17.rész

Mielőtt megfordultam 1perc alatt ezer gondolat száguldott át az agyamon,mi lehet az ami ennyire meglepi Sergiot,hogy meg sem szólal és csak egyre dühösebben bámul a parkoló felé...
 Megfordultam,és annyira megdöbbentett az amit láttam,hogy először meg sem tudtam szólalni...csak a szavakat kerestem,olyanokat amikkel leplezhetem az érzéseimet, a  haragomat, a dühöt és a mérhetetlen csalódottságomat...bár ez eléggé felesleges,mert Sergio túl jól ismer,úgy is tudja,hogy mit érzek,legalábbis sejti!
Carlos kocsija a parkolóban volt,ö pedig ott állt mellette egy lánnyal,akit nem ismertem,legalábbis ilyen távolságból nem ismertem fel!
Tudtam,hogy ez a lány nem csak barát,Carlost elárulta  a test beszéde...többször megölelte és megpuszilta  a lányt...
Elöntött a méreg,a kétely,a fájdalom,a szemeim könnyesek lettek,de tartottam magam és nem sírtam!Felemeltem a fejemet,mélyeket sóhajtott,erőt vettem magamon,ránéztem Sergiora és a döbbent csend után megszólaltam.

-Tényleg csak ez a hely van Madridban!-mondtam keserű mosollyal az arcomon

-Ez mit képzel magáról?-kérdezte felháborodva,és az öklét már beszorítva tartotta...

-Légyszíves menj be Sergio!-kérleltem,féltem,hogy hülyeséget csinál-Én pedig megyek haza!

-Nem mész haza!Vagy vissza jössz velem és jól érzed magad!!!Vagy hazaviszlek és közben benyomunk egy jó nagy bigmacet!-elég jól ismert már,tudta,hogy ezzel feldob egy picit...
-Tudod,egy bigmac sem old meg mindent!!!De azért segít...és itt az én ötletem:megkérdezem Miriantól,hogy nem zavarná-e ha lenne ma este egy szobatársa és hazafelé eszünk egy bigmacet!

-Na ebben benne vagyok...De én is lehetnék a szobatársad!-mosolygott rám

-Ez kihagyhatatlan volt!Igaz?Na menjünk be mielőtt észrevesz!!!-sürgettem

-Te nem akarsz vele beszélni,vagyis leordítani???Tökön rúgni meg ilyesmi,amiket ti csajok szoktatok!-kérdetze megdöbbenve
-Neeem?Ha ennyit jelentek neki,hogy egy hétig nem keres és most megjelenik itt egy csajjal...amikor jól tudja,hogy milyen sokszor járunk ide!Akkor nekem ő nem ér annyit,hogy egy szót is vesztegessek rá!Meg amúgy is mit mondhatnék?Egy nagy hibám van:Te?Sajnálom,hogy ennyire tapló vagy?Szép barátnőd van,gratulálok?Kösz,hogy hívtál?Vagy mit?Semmi nem jut eszembe...Legszívesebben csak odamennék és bemosnék neki,többször,mert egy nem érne semmit!!!Bocs egy kicsit kibuktam...-hadartam lehajtott fejjel,erre  ő csak megölelt,mindig megnyugtat a közelsége...

Amikor elindultunk visszafelé Carlos és a "barátnöje" pont odaértek mellénk,ennyire kínos helyzetben még nem nagyon voltam eddig...

-Sziasztok!-köszönt Carl mintha semmi nem történt volna,én csak néztem rá szúrós szemekkel,Sergio pedig nem szólt semmit-Szerintem még nem ismeritek egymást-ez aztán a pofátlanság,még be akarja mutatni?Ráadásul nagyon szép lány...-Ö itt Catalina,ö itt Sabina és gondolom a nagy Sergio Ramost megismered!-természetesen ezt még hozzá kellett tennie a végén

-Ohhh,te vagy Sab???-kérdezte mosolyogva és megölelt

-Igen én!-mondtam flegmán és eltoltam magamtól,még ölelget...Hihetetlen!

-Jaj,várj Carlitos mondta,hogy összevesztetek,most meg neeee,nem,nem,nem nem vagyok az új  barátnöje,nehogy azt hidd!Carlos,te mekkora egy bunkó vagy!-lökte meg mosolyogva,aztán gyorsan váltott és dühösen folytatta-Velem akarod féltékennyé tenni a szerelmedet?Te normális vagy?-Sergioval csak néztünk,hogy mi van,nem nagyon értettük a dolgokat-Carlos az unokatesóm!-mosolygott rám és most én ugrottam a nyakába

-Haver ez nagyon gáz!!!-röhögött Sergio,Carl zsenialitásán

-Nem akartam,akartalak féltékennyé tenni,holnap felhívlak,hogy találkozzunk,mert beszélnünk kell!-a gyomrom összeszűkült,ideges lettem és csak bólintottam egyet,hogy oké.hívj fel...
Catalina egy pillanatra arrébb húzta Carlt,hogy mondjon neki valamit,közben Sergioval ott álltunk,mint két szerencsétlen...

-Remélem terhes vagy Carl,mert akkor szoktuk ezt mondani,hogy beszélnünk kell vagy esetleg szakítani akarsz vele?Te full,hülye vagy!Nehogy meg merd tenni!!!Megpofozlak!!!Egész héten csak a nyavajgásodat hallgattam...szóval most egy jó kis esténk lesz vele együtt!!!-hallottuk ahogy Cata kiosztja,összenéztünk és elnevettük magunkat,bejön a stílusa kár,hogy csak most ismertem meg,közben visszajöttek Carl pironkodott,de úgy látszik Catanak nagy a befolyása nála!!!

-Cata és mit keresel itt Madridban?Hogy-hogy eddig nem találkoztunk?-kérdeztem mosolyogva

-Egy állás interjúra jöttem,Cordobából,ott lakom a szüleimmel és most Carléknál alszom,és csak azért hozott ide,mert elmondása szerint imádod ezt a helyet...-mondta mosolyogva,Sergio két levegő között gyorsan közbeszólt.

-Lányok még mielőtt belemerültök,nem megyünk vissza?-kérdezte Ramos dideregve,mert nem vette fel a
kabátját,mivel csak kikísért...

-Jaaaj,ne haragudj,persze menjünk be!

Visszamentünk az asztalhoz,bemutattuk Catát a többieknek,a lányok vele tök kedvesek voltak,de Carlossal nem,szegény ha megszólalt,csak flegmáztak és beszólogattak neki...Sergion meglepődtem,mert ö kedves volt és dumált is vele!Lehet,hogy átérezte a helyzetet...Miguel pedig egy angyal volt...jófej,vicces és totál oda van Mirianért...
Ott voltunk éjfélig,de aztán mennünk kellett,másnap mindenkinek meccse volt,Carlos vitt haza,az egész este elég necces volt nekem,nem akartam,hogy így maradjon,de Carlos sem,mert először Catalinát vittük haza...

Amikor a mi házunk elé ért tovább hajtott,nem szólaltam meg,csak néztem rá,hogy mégis mit csinál...

-Gitaa,a beszélgetésünkhöz semleges terep kell,nem nálatok és nem nálunk...-mondta komolyan

-Carlos állj meg valahol,de most!Nem fogsz játszani az idegeimmel tovább!Ne idegesíts,mert megverlek!!!

-Jól van egy perc és megállunk!Nyugi!

-Egy eldugott kis park,szép környék...ezért kellett...na mindegy,miért nem hívtál egész héten,mi bajod van???-zúdítottam a nyakába a kérdést ami egész héten dolgozott bennem!

-Ezt én is kérdezhetném tőled!Te hibáztál és még ma is vele voltál...és még neked áll feljebb?-háborgott

-Bazzki Carl!Te teljesen hülye vagy?Ha nem láttad volna kb. 10 voltunk az asztalnál és ott volt Sergio barátnöje is!Ès te alakítottad úgy a helyzetet,hogy féltékeny legyek az uncsitesódra!Te normális vagy?
És ezerszer elmondtam már neked,hogy évek óta a barátom és nem teheted meg azt velem,hogy választás elé állítasz,hogy te vagy ö...Ezt a választást lehetetlen meghozni és nem is áll a szándékomban!Egyébként azt sem tudtam,tudom,hogy egyáltalán együtt vagyunk-e...Ha te egy ilyen marhaság miatt egy heti némaságot fogadsz akkor azt sem tudom,hogy van-e értelme ennek köztünk!Nem is tudom,hogy mit csináltál egész héten,hogy min kattog az agyad velünk kapcsolatban,nem hagyhatsz bizonytalanságban ennyi ideig,ha egy kicsit is fontos vagyok neked!Én nagyon szeretlek,fontos vagy nekem,de ezt nem bírom így...szörnyű volt ez a hét nélküled-csak mondtam és mondtam neki a dolgokat,ö türelmesen végig hallgatott egy padon ülve,én pedig előtte álltam,mászkáltam,aztán ö is elkezdte a monológot...

-Naaaa ez az!!!èn sem tudom,hogy miért csináltam ezt,tök gáz volt,hogy nem mutattam be egyből úgy ahogy kellett volna...De én mindennél jobban szeretlek ez az egyetlen dolog amiben biztos vagyok,és amikor megláttam,hogy megint azzal a bájgúnárral vagy arra gondoltam,hogy odamegyek és beverem a képét!-mondta indulatosan-De amikor megláttam az arcodat,hogy szikrákat szór a szemed...Akkor minden világos lett!Te is szeretsz,és ugyanolyan féltékeny vagy mint én!-mosolygott édesen

-Még jóhogy szeretlek te marha!-ugrottam a nyakába és megcsókoltam-De tudod,hogy ezzel nincs vége,nincs elintézve minden,meg kell beszélnünk pár dolgot!Alig tudunk találkozni,és akkor is mindig veszekedés van...

-Igen tudom,ezért is van neked egy ajándékom,amit a héten vettem,ezért nem hívtalak,mert azt akartam,hogy nagy legyen a meglepetés,de csak holnap akartam odaadni,bár az is lehet,hogy így még jobb...