7.rész

-Szia,hát te mit keresel itt?-kérdeztem,amikor kiléptem az ajtónkon és rámosolyogtam

-Nem mit,hanem kit...Téged!-mondta határozottan-azt hiszem ideje lenne beszélnünk!

-Én is ezt szeretném,éppen hozzád indultam!

-Szerintem menjünk le a partra!

-Oké,mehetünk!Carl úgyis durmol!-egyeztem bele az ötletébe

-Mond már meg nekem,hogy mégis ki a francot kit érdekel az a szerencsétlen???-durrogott felemelt hangon

-Te normális vagy?Velem ne ordibálj!!!Ha ezt csinálod,felesleges akárhova is mennünk,én így nem vagyok hajlandó beszélni,de tényleg Sergio,tök felesleges!-mondtam neki dühösen,de a végén már lehajtott fejjel álltam elötte

-Ne haragudj,csak nem bírom,hogy vele vagy...

-Akkor sem beszélhetsz így Carlosról!Azt hittem,hogy barátok vagytok!És amúgyis mi az,hogy nem bírod?

-Éhes vagyok!-mondta témába vágóan-Menjünk és a parton beszélünk és eszünk!

-Jól van,menjünk!De te annyira hülye vagy!:D

-De te így szeretsz...Nem?

-Persze!-vágtam bájvigyort-Csak szólok Monsinak,hogy ne keressenek!Egy perc!-mondtam és beszaladtam a szobába

Lementünk a partra,ami a szállásunktól úgy tíz percre volt.Amíg sétáltunk,nem nagyon beszéltünk,szerintem ö is és én is ugyanazt tettük,átgondoltunk a dolgokat...vajon Sergio tudta,hogy mennyire oda voltam érte?És ha tudta,miért nem tett valamit?És,ha Mirinek igaza van,ha tetszem neki?Na mindegy,most úgyis kiderül minden!
Megérkeztünk egy étteremhez,nekem mindegy volt,hogy hova megyünk,én úgysem eszek semmit,most nem bírok!Görcsben volt a gyomrom,ideges voltam...
Sergio megrendelte az ennivalót,én pedig az italomat,hisz ma van a buli,jól akarom magam érezni...és most jól jön egy kis feszültség oldó!

-Szóval Sab,azt szeretném mondani-kezdett bele-,hogy túl fontos vagy nekem ahhoz,hogy elveszítselek,hogy ne legyünk legalább barátok,szükségem van a mosolyodra és úgy rád összességében!Arra,hogy beszéljünk,hogy találkozzunk...-mondta komoly arccal,végig a szemembe nézve

-Igen,én is ezt akartam megbeszélni!Ez így nagyon sz@r volt,hülyén viselkedtünk mind a ketten!Szóval felejtsünk el mindent!Nekem is túl fontos vagy,nem akarlak elveszíteni,de szeretem Carlost és öt sem!Szóval észhez kellene térnünk és nem kicsinyeskeni egymással!

-Szereteeeed???Két hete vagytok együtt,mi az,hogy szereted?Miröl beszélsz?-nagyon ideges volt,csak két esetben láttam ilyennek,ha kikaptak egy fontos meccsen,vagy ha Mirire rámozdult valaki!

-Sergio,igen szeretem,legalábbis úgy érzem és amúgyis szerintem ehhez nincs semmi,de semmi közöd!Nem Mirian vagyok,nem kell megvédened,és ha már itt járunk öt sem kell-csattantam fel-és már egyszer elmondtam ma,hogy velem ne ordibálj és már mindenki minket néz,úgyhogy fogd be,edd meg a kajádat és menjünk vissza!-egy kicsit reméltem is,hogy úgy tekint rám,mint Mirire,de jobban szerettem volna,ha épp az ellenkezöje,ha csak engem akarna...Nem is tudom,hogy mit akarok!
Sergioval évek óta ismerjük egymást jó barátok vagyunk és most esett le neki,hogy akar valamit tölem,amikor ez elkezdödött Carlossal...
Mindegy ennek semmi,de semmi értelme,Sergio megkapna és eldobna,ha összejönnénk azzal elveszítenék egy barátot!Tudom,mert amióta ismerem úgy 20 "komoly" és még több futó kapcsolata volt...Erre nekem nincs szükségem!

-Éppen ez az Gita-ö csak akkor hívott így ha nagyon akart valamit-nekem nem olyan vagy,mint Mirita,de legalább ugyanolyan fontos-mondta lehajtott fejjel

-Ha megkérdezhetem,akkor ez miért most jutott el a tudatodig?Idegesít,hogy boldog vagyok?Vagy mi?Sérti a férfi büszkeségedet,hogy nem veled vagyok?Nem értelek!Tényleg nem...

-Nem,dehogyis,hogy kérdezhetsz ilyet?Örülök,hogy boldog vagy,csak az zavar,hogy nem velem vagy az!-mondta és öszintének tünt

-Szerintem ezt hagyjuk inkább ennyiben,és ne beszéljünk róla többet!Nem csinálhatod ezt velem...

-Jól van befejeztük!Egyenlöre!-mosolygott kajánul-akkor témaváltás,de elötte rendeljünk valamit!

-Oké,én ugyanazt kérném,mint az elöbb!-mondtam a pincérnek,és Sergio is így döntött

-Szép lesz ha ilyen spiccesen megyünk vissza-vihogtam-Sokáig eszel még?

-Nem már készen vagyok,mostmár táncolhatunk!-mosolygott és már fel is állt,odajött mellém és felém nyújtotta a kezét-Hölgyem,felkérhetem egy táncra???-kérdezte széles mosollyal az arcán,belölem kitört a nevetés...

-Sergioooo!Ez nem te vagy,ez túl...más!!!:D-mondtam röhögve-De mehetünk!Bár láttalak már "´táncolni"-mutogattam a levegöben az ujjaimmal

-Mi az,hogy "táncolni"???-utánozta az elöbbi mozdulatomat-Én igenis tudok táncolni!Most megmutatom!-vágta be a büszkefejet

Táncoltunk,néha összesimulva,néha csak szimplán.Énekeltünk-Sergio minden dalszöveget ismert,néha hülyén is éreztem magam,hogy ennyire otthon van a zenei világban,én pedig hozzá képest...
Még ittunk pár koktélt-a koktélok után azt hittem én is ismerek minden dalszöveget,vicces lehettem!:D-...nagyon jól éreztük magunkat.

Egyszer ránéztem az órámra, már észrevettem,hogy egy ideje sötét van,de hogy már éjfél legyen...

-Úristen!!!Sergitooo,gyere mennünk kellene,elmúlt éjfél!-rángattam meg az ingét

-Tök jól fogalmaztál!Kellene,ha akarnánk,de nem akarunk,ahogy látom...-nézett végig rajtam,hát ezt elég jól gondolta,nem igazán volt kedvem menni-Gitaa,maradjunk még,és esküszöm,hogy egy ideig békén hagylak!-mosolygott és közben megfogta a kezem

-Jól van,túl jól érzem magam,ahhoz,hogy most itt hagyjalak!-mosolyogtam én is-De remélem,hogy betartod amit mondtál!

-Igen betartom-mondta határozottan és közelített felém-De csak a mai este után!-és adott egy puszit a számra

-Sergio,ezt nem kellene-azt nem mondhatom,hogy túl magabiztosan mondtam ezt

-Szerintem pedig,de...Ahhoz,hogy jól dönts meg kell mutatnom,hogy miröl maradsz le,ha Carlossal vagy!-a barna szemeivel mélyen az enyémekbe nézett,rabul ejtett...mindig...

-Sergio,nekem mennem kell,vár a barátom akit szeretek-mondtam neki és otthagytam a táncparketten-magamat sem értem,mindig ezt akartam,most mi bajom,mi???nem értem!-visszanéztem...láttam a csalódott pillantását,aztán már csak a padlót figyelte.Meg kellett állnom,nem hagyhattam ott!Csak néztem,ahogy ott áll,mint egy kisfiú,akit elhagytak a szülei,csak vár,szomorúan!Annyira ideges voltam,hogy ebben a percben legszívesebben kitéptem volna a saját hajamat,de elég hülyén néztem volna ki kopaszon!
Amikor ismét felnézett,rámosolygtam és elindultam felé és ö is felém,amikor összetalálkoztunk csókolóztunk szenvedélyesen,de mégis gyengéden.Amikor véget ért az a leírhalatlan csók,elkezdett pörögni az agyam...

-Mi lesz ebböl?Mit mondok Carlosnak?és Te Daninak?Azt hiszem,hogy szeretem Carlt erre jössz Te és minden borul,minden!Ez a két hét olyan´mint másnak egy év...Nagyon jó volt ez az este,életem legszebb estéje,de...Sergio,ennyi volt!-mi van velem?megörültem?vagy Carl tényleg ennyire fontos lenne???vagy ez most miiii?-Kérlek szépen,tegyünk úgy mintha semmi sem történt volna,mintha minden a régi lenne,mintha...

-Tényleg ezt szeretnéd?-kérdezte idegesen ugyanakkor beletörödve-Mi a baj?Miért nem hiszed el,hogy lehetnék hüséges,hogy szerethetnélek???
Erre mégis mit mondhatnék?
1.Sergio ismerlek jól,tudom milyen vagy és tudom milyenek a pasik,és a focistákról ne is beszéljek...
2.Én egy szürke kisegér vagyok hozzád képest,nem ilyen csaj kell melléd!Nem vagyok elég jó neked!-ez volt a legnagyobb érvem,de nem mutathatom magam ennyire gyengének
3.Ha ezt elkezdenénk fájdalmat okoznánk Carlosnak,Daninak és nekem is,mert eldobnál...
Lettek volna érveim,de nem mondtam ezek közül semmit,álltam ott lehajtott fejjel,és ennyit nyögtem ki:


-Szerethetnél?Na ne nevettes!Felejtsük el és ennyi!Az ígéretet be kell tartanod!

-Ha ennyire makacs vagy,akkor legyen így!-mondta nagyon dühösen-Nem tehetek ellene semmit???

-Nem!!!Csak maradj a barátom kérlek!Szükségem van rád!-fogtam szinte könyörgöre,mert ezek után örülök ha majd szóba áll velem és nagyon szorosan megöleltem

-Ezt még meglátjuk...-és lefejtette magáról a karjaimat

-Ne mondd ezt,kérlek!

-Gita,ez van,nem mondhatom neked,hogy ott leszek melletted,mikor ezzel a bunkóval vagy!
Nem mondhatom,mert nem tudnám betartani és nem akarok neked légböl kapott ígéretet tenni!-mondta szinte aközömbösség határát súrolva,ez a legrosszabb,ha valakinek közömbös vagy...

-Igazad van,nem lehet minden az enyém amit szeretnék!-helyeseltem könnybe lábadt szemmel

-Na menjünk fel a többiekhez!-mondta,de szerencsére még hozzátette-De elötte még szeretnék egy ölelést,tárta szét a karjait!-nagy kö esett le szívemröl...
Szinte én ugrottam a nyakába,nagyon vissza kellett fognom magam,hogy ne így tegyek!

Visszaértünk és a buli nagyon tombolt!Kerestem Carlost,de sehol nem találtam...Megláttam Manut és Blast nagyon összevoltak gabalyodva,de muszáj volt odamennem,mert Blas és Carlos egy szobában vannak,ezért ö biztos tudja,hogy hol van!

-Bocsi,emberek a zavarásért,de Blas nem láttad Carlost?

-ÁÁÁ,megjöttél Gita!Hol jártál eddig?-kérdezte Manu csodálkozva

-Sergioval beszéltem,nagyon fontos volt!De Monsi nem mondta?Mindegy nem fontos!
Naaa,hol van Carlitos?

-Nagyon szép mondhatom-Blas kiakadt rám,nagyszerü,pedig nem nagyon ismerek nála türelmesebb embert-Carlos keresett,de nem talált,ezért ivott és olyan készre vágta magát,hogy hárman vittük be aludni-mondta Blas idegesen

-Kösz Blas,nagyon kedves vagy,de szerintem Carlos elég nagy fiú ahhoz,hogy eldöntse mennyit iszik...-elborította a köd az agyamat,még számon kérnek,nem igaz!

Elindultam Carlos szobája felé,de ahogy az ajtóhoz értem,Dani szaladt el mellettem sírva.Hátra néztem és Sergio nézett Dani után,nem túl együttérzöen...