8.rész

　
Ez már megint mi a francot csinált?De ahogy feltettem magamnak a kérdést,már tudtam is a választ...Ez a hülye szakított Danivel...Csak egy napot várhatott volna,csak egyet és akkor nem lenne ennyire gáz az egész,egy egész estére eltüntünk,aztán szakít,nagyszerü!!!

-Dani!Dani!-kiabáltam utána,de nem válaszolt,berohant a mosdóba,én meg utána...-Dani, mi történt?

-Még te kérded?Jobb ha nem szólsz hozzám!És told ki a nagy segged innen!!!-ordított rám

-Nem tudom,hogy mi a bajod-persze tudtam-De velem nem fogsz így beszélni!!!Én naiv meg még jövök,hogy megvigasztaljalak!Én vagyok a hülye!-mondtam neki dühösen,de végülis igaza volt!

-Nehogymár,te legyél az áldozat!!!-kiáltott rám eröteljesen

-Te most miröl beszélsz?-a köd ami Blas beszólása után szállt az agyamra egyre sürübb lett...

-Te rib@nc!Szerinted mégis miröl beszélek???

-Mi van?-dülledt ki a szemem,szerintem majdnem ki is esett!-Mit mondtál?Én ribanc?Ezt nagyon elb@sztad,remélem tudod!!!-mondtam neki nagyon idegesen és közelítettem felé-tudod,hogy egyszer már megtéptem egy csajt aki ezt mondta rám!!!-tényleg úgy éreztem,hogy itt vége az egész röplabda pályafutásomnak,mert csak nem lehet verekedés a csapatban...De szerencséje volt,mert az ordítozásra bejött Monsi és J!!!

-Csajok!!!Mi van itt,basszus?-Monsi elém állt,J pedig Dani elé!!!

-Kérdezzétek meg a nagyszerü csapatkapitányunkat!!!-mondta Dani gúnyosan

-Dani,dugulj el,komolyan mondom,vagy nem állok jót magamért!!!-mondtam neki vérben forgó szemekkel

-Gitaaa,gyere menjünk,jobb ha hagyjuk,részeg és ha jól láttam most dobta ki Sergio!-vázolta a helyzetet Monsi és folytatta-pont most miután az egész délutánt együtt töltöttétek,ki tudja,hogy hol,és hogy mit csináltatok... A telefont sem vettétek fel!-mondta már amikor a folyosón álltunk

-Ne kezd te is!-figyelmeztettem-Amúgyis,neked szóltam,hogy elmegyek!-ekkora sunyi nézést még soha nem láttam-Szóval kiment a fejedböl!?-mosolyodtam el

-Öhhmmm lehetséges!-vihogott-Ma nem mondok semmit,nem hozom fel,de holnap mindent elmesélsz!!!

-Nincs mit mesélnem Monsi!-gyözködtem

-Persze,tudjuk,pont ilyen az arcod amikor "nincs miröl mesélned"!-szólt közbe J is

-Dani?-kérdeztük egyszerre Monsival

-Rókamóka!!!-röhögött J

-Te nem vagy tiszta Juanitaaa!:D-NA én megyek megkeresem Carlost,ezt meg elintéznétek nekem?-böktem a fejemmel a mosdó felé és elindultam a szobája felé!Féltem,hogy milyen állapotban találom meg!Nem is csalódtam benne!:D
Carlos ott feküdt az ágyon szétterülve,de letudtam mellé feküdni,a fejemet a mellkasára tettem,ez hatalmas nagy hiba volt!!!Carlos észrevett,felakart ülni,de persze ennyi pia és egy hirtelen mozdulat meghozta a hatását!Carlos kirakta ami nyomta a gyomrát!Persze túl közel voltam,így,hát kaptam belöle én is!

-HATALMAS RESPECT CARLOS!:D-röhögtem el magam,nem vergödtem,nem lett volna értelme...

-Gitanaaaam hol voltál?-kérdezte nyöszörögve,amikor kitámogattam a mosdóba,szépen elrendeztem és bedugtam az ágyba,mint egy gyereket!

-Carl,én megyek lefekszem-suttogtam neki

-Szeretlek Gitaaa!

-Miiiiivan????- kérdeztem kidülledt szemmel,lesokkolva!De a választ már nem értettem,csak dörmögött valamit!Mindegy ezt nem kell komolyan venni annyira részeg,úgysem fog rá emlékezni!Feltakarítottam a szobában,összepakoltam a cuccait úgysem lesz képes rá reggel,amikor felkel...Már majdnem négy óra volt,amikor kész lettem mindennel!

Az edzö tud büntetni,amikor lebuktunk büntit kaptunk,ami az volt,hogy az utolsó nap reggelén,Carl és én szervírozzuk a reggelit!
Nem nehéz dolog kipakolni a kaját a tányérokra,de egyedül uncsi lesz!Carlos...örülök ha felbír kelni hányás nélkül!!!:D
Már nem feküdtem le aludni,nem bírtam volna felébredni idöben!Belopóztam a szobába,halkan összeszedtem a ruháimat és a laptopomat,lezuhanyoztam felöltöztem és lementem a konyhába,hogy neki álljak a dolognak...
Mintha az elsö este forgatókönyve lett volna,valaki csörömpölt a konyhában...

-Miritaaaa!-kiáltottam el magam,úgy megörültem neki!-Te miért nem alszol?

-Jaj,Sab,basszus ne ijesztgess már!.mosolyodott el-Segíteni akarok,mert tudom,hogy ez a büntetésetek,de láttam Carlt este,és hát tudod...-vihogott-Téged pedig sehol nem láttalak,ezért gondoltam,hogy jobb ha megcsinálom,úgysem tudok aludni-húzta meg a vállát szomorúan

-Miért,mi történt?-húztam el a számat

-Csak Pablo...Jelenetet rendezett,mert Adánnal nyomtunk egy simulós táncot,de csak poénból!Semmi komoly,csak...ÒÒ,miért mondjam?Ismered...Ja és nem tudom,hogy mi van Sergioval,este alig láttam,de akkor is csak egy után,és tök szomorú meg ideges volt!Tökre aggódom érte...Nem tudsz valamit?

-Mirian,az az igazság,hogy velem volt este,és igazad volt!-húztam el a számat és elmeséltem neki mindent,csak azt nem,hogy csókolóztunk,mert ezt senkinek nem fogom elmondani,mert megegyeztünk,hogy ez meg sem történt

-Na Gita,én megmondtam,nem vagyok vak!-mosolygott-De nem értelek,ez volt a vágyad már mióta!Emlékszem egyszer nagyon becsiccsentettél és háromszor mondtad el nekem egy este alatt,hogy mennyire szereted,aztán másnap nagy komolyan megkérdezted,hogy elmondhatsz-e valamit és elmondtad újra-emlegette röhögve az életem egyik legdurvább buliját...

-Rohadt vicces vagy Mirian Ramos Garcia!!!-mondtam neki röhögve,olyan viccesen nevet,hogy már azon nevetnem kell...-De van két komoly ellenérvem:
1.Az én személyem!
2.Az,hogy a tesód egy félisten!

-Ha jól hallom rólam van szó!-suhant be Sergio,újra csak jókor...ekkora égést,a fejem búbjáig vörösödtem

-Te tényleg mindig ott vagy ahol nem kellene!-forgatta meg a szemét Mirian-Mit keresel itt?

-Segíteni jöttem,már nem tudok aludni!Vagyis nem is tudtam!

-Te tegnap vagyis ma hajnalban szakítottál Danivel?-kérdeztem felháborodva

-Igen,semmit nem érzek iránta!Valaki más kell nekem-néztett rám a gyönyörü szemeivel és csillogó mosolyával-rákvörös lettem...

-Ajaj,csak nem zavarok?-kérdezte Mirian nevetve-És Sergio,végre egy épeszü döntés!-Miri nincs oda Daniért,hát mostmár én sem!

-Dehogyis,szerintem a tesód szed valamit!-néztem Sergiora felhúzott szemöldökkel,ezzel jelezve,hogy fogja már be!

-Amúgy honnan tudod,hogy szakítottunk?-kérdezte érdeklödve

-Csak láttam,ahogy kiszaladt,és-gyorsan elharaptam,nem akartam elmondani,hogy összevesztünk...

-Mit mondott?!-csatant fel Miri

-Ennyire béna vagyok?-sosem tudtam hazudni vagy elhallgatni dolgokat

-Hát nem ez a legnagyobb erösséged!-fintorgott Sergio

-Na bökd ki Gita!

-Oké,annyi volt,hogy te kidobtad,berugott,én vagyok a közellenség és leribancozott!

-Micsodaaaa?Ez mondja neked?Pont ö?Mi a ...mi???Mindegy,no comment!-Miri nem jut szóhoz ritka alkalmak egyike!- a ribizés és hasonlók nagyon kiverik a biztosítékot nálunk...

-Sergiooo-szóltam hozzá óvatosan-úgy fújtatsz mint egy bika,légyszi ne húzd fel magad ezen!-simítottam végig a hátán-Csak ivott,azért mondta és végülis van benne valami!

-Te hülye vagy?-kérdezték egyszerre

Végülis volt benne valami,volt egy barátom alig járunk két hete és azt mondtam,hogy szeretem(ha nem is neki),erre csókolózok egy másik pasival,aki még fontos is nekem!Nem kicsit!!!

-Oké,erre nem érdemes az idöt vesztegetni!Csináljuk meg a kaját!Ha már itt vagy remélem segítessz Sergio-néztem rá bociszemekkel

-Erre nem lehet nemet mondani-simított végig az arcomon
Ez tök furán jött ki föleg,hogy Miri is ott volt!De nagyon jól esett!Nagyon rendesek voltak,hogy segítettek!

-Gita!Carlos?Mi van vele?Nem mondtál semmit!Tudod én nem tudok kétségek között élni!-hadarta Miri és elmosolyodott,persze erre Sergio is odasandított

-Nem,nem vesztünk össze!Az csak most jön...-mondtam szomorúan,ezt vártam,mert eltüntem egy egész estére-Csak lerókázott!-ezen muszáj volt nevetnem!:D

-Nem mondod?Tényleg-pukkadoztak mellettem Ramosék

-Nem akarta ö,csak így jött össze!

-Én soha nem hánynálak le!-biztosított Sergio röhögve

-Te teljesen hülye vagy!Na felszaladok átöltözni 5 perc és jövök!

-Oké Miri!Addig mi megterítünk!

Sergio és én!Kettesben...a tegnapi dolgok után...ettöl tartottam!

-Ne nézz ilyen rémülten!-mosolygott rám-Nem foglak megenni!

-Jaj,nem félek,nehogy azt hidd,csak gondolkodtam!

-Èn is gondolkodtam!Ùgy döntöttem,hogy hagyom,hogy egyedül dönts és,hogy vedd észre,hogy én kellek neked-önbizalomért nem kell átmenni a szomszédba!-A háttérben maradok és ha úgy adódik elömerészkedem!-mondta megfontoltan,lehet,hogy tényleg gondolkodott!

-Köszönöm Sergio!-mondtam neki hálásan,egy nagy kö esett le a szívemröl,nem kellett két pasi között örlödnöm!-és azt is köszönöm,hogy nem mondtad el Mirinek a csókot,én sem mondtam és nem is akarom senkinek!Ìgy is olyan büntudatom van miatta!

-Megbántad?-kérdezte szomorúan

-Igen is,meg nem is!-kurta válasz,de teljes mértékben igaz...Sergio furcsán nézett rám felhúzott szemöldökkel!-Naaa,mindegy úgyis tudod,vagy ha nem akkor sosem tudod meg,hogy milyen volt-megint tökre belezavarodtam a mondandómba,mert mégsem mondhattam el neki,hogy Sergio évek óta vártam arra,hogy így nézz rám,hogy átölelj,hogy megcsókolj,szeretnék tudni rólad mindent ,ha meglátlak egy csajjal elönt a méreg és kikaparnám a szemét,hogy nincs olyan nap,hogy ne gondolnék rád!Szóval nem mondhatom el neki,hogy bele voltam zúgva!

Közben megjött Miri,és annyi volt a beszélgetésnek...Hála Istennek!

-Gita!Carlos most támolyog le a lépcsön,és téged keres!

-Oké,megyek,szurkoljatok!

Megálltam a lépcsönél és néztem Carlt ahogy levonszolja magát!Elég vicces volt!Nevettem amikor észrevett és a szemebe nézett,a szemében mindent láttam,csak azt nem amit szerettem volna...