltem...

-Ùristen Gita!Tényleg milyen kicsi a világ!Fogalmam sem volt!Ne haragudj!

-Jaj ,dehogy haragszom!Ezért biztos nem!De mikor akartad elmondani,hogy lesz egy szalonod?Ès honnan ismered Catát?Amúgy meg ö is kozmetikus vagy mi?-értetlenkedtem

-Ma akartam elmondani,de megelözött,sajnos!De tök jó nem?Ö nem kozmetikus,hanem fodrász és egy nagy szalonban volt meghallgatáson,de nem sikerült,nem vették fel!Hogy ismerkedtünk meg?Tudod az internet csodái!-mosolygott

-Èn annyira,de annyira örülök,hogy sikerült!Csak egy kicsit fura,hogy pont vele...De egyébként egy nagyon jó fej csaj,temperamentumos,pont mint te!-vihogtam

-Te beszélsz?-kérdezte összhúzott szemöldökkel-Mintha te egy szelíd kiscica lennél!-ezen a kijelentésen akaratlanul is elnevettem magam

-Na gyere,te szelid kiscica!Menjünk vissza!-karoltam bele és behúztam a nappaliba.Szerencsére Miri és Cata nagyon jól eldumáltak és mi is csatlakoztunk,senki nem firtatta sem Carlost,sem Sergiot,elég kínos lett volna...Megjött a pizzánk,egy meglepetés pizzafutárral...

-Sergio!Te mit keresel itt?-lepödött meg Dora amikor kinyitotta az ajtót

-Gitaa,irta,hogy itt vagytok és,ahogy ismerlek benneteket,tuti éhesek vagytok,ezért hoztam nektek hat pizzát,fejenként kettöt!Csak segítek ha nem tudnátok számolni!-vihogott a saját "vicces"beszólásain

-Csak segítek,négyen vagyunk...-mondta neki Dora felvont szemöldökkel-Csak Cata ép kiment a tudod hova...

-Ohh,bocsánat nem tudtam!-mentegetözött.Èn meg csak mosolyogtam,olyan édes amikor próbál mentegetözni,akkor a hatalmas szókincse egy kicsit megcsappan...Amikor néztem öket az ajtóban állva,elsuhant egy alak a háttérben:Lucas!Ès összeraktam  a képet:Lucas nem meri elhívni Dorat randizni,mert azt hiszi ezek együtt vannak,ezért mondta azt,hogy mi sem egyszerübb...-már körvonalazódott bennem  a dolog.

-Sergio!-szóltam oda hirtelen-Te voltál már itt?

-Igen,egyszer,de csak ma reggel.Miért?-nézett rám értetlenkedve

-Semmi,semmi!Szerintem együnk!-ahogy ezt kimondtam Cata kilépett a fürdöböl és Sergio is olyan döbbent képet vágott,mint én amikor megláttam.

-Nekem mennem kell edzésre.-dadogta-Sziasztok!-és köddé is vált

-Hát ez hülye!-állapította meg Miri és mi is csatlakoztunk a megállapításhoz nevetve...

Kajáltunk,beszéltünk,elvoltunk,ahogy az lenni szokott egy csajos estén.
Hála Istennek Cata is olyan jófej volt,mint amikor megismertem,az a flegmázás a munkának szólt!
10 körül hazamentünk,szegény Zulut egésznapra egyedül hagytam,vagyis rábíztam Lolora,szerencsére ö,jól elvolt a kutyákkal,vagyis jobban,mint mondjuk anya...e
Még aznap  este beszéltem a shockot kapott Sergioval...

-Szija Rambooo!-szóltam bele nevetve

-Szia Husi!-dörmögött

-Na milyen volt az edzés?

-Nem is volt edzésem!Csak úgy meglepödtem,hogy inkább ezt mondtam!-erre a kijelnetésére,rámjött a nevetés,nem is nevetés volt,hanem röhögögörcs,kb öt percig nevettem rajta,nem tudom miért volt ennyire vicces,de majd meghaltam...

-Oké,abbahagytam!-törölgettem a szemem

-Ideje volt!Na,de mit keresett ott ez a Cata?

-Dorával nyitni fognak egy szépségszalont!Te amúgy tudtál erröl?Cata nagyon jó csaj,de azért így kicsit fura volt együtt,egy szobában...De szerencsére nem hoztuk fel a pasi témát,erre meg betoppansz!Amúgy miért voltál Doránál?Ja képzeld el összefutottam a szexi szomszéd sráccal...Ès biztos vagyok benne,hogy miattad nem meri elhívni randizni Dorát!Ùgyhogy legközelebb addig mászkálunk a lépcsöházban kézenfogva,amíg meg nem jelenik!Amúgy meg nem bírok megenni 2 pizzát!Csak ha nagyon éhes vagyok!-hadartam összefüggéstelenül,de Sergio már megszokta így megjegyezte a dolgokat és kiragadta lényeget...

-Szexi szomszéd srác?Mi van?-érezhetö volt a hangjában a féltékenység

-Nyugi nem szexibb,mint te!Azt hiszem...-hecceltem tovább

-Khmm!-köhintett egyet

-Csak vicceltem,te vagy a világon a legszexisebb Sergio Ramos,effelöl nyugodt lehetsz!-gyözködtem,hátha nö még az az amúgy sem kis egója...

-Megnyugodtam!-mondta sejtelmes hangon,és láttam magam elött,hogy büszkén végigsimít a mellkasán...

-Jaj el ne olvadj magadtól!Le kell tennem,mert úgy látom Zulunak dolga van.Szia!Jóéjt!

-Szia!Majd holnap beszélünk!-gyorsan letettem és kivittem Zulut sétálni,már jó késö volt,imádtam ilyenkor sétálgatni,csendesek az utcák,minden nyugodt,ilyenkor az ember nyugodtan tud gondolkodni,elmélkedni...
Nekem egyböl arra terelödtek a gondolataim,hogy hozzam össze Dorat és Lucast...
Gondolkodtam,de semmi jó ötletem nem volt,aztán eszembe jutott Miri,ö ennek a kerítönösködésnek a mestere,hátha neki lesz valami jó ötlete.
Másnap délután meccsem volt,igazából a hátam közepére sem kívántam most egy meccset,hogy Alival egy pályán játszak...
Reggel amikor felkeltem belém hasított a tudat,hogynem lesz otthon senki,én meccsen leszek,de Zulut nem hagyhatom egyedül otthon...
Dora!csillant fel a szemem,gyorsan felhívtam;

-Szijaaa Doritaaa!-köszöntem bele mézes-mázos hangon

-Atyaég!Mit akarsz?-kérdezte unottan,mert már ismerte az elöbb hallott hangsúlyt...

-Hát tudod,ma meccsem van,itthon nem lesz senki,és Zulut nem hagyhatom itthon egyedül!Légyszi vigyáznál rá,amíg játszunk?

-Persze!De én is megyek a meccsre!

-Tényleg?De jó!Na akkor,hogy legyen?-kérdeztem

-Elmegyek a terembe már akkor amikor kezditek a bemelegítést,aztán Zulu nálam lesz!Ìgy jó?

-Nekem igen!Ès nagyon nagyon szépen köszönöm!Szeretlek Doritaaa!Akkor szia!

-Nagyon szívesen!Èn is téged és majd tali!

Bementem az öltözöbe és mindenki elvolt olvadva Zulutól,ahogy azt elöre gondoltam,mosolyogva figyeltem,hogy  a drága barátnöim,akiket mostanában elhanyagoltam,ahogy édelgetik a cuki Zulut!
Amikor kiléptem az öltözöböl,Zuluval az ölemben,megláttam,ahogy Dora az egyik korlátnak támaszkodva vár,Mirivel és Sergioval együtt!

Ùgy megörültem nekik,mintha ezer éve nem találkoztunk volna,Mirinek és Dorának nyomtam egy-egy puszit az arcukra Sergiot pedig mecsókoltam üdvözlésként,nem igazán érdekelt már Aleperra...Zulut a kezükbe nyomtam és szaladtam a bemelegítéshez.Meccs közben párszor felnéztem a lelátóra és láttam,hogy Carlos ott van Fedével,nem értettem,mi értelme elhozni Fedét egy meccsre...Sergionak szerencsére mennie kellett,valami fotózásra,így a meccs után legalább nem volt olyan kínos találkozni Carllal.
A meccs végén hallottam,ahogy Fede kiabálja a nevemet,így odaintettem neki,annyira édes kölyök...
Ahogy kimentem a teremböl,már szaladt is felém,én pedig egyböl felkaptam az ölembe...

-Szia Sabina!Jaj nagyon ügyes voltál,milyen erös vagy!-símitott végig a karomon

-Jaj ölelj már meg te kis maki!-mosolyogtam rá és elhalmoztam puszikkal.Carlos csak ott állt mosolyogva.

-Hiányoztál neki!-mondta amikor odaléptem köszönni

-Jaj ö is nekem!Annyira szeretem!-simitottam bele a sürü barna hajába

-Mi elmegyünk enni,nem jössz velünk?-kérdeze Carlos reménykedö hangon,egy kicsit oldalra döltem és ránéztem a csajokra,tudom,hogy Mirinek lokátor füle van,úgy is hallott mindent...megforgatta a szemét és bólintott egyet és azzal ki is mentek a teremböl,de utánuk szaladtam,hogy Zulu is velünk legyen,mert Fede biztos imádni fogja...

-Na és hova megyünk enni?-kérdeztem az öltözöböl kilépve,közben Fede már kivette a kezemböl Zulut és úgy szorongatta,mint egy plüssmacit

-Hova szeretnél?Te döntesz!

-Nekem mindegy,csak egy feltételem van,ne elegáns helyre menjünk...-mutattam végig a harci szerelésemen,ami a csapat melegítö és  egy hatalmas pufikabát volt.

-Neked ez jól áll Gita!Na de nem mondtam semmit!-tette hozzá a lesújtó pillantásomat meglátva

Kajáltunk,és én Fédét is felvettem az étlapra olyan édes volt,hogy megzabáltam...:DTöbbször hívatak a vacsora alatt,de mindig kinyomtam a telefont,nem akartam,hogy még kellemetlenebb legyen a dolog!
Carlossal tök jól elbeszélgettünk,elég felhötlenül ahhoz képest,hogy nem rég szakítottunk...A vacsora után hazavitt és én otthon szinte beestem az ágyamba,annyira lefárasztott ez a nap!
Csörgött a telefonom,már alig volt eröm beszélni,így álmosan beleszóltam:

-Igen-nyögtem bele

-Sab!Nagyon fontos dologot kell elmondanom és nem tudom kivel megbeszélni...De tudom,hogy rád számíthatok!-mondta remegö,de annál idegesebb hangon a barátnöm,ezzel totál rámhozva a frászt...

Divas...

Ez a csaj...egyzserüen nem tud rossz zenét csinálni!:)
+1kérdés:
Ès hallotátok,hogy Beyoncé terhes?Ùgy örülök neki!!!:DÖt is imádom!:D

29.rész

Hatalmas lendülettel nyitottam be az ajtón,mert utálom,rühellem,ha a szobámban vannak,az az én birodalmam,az engedélyem és jelenlétem nélkül ne legyen ott senki...Már elöre felment bennem a pumpa,de amikor megláttam,hogy ki van ott,azt hittem megáll az eszem,nem is engedtem szóhoz jutni...

-Te meg mit keresel itt?Ne is válaszolj,csak menj el innen,talán majd máskor beszélünk,de ez így elég gáz!!!Szia!-Mutattam dühösen az ajtó felé.

-Kislányom!-szólt rám szigorúan anya

-Ebbe most az egyszer ne szólj bele,légyszives!-néztem rá dühös tekintettel,és jobbnak látta,ha inkább kimegy a szobából.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni!-mondta halkan Aleperra

-Most nem azért,de ez a minimum!A kedvenc gatyámat basztad össze!Nem tudom,hogy gondoltad!Ès mióta vagy már itt?Mindenki full hülyének néz...-hadartam gyorsan értelmetlenül egymás után a gondolataimat,mert idegesített,hogy ott van,semmi kérdés nélkül beállít...-Na és akkor majd beszélünk máskor,most tényleg menj el!

-Oké megyek!De tényleg ne haragudj,annyira hülye voltam!-mondta lehajtott fejjel és közben felállt az ágyamról,nem tünt valami öszintének...-Aranyos a kiskutyád!-tette még hozzá

-Zuluuu!Atyaég!-nevettem el magam-El is felejtettelek!-szoritottam meg szegényt

Aleperra elment,szerencsére nem kellett kituszkolni az ajtón,ment ö magától is szépen.Az öltözöben nem idegesített az amit csinált,de hogy eljön ide,és ki tudja mióta ül az ágyamon és,hogy mit dumált anyának...De ezen nem kellett sokat gondolkodnom,mert amint bezáródott az ajtó,anya már szaladt is fel,hogy kifagasson...

-Na ez meg mi volt fiam?-kérdezte full kiváncsian,mint valami kis öregnéni,aki már percek óta éhezik egy jó kis pletykára.elöször nem tudtam,hogy elmondjam-e neki,hogy mit csinált ez  a liba,de aztán úgy döntöttem,hogy tudja meg ö is...

-Tudod Sergio...ömmm,na hát Sergio és Aleperra együtt jártak,én meg Carlossal voltam...

-MI?-nézett rám hatalmas szemeket meresztve-Voltál?Ès én erröl miért nem tudok?-kérdezte sértödötten

-Anya!Számold már össze,hogy mennyit találkoztunk mostanában!!!Szerinted mikor mondtam volna el?Amikor te alszol vagy amikor én?

-Igazad van!Vagy én dolgozom vagy te vagy suliban vagy edzésen...De még mielött folytatnád!Mi a fene az ott a kezedben?-a családunk nem volt valami állatbarát,én sem igazán,de Zulunak  az elsö perctöl nem tudtam ellenállni...

-Ö Zulu!-mosolyogtam-Hát nem ennivaló?-nyújtottam felé,és ö is egyböl megenyhült,vagyis azt hittem...

-De ugye nem tied?

-De!Most kaptam Carlostól!

-De nem vagytok már együtt!Akkor?Ès folytathatod is a sztoridat,hogy miért voltál ilyen az elöbb szegény Alival!

-Elöször is a te drága kis Alitad,nem szegény!Összebaszta az összes ruhámat,ma edzés után,az összes tönkrement!-válaszoltam nagyon bunkó módon,de hihetetlen ideges voltam-Másodszor,mert Carl még a szakitás elött megvette nekem,de csak most adta ide,azt mondta mindig eszébe jutok róla,úgyhogy jobb ha ideadja!

-Elöször is,hogy beszélsz?Másodszor,mit csinált?Ès miért?-utánozott

-Hát,az úgy volt,hogy szakítottam Carlossal és Sergioval meg összejöttünk,már régóta kerülgetjük egymást és most végre összejött a dolog!-mosolyogtam-ès Ali berágott...

-A sevillai Sergio?A Ramos?-úgy nézett rám,mint aki szellemet lát

-Aha,ö!-mosolyogtam el magam,hihetetlen volt,hogy akibe kislány korom óta belevagyok zúgva,hozzáteszem kisebb-nagyobb szünetekkel,most a pasim,együtt vagyunk...Van néhány apró gondunk(egy 2méteres és egy nagy liba)de attól függetlenül,minden jó!

-Akkor valóra vált az álmod!-mosolygott csillogó szemekkel amikor kimondta,de engem eléggé feszélyezett a téma...erröl nem igazán szeretek beszélni anyával...

-Na jó szia anya!Majd reggel találkozunk!Jaaaa!De ugye Zulu maradhat???-néztem bociszemekkel és lebigyesztett ajkakkal...

-Elsö és utolsó alkalom!De ö a tied,neked kell gondját viselni,az biztos,hogy én egyszer sem viszem el sétálni!Jó éjt!-ezzel ki is ment,mi Zuluval nyugovóra tértünk,másnap délelött találkám volt Doraval és Mirivel.

Reggel felkeltem,elvittem Zulut egy gyors sétára,de elég necces volt  így póráz nélkül...Hazamentünk gyorsan elkészültem és Miri jött értem,felkaptuk Dorát,de elötte még felmentünk hozzá,Mirivel tök véletlenül,kb. 20 percet cikáztunk a lépcsöházban,hátha meglátjuk azt a cuki szomszéd srácot,de semmi...Sajnos!
Dora lakásából még hiányzott pár cucc,bútorok kiegészitök és természetesen egy közös kép hármunkról!:)
Elmentünk egy nagyon tuti helyre és Dora,mintha lakberendezö lenne,olyan szakértelemmel válogatta össze a cuccokat,minden passzolt mindenhez...Mirivel csak pislogtunk!:D
A bútorok után kikönyörögtem,hogy menjünk be egy kisállatboltba is.

-Miért kellett ide bejönni?-kérdezte Miri fancsali képet vágva

-Mert Zulunak kell vennem pár cuccot!-válaszoltam válogatás közben

-Ki az a Zulu?-kérdezték egyszerre

-A kiskutyám!!!-válaszoltam levakarhatatlan vigyorral az arcomon-Tegnap este kaptam.-mutogattam a telefonomon a képet,amit még este löttem róla.

-De édes!-mondta Dora a képet bámulva

-Sergio nem is mondta,hogy vesz neked egy kutyát!-csodálkozott Miri

-Nem is töle kaptam...-mondtam,gyorsan lehajtottam a fejemet és az ajkamba haraptam,tudtam,hogy kapok egy fejmosást...

-Akkor?Anyukád nem bírja a kutyákat!-mondta Miri,miközben egy akvárium falát ütögette,Dora meg valamilyen nyulat simogatott...:D

-Hát az úgy volt...-kezdtem bele,de Dora azonnal közbevágott

-Ajajjjj,csak nem?

-De!Carlostól kaptam,tegnap este!ès még mielött nekem esnétek,azt mondta,hogy már régebben megvette,és nézzétek meg milyen édes-toltam a mobilomat az arcukba-Nem hagyhattam ott!Amúgyis,azt is mondta,hogyha nem fogadom el,akkor ott hagyja az utcán-füllentettem,de rájöttem,hogy csak rosszabb lesz...

-A bunkó,ott hagyná az utcán?-húzgálta dühösen a szemöldökét Miri,Dora furcsán csendes volt.

-Jó,ezt nem mondta!-mosolyogtam el magamat,hogy mennyire bénán hazudok...-De akkor sem hagyhattam ott!

-Igaz nagyon édes!-szólalt meg Dora bársonyos hangon,mint aki,pont akkor ugrott le egy felhötaxiról,amin addig utazott,hatalmas mosolyok kíséretében...

-Hello!Megjöttél?-kérdeztem vihogva-Minden oké nálad?

-Jaaj,hát izé!Igen!-dadogott

-Ismerem ezt a fejet!-bökte oldalba Miri-Csak nem szerelmes vagy életem?-kérdezte hatalmas vigyorral már ö is.Annyira tudtunk örülni egymás boldogságának is,mintha csak a sajátunk lenne!Ùgy szeretem Mirit és Dorát,mintha a testvéreim lennének,büszke voltam rájuk,szomorú ha ök is azok,de mindig megpróbáltam és ök is felviditani a másikat.Boldog,ha ök is azok és így tovább...:D

-Öööömm-harapott az ajkába-Tudjátok van az a szomszéd srác!

-Tudjuk!-mondtuk egyszerre vihogva-Na mesélj!-mondtam

-Még nem volt semmi különös,csak sokszor összefutunk,ööö meg néha az én postaládámban landolnak a levelei és odakell adnom neki,és néha beszélünk pár szót,de annyira zavarban vagyunk egymás mellett,alig merünk egymásra nézni...szóval semmi érdekes,csak elég sokat jár a fejemben!-mosolygott a semmibe bámulva

-Dora,ez tök jó!Nagyyon édes!Már nagyon kiváncsi vagyok rá!-mondta Miri izgatottan

-Èn is nagyon!-csatlakoztam a tenyeremet dörzsölve

-Jól van már,majd meglátjátok!Ès ne vágj már ilyen képet!-jött közelebb és a tenyerével meglökte  a homlokomat...én ezen csak vihogtam,mint mindig...

Befejeztem a vásárlást,aztán mentünk vissza Dorához,amit tudtunk vittünk kocsival,amit nem,azt másnap hozták a bútorszállitók.Dora és Miri felmentek egy kör cuccot felvinni,én még a kocsinál maradtam,mert eldugtam a közös képünket,amit még akkor odaakartam neki adni.Kikutattam a képet és szaladtam is felfelé,de a lépcsöházban,a  postaládáknál pedig megláttam,ahogy egy elég helyes és magas pasi,pakolja  a leveleket Dora postaládájába...Annyira vicces volt a helyzet,ahogy Dora választottja,azon mesterkedik,hogy legalább ennyit beszéljenek...Gyorsan elosontam,meg sem mukkantam,de pont amikor a háta mögött suhantam volna,hátra lépett és kiverte a kezemböl a képet...´

-Ne haragudj!-mondta bünbánó képet vága,de ez az arc azonnal kétségbe esett képpé változott amikor lehajolt a képért és meglátta,hogy együtt vagyunk rajta...-Te...Te...Te ismered Dorát?-kérdezte dadogva,vöröslö képpel.

-Igen!A legjobb barátnöm!De nyugi nem mondom el neki!-mutattam neki nevetve a postaládára

-Lekötelezel!-sóhajtott hatalmasat-Amúgy Lucas vagyok!Örvendek!-mondta aranyosan és felém nyújtatta a kezét

-Èn meg Sabina!-mutatkoztam be én is-Figyelj!Kérdezhetnék valamit?-vakargattam a fejemet

-Ezek után?Egy kérdést megengedhetek...-válaszolta mosoylogva,na és itt rájöttem,hogy Dora miért van odáig érte...még én is zavarba jöttem a mosolyától.

-Szóval,bocs,hogy így bele a közepébe,de nem lenne egyszerübb elhívni egy randira,minthogy az összes postást hülyének beállítani?

-De,mi sem egyszerübb...-húzta el a száját.Nem tudtam mi a baja,de nem akartam tovább faggatni egy totál idegent...

-Na jó te tudod!èn megyek,mert már keresni fognak!Szia!-köszöntem neki és zavaromban elkezdtem a lépcsön felmenni...a negyedikre.
Bementem leültem,odaadtam a képet,Dora kitette egy fö helyre és ott pompázott.
Kb.10 perc múlva kopogtattak az ajtót!

-Hála Istennek!itt a pizza!-állt fel Dora a kanapéról,ami szinte az egyetlen bútor volt a lakásában...

-Rendeltetek pizzát?Nagyon ügyesek vagytok!Köszi!-mondtam-Már majdnem éhen haltam...

Dora kinyitotta az ajtót,de nem a pizza volt...

...

Kommentek nélkül jöjjön pár zene amiket mostanában hallgatok...:)Ha már mindig annyit kell várni a részekre,legalább ennyi frissítést csináljak,és hátha találtok kedvetekre valót köztük!pszcsiii<3

28.rész

Sziasztok!

Annyira sajnálom,hogy ennyit kell várnotok egy részre,de nincs semmi idöm se írni,sem a többi sztorit olvasni...Ez a  rész sem lett valami hosszú és megint nem a legjobb,ezért is bocsánat,és nem tudom,hogy mikor lesz a következö,de megpróbálom egy hónapnál hamarabb hozni!:D
Holnaptól pedig szurkoljatok,mert elkezdem a 90napos diétát...megint!:D
Ha valaki esetleg kiváncsi a részletekre,hogy milyen,beválik-e,kérdezettek majd nyugodtan!
Puszi mindenkinek! <3<3<3



                                                                    §§§§§§§



-Ez nem a Mirian cucca?-kérdezte Sergio meglepödött képpel a lépcsö elött állva,amikor lejöttem

-Nagyon képben vagy a ruhatárainkat illetöen!-mosolyogtam rá és hatalmas lendülettel a nyakába ugrottam,amikor leléptem az utolsó lépcsöfokról és így majdnem elesetünk...mindketten nagy nevetésben törtünk ki.Imádom,ahogy Sergio nevet,a mosolyát,számomra ez az egyik legszebb dolog  a világon...<3
Sokszor,csak emiatt bámultam!:D
-Emberek!Mi is itt vagyunk!-vihogott Miri a  kanapéról

-Amúgy,most tényleg,miért vagy az ö ruháiban?-kérdezte Sergio toábbra is értetlen fejet vágva

-Tudod miért?-kérdezte Dora hatalmas szemeket meresztve,egyböl az egekbe szaladt  a vérnyoása...-Azért,mert az a kis ribi elintézte a ruháit...-fújtatott továbbra is dühösen.Annyira temperamentumos,ezért is szeretem ennyire...

-Mivan?Milyen ribi?Mit csinált?-ráncolta a homlokát,én csak a földet bámultam,mert nem akartam ezzel elrontani az estét,felhúzni Sergiot,meg Dorát tovább isegesíteni,nem láttam értelmét...engem egyáltalán nem érdekelt az egész,ezért megpróbáltam nekik is elmagyarázni,hogy felesleges az idegeskedés,nem lesz jobb azzal semmi,,ha itt hergelik egymást értelmetlenül,Aleperra már megcsinálta,úgyhogy teljesen mindegy az egész...Miközben magyaráztam,jött egy smsem...Aleperrától!Megnéztem és gyorsan elakartam tenni a mobilt,de túl érdekes képet vághattam mert Ramos  gyorsan kivette a kezemböl és elolvasta!

-Ez elég nagy bunkóság volt!Ugye tudod?-kérdeztem töle összehúzott szemekkel

-Ez most mit akar?Találkozni?Miért!Nem találkozhatsz vele!-osztogatta a parancsokat az olvasottak után,persze  nem parancsolgatni akart,hanem csak megvédeni...

-Szerintem ezt én döntöm el!Ha akarok,akkor találkozok vele!-néztem rá flegmán-Jobb ha el sem kezded ezt az én barátnöm azt csinálja,amit én mondok neki témát,mert úgysem az lesz!-mondtam neki kioktató stílusban,de csak azért,mert megérdemelte,és mert ez az egyik legidegesítöbb dolog a pasikban...

-Tudom,nem is akartam,csak nem akarom,hogy valami bajod legyen,meg hogy sértegessenek miattam!-mondta bünbánó és egyszerre aggódó képet vágva,miközben magához húzott.

-Meg tudom védeni magam!Tudod te is!-emeltem fel az összeszorított öklömet,a monoklijára utalva,persze ezt már nem bírtam ki egy kis molyos nélkül.
-Tudom!-puszilt meg nevete

-Majd edzésen vagy valahol megbeszéljük a dolgot,biztos bocsánatot akar kérni,vagy esetleg elásni az erdöben...-nevetgéltem,erre mind a hárman a "te hülye vagy?"nézéssel vagy esetleg a "te nem vagy normális!"nézéssel jutalmaztak.Igazából ezt nem tudtam eldönteni.-Jól van már!-tettem még hozzá vihogva

Még maradtunk Doravál a Ramos rezidenciában,megnéztünk egy filmet,nevetgéltünk,egy kicsit késöbb még befutott Miguel is,ö is nagyon jó fej volt,kedves meg minden amit Miri csak kívánhatott...
Sergio vitt haza minket, és miután hazavittük Dorát és közelítettünk a házunk felé, már messziröl kiszúrtam Carlos kocsiját...Ott állt a ház elött,ö pedig ott fagyoskodott mellette.Sergio kikerekedett szemekkel és  a nyakán duzzadó erekkel készült kiszállni a kocsiból,gyorsan megfogtam  a kezét,nem mondtam neki semmit,de értette,hogy ezt egyedül kell elintéznem...

-Menj nyugodtan!De én itt maradok,addig amíg el nem megy!Ès ne ellenkezz,mert úgy sem érsz vele semmit!-mondta szigorú tekintettel és nyomatékosította egy hosszú csókkal.

-Jól van,nekem mindegy,de légyszives hütsd le magad,nem akarom,hogy itt balhézzatok!!!-kacsintottam rá vigyorogva és kiszálltam a kocsiból.Òvatos léptekkel mentem Carlos felé,figyeltem az arcát,és úgy vettem észre,hogy egy kicsit ideges,de semmi extra.Inkább a beletörödött tekintetet véltem felfedezni nála.

-Szia!-köszöntem oda,félve a csizmám orrát bámulva,amikor megálltam elötte.

-Szia!Nem akarok zavarni,látom jól elvagytok,nem mondhatnám,hogy örülök neki,de ez van!Mi van nem mer egyedül hagyni?Amúgy csak elhoztam neked az ajándékodat,amit már rég megvettem,vagyis egy ideje,de oda kell adnom,mert folyton az eszembe jutsz róla.-hadarta és kinyitotta a kocsi ajtaját ahonnan kivette a legédesebb ajándékot,amit csak adhatott.

-De Carlos!Ez meg mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel és levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

-Tudtam,hogy tetszeni fog!-mosolygott és átadta az ajándékát

-Imádom!Azért ismersz egy kicsit.-néztem rá még mindig mosolyogva-Biztos vagy benne,hogy nekem adod?Nem nött hozzád túlságosan?-kérdeztem aggodalmaskodva,mert már nem akartam visszaadni.

-Már úgyis hozzád ragadt!Ès neked vettem!Mert szeretlek!-hadarta gyorsan,de sajnos érthetöen és sajnos ezzel a mondatával elrontott mindent-Na jó én inkább megyek!-gyorsan beszállt a kocsiba és elszáguldott,Meglepett és nagyon bántott a dolog,de nem mondhattam erre semmit...

Sergio kiszállt és megpróbált szigorúan,mogován nézni az ajándékomra,de öt is azonnal levette  a lábáról...

-Ugye milyen édes?-kérdeztem bociszemekkel

-Azt kellene mondanom,hogy nem,mert ettöl a majomtól kaptad,de tényleg az!-simogatta meg az ölemben lévö kiskutyát.:)

-Ö nem mondott rád semmit!Légyszives te is fogd vissza magad!

-A majom akár bók is lehetne,te is így szoktál hívni...

-...de te nem annak szántad-fejeztem be a mondatot helyette-Ès én soha nem szántam bóknak...-vihogtam-Na de mindegy!Zulu!-mondtam kikerekedett szemekkel.

-Mi Zulu?Mi van?-nézett összehúzott szemekkel,mert nem értette,hog ymiröl beszélek és mert utálta a hideget és egy perc alatt fagyoskodott...
-Tudod,hogy fogják hívni a kutyámat?-vihogtam- Zulunak!-mondtam azonnal,Sergio nem igazán bírta amikor ilyen hülyeségeket beszéltem,kérdeztem és válaszoltam,olyan fejeket vágott és a szemeit olyan szinten forgatta,áá hihetetlen vicces volt.
Még beszélgettünk egy kicsit,aztán Sergio hazament én pedig próbáltam Zulut becsempészni a házba,mert anya nem rajongott a házban kutya ötletért...
Òvatosan felosontam a lépcsön,de meglepödve tapasztaltam,hogy a szobámban a villany fel volt kapcsolva és beszélgetés szürödött ki.Olyan kiváncsi lettem,hogy Zulut szinte el is feljtettem,így gyorsan bementem,mert olyan szintü kiváncsiság lett úrrá rajtam,amit nem tudtam leküzdeni.hogy mégis ki vagyis kik lehetnek a szobámban az éjszaka közepén...

27.rész

 Alejandra hatalmas ajtó csapkodásokkal bement a terembe...Mi csak álltunk és néztünk,de érhetö volt,én is kiakadnék,hogy aki még tegnap a pasim volt,ma már egy másik csajjal van...
Sergio is elment edzésre,megbeszéltük,hogy majd náluk találkozunk este.
Mirivel bementünk az öltözöbe Aleperra szeme ismét szikrákat szórt,de nem igazán fogalkoztatott a dolog,természetesen egész idö alatt nem szóltunk egymáshoz....A sors fintorának vagy az edzö nagyon jó szemének köszönhetöen,együtt kellett kezelnünk Alival,nekem mindegy volt,egy kicsit tartottam töle,de ennyi.
Amikor már tizedszer vágott képen a labdával,akkor kifakadtam rá!

-Te normális vagy?basszus!!!-kérdeztem vöröslö fejjel az orromat fogdosva,reménykedve,hogy még egyben van...

-Még van pofád ilyet kérdezni?-kérdezett vissza hasonló színekben játszó arccal.Aztán fogta magát és becaplatott az öltözöbe...
Az edzö pedig telepatikusan megkért rá,hogy menjek utána,amire telepatikusan nemet mondtam!
Az edzés folytatódott és kb félóra múlva Aleperra felöltözve megjelent az ajtóban,a kulcsot ledobta az asztalra és elment!Szeretett a középpontban lenni,efelöl sosem volt semmi kétségem,de ezt akkor is bebizonyította...
Az edzés végén kaptam az edzötöl egy fejmosást Ali miatt is,de elsösorban azért amiért ennyit kihagytam,eléggé bántam is,de már elkövettem ezt a hibát,már nem tehettem mást.Bementem az öltözöbe ami a többiek hüledezzésétöl volt hangos,nem tudtam mi lehet,de alig vártam,hogy én is meglássam végre...

-Ez meg mi aaa???-néztem a padon lévö cuccomra,vakargatva a homlokomat

-Nyugi,nyugi,neee idegeskedj!-próbált Miri nyugtatni,de idegesebb volt,mint én...

-Ez már egy hülye!!!-tört ki belölem a nevetés-Ennek van valami...akármi értelme is?-néztem végig  a csajokon nevetve,ök pedig megkönnyebülve néztek vissza,szerintem számítottak egy nagy hisztire,de boldog voltam,ez nem ronthatta el a kedvem...

-Szerintem valami állat lehetett,biztos egy kutya vagy valami!-mondta Monsi,mintha tényleg elhinné...Ezen megállapításától folyt a könnyem a nevetéstöl...a tönnieknek is hasonlóan!

-Szerinted egy állat lehetett?-Pilar úgy nézett Monsira,amikor visszakérdezett,mint ha valami gyenge elméjü lenne,ami végülis nem állt távol töle...-Szerinted bejött egy kutya?Szépen kinyitotta az ajtót?De még elötte elkérte az edzötöl a kulcsot!Tehát bejött,és csak a Gita cuccát tépkedte darabokra és öntötte le valmivel?De most komolyan?Ne legyél már ennyire hülye!!!-Monsi megforgatta a szemeit,szegény mindig mindenben próbálta a legjobbat látni,egy kicsit naiv...

-Jaj mindegy!Nem érdekel!Remélem mostmár jobb neki!-törölgettem a szemem-Az edzönek meg ne mondjátok el,mert nincs kedvem napokig ezt hallgatni,meg állandóan erröl beszélni.Szóval,mindenki csendben legyen!Oké?

-Persze!Nem mondjuk el!De Alira ráférne egy jókora füles!-mondta Manu idegesen-De egyébként miért csinálta ezt?Látom,hogy egy ideje van valami baj köztetek,de azért már durva!

-Sergio miatt csinálta...-mondtam a padlót vizslatva,nagyon szégyeltem a dolgot,mert ilyet nem lehet csinálni,hogy a "barátnöd" pasijával kezdesz.de erröl nem tehettem,sem én,sem Sergio,sem senki,ez így alakult...

-Miért is?-nézett rám huncut vigyorral

-Tudod te azt!-mosolyogtam vissza

-Annyit mondhatok,hogy na VÈGRE!!!-kiáltott fel és a nyakamba ugrott-Nem Carlos a neked való,az biztos!Sergioval meg forr közötetek a levegö!-tette hozzá még vihogva,mintha Lolot hallanám...
A többiek is örültek a dolognak,de azért egy páran elmondták a negatív véleményüket is,de teljes mértékben megérdemeltem.Megvártam amíg Miri elkészül,mert hála az égnek,már elkezdte a rehabot.Elmentünk hozzájuk,én az edzö cuccomban,mert nem volt mit felvennem!Még útközben felvettük Dorat is.
Eszembe jutott,hogy megvárom Sergiot a szobájában,egy mezébe bújva,de aztán megnyomtam a delete gombot,mert ez még túl korai lenne...Pedig,nem rossz ötlet!
Dora hatalmas szemekkel nézett rám,amikor kiszálltam a kocsiból az edzöcuccban.

-Ne nézz már így!Történt egy kis baleset!-vihogtam rá

-Milyen baleset?Jól vagy?Mi???-kérdezett vissza riadtan

-A ruháim tönkre mentek,de nyugi nekem nincs semmi bajom,amint ez látható is!-mosolyogtam rá megnyugtatásképpen

-Légyszives ne ijeszgess már!-ölelt meg gyorsan-De akkor is kiváncsi vagyok,hogy mi történt!
Elmeséltem neki a dolgokat,majd felrobbant,amikor elmondtam,hogy Ali mit csinált,de hamar lenyugodott,amikor megtudta,hogy miért tette...

-Na csak jöjjön haza az a nem normális,majd adok én neki!Visszamegy egy ilyen csajhoz?Mi baja van?-nézett rám kérdön.Közben pedig már a nappaliban ültünk.

-Megkérdezheted töle is!Most jött meg!-mondtam mosolyogva,felálltam a kanapéról és odaugráltam az ajtóhoz,hogy azonnal üdvözöljem Ramost,amint belép,így is történt,a nyakába ugrottam,megcsókoltam,de hamar túlestünk a dolgon,mert amikor leesett,hogy nem csak ketten vagyunk,igencsak zavarba jöttem,erre Sergio csak mosolyogva magához húzott és szorosan megölelt.De ez sem tartott sokáig,mert Dora nem értem,hogy csinálta,de észrevétlenül Sergio mögött termett és a hátára ugrott...
Dora és Sergio is elég régen találkoztak így érthetö volt ez az üdvözlés...

-Dora!hát te meg hogy kerülsz ide?-kérdezte Sergio hatalmas vigyorral az arcán,ölelgetve Dorát.Mirivel csak mosolyogva néztük öket.

-Madridi lány lettem!-mosolygott ö is-De ha már itt tartunk!Hallottam a hülyeségeidröl!-nem tartott sokáig,Dora nem bírt magával-Visszamenni egy olyan csajhoz aki megcsalt?Mi van veled?Normális vagy?Nem így ismerlek!-dörgölte az orra alá a véleményét.Sergio összehúzott szemmel rámnézett,én meg fütyörészve nézelödtem,mint aki nem  tud semmiröl...Miri meg hatalmsat nevetett a történteken.-Van neked önbecsülésed?-folytatta Dora,Sergio meg gyorsan befogta a száját...

-Bla,bla,bla!Légyszives!Hagyjuk már!-NE NYALOGASD A KEZEM!-kiáltott fel nevetve

-Hagyjuk,de ha még lesz valami,ilyen majomkodás a részedröl,tudod hogy mi jön?-nézett rá kérdön

-Tudom...-forgatta meg a szemét-De már nem vagyok 13 éves,Dora!-Dora ugyanis mindig adott Sergionak egy kokit a fejére,amikor valami hülyeséget csinált,amit még nézni is fájt...Kicsi a bors de erös!Mirivel pukkadozva ültünk a kanapén,elég viccesek voltak,Dora aki majdnem 2fejjel kisebb,mint Sergio,de Sergio úgy tart töle,mint a tüztöl...
Nagyon jó esténk volt,végig dumáltunk,nevettünk...
Sergionak fel sem tünt,hogy milyen cuccban vagyok,csak akkor amikor felmentem és Miri cuccaiban jöttem le a lépcsön.De nem mondtam semmit,csak miután kaptam egy elég furcsa smst...