Sziasztok!A multkor nem jol tettem fel a reszt,de most ujra...:DCime meg most sincs!:D
-Miért vagy velem ennyire közömbös?-kérdezte szomorú hangon-tudod,hogy nem szeretem ha ilyen vagy velem!-jelentette ki mintha semmi sem történt volna...
-Már rég nem érdemled meg,hogy a kapocslatunkon rágódjak,azon,hogy miért nem vagyok neked elég jó...-válaszoltam elfojtott hangon-hisz még mindig fontos volt nekem,(nem azt mondom,hogy szerettem)de ezt nem mutathattam ki neki,de ismert,mint a tenyerét,tudta jól,hogy ez csak duma!
-Mit követtem el,hogy így viselkedsz velem?-na ezen a kérdésen felhúztam magam rendesen...
-Ez most komoly?Te most komolyan ezt kérdezted?Szerencséd van,hogy ma koszorúslány vagyok és nem ittam!De komolyan,akkora patáliát csapnék,ha nem így lenne!Ennyire bunkó,beképzelt,õsparaszt nem lehet senki... csak te!Atyaúristen,és nehogy félbe merj szakítani,de tényleg ne merd megtenni,annyira de annyira ideges vagyok miattad,nem is ideges nem is tudom mi!Egy igazi sárkány leszek annyira kihozol a sodromból,hogy nem ismerek magamra!Na és,hogy mersz ilyet kérdezni?Még,hogy én,hogy viselkedem veled?ÉN?A végén nehogy te legyél az áldozat!Nevetséges vagy!-tüzelõ arccal és idegesen sarkon forultam és otthagytam!
Történt ugyanis,hogy az exbarátom...
(nyugodtan mondhatom,hogy exbarát,mert tudom,hogy soha de soha többé nem lesz kötünk semmi!Tudom:soha ne mond,hogy soha,de én tudom,hogy így lesz!Ha visszakönyörögné magát,ha visszafogadnám,magamban csalódnék a világon a legnagyobbat!De ez nem történhet meg...A visszafogadás elkerülésére volt pár taktikám:nem vettem fel a telefont,nem nyitottam neki ajtót,a leveleit és ajándékait pedig egyenesen a kukába hajítottam!Nem érdemelt meg,nem érdemelt ez senkit,az ilyen maradjon egyedül!Most muszáj volt vele szóba állnom,egy esküvőt nem tehetek tönkre azzal,hogy a szerelmi csalódásomnak adok hangot,pont a "szerelem ünnepén"'Ha egyáltalán van szerelem...)
...akivel még agimi utolsó évében jöttünk össze!Aki összetörte a szívemet!Hihetetlenül fájt,nem hittem volna,hogy egy pasi miatt érezhetek így valamikor...de még mindig érzem,ha meglátom,ha olvasok róla,ha meglátom a tvben,ez a tánc is, a szívem szakad meg...De nem bocsáthatok meg neki sokadszorra!Nem játszhat velem többé!
A gimiben felhõtlen éveink voltak!Csak a tanulás a lényeg...mindig csak ezt hallgattam,de nekem fontosabb volt a szerelmem és a röplabda!Imádtam mind kettõt! Fõleg a gimi utolsó évében!A csapatom,a legjobb barátaim… hihetelen dolgokra voltunk képesek (vagyis még mindig) a pályán de az életben is!!!:D
A sulinkban három országos szintü csapat volt:a foci,a kosár és a röpicspat!!!Jó kapcsolatban voltunk egymással!Minden nyáron külön-külön edzötáboroztunk,de most a suli és a szponzorok úgy hozták össze a dolgot,hogy mindhárom csapat egy helyen és egy időben
-Mirita,te erről nem tudsz valamit?-kérdeztem Miriantól
-Annyit tudtam,hogy ök is most mennek!De nem is kérdeztem,hogy hova,valahogy nem jött szóba!-mondta mentegetözve
-Oké,nem gáz!-mosolyogtam rá
-Jaj,lányok mi lesz itt???-kérdezte Gabriella csillogó szemekkel…imádta a pasikat,föleg ha sportoló volt az illetö!
-Mi lenne?2hét kemény edzés,pasizás nélkül természetesen!-mondtam neki,de a mosolyom mindent elárult!
-5perc múlva indul a vonat,de Manu már megint nincs sehol!Tud róla valaki,valamit?-egyre idegesebb lettem,Manu notorikus késö,szerintem a saját esküvõjét is lefogja késni!
-Bocs lányok!Itt vagyok!Nem késtem el!!!-úgy örült magának,hogy nem vette észre,hogy kb 50 pasival fog edzötáborozni 2 hétig!
-Manuelita,nem késtél el,de fel is kellene szállnod!!!-szólt ki neki Pilar az ablakon
-Úristen,tényleg!!!-hát ez a csaj kész…:D
Elindultunk,végre,itt volt az egész csapat: (Monserat,Pilar,Manuela,Gabriella,Miriam,Pilar,Daniela,Susanna,Juana,Monita,Camilla,Alejandra na meg persze én)kb. 3,5 órát utaztunk és megérkeztünk.Egész úton azon járt az eszem,hogy a csapatok vajon,hogy fognak 100%ig az edzésre koncentrálni?Ez az év nagyon fontos számomra,meg akarom nyerni a bajnokságot!!!De itt van egy csapat pasi vagyis két csapat!!!Ebböl jó nem sülhet ki!
Csapatkapitányként az a dolgom,hogy próbáljam összetartania csapatot,ezért elhatároztam,hogy a szállás elfoglalása után beszélek a másik két csapatkapitánnyal!A kosarasoké Carlos,a fositáké Sergio!!!;D
Elöször Sergiot kerestem meg-már régóta ismerem,mivel tesója a baratnőm-Na vajon hol találtam meg?Igen pontosan a mi emeletünkön,már ott fűzte Danielát!...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése