Carlos hirtelen felugrott a padról megfogta a kezemet és maga után húzott,mosolygott,és nem válaszolt,csak vonszolt árkon-bokron keresztül...én pedig hagytam magam,annyira kíváncsivá tett!De azért a kérdéseimet ismételgettem!
-Carlos Suarez!!!Carlos!!!Hova vonszolsz?Tudod,hogy nem bírom a sötétet,félek,hogy úgy mondjam!Mondj már valamit!Ez így eléggé pszichopatának tűnik!Minden horror film így kezdődik!!!-noszogattam de semmi válasz...-Carlos,kérlek!!!
-Egyetlen egy percet bírj már ki!!!-mondta nevetve
-Na jó,most bevágom a durcit!!!-megálltam és keresztbe fontam a kezeimet a mellkasomon
Carlos felkapott az ölébe és úgy csörtetett be egy társas házba...Az első emeleten letett a hármas számú lakás elé,kinyitotta az ajtót és beinvitált!
-Gyönyörű ez a lakás!!!-mondtam tátott szájjal-De mit keresünk mi itt???
-Ezt vettem a héten!-mondta hatalmas mosollyal az arcán
-Carlos van egy saját lakásod!!!-ugrottam hirtelen a nyakába
-Ez nem az enyém,ez a mi lakásunk!!!
-Miiiiii,mi van,mi?Mi???-kérdeztem dadogva,kikerekedett szemekkel-Neem,nem az nem lehet,ültem le a hófehér kanapéra
-Tudom,hogy ez túl hirtelen,és még fiatalok vagyunk,de így lenne időnk egymásra,melletted ébredhetnék,melletted aludhatnék,és bármikor,tudod...-kacsintott
-Hülyeee....De amúgy ez teljesen igaz!Deee,szerinted ebbe a szüleink belemennének?Hogy ketten egy külön lakásban lakjunk?Ès ez nem csak ebből áll...
-Utálom,amikor ilyen vagy!Túl komoly...Most csak örülj neki,aztán ráérünk gondolkodni!Gyere nézd meg a többi szobát!-fogta meg ismét a kezemet-A nappali, a konyha,a hálószobánk,van egy vendégszoba,mert tudom,hogy imádod,a barátnöiddel a csajos estéket!-húzta el a száját,aztán tovább vigyorgott.
-Carlitos,szeretlek!Ez túl szép,hogy igaz legyen...-mondtam könnyes szemekkel,annyira meghatódtam.
-Szeretlek!Ès nagyon szép,de igaz!!!Ès a legjobbat még nem is láttad!!!
-Van még valami?Ne már,ezt én,hogy tudnám viszonozni?-néztem fel rá boci szemekkel
-Gyere-húzott ki a nappaliba és kinyitotta azt az ajtót amit eddig észre sem vettem,ahogy megláttam a szobát,nem hittem a szememnek,csak néztem Carlra és bámultam tátott szájjal a szobát.A hobbim vagyis gyakran próbálkoztam a ruha tervezéssel,a varrással és imádok sajatkezüleg ékszereket készíteni...Ez a szoba pedig egy álom volt...
-Na???Tetszik?-kérdezte bizonytalan hangon
-Ez egy álom...Hogy,mi?ki?Egyedül???
-A gardróbot alakíttattam át neked!Cata segített,a színek és a többi izé,azt is ö vette...-fogott a kezében egy anyagdarabot
-Imádom Catát,remélem felveszik a munka helyre!!!Szeretném jobban megismerni,mert ö olyan,mintha már ismerne...De,hogy volt idöd erre egy hét alatt?Azért ez sok munka...és nemis volt egy hét
-Tudod kapcsolatok!!!-símított végig a mellkasán büszkén-Na felavatjuk a hálót?-húzgálta a szemöldökét
-Ohhh,ezt mondhatnám,hogy megszívtad,mert megmutattad ezt a szobát,itt muszáj eltöltenem egy kis időt...-húztam meg vállam...
-Na gyere csak!-húzott oda magához és szenvedélyesen megcsókolt
-Naaa jó!Lehet szó erről is...-mondtam és behúztam a hálóba
Másnap dél körül ébredtünk,aztán kezdődött a futkározás,mert meccsünk volt,neki is nekem is...
Haza kellett mennünk összepakolni,aztán futás meccsre,fel sem tudtam fogni a dolgokat,annyira sok dolog történt hirtelen...Otthon csak futólag mondtam el azt,hogy kibékültünk,a többi dologról nem beszéltem,ahhoz több idő kell!
Amikor beértem az öltözőbe a csajok csak bombáztak a kérdéseikkel...
-Na mi volt azzal a törpe agyú óriással???-kérdezte Pilar cinikusan
-Ez elég találó volt!Alig mertünk ott hagyni vele,legszívesebben pofon vágnám...Viszont Cata jó csaj!-mondta Mirian
-Nagyon szimpi szerintem is!-mosolyogtam és eszembe jutott a lakás aztán egy kis ideig csak bárgyún vigyorogtam
-Hahóóó!!!-lökött meg egy kicsit Monsi-Itt vagy?
-Jaj persze,bocs,majd mesélek!
-Na nem!Most mondod el a dolgokat!-emelte fel a hangját Miri
-Nyugodj már le!Kibékültünk!-sokat gondolkodtam,hogy elmondjam-e nekik a lakást,de úgy döntöttem,hogy majd csak akkor mondom el,amikor meggyözödtem róla,hogy nem csak egy álom volt...
-Tényleg?-kérdezett vissza csalódottan Miri
-Ne legyél,már bunkó Miri!-szólt rá Ali-természetesen ö örült neki,hogy nem vagyok útban-odalépett hozzám és megölelt,Miri meg mutogatotta háta mögött,hogy kinyírja,biztos jó volt az este...
-Nem bunkó csak őszinte!-Pilar sem leplezte,hogy nem rajong Carlért...-De te tudod!Mi boldogok vagyunk,ha te is!
-Na erről van szó!Jól vagyok,nagyon szeretem és majd mesélek,de most már a meccsre koncentráljunk!!!
Köszi!-húztam el a számat,tudom én is folyamatosan oltottam Pablot,most már megértem,hogy Miriannak miért volt ennyire rossz...-Na én bemegyek a terembe!
-Szóval cigizni mész?-kérdezte Monsi szúrós tekintettel
-Szóval lehet...-vágtam báj vigyort az ajtóból visszafordulva.
Ahogy kimentem,Sergio ott állt az új autó csodája mellett és a telefonját babrálta.
-Szia Ramos!-ugrottam elé vihorászva,ö meg majdnem kiejtette a telefont kezéből,úgy kapkodott utána,mint aki bűvészkedik...
-Te normális vagy?-kérdezte nevetve-Látom jó volt az este!-tette hozzá somolyogva
-Igen,igen...Kibékültünk!
-Gondoltam...túl gyenge vagy!-húzgálta a száját
-Te meg túl kedves...-löktem meg-Neked amúgy nem meccsed van?
-Ma csak néző leszek...Nem emlékszel?Piros lap!
-De tényleg!Elég állat voltál rád fér egy kis pihenés!
-Már mondtam,hogy bíró egy szar volt!De van egy jegyem!Eljössz velem???-kérdezte fura sunyi mosollyal az arcán.
-Még jó hogy elmegyek!Hogyne mennék már?De mi ez a fej?Jaaaa,te mekkora hülye vagy!
Nem is itthon van meccsetek...De nagyon vicces!-vágtam báj vigyort
-Csak kíváncsi voltam,hogy mikor esik le...
-Na jó megyek!Majd beszélünk!
-Hova mész már megint?Neked nem lehet semmit sem mondani?Meg szórakozni veled?De te mindenkivel csinálhatod amit akarsz?
-Te segg,cigizni megyek!Most nem menekülök,ha megint arra gondolsz,csak nem akartam mondani,mert tudom,hogy utálod...
-Igen elég undorító!-mondta lekezelően
-Jól vagy már,neked ugye semmi rossz szokásod nincs?-kérdeztem szemrehányóan
-Nincs én tökéletes vagyok!
-Uhhh,hát persze,hogy az vagy!-forgattam meg a szemem és elmentem a terem hátához,mindig odamegyek...
Gondolkodtam,kattogott az agyam,hogy jó ötlet-e ez a közös lakás...voltak bőven ellenérveim!
Sok kérdésem volt Carloshoz,hogy ezt mégis,hogy hozta össze?A szülei mit szólnak hozzá?És,hogy az enyémek mit fognak?Stb...
Egy összeköltözés nem csak annyiból áll,hogy hú de jó együtt vagyunk,hanem háztartást kell vezetni,főzni,mosni meg minden,mellette tanulni,edzeni,a barátokkal találkozni...Visszamentem a terembe,lejátszottuk a meccset,kikaptunk elég csúnyán,szét volt csúszva a csapat!Pedig ennek nem volt semmi előjele!Megkaptuk a letolást,aztán beültünk pizzázni.Elég csendes voltam,és ez feltűnt a többieknek is,faggattak,hogy mi van velem,és én eddig bírtam a nagy hallgatást...
-Gitaaaaaa!Mi van veled?Meg sem szólalsz,csak bambulsz magad elé!Monjad már!-rugdosott Miri az asztal alatt
-Na nem rugdossál,légyszi!Annyi van,hogy Carlos vett valamit,ami annyira durva és annyira hihetetlen és annyira durva és nagyon szép és mondtam már,hogy durva?
-Naa mi az?Naaa mondjad már!-türelmetlenkedett Mirian a többiek is csak kérdön néztek rám
-Egy közös lakás...-amikor kimondtam gyorsan beszívtam az alsó ajkamat és körbe járt a tekintetem,hogy milyen arcokkal találom szemben magam.
-Na ne!Lakás?Közösen?Te hülye vagy?-kérdezte döbbenten Pilar
-Ne csináld!-szólt közbe Monsi is
-Gita!18 éves vagy!Szerinted ez jó ötlet?-folytatta Miri
-Nem mondtam,hogy odaköltözöm,de köszi a támogatást!Megyek is,nincs ehhez kedvem...Sziasztok,majd hétfőn találkozunk!-felálltam és elmentem,tényleg mindig menekülök,minden elöl,igaza volt Sergionak,ismét...
-Gita!Légyszi várj már meg!Mondanom kell valamit!-jött utánam Manu idegesen
-Oké,nyugi!A parkolóban elmondod oké?
-Oké,siessünk,mert megbolondulok!
-Na mindegy akkor mondjad menet közben!
-Szóval Blas látott valamit,vagyis valakit,valakivel,valahol!
-Uhhh,most mi van?Találgatnom kell?-nevettem el magam
-Jaj,de ki sem szeretném mondani,mert nagy vita lesz belőle,de ha nem mondom el,megörülök!Muszáj
elmondanom!Durva!Emlékszel,amikor Poco kérdezte,hogy kis szerelmes a csapatból?És ki nyújtozkodott a legjobban?
-Alejandra...-forgattam meg a szemem
-Igen,igen,igen!-sóhajtozott
-Na nehogy azt mond,hogy...-állt össze a fejemben a kép,ö pedig,csak bőszen bólogatott...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése