25.rész

Dora és Miri tényleg tátott szájjal bámultak rám...Jogosan(hozzáteszem)azért ez egy elég nagy hír volt,de akkor úgy éreztem,hogy pont jó az alkalom arra,hogy közöljem velük...

-Mi van?Ezt így kell elmondani?Mi történt?-kérdezte Dora icipicit idegesen!

-Na ez az!Mi van?Mi volt?Mi lesz?-társult gyorsan Miri is

-Elég jó alkalomnak tünt!-mosolyogtam-Szakítottam vele...

-Nem vagy túl szomorú!-állapította meg Dora

-Nem,tényleg nem vagyok!Rájöttem,hogy nem vagyok szerelemes Carlosba!Már egy ideje ezen rágodtam és úgy érzem jobb neki nélkülem...

-De másba igen?-kérdezte Mirian  hatalmas szemeket meresztve rám.

-Még az is lehet!-Húztam meg a vállam,mosolyogva.-De ne beszéljünk már erröl,most nincs kedvem,most Dora az újdonság,hagyjuk szóhoz jutni...

Egész este ment a dumaparti,nagyon sokat nevettünk,és sok új dolgot tudtunk meg a másikról,nosztalgiáztunk.A pasik nem igazán kerültek szóba,én öszintén  szólva kerültem a témát.
Elég késön ketünk fel,ismét lógtam a suliból,de most nem csak egyedül...Annyi kiderült,hogy Miri és Sergio nem beszélnek egy hete,valami tesóbajuk van egyással...
Lementünk reggelizni a konyhába,Miri már nagyon ügyesen járkált és elmondása szerint nem is fájt a lába.

-Te figyelj már Gita!Te mióta nem voltál már edzésen?-nézett rám Miri a müzlije mögül,én pedig félrenyletem a kérdés hallattán...-Meg ne fulladj már!-meresztette a szemeit

-Jaj nem-köhögtem még tovább-Khmm nem voltam,ööö lassan két hete...-húzgáltam a számat.-Tudom,tudom,ne nézz így,majd elmegyek,de beteg is voltam,Aleperra is ott van,te meg nem...-magyarázkodtam

-Ki az az Aleperra?-nézett Dora értetlenül-Ès miért baj,hogy ott van?Mondjuk a  nevéböl megállapítható,de akkor is...?

-Ne haragudj,de ezt még nem tudod,most beavatlak.-mondtam neki és elkezdtem a mesét.Dora kiakadt,azt mondta,hogy ö egy pofon helyett megtépte volna...igaza volt,nekem is azt kellett volna tennem,de már késöbánat...Azt is elmondta,hogy ne bujkáljak egy ilyen liba elöl,mert neki kellene elölem.

Dél körül, hazamentünk,aztán készültem edzésre,nem igazán vártam,sosem gondoltam volna,hogy egyszer púp lesz a hátamon,de most úgy éreztem...Amikor bementem az öltözöbe,meg is kaptam a többiektöl,de hát ez megszokott volt.Aleperréra egy pillantást sem vetettem...
Az edzés gyorsan elment,jó volt,akkor jöttem rá igazán,hogy mennyire hiányzott...

Alig vártam,hogy Sergio hazaérjen és végre beszéljünk,hogy végre lássam az arcát és a szemeibe nézhessek...
Carlos nagyon sokszor hívott,minden hívás alkalmával elmondta,hogy mennyire szeret és,hogy újra szeretné kezdeni,tényleg fontos volt nekem,de ezzel teljesen kiakasztott!

Elérkezett a délután,amikor Ramos ismét otthon volt,alig bírtam kivárni,hogy vége legyen a sulinak...
Hazamentem,zuhanyoztam,sminkeltem egy óráig válogattam,hogy mit vegyek fel,de végül sikerült eldöntenem,készen álltam a nagy beszélgetésre,vagyis inkább a nagy szerelmi vallomásra,lehet,hogy  hülyének fog nézni,de nem érdekel!
Amikor ott álltam a házuk elött,még vettem pár mély levegöt,kopogtatni akartam és akkor valaki rámköszönt a hátam mögül...Ezt a hangot 1000 hang közül is felismerném...

-Szia kislány!-mondta José hatalmas mosollyal az arcán

-Jó estét!-mondtam bizonytalanul,de annál jobban örültem neki és megöleltem

-Ha jól emlékszem megbeszéltük,hogy tegezödünk,olyan vagy nekem mintha a lányom lennél!Ès meg kell mondjam egyre csinosabb lányom!-mosolygott rám,ez a mosoly családi vonás,a Ramos férfiak védjegye

-Akkor szia José!-mosolyogtam-Nagyon örülök,hogy itt vagy!Paqui is itt van?-öszintén szólva tartottam a választól,szeretem öket nagyon,de most egy nagy dologra készültem és nem hiszem,hogy így összefog jönni...

-Persze,hogy itt van!Jöttünk meglátogatni a törött szárnyú galambocskánkat!-mosolygott.Mindig így beszélt,imádta a gyerekeit,és még mindig úgy bánt velük,mintha totyogók lennének,ez nagyon aranyos volt...

-Jaj,neki is nagyon örülök!De akkor én megyek haza,nem zavarok a nagy családi találkozásnál!

-Dehogyis mész kicsikém!Maradsz itt velünk,családtag vagy,már mondtam!Gyere be is megyünk!-húzott maga után és közben csak magyarázott

Nagy pironkodás közepedte bementem vele,René ott állt a nappaliban mosolyogva,Paqui mesélt neki éppen valamit nagy hévvel,gondolom valami otthoni pletykát.Amikor Paqui meglátott,felpattant az ágyról és jó alaposan megölelgetett,én mindenhol Sergiot kerestem,de sehol nem találtam.Felmentem Mirihez,aztán a folyosón összefutottam Sergioval...

-Szia!-mosolyogtam rá bizonytalanul

-Ohh,csak nem hozzám szólsz?-kérdezte elég lenézöen

-Beszélni szeretnék veled!Elég fontos lenne,ha ráérsz!

-Persze beszéljünk!-váltott át a kedves Sergitora,akit imádok.

-Jól van,de nem ma,mert megyek haza,nem zavarok...nem akarok zavarni!

-Te is tudod,hogy innen nem mész el vacsora és faggatózás nélkül...-mosolygott rám

-Igaz,tudom!-mosolyogtam vissza

Lementünk az étkezöbe,mintha egy étteremben lettünk volna,megterítve,a kaja készen,mintha Paqui már egy egész napja itt lenne.Leültünk az asztalhoz,szépen megvacsoráztunk és közben ment a faggatás,de nem csak engem faggattak,hanem mindenki,mindenkit...
Eljött a kérdés amire számítottam...

-Na és Sabina,miújság az udvarlóddal?-kérdezte Paqui kiváncsian

-Szóval,hát,ööö,mi...már nem vagyunk együtt!-mondtam a villámmal a kezemben,a mondatom közben pedig végig Sergiot figyeltem,aki hatalmas szemeket meresztett rám,amikor meghallotta a válaszomat.Paqui szája pedig huncut mosolyra húzódott,úgy nézett Joséra...

-Oh,de sajnálom!Mi történt,ha megszabad kérdezni?-mondta Paqui öszintétlenül
-Ez bonyolult!-húztam el a számat

-Megértem,ha nem szeretnél róla beszélni,nem kell!

A vacsora tovább folyt,alig vártam,hogy vége legyen és végre beszélhessünk!
Amikor véget ért,Sergio felajánlotta,hogy hazavisz,amit természetesen szívesen elfogadtam,láttam rajta,hogy ö is alig fér a börébe...
Beültünk a kocsiba,de Sergio persze,nem a házunk felé vette az irányt...Megálltunk egy csendes kis helyen,hogy beszéljünk...

-Szóval Gita!-mosolygott kajánul-Nincs meg a barátod?

-Szóval Ramos!Szakítottam vele...-válaszoltam öt utánozva

-Ès miért szakítottatok?

-Közbejött valaki...-mosolyogva beleharaptam az alsó ajkamba és egyre közelebb léptem hozzá

-Igen?Ès ki az?-kérdezte  a féloldalas mosolyával az arcán

-Ö egy híres,tehetséges focista...spanyol azt hiszem!-mondtam neki vihogva

-Ismerem?-kérdezte a tarkóját vakargatva,közben a mosolyt nem lehetett letörölni a képéröl

-Ramos!Azt istenit,megcsókolnál végre?-kérdeztem nevetve és megcsókoltam én...hosszas csókcsatánknak Sergio telefonjának csörgése vetett véget-Nyugodtan vedd fel!

-Ne haragudj!-mondta bociszemekkel

-Nyugodtan,mondom!-mosolyogtam tovább,most semmi nem ronthatja el a kedvem.Gondoltam,addig amíg nem hallottam meg Sergio társalgását a telefonon...

24.rész

A könnyeimet nyeldesve,megfogtam Carlos kezét,de nem tudtam a szemébe nézni,végig lehajtott fejjel elkezdtem a dolgot,nagy sóhajok kíséretében.Szegény rémült tekintettel nézett rám.

-Carlos!Mondanom kell valamit!Ami nem fog tetszeni!-nondtam nagyon sóhajtva,így összeszedtem minden erömet...

-Nem akarsz ideköltözni?Nem baj,ezért nem kell sírnod,majd késöbb ideköltözhetsz,nem fontos most!-darálta a szavakat egymás után

-Figyelj Carl!Nem kertelek tovább,mert nagyon szeretlek és nagyon fontos vagy nekem és nem akarom az idödet rabolni!Nem vagyok szerelmes...legalábbis beléd nem!-szaladt ki belölem az igazság utat törve magának-Nagyon sajnálom,kérlek ne haragudj rám,nem akarom,hogy megutálj,de...de,ezt meg kell tennem,nem maradhatok veled így...és nem pazarolhatod rám az idöt...Sajnálom!-a könnyeim mostmár patakokban folytak,hatalmas sóhajok kíséretében és végig  a padlót fürkésztem,ha éppen láttam valamit a sírástól...

-Ezt úgy mond el,hogy végig a szemembe nézel!-mondta és az állam alá nyúlt,hogy felemelje  a fejemet és így találkozott a tekintetünk...

-Túl sok volt  a romantikus film,mostmár tudom...-nevettem el magam keserüen,erre ö is elmosolyodott-Sajnos így is menne,de nem akarom látni,az arcodat,túl gyáva vagyok hozzá!

-Szóval nem vagy szerelmes?Belém biztos nem?Akkor gondolom Ramos az illetö?-kérdezte elkeseredve

-Nem tudom,hogy mi van Carlos,ennyit érts meg kérlek,csak nem azt érzem amit kellene és tényleg jobb neked ha nem velem vagy!

-Te aztán tudod mi a jó nekem,eddig ez volt a legjobb dolog ami velem történt,vagyis nem ez,hanem te,erre tessék...

-Légyszives ne nehezítsd meg a dolgot!Ìgy is nagyon kemény...De már eldöntöttem,és tudom,hogy sablonos szöveg meg minden,de nem akarlak elveszíteni,mert fontos vagy,hanem szeretnék a barátod lenni!

-Èn nem tudom,hogy akarok-e olyan barátot,aki mindig többet fog jelenteni nekem,mint én neki...ès nem fogok tudni öszintén örülni annak ha boldog vagy,mert nem velem leszel az,és ha Ramossal leszel,áhhh ki sem mondom,mit teszek...Inkább,most menj el!

-Én is így gondoltam!-kezdtem dühösen,de idöben észbekaptam és leesett,hogy most nem kellene nekem az áldozat szerepét eljátszani-Szia Carl!Remélem meggondolod magad....-felálltam a kanapéról,megkartam puszilni,de nem engedte meg,így eljöttem anélkül.
Ahhoz képest,hogy ö mondta,hogy inkább menjek,addig amíg hazaértem 3szor hívott,hogy hazaértem-e,hogy biztos vagyok-e a dologban és hasonlók...
Hazamentem és csak aludtam,másnap egy mintaszerü hétköznap volt,suli,edzés és a többi...
 Két nap múlva Mirian hívott elég idegesen,de izgatott is volt...

-Gita!Mi van már veled?Nem veszed fel és nem hívsz!-kiabált velem

-Ne idegesíts már légyszives!Két napja nem beszéltünk,idöm sem volt semmire,ne nyávogj mert tudod,hogy utálom!-amúgyis feszült voltam nem volt kedvem a nyavajgását hallgatni...

-Jól van,de nekem ez egy hétnek tünik,így,hogy itthon kell lennem...

-Mi van a barátoddal?Nem lóg rajtad?

-Na ez az!Ha felvetted volna a telót,tudnád,hogy ma elmentek és három napig nem lesznek itthon!!!

-Tényleg?-csillant fel a szemem

-Tényleg!Szóval ma itt aludhatnál!

-Ez csak természetes!Lenne mit mesélnem...

-Van egy meglepetésem!-hallottam,hogy valaki ott nevetgél mellette,de gondoltam,hogy valaki a csapatból,ezért nem is firtattam...

-Jól van megyek!Kb 8kor ott vagyok!puszi

Loloval beszélgettem otthon egy kicsit,eddig csak neki mondtam el,hogy szakítottam Carlossal,nem akartam,hogy mindenki rólunk beszéljen.Nem voltam valami jól,mert tényleg fontos volt nekem és még mindig,de nem akartam hülyének nézni és nem akartam,hogy ö legyen a Ramos pótlékom...De ahogy Loloval beszéltem,teljesen átalakultak bennem a dolgok,nem fájdalmat éreztem,hanem reményt és izgatottságot...

-Na végre megjött az eszed!Ès akkor most Sergio a célpont?-kérdezte Lolo  a szemöldökét húzgálva

-Nincs semmilyen célpont!Elleszek egyedül egy darabig!-mondtam vigyorogva

-Jaa,igen értem én!

-Ma nincs otthon,de ha hazajön egyböl beszélek vele,és elmondok neki mindent,és mindenért bocsánatot kérek,persze úgy,hogy ne úgy jöjjön le,hogy mindenért én vagyok a hibás!Hanem,csak,hogy tudja,mi van,hogy mit szeretnék!

-Húú beindultál!Ès mit akarsz?-kérdezte vihogva

-Szerinted???Csak öt!!!Csaaak öt!-a hatalmas vigyort nem lehetett letörölni az arcomról...

-Erre annyit tudok mondani,hogy végre!

-Szerinted ez így normális?Hogy túl is vagyok Carloson?Szegény,azért oda van,állandóan hív,meg smsezik...-húztam el a számat

-Nem normális semmi amit te csinálsz!De nem voltál szerelmes...Ez egyértelmü!Szóval ez az egy dolgod normális!-húzott magához és megpuszilt

-Köszi!Na megyek,mert Mirinél alszom ma!Egyedül van!Puszcsiii!Szeretlek tesó!

-Én is téged!-kacsintott még rám

Amikor odaértem Mirianékhoz,gyanútlanul mentem a szobájába,de a lélegzetem is elállt attól,aki a szobában várt...Csak attól,hogy megláttam a sírás kapott el.Annyira hihetetlenül örültem neki!Odaszaladtam hozzá és kiszorítottam belöle a szuszt is...Sírva,nevetve,ölelgetve ugráltunk,mint két kis marha,de annyira régen láttuk egymást,és hogy ekkora meglepetést okozott,nem is tehettem volna mást!

-Jól vagytok már!-szólt közbe Miri szipogva-Èn is akarok!.így lehuppatntunk az ágyra és öt is ölelgettük...

-Dora!!!Te meg mit keresel itt???-kérdeztem vigyorogva,Dora,Miri és én elválaszthatalanok voltunk Sevillában,így is tartottuk a kapcsolatot,de nem volt olyan,mintha egymás szomszédai lennénk...

-Tudod,hogy 12 éves korom óta,azt szajkózom,hogy Madridban fogok élni,hogy itt akarok dolgozni vagy suliba járni,meg minden!Ès most össze jött!Mostmár nem vakartok le magatokról!

-Jaj,annyira hiányoztál!Ez olyan jó!De miért nem tudtam,hogy mi van?Ès hova vettek fel?Ès hol fogsz lakni?

-Van egy cuki kis lakás,pont nekem való,a  belvárosban,jó helyen,jó kis szomszéd pasival...Ès,tudod Sevillában jelentkeztem továbbtanulni,de nem volt ott jó,nem éreztem jól magam,nekem itt a helyem Madridban,veletek...itt sokkal több lehetöségem lesz dolgozni is!Melleseleg a legjobbaktól tanulhatok!Ès azért nem tudtál semmiröl,mert meg akartalak lepni!-Dora mindig is nagy sminkmester szeretett volna lenni,arról álmodozott,hogy ö lesz a legkeresettebb sminkmester a madridi divathéten és volt is hozzá tehetsége...

-Ohhh te kis!!!-nevetett Miri-Mikor lesz a lakásavató?Egyébként nagyon örülünk neked!-tette hozzá

-Csend,neked komoly kapcsolatod van!-néztem rá szigorúan-Mikor lesz a lakásavató?-kérdeztem nevetve

-Na te is fogd be,komoly kapcsolatod van!-nézett rám ugyanúgy

-Nekem nincs...-húztam meg a számat,Mirian csak tátott szájjal bámult rám,Dorával együtt...

Shakira!

A koncert: négytöl volt kapunyitás,mi odértünk fél hatra,de még nagyon nagyon jó helyünk volt!Örültünk is nagyon,de akkora tömeg lett,alig volt helyünk még állni is,a lábunk szétment,stb.stb.
A koncert kezdési ideje 19:00.volt,de az elözenekar is csak háromnegyed nyolckörül kezdte a müsörát,akik szerintem elég jók voltak,csak rosszkor voltak rossz helyen,mert  a közönség már nagyon türelmetlen volt,az utolsó kétszámukat már ki is fütyülték...
Aztán elkezdték elpakolni az ö hangszereiket,a Shakira bandáét pedig fel,ez volt egy 3/4 óra,itt mát azt mondtam,hogy nem is érdekel az egész!
Sötét volt  aszínpad és feljött egy hosszúhajú nö,persze mindenki azt hitte,hogy Shakira,de nem ö volt csak a gitáros,vokalista csaj.Aztán megjelent végre a várva várt személy,és minden haragom elszállt!Nagyon-nagyon jó müsort csinált,imádom,ahogy táncol,jók voltak a zenék és amikor megláttam,hogy ott áll Pique a színpad szélén...áhh...a Waka,Waka alatt,bevallom bekönnyeztem és ordibáltam,hogy ott van,ott van!:D:DKicsit megörültem!Ès belegondoltam,hogy ha egyszer meglátom Sergiot,na akkor mi lesz?Könnyzápor,esetleg egy shock?:D
Szóval nem csalódtam Shakirában,söt jobban szeretem,mint eddig!De ez a várakozás,durva volt!:S
Nem csináltunk,túl sok képet,de felrakok párat!

ui.:még mindig nem értem,hogy ki öltözteti Shakot,de szerintem,gázak a ruhái,sokkal jobbak is lehetnének...

23.rész

Ez a rész egy icipicit rövidebb lett,mint a többi,bocsi!
Köszönöm Adrinak és Dorcinak,hogy írtak!Csajok úgy látszik,ketten olvassátok a sztorit!:D
Szóval nektek ajánlom a részeket!!!:D
<3szeretés<3 :)



                                                              §§§§§§§



Amikor megláttam,hogy  a taxi mögött Sergio jön,hirtelen nem tudtam mit is csináljak,beüljek a taxiba köszönés nélkül,vagy kérjek bocsánatot és beszéljük meg a dolgokat?Lehet,hogy hülye döntés volt,de az elsö variációt választottam,beszálltam és úgy csináltam,mintha észre sem vettem volna...Idegességemben doboltam a kezemmel,doboltam a lábammal,és feszengve bámultam a visszapillantóba hátha kiszúrom,hogy Sergio mit csinál...

-Minden rendeben van?-kérdezte a taxisoför,aggodalmas képet vágva

-Igen!De álljunk meg!-kiáltottam el magam hirtelen,erre ö gyorsan lefékezett-A pasi aki utánunk jött,bement már a házba?-kérdeztem töle,mert nem akartam megfordulni,nehogy meglásson,bár lehet,hogy az nem lett volna annyira feltünö,mint egy hatalmas fékezés az út közepén...de ilyen helyzetben nem tudok,normálisan gondolkodni....

-Most szállt ki a kocsiból,és úgy látom,hogy erre sasol...

-Mindegy!Inkább menjünk!...Vagy ne!-harapdáltam a számat-De igen mehetünk!-motyogtam bizonytalanul.

-Ez most,ö most Sergio Ramos?-kérdezte izgatottan,én nagyot sóhajtava válaszoltam.

-Igen ö az!-forgattam meg a szemeimet

-Ez mekkora már Sergio Ramos barátnöjét furikázom!!!

-Nem vagyok a barátnöje,jelen állás szerint még a barátja sem!-mondtam neki szomorúan-Csak tönkre tesszük egymást...

-Ùgy látom lenne mit megbeszélnetek!

-Ennyire látszik?Vagyis gondolom,hogy igen...

-Hát igen!Álljunk meg vagyis mégsem meg ilyesmi...-utánozta az elöbbi határozottságomat

-Ez van!Majd lesz valahogy!-ezzel lezártam a magasröptü beszélgetést,elökaptam a telefonomat és írtam Miriannak egy smst:

"Kérlek mondd meg neki,hogy ne haragudjon!Sajnálom!"
Golndolkodtam,hogy küldejem vagy ne,de inkább nem küldtem,nem akarom belevonni szegényt,már így is van elég baja...
Megérkeztünk a ház elé,kiszálltam,de elötte még Luis,ugyanis így hívták a sofört,megadta a saját számát,hogy bármikor,bárhova elvisz vagy értem jön,persze gondolom csak Sergio miatt...
Felmentem,Carlos pedig karbatett kézzel várt a nappali közepén.

-Szia!-köszöntem neki mosolyogva

-Te hol voltál?Nem az volt,hogy itt maradsz?-kérdezte idegesen

-Meglátogattam Mirit,mert felhívott!De utálom amikor,kérdöre vonsz,föleg ha ilyen fejjel és hangsúllyal teszed!-mondtam neki szemrehányóan

-Nem úgy volt,hogy elkerülöd Ramost?

-Ismétlem:Meglátogattam Mirit!Nem Sergiohoz mentem és ha tudni akarod neki is edzése volt!Akarod folytatni vagy befejezhetjük?Vagy esetleg menjünk haza?Vagy mit szeretnél?-soroltam a kérdéseimet durrogva-Telejesen ki vagyok,ettöl az állandó féltékenységtöl,elegem van belöle!

-Te is ugyanezt csinálod,ha egyetlen szót is szólok Astridhoz!De tudom,te tökéletes vagy!-válaszolt ugyanazzal a hangsúllyal,ahogy én az imént neki

-Kit érdekel Astrid?Ha akarsz menjél hozzá,legyél vele,költöztesd ide öt,szeresd öt,nem érdekel!
-Astrid,Carl volt barátnöje,egy aljas kis perszóna,de gyönyörü és Carlos szerette is...-becsörtettem a kis mühelyembe,magamra csuktam az ajtót és elkezdtem  nagy hévvel fabrikálni,de semmi nem sikerült,ingerült voltam és egyre csak idegesítettem magam,aztán egy idö után amikor lenyugodtam,kimentem szépen óvatosan,Carl pedig ott ült a kanapén az ajtóval szemben,rámnézett amikor behúztam az ajtót magam mögött...mindketten bünbánó tekintettel néztük egymást

-Sajnálom!-mondta szinte suttogva,majd odajött,szenvedélyesen a falhoz nyomott,és csak csókolóztunk,aztán az éjszaka nagy részét egymás karjaiban töltöttök,sokszor bocsánatot kérve másiktól...

Rosszul érztem magam,mert attól,hogy Carlos a közelemben volt és jól is éreztem magam vele,attól túl sokszor villant be Sergio arca,és a hülyeségem,hogy mindenböl ekkora ügyet csinálok,ilyenkor mindig eldöntöm,hogy lazább leszek,nem lesz ekkora dolog az apróságokból,visszafogom magam,de ezt sosem tudom betartani,mert túl hirtlelen vagyok, és még akkor is Sergio jár a fejemben,amikor itt van mellettem a barátom!Annyit gondolkodtam,miközben Carl már ott szuszogott mellettem édesen,hogy nem megy nekem ez az egész,szeretem öt,és be kellett vallanom,hogy Sergio legalább annyira fontos nekem,ha nem fontosabb,mint Carl,Ez így tényleg nem ment...Adtam egy hetet magamnak,hogy eldöntsem a dolgot ,csak én egyedül,senki és semmi nem befolyásolhat!Nem is mondtam senkinek semmit.
A hét nagyon gyorsan eltelt,még mindig nem beszéltem Sergioval,semmi kontaktus.Amikor Mirihez mentem,ügyesen kikerültem,és vele sem beszéltünk róla!Miri a héten járógipszet kapott,így néha tettünk egy-egy rövidebb sétát.Carlossal voltam is meg nem is!Edzésre nem mentem egész héten,szerencsére beteg lettem,így volt kifogásom!
Vasárnap Carlosékhoz mentünk egy családi ebédre.Ott volt az egész családja,nagyon szerettem öket,föleg Fedét és Catat.Cata egésznap furcsán méregetett,aztán kapott az alkalmon és amikor kimentem egyedül az udvarra,utánam jött és elkezdett faggatni....

-Szia Sab!Végre egy kicsit dumálhatunk!Már alig vártam!-mosolygott rám

-Szia!èn is vártam!Na milyen a meló?A kollégák?Valami helyes kis macsó?-kérdeztem vigyorogva

-Nagyon jó a meló!Imádom!De pasi az sajnos nincs...Mindenki nagyon kedves,de én most nem erröl szeretnék beszélni!-nézett rám nyomatékosan

-Akkor miröl?-tettem az értetlent,sajnos túl jó szeme van az ilyenekhez,és minden rezdülésböl leszüri a dolgok lényegét...

-Minden rendeben van veled?Veletek?Meglátásom szerint,valami nem stimmel!Carlos tök boldog,te meg...nem is tudom,mintha lenne valami problémád!

-Cata!Légyszíves,ezt ne most,ne itt beszéljük meg,és bocs,mert tényleg imádlak,de ezt nem fogom veled megbeszélni!-normális hangnemben válaszoltam,csak a  tartalma volt kicsit fura-Remélem azért ezt megérted!?

-Persze,megértem,de ezek szerint jól láttam...

-Igen,ehhez van szemed,ezt tudjuk!Na de menjünk be,mert megfagyok!Ès már Fede jön is utánunk!-a kis törpe már ott állt az ajtóban.Bementünk és én nevetve felkaptam,annyira imádom.Még játszotta vele egy kicsit,de olyan hamar elment a délutánés egyre idegesebb lettem...

Ismét Carlosnál voltunk,amikor beléptünk az ajtón hatalmasat sóhajtottam,leültem a kanapéra és könnyes szemekkel néztem rá,Carlos kérdötekintettel méllém telepedett és csak nézett,hogy kezdjem el a mondanivalómat...