29.rész

Hatalmas lendülettel nyitottam be az ajtón,mert utálom,rühellem,ha a szobámban vannak,az az én birodalmam,az engedélyem és jelenlétem nélkül ne legyen ott senki...Már elöre felment bennem a pumpa,de amikor megláttam,hogy ki van ott,azt hittem megáll az eszem,nem is engedtem szóhoz jutni...

-Te meg mit keresel itt?Ne is válaszolj,csak menj el innen,talán majd máskor beszélünk,de ez így elég gáz!!!Szia!-Mutattam dühösen az ajtó felé.

-Kislányom!-szólt rám szigorúan anya

-Ebbe most az egyszer ne szólj bele,légyszives!-néztem rá dühös tekintettel,és jobbnak látta,ha inkább kimegy a szobából.

-Csak bocsánatot szeretnék kérni!-mondta halkan Aleperra

-Most nem azért,de ez a minimum!A kedvenc gatyámat basztad össze!Nem tudom,hogy gondoltad!Ès mióta vagy már itt?Mindenki full hülyének néz...-hadartam gyorsan értelmetlenül egymás után a gondolataimat,mert idegesített,hogy ott van,semmi kérdés nélkül beállít...-Na és akkor majd beszélünk máskor,most tényleg menj el!

-Oké megyek!De tényleg ne haragudj,annyira hülye voltam!-mondta lehajtott fejjel és közben felállt az ágyamról,nem tünt valami öszintének...-Aranyos a kiskutyád!-tette még hozzá

-Zuluuu!Atyaég!-nevettem el magam-El is felejtettelek!-szoritottam meg szegényt

Aleperra elment,szerencsére nem kellett kituszkolni az ajtón,ment ö magától is szépen.Az öltözöben nem idegesített az amit csinált,de hogy eljön ide,és ki tudja mióta ül az ágyamon és,hogy mit dumált anyának...De ezen nem kellett sokat gondolkodnom,mert amint bezáródott az ajtó,anya már szaladt is fel,hogy kifagasson...

-Na ez meg mi volt fiam?-kérdezte full kiváncsian,mint valami kis öregnéni,aki már percek óta éhezik egy jó kis pletykára.elöször nem tudtam,hogy elmondjam-e neki,hogy mit csinált ez  a liba,de aztán úgy döntöttem,hogy tudja meg ö is...

-Tudod Sergio...ömmm,na hát Sergio és Aleperra együtt jártak,én meg Carlossal voltam...

-MI?-nézett rám hatalmas szemeket meresztve-Voltál?Ès én erröl miért nem tudok?-kérdezte sértödötten

-Anya!Számold már össze,hogy mennyit találkoztunk mostanában!!!Szerinted mikor mondtam volna el?Amikor te alszol vagy amikor én?

-Igazad van!Vagy én dolgozom vagy te vagy suliban vagy edzésen...De még mielött folytatnád!Mi a fene az ott a kezedben?-a családunk nem volt valami állatbarát,én sem igazán,de Zulunak  az elsö perctöl nem tudtam ellenállni...

-Ö Zulu!-mosolyogtam-Hát nem ennivaló?-nyújtottam felé,és ö is egyböl megenyhült,vagyis azt hittem...

-De ugye nem tied?

-De!Most kaptam Carlostól!

-De nem vagytok már együtt!Akkor?Ès folytathatod is a sztoridat,hogy miért voltál ilyen az elöbb szegény Alival!

-Elöször is a te drága kis Alitad,nem szegény!Összebaszta az összes ruhámat,ma edzés után,az összes tönkrement!-válaszoltam nagyon bunkó módon,de hihetetlen ideges voltam-Másodszor,mert Carl még a szakitás elött megvette nekem,de csak most adta ide,azt mondta mindig eszébe jutok róla,úgyhogy jobb ha ideadja!

-Elöször is,hogy beszélsz?Másodszor,mit csinált?Ès miért?-utánozott

-Hát,az úgy volt,hogy szakítottam Carlossal és Sergioval meg összejöttünk,már régóta kerülgetjük egymást és most végre összejött a dolog!-mosolyogtam-ès Ali berágott...

-A sevillai Sergio?A Ramos?-úgy nézett rám,mint aki szellemet lát

-Aha,ö!-mosolyogtam el magam,hihetetlen volt,hogy akibe kislány korom óta belevagyok zúgva,hozzáteszem kisebb-nagyobb szünetekkel,most a pasim,együtt vagyunk...Van néhány apró gondunk(egy 2méteres és egy nagy liba)de attól függetlenül,minden jó!

-Akkor valóra vált az álmod!-mosolygott csillogó szemekkel amikor kimondta,de engem eléggé feszélyezett a téma...erröl nem igazán szeretek beszélni anyával...

-Na jó szia anya!Majd reggel találkozunk!Jaaaa!De ugye Zulu maradhat???-néztem bociszemekkel és lebigyesztett ajkakkal...

-Elsö és utolsó alkalom!De ö a tied,neked kell gondját viselni,az biztos,hogy én egyszer sem viszem el sétálni!Jó éjt!-ezzel ki is ment,mi Zuluval nyugovóra tértünk,másnap délelött találkám volt Doraval és Mirivel.

Reggel felkeltem,elvittem Zulut egy gyors sétára,de elég necces volt  így póráz nélkül...Hazamentünk gyorsan elkészültem és Miri jött értem,felkaptuk Dorát,de elötte még felmentünk hozzá,Mirivel tök véletlenül,kb. 20 percet cikáztunk a lépcsöházban,hátha meglátjuk azt a cuki szomszéd srácot,de semmi...Sajnos!
Dora lakásából még hiányzott pár cucc,bútorok kiegészitök és természetesen egy közös kép hármunkról!:)
Elmentünk egy nagyon tuti helyre és Dora,mintha lakberendezö lenne,olyan szakértelemmel válogatta össze a cuccokat,minden passzolt mindenhez...Mirivel csak pislogtunk!:D
A bútorok után kikönyörögtem,hogy menjünk be egy kisállatboltba is.

-Miért kellett ide bejönni?-kérdezte Miri fancsali képet vágva

-Mert Zulunak kell vennem pár cuccot!-válaszoltam válogatás közben

-Ki az a Zulu?-kérdezték egyszerre

-A kiskutyám!!!-válaszoltam levakarhatatlan vigyorral az arcomon-Tegnap este kaptam.-mutogattam a telefonomon a képet,amit még este löttem róla.

-De édes!-mondta Dora a képet bámulva

-Sergio nem is mondta,hogy vesz neked egy kutyát!-csodálkozott Miri

-Nem is töle kaptam...-mondtam,gyorsan lehajtottam a fejemet és az ajkamba haraptam,tudtam,hogy kapok egy fejmosást...

-Akkor?Anyukád nem bírja a kutyákat!-mondta Miri,miközben egy akvárium falát ütögette,Dora meg valamilyen nyulat simogatott...:D

-Hát az úgy volt...-kezdtem bele,de Dora azonnal közbevágott

-Ajajjjj,csak nem?

-De!Carlostól kaptam,tegnap este!ès még mielött nekem esnétek,azt mondta,hogy már régebben megvette,és nézzétek meg milyen édes-toltam a mobilomat az arcukba-Nem hagyhattam ott!Amúgyis,azt is mondta,hogyha nem fogadom el,akkor ott hagyja az utcán-füllentettem,de rájöttem,hogy csak rosszabb lesz...

-A bunkó,ott hagyná az utcán?-húzgálta dühösen a szemöldökét Miri,Dora furcsán csendes volt.

-Jó,ezt nem mondta!-mosolyogtam el magamat,hogy mennyire bénán hazudok...-De akkor sem hagyhattam ott!

-Igaz nagyon édes!-szólalt meg Dora bársonyos hangon,mint aki,pont akkor ugrott le egy felhötaxiról,amin addig utazott,hatalmas mosolyok kíséretében...

-Hello!Megjöttél?-kérdeztem vihogva-Minden oké nálad?

-Jaaj,hát izé!Igen!-dadogott

-Ismerem ezt a fejet!-bökte oldalba Miri-Csak nem szerelmes vagy életem?-kérdezte hatalmas vigyorral már ö is.Annyira tudtunk örülni egymás boldogságának is,mintha csak a sajátunk lenne!Ùgy szeretem Mirit és Dorát,mintha a testvéreim lennének,büszke voltam rájuk,szomorú ha ök is azok,de mindig megpróbáltam és ök is felviditani a másikat.Boldog,ha ök is azok és így tovább...:D

-Öööömm-harapott az ajkába-Tudjátok van az a szomszéd srác!

-Tudjuk!-mondtuk egyszerre vihogva-Na mesélj!-mondtam

-Még nem volt semmi különös,csak sokszor összefutunk,ööö meg néha az én postaládámban landolnak a levelei és odakell adnom neki,és néha beszélünk pár szót,de annyira zavarban vagyunk egymás mellett,alig merünk egymásra nézni...szóval semmi érdekes,csak elég sokat jár a fejemben!-mosolygott a semmibe bámulva

-Dora,ez tök jó!Nagyyon édes!Már nagyon kiváncsi vagyok rá!-mondta Miri izgatottan

-Èn is nagyon!-csatlakoztam a tenyeremet dörzsölve

-Jól van már,majd meglátjátok!Ès ne vágj már ilyen képet!-jött közelebb és a tenyerével meglökte  a homlokomat...én ezen csak vihogtam,mint mindig...

Befejeztem a vásárlást,aztán mentünk vissza Dorához,amit tudtunk vittünk kocsival,amit nem,azt másnap hozták a bútorszállitók.Dora és Miri felmentek egy kör cuccot felvinni,én még a kocsinál maradtam,mert eldugtam a közös képünket,amit még akkor odaakartam neki adni.Kikutattam a képet és szaladtam is felfelé,de a lépcsöházban,a  postaládáknál pedig megláttam,ahogy egy elég helyes és magas pasi,pakolja  a leveleket Dora postaládájába...Annyira vicces volt a helyzet,ahogy Dora választottja,azon mesterkedik,hogy legalább ennyit beszéljenek...Gyorsan elosontam,meg sem mukkantam,de pont amikor a háta mögött suhantam volna,hátra lépett és kiverte a kezemböl a képet...´

-Ne haragudj!-mondta bünbánó képet vága,de ez az arc azonnal kétségbe esett képpé változott amikor lehajolt a képért és meglátta,hogy együtt vagyunk rajta...-Te...Te...Te ismered Dorát?-kérdezte dadogva,vöröslö képpel.

-Igen!A legjobb barátnöm!De nyugi nem mondom el neki!-mutattam neki nevetve a postaládára

-Lekötelezel!-sóhajtott hatalmasat-Amúgy Lucas vagyok!Örvendek!-mondta aranyosan és felém nyújtatta a kezét

-Èn meg Sabina!-mutatkoztam be én is-Figyelj!Kérdezhetnék valamit?-vakargattam a fejemet

-Ezek után?Egy kérdést megengedhetek...-válaszolta mosoylogva,na és itt rájöttem,hogy Dora miért van odáig érte...még én is zavarba jöttem a mosolyától.

-Szóval,bocs,hogy így bele a közepébe,de nem lenne egyszerübb elhívni egy randira,minthogy az összes postást hülyének beállítani?

-De,mi sem egyszerübb...-húzta el a száját.Nem tudtam mi a baja,de nem akartam tovább faggatni egy totál idegent...

-Na jó te tudod!èn megyek,mert már keresni fognak!Szia!-köszöntem neki és zavaromban elkezdtem a lépcsön felmenni...a negyedikre.
Bementem leültem,odaadtam a képet,Dora kitette egy fö helyre és ott pompázott.
Kb.10 perc múlva kopogtattak az ajtót!

-Hála Istennek!itt a pizza!-állt fel Dora a kanapéról,ami szinte az egyetlen bútor volt a lakásában...

-Rendeltetek pizzát?Nagyon ügyesek vagytok!Köszi!-mondtam-Már majdnem éhen haltam...

Dora kinyitotta az ajtót,de nem a pizza volt...

...

Kommentek nélkül jöjjön pár zene amiket mostanában hallgatok...:)Ha már mindig annyit kell várni a részekre,legalább ennyi frissítést csináljak,és hátha találtok kedvetekre valót köztük!pszcsiii<3

28.rész

Sziasztok!

Annyira sajnálom,hogy ennyit kell várnotok egy részre,de nincs semmi idöm se írni,sem a többi sztorit olvasni...Ez a  rész sem lett valami hosszú és megint nem a legjobb,ezért is bocsánat,és nem tudom,hogy mikor lesz a következö,de megpróbálom egy hónapnál hamarabb hozni!:D
Holnaptól pedig szurkoljatok,mert elkezdem a 90napos diétát...megint!:D
Ha valaki esetleg kiváncsi a részletekre,hogy milyen,beválik-e,kérdezettek majd nyugodtan!
Puszi mindenkinek! <3<3<3



                                                                    §§§§§§§



-Ez nem a Mirian cucca?-kérdezte Sergio meglepödött képpel a lépcsö elött állva,amikor lejöttem

-Nagyon képben vagy a ruhatárainkat illetöen!-mosolyogtam rá és hatalmas lendülettel a nyakába ugrottam,amikor leléptem az utolsó lépcsöfokról és így majdnem elesetünk...mindketten nagy nevetésben törtünk ki.Imádom,ahogy Sergio nevet,a mosolyát,számomra ez az egyik legszebb dolog  a világon...<3
Sokszor,csak emiatt bámultam!:D
-Emberek!Mi is itt vagyunk!-vihogott Miri a  kanapéról

-Amúgy,most tényleg,miért vagy az ö ruháiban?-kérdezte Sergio toábbra is értetlen fejet vágva

-Tudod miért?-kérdezte Dora hatalmas szemeket meresztve,egyböl az egekbe szaladt  a vérnyoása...-Azért,mert az a kis ribi elintézte a ruháit...-fújtatott továbbra is dühösen.Annyira temperamentumos,ezért is szeretem ennyire...

-Mivan?Milyen ribi?Mit csinált?-ráncolta a homlokát,én csak a földet bámultam,mert nem akartam ezzel elrontani az estét,felhúzni Sergiot,meg Dorát tovább isegesíteni,nem láttam értelmét...engem egyáltalán nem érdekelt az egész,ezért megpróbáltam nekik is elmagyarázni,hogy felesleges az idegeskedés,nem lesz jobb azzal semmi,,ha itt hergelik egymást értelmetlenül,Aleperra már megcsinálta,úgyhogy teljesen mindegy az egész...Miközben magyaráztam,jött egy smsem...Aleperrától!Megnéztem és gyorsan elakartam tenni a mobilt,de túl érdekes képet vághattam mert Ramos  gyorsan kivette a kezemböl és elolvasta!

-Ez elég nagy bunkóság volt!Ugye tudod?-kérdeztem töle összehúzott szemekkel

-Ez most mit akar?Találkozni?Miért!Nem találkozhatsz vele!-osztogatta a parancsokat az olvasottak után,persze  nem parancsolgatni akart,hanem csak megvédeni...

-Szerintem ezt én döntöm el!Ha akarok,akkor találkozok vele!-néztem rá flegmán-Jobb ha el sem kezded ezt az én barátnöm azt csinálja,amit én mondok neki témát,mert úgysem az lesz!-mondtam neki kioktató stílusban,de csak azért,mert megérdemelte,és mert ez az egyik legidegesítöbb dolog a pasikban...

-Tudom,nem is akartam,csak nem akarom,hogy valami bajod legyen,meg hogy sértegessenek miattam!-mondta bünbánó és egyszerre aggódó képet vágva,miközben magához húzott.

-Meg tudom védeni magam!Tudod te is!-emeltem fel az összeszorított öklömet,a monoklijára utalva,persze ezt már nem bírtam ki egy kis molyos nélkül.
-Tudom!-puszilt meg nevete

-Majd edzésen vagy valahol megbeszéljük a dolgot,biztos bocsánatot akar kérni,vagy esetleg elásni az erdöben...-nevetgéltem,erre mind a hárman a "te hülye vagy?"nézéssel vagy esetleg a "te nem vagy normális!"nézéssel jutalmaztak.Igazából ezt nem tudtam eldönteni.-Jól van már!-tettem még hozzá vihogva

Még maradtunk Doravál a Ramos rezidenciában,megnéztünk egy filmet,nevetgéltünk,egy kicsit késöbb még befutott Miguel is,ö is nagyon jó fej volt,kedves meg minden amit Miri csak kívánhatott...
Sergio vitt haza minket, és miután hazavittük Dorát és közelítettünk a házunk felé, már messziröl kiszúrtam Carlos kocsiját...Ott állt a ház elött,ö pedig ott fagyoskodott mellette.Sergio kikerekedett szemekkel és  a nyakán duzzadó erekkel készült kiszállni a kocsiból,gyorsan megfogtam  a kezét,nem mondtam neki semmit,de értette,hogy ezt egyedül kell elintéznem...

-Menj nyugodtan!De én itt maradok,addig amíg el nem megy!Ès ne ellenkezz,mert úgy sem érsz vele semmit!-mondta szigorú tekintettel és nyomatékosította egy hosszú csókkal.

-Jól van,nekem mindegy,de légyszives hütsd le magad,nem akarom,hogy itt balhézzatok!!!-kacsintottam rá vigyorogva és kiszálltam a kocsiból.Òvatos léptekkel mentem Carlos felé,figyeltem az arcát,és úgy vettem észre,hogy egy kicsit ideges,de semmi extra.Inkább a beletörödött tekintetet véltem felfedezni nála.

-Szia!-köszöntem oda,félve a csizmám orrát bámulva,amikor megálltam elötte.

-Szia!Nem akarok zavarni,látom jól elvagytok,nem mondhatnám,hogy örülök neki,de ez van!Mi van nem mer egyedül hagyni?Amúgy csak elhoztam neked az ajándékodat,amit már rég megvettem,vagyis egy ideje,de oda kell adnom,mert folyton az eszembe jutsz róla.-hadarta és kinyitotta a kocsi ajtaját ahonnan kivette a legédesebb ajándékot,amit csak adhatott.

-De Carlos!Ez meg mi?-néztem rá kikerekedett szemekkel és levakarhatatlan vigyorral az arcomon.

-Tudtam,hogy tetszeni fog!-mosolygott és átadta az ajándékát

-Imádom!Azért ismersz egy kicsit.-néztem rá még mindig mosolyogva-Biztos vagy benne,hogy nekem adod?Nem nött hozzád túlságosan?-kérdeztem aggodalmaskodva,mert már nem akartam visszaadni.

-Már úgyis hozzád ragadt!Ès neked vettem!Mert szeretlek!-hadarta gyorsan,de sajnos érthetöen és sajnos ezzel a mondatával elrontott mindent-Na jó én inkább megyek!-gyorsan beszállt a kocsiba és elszáguldott,Meglepett és nagyon bántott a dolog,de nem mondhattam erre semmit...

Sergio kiszállt és megpróbált szigorúan,mogován nézni az ajándékomra,de öt is azonnal levette  a lábáról...

-Ugye milyen édes?-kérdeztem bociszemekkel

-Azt kellene mondanom,hogy nem,mert ettöl a majomtól kaptad,de tényleg az!-simogatta meg az ölemben lévö kiskutyát.:)

-Ö nem mondott rád semmit!Légyszives te is fogd vissza magad!

-A majom akár bók is lehetne,te is így szoktál hívni...

-...de te nem annak szántad-fejeztem be a mondatot helyette-Ès én soha nem szántam bóknak...-vihogtam-Na de mindegy!Zulu!-mondtam kikerekedett szemekkel.

-Mi Zulu?Mi van?-nézett összehúzott szemekkel,mert nem értette,hog ymiröl beszélek és mert utálta a hideget és egy perc alatt fagyoskodott...
-Tudod,hogy fogják hívni a kutyámat?-vihogtam- Zulunak!-mondtam azonnal,Sergio nem igazán bírta amikor ilyen hülyeségeket beszéltem,kérdeztem és válaszoltam,olyan fejeket vágott és a szemeit olyan szinten forgatta,áá hihetetlen vicces volt.
Még beszélgettünk egy kicsit,aztán Sergio hazament én pedig próbáltam Zulut becsempészni a házba,mert anya nem rajongott a házban kutya ötletért...
Òvatosan felosontam a lépcsön,de meglepödve tapasztaltam,hogy a szobámban a villany fel volt kapcsolva és beszélgetés szürödött ki.Olyan kiváncsi lettem,hogy Zulut szinte el is feljtettem,így gyorsan bementem,mert olyan szintü kiváncsiság lett úrrá rajtam,amit nem tudtam leküzdeni.hogy mégis ki vagyis kik lehetnek a szobámban az éjszaka közepén...